- Székely Elek, honvédfő tiszttől. —
1849junius táján T e m e s v á r alatt — Freidorfon Bem íábornok parancsnoksága alatt — térparancsnok levén; — némely Havasalföldről jövő sertés-kereskedok- töl azon tudósítást vettem, hogy a Bem tábornok által az Erdélyből a tömösi szorosnál Oláhországba beszorí
tott Puclmer, osztrák tábornok TJj-Orsovánál Magyar- országra bejőve, Lugos felé tart, magát Temesvárral összekötendő, de egyszersmind az utón előrehaladva, jobbról és balról rendes távolságra ágyúinak sánczokat is hányat; mely tényt én mint térparancsnok, de egy
szersmind Bem tábornoknak diszőrségi parancsnoka, kinek mindennap jelentést kel le tennem, azonnal tudat
tam a tábornokkal, ki nem is késett másnap megtenni rendelkezését, és a hatalmában levő Temesvár körülfo- .gására szánt hadtest tekintélyesebb részével, Puchner osztrák tábornok ellen indulni, kit is ügyes hadi moz
galmai által rövid időn azon az utón, melyen jött, lövés nélkül hátrálásra késztetett.
Ezen idő alatt azonban parancsnokul hagyott a visszamaradt két gyalog zászlóaljnak és két osztály lo
vasságnak, a 12 ágyú diszorség parancsnokául pedig P e r c c z y alezredest.
Csákóvá.*
Hogy pedig a történetet világosabbá fellessem, szükségesnek látom a következő képzeleti helyrajzot tenni :
Orsóvá. Lngos.
eső, s öt napig meg se szűnt, melynek következéséül a józsefvárosi és freidorfi mezőn a b-nél gyönge kalibák alatt levő két zászlóalj fegyverei használhatlanokká let
tek, mely körülményt a temesvári várparancsnok nem
csak jól meg tudta Ítélni, sőt ezt egy tőlünk a várba beszökött cheveauxlegers-től (Schwalischer), ki az úgy
nevezett Pereczi lovas századjánál szolgált, még tisz
tábban megérté valamint azt is, hogy Bem a megszálló sereg nagyobbrészét elvivén, a hátramaradttal könnyen elbánhatik. — Ily árulás után hitte a temesvári várpa
rancsnok czélját tisztán kivihetőnek ; és nem is mulasztá el az eső megszűntével, rögtön és pedig éjfél után 3 óra
kor táborát, mely az akkori tudósítás szerint mintegy 3000 ember gyalog-és egy ezred dsidásból állott, 18 ágyúval együtt Józsefváros felé inditni, szalmával bete
kervén ágyúik kerekeit, hogy zörej nélkül jöhessenek.
Ki is jöttek észrevétlenül, mert a két zászlóalj maga elébe csakis mintegy 300 lépésre állította ki előőrseit, s igy Józsefváros és a tábor közé.
Mihelyt pedig az ellenfél felállíthatta magát, már a hajnal-pírral egyszerre megkezdette ágyúzását, mely
nek golyója a kalibákban csakúgy szaggatta szét az alvó legénységet, ily helyzetben pedig éppen, midőn a két zászlóalj rémültében rendezni akarná magát, egyszerre a c-nél állást foglalt, a dsidás-ezredtől balszárnyában támadtaték rneg, mely még a zavaros állásban talált honvédek közül 100 at keményen megsebesített, melyre
#z egész elleni arczvonal megmozdult, de különösen a Ű pontnál levő, hogy a megsértett szárnyat megkerül
hesse, kettőzött csatárlánczát előrebocsátás
Ily meglepően szomorú helyzetben, midőn a futás általi menekülés is czéltalan volt, megpróbálták honvéd
jeink fegyvereiket az ellenségre sütni, de sikertelenül;
azonban hogy mégis a két zászlóalj kétségbe nem esve helyét nem hagyta el, megfogtak a gyöngébbszivüek ketten-hárman egy sebesültet, hogy azt hátra vive, leg
alább személyökre nézve megmenekülhessenek.
Epen, midőn ez igy mind megtörtént, érkeztem századommal a hely színére· — Itt pedig szükségesnek láttam előrebocsátani azt, hogy nekem, mint térparancs
noknak, épen ez időben — felelősség alatt — számadá
somban volt 4 0 fogoly; 150 darab szarvasmarha; 2000 ing; 2000 lábravaló; 800 atilla; 800 magyar nadrág és 800 pár csizma és czipő, melyek nagyobbrészint a meg
támadási nap előtt érkeztek, és le is rakattak. — Igaz, hogy nekem feladatom ezek szerint nem az volt, hogy csatázni menjek ; hanem hogy a szállítmányt biztosít
sam ; de én a hirtelen megtámadás veszélyét átlátva, jobbnak láttam előbb élet-halálra csatát nyerni, vagy hisz’ a szállítmányt a csatavesztéssel úgyis utolérik s elfoghatják; igy hát sietőn századommal, mely 200 legényt számlált ugyan, de a melyből 12-őt a Törökor
szágba szánt követünk, Török souve-gardjául adtam;
1 altiszt és 5 embert a 40 fogoly kíséretéül; tovább, a midőn hirtelenében a sok ruhadarab továbbszállítása fel
ügyeletére a szükséges legénységet kirendeltem volna, a vezényletem alatt lévő 160 legénynyel siető n a vész nagysága szerint a csatatérre kiindultam, hol is, alig juték ott az első hídig, midőn három-négy ép ember hozott a dsidások által megsebesültek közül egyet, ez által ők is menekülendök. — Megvallom, midőn láttam a csatamezőt, láttam a nagy zsibongást, és hallottam a rémitő lármát a két zászlóalj közt, kik a tömeg-képe- zésre, ha vezényelve voltak is, de azt képezni nem tu^
dák, továbbá láttam azt, hogy annak jobb szárnya a Béga felöl már fúl akar szárnyaltatni, félretettem a gyöngéd emberi érzetet, és a 3 vagy 4 kisérő közül a sebesült mellett egyet-egyet meghagyva, a többit száza
domhoz csatoltam. így mintegy 2 0 0-ra felszaporodott, századommal táborunk gyöngébb oldalára, t. i. a szár
n y a ik k a l szembe mentem, a hol is, midőn a Béga mel
letti szélmalmot elértem — az ellenfél száma szerint — 3 szakaszra kelle felosztanom csatárlánczul; a megma- radt szakaszom pedig hirtelen egy tagba (Glied) állitám fel, hogy hosszú arczvonalt képezve, az ellenségét ret
tentse. El is sült fogásom ; mert élet- és halálra szánt:
bátor hazafiak valának, kik rögtön átértve intézkedé
sem, de látva, hogy a túlnyomó erő általi megtámadta- tásnál se jobbról, se balról, se hátul nincs tartalék-sereg,, tudva, hogy a dobossali rohamot inkább azért veretem, hogy a jobbról mintegy 600 lépésre álló kétségbeesett 2 zászlóaljnak bá.orságul, lelkesítésül; az ellennek pe
dig rettentésül szolgáljon ; daczára a hatszor ránksütött
6-fontos ágyúnak, és 3-szor begyújtott s mindanyi- nyiszor az egész tag arcz von alát belepett ellenséges kartács-golyóknak, oly bátorsággal haladtunk előre a vészt nem tekintve, s elfogatásul czélba véve a két ellen
séges reánk irányzott ágyút, hogy azoknak idejük nem volt lovakat fogni elé; hanem hirtelen a közel levő ház
hoz húzták és takarták be szalmával.
Ezalatt rendbe szedte magát a két, zászlóalj is, hogy támadólag lépjen fel, úgy szintén kevés lovassá
gunk is, mire az ellenség jobbnak látta a várfalak közé visszavonulni. Hogy ezen ütközet alatt miért maradt mozdulatlan a zöld-erdöben a-nál tanyázó Vécsey tá
bornok hatalmas táborával, azt más fogja tudni.
Hogy pedig ez valósággal igy történt, bizonyít
hatja az akkot Bem tábornoknak, és a magyar minisz
tériumnak általam tett jelentés, úgy az is, hogy a tábor
noknak akkor 15 érdemjel lévén kezében, azok közül 14-et századombéliek kaptak és hogy a két hadnagyom Jeszenszky és Tót, kik méltán megérdeitílették volna,—
mivelhogy nem k a p h a tta k — főhadnagyoknak, két őr
mester- és három káplárom pedig alhadnagyoknak ne
veztettek ki. A század pedig fel volt akkor is jelentve a magyar ministeriumhoz vörös sapka hordozliatása vé
gett, (mert tudni kell, hogy a ministeriumtól volt egy rendelet, mely az átalánosán kitüntetett testületnek — a híres fehértemplomi vitéz vörös-sapkások megközelíté
séül —τ mint vitézség jelét a vörös sapka hordozását
megengedte, de bizonyítja a Józsefvároson kivül csata- nyerésért tartott „Tedeum,w hol egyszersmind azon ér
demjelek kiosztattak·
Hogy ezen leírásomat bizonyos napokhoz nem tudám kötni, oka a z , mert jegyzőkönyveimet az ellen
ség elvette, s később hétévi fogságom alatt, addig t. i.
mig még fris emlékemben voltak, jegyezni sem lehetett;
különben tudom azt, hogy a történész, kinek inkább a tény összeállítása, és valósága van szeme előtt, ki a té
nyeket, több tudósítások után fogja összeegyeztetni, — egyszersmind az adatbeli hiányt kipótolja.