A településmenedzsent működési keretei

A szervezeti filozófia alapkérdéseit befolyásoló elemek sajátosságai függnek attól, hogy milyen közegben érvényesülhetnek. A menedzsment filozófiáját messzemenően meghatározza, hogy a szervezet működésében a négy fő modell (bürokratikus, technokrata, korporatív, demokratikus) közül melyik ad valódi keretet a működésnek, azaz melyik hatása érvényesül a legerősebb mértékben.(László, 1998).

100

a) A bürokratikus modellben a hierarchia és a jogszabályok betartása a legfontosabb kritérium. A különböző bürokratizált hatáskörök érvényesülése gyakran az érdekérvényesítő törekvéseknek is gátat szab. A hivatalban általában hiányzik vagy korlátozottan van jelen az érdekeltség, a szervezet és az egyén is alapvetően „előírás-vezérelten” működik. Egy jól működő államigazgatási szerv nem nélkülözheti a hierarchia és a bürokrácia sajátosságait, nem véletlenül jönnek létre e szervek felülről (pl. kormány, minisztériumok, országos hatáskörű szervek, dekoncentrált szervezetek stb.), amelyek gyakorlatilag jogszabályok által, a kormány szervezetalakítási jogának érvényesítésével létrehozott szervezetek, ahol a feladatokat és hatásköröket is jogszabályok állapítják meg.

b) A technokrata modellek a szaktudást, szakértelmet helyezik előtérbe, ezáltal korlátozzák is az érdekérvényesítést. A szervezetalakításnál az információáramlás, a logikai követelmények, a tapasztalati tények és nem a jogi, formalizált szabályozás érvényesül. Ez a modell az érdeksemlegesség elvét hirdeti, de az információk birtoklása is érdekekhez kapcsolódik és lehetőséget teremt a visszaélésekre (pl. információk manipulálása, egzaktnak tűnő adatok felhasználása, prekoncepciók stb.). A technokrata modell a tényeket veszi figyelembe, ám ott, ahol a személyek szerepe fontos, nem lehet az érzelmek nélkül, a személyiség szerepét figyelmen kívül hagyva szervezetet működtetni. (Pl. lakossági érdekérvényesítés, munkavállalás, humán erőforrások esetében, de a vezető-beosztott viszonyban és a munkatársi kapcsolatokban sem.)

c) A korporatív modell a szervezetalakítás és -működtetés során a beleszólás, a részvétel érdemi fontosságára helyezi a hangsúlyt. Arra fókuszál, hogy az érdekcsoportok szerepe, az érdekérvényesítés lehetősége, az érdekszövetségek létrejötte a döntések hatékonyságának javulását segítse elő. A korporatív modell a kisebb csoportok szövetségkötését a kölcsönös érdekek alapján ösztönzi. A modell a döntések szempontjából időigényes és viszonylag nagy a tranzaktív költségigénye is, hiszen a tárgyalások, egyeztetések, érdekcsoportok véleményének megismerése időigényes. Ilyen a lakosság, a politikusok, a hivatalnokok, a szakemberek kapcsolata is. Az, hogy a szervezetek milyen módon veszik igénybe az érdekeltek és érintettek beleszólását a döntésekbe, a korporativitás sajátosságainak érvényesülését jelenti.

A korporatív modell is működhet diszkriminatív módon, ha a döntésekbe való beleszólást csak néhány érdekcsoportnak teszik lehetővé, ill. ha meghatározott érdekcsoportok véleményével nem számolnak, kizárva azokat az érdekérvényesítési lehetőségekből. A szervezet ilyenkor a figyelmét csak bizonyos csoportokra összpontosítja, ezáltal más csoportok alulreprezentáltak lesznek (pl. a népesség egy csoportja az önkormányzati vagy a non-profit szervezetek támogatásánál alulreprezentált, más része viszont felülreprezentált lehet). Mindezek hátránya, hogy szétforgácsolja az erőforrásokat, elfogultság érvényesül, továbbá párhuzamosságok és társadalmi-politikai feszültségek is keletkezhetnek.

d) A demokratikus modellben a szervezetalakításnál a beleszólás és az érdekképviselet lehetősége kerül előtérbe. Különösen fontos a demokratizmus a választott testületek és bizottságaik létrehozásánál, ahol a képviseleti elvek érvényesülése az érdekegyeztetési lehetőségeket biztosítja. Az önkormányzati szervek, az önkormányzati igazgatás a demokratizmus elvén nyugszik, ahol a legfontosabb elvek:

- demokratizmus, - decentralizáció, - autonómia,

- érintettek és érdekeltek részvétele, - érdekartikuláció lehetősége,

- önálló döntés, stb.

Az önkormányzati szervek esetében a mellérendeltség, vagyis az egyenlő alapjogok, azonos jogok biztosítása jelenti a demokratikus működés feltételét, ahol a választás, a szabadon vállalható feladatok, a hatáskörgyakorlás védelme, a gazdálkodási önállóság, az adókivetési

101

jog gyakorlásának lehetősége, a szabályozási önállóság, a szervezetalakítási szabadság stb.

fejezik ki a demokratikus elvek érvényesülésének lehetőségét.

A közigazgatás korszerűsítése, a kormányzás hatékonyságának, ill. a hatékonyság növelésének igénye a fejlett demokráciával rendelkező, ill. abban az irányban haladó országok esetében a közszolgáltatások decentralizációjában és dekoncentrációjában nyilvánul meg.

A decentralizáció egyes közszolgáltatási feladatoknak az önálló helyi közigazgatási szintekhez való telepítése, amely nagy döntési önállóságot ad a szinteknek (de nem jelent automatikusan nagyobb pénzügyi önállóságot). A helyi önkormányzatok szerepe növekszik, a döntések közelebb kerülnek a lakossághoz.

A dekoncentráció egyes közigazgatási feladatok áttelepítése (letelepítése) a központi, minisztériumi szférából az igazgatás alacsonyabb szintjeire, az ott kialakított hivatalokhoz, autonóm szervezetekhez, ügynökségekhez. A feladatvégzés folyamata közelebb kerül az állampolgárokhoz, de változatlanul a központi kormányzat kompetenciájába tartozik.

A közigazgatás decentralizációját és a dekoncentrációját kiváltó fő folyamatok:

. a) A feladat és hatáskörök változása miatt szükséges struktúraátalakítás, ahol fő szempontok lehetnek többek között:

 feladat-racionalizálás, hatékonyságnövelés, vagy a méretgazdaságosság előnyeinek kihasználása (pl. Belgium);

 a kulturális vagy nyelvi alapon elkülönülő régiók és új közigazgatási egységek törvényhozó erővel való felruházása (pl. Olaszország, Spanyolország);

 a regionális szint felértékelődése révén több fejlesztési forráshoz jutás (pl. az EU-hoz csatlakozás céljából. Görögország esetében),

 regionális szintű önkéntes társulások kialakítása (pl. Finnországban).

b) A finanszírozás átalakulása. Az állam a közkiadások jelentős részét az önkormányzatokon át költi el feladatmegosztáshoz kapcsolódó forrásmegosztás formájában.

A központi költségvetésben, de az államháztartás más alrendszerében is egyre nagyobb arányúak a támogatások, mert a decentralizációs folyamatok miatt a kormányzás alacsonyabb szintjeire delegált feladatok finanszírozásához forrásokat kell biztosítani. Mindez konfliktusokkal jár, mert az állami pénzügyi egyensúlyi problémák kezelése miatt a támogatások direkt csökkentése is bekövetkezik, ill. új feladatoknak az alsóbb szintekre delegálásával éppen a központi költségvetés tehermentesítése a cél.

A pénzügyi autonómia és hatékonyság, valamint a helyi szolgáltatási igényekre való reagálás összhangjának megteremtése a finanszírozás kulcskérdése, mely az Európai Unión belül is ellentmondásos, ugyanis a gazdaságilag kedvező megoldás nem mindig jó az állampolgár és a képviselő kapcsolattartása szempontjából, mivel térben (pl. kistérségben vagy nagyobb egységben) a kívánatosnál messzebb kerülnek egymástól.

c)Az EU-integrációból adódó új önkormányzati feladatok, amelynek során a sokszínűség mellett megy végbe a feladat- és hatáskörök, valamint a pénzügyi források decentralizációja.

Meg kell teremteni az uniós források fogadásának feltételeit, mely szorosan összefügg a forrásokhoz szükséges sajátforrások biztosításával, a pályázati források igényléséhez és monitoringjához szükséges intézmények, szervezetek létrehozásával (méretével, finanszírozásával, stb.), az átláthatóság, áttekinthetőség biztosításával (Beluszky és Kovács és Olessák, 2001; Verebélyi, 2000).

Az önkormányzatok által végzett településmenedzsmentnek mindezekre a változásokra reagálni kell, fel kell készülni a helyi szereplőkkel együtt éppen a hatékonyság érdekében, figyelembe véve a szubszidiaritás, a partnerség, a forráskoordináció és a forráskoncentráció elveit is. A menedzsment szempontjából kiemelt jelentősége van a non-profitszférának és szervezeti sajátosságainak, mert a szféra sajátossága, hogy:

 kisméretűszervezetekből áll;

 az alapítók karizmatikus személyiségek (nem „hivatalnokok”),

102

 motivált és küldetés-orientált tagjai vannak (nem bürokraták),

 önkéntes munkát végző munkatársakból állnak,

 munkájukban a helyzethez és a személyiséghez kötöttség dominál, mely instabil, de rugalmas tevékenységet eredményez,

 a tervszerűség alacsonyabb szintjén tevékenykednek, de a munkájukra koncentrálnak,

 alacsony szintű az adminisztrációjuk stb.