A talajok klíma általi veszélyeztetettsége

Az emberi élethez viszonyítva, a talajra – a rendkívül lassú regenerációs folyamat miatt –egyre inkább nem megújuló erőforrásként tekintenek (Lal, 2015). Ugyanakkor, Reeves (1997) szerint, a talaj az emberiség egyik legértékesebb erőforrása volt és az is lesz. A talajminőség, a víz- és a levegőminőség mellett a környezetminőség harmadik összetevője. Constanza et al. (1997) az ökoszisztémákat a természeti erőforrások fontos elemeinek tekintik, amelyek folyamatosan biztosítják a társadalom számára az ökoszisztéma szolgáltatásokat. Annak ellenére, hogy az élelmiszermennyiség több mint 95%-a a talajtól függ, a talaj még mindig alulértékelt erőforrás (Panagos et al., 2016a). Az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) kezdeményezésére és irányításával a 2000-es évek elején létrejött az ökoszisztéma-szolgáltatás fejlődésének legfontosabb mérföldköve, a Millenniumi Ökoszisztéma Felmérés (MEA, 2005). A munka során számos részletes értékelés született az ökoszisztéma-szolgáltatások károsodásairól a

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) és az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) számos dokumentumot és jelentést tett közé, leírva a talaj degradációjával kapcsolatos gondokat. Jones et al. (2012) az „A talaj állapota Európában” című jelentésben kiemelték, hogy az elmúlt néhány évtizedben Európa területének több mint fele a talajdegradáció valamely formájától szenvedett.

Hazánkban a klíma és az időjárás egyre nagyobb tér- és időbeni variabilitást és változékonyságot mutat, ráadásul nehezebben előre jelezhető szeszélyesség jellemzi. A legtöbb modell szimuláció az évi középhőmérséklet jelentős emelkedésével számol, amelynek súlypontja nyári időszak. Az éves csapadékösszeg nagy mértékű változása nem várható, azonban időszakos eloszlása változni fog. Ma et al. (2008) megállapítása szerint az éghajlatváltozás jelentős hőmérséklet növekedést okoz, ami valószínűleg befolyásolja az evapotranszspirációt és a légköri víztárolást. Ennek következtében, potenciálisan megváltozik a csapadék mennyisége, gyakorisága és intenzitása. Ezek az időjárási szélsőségek jelentős hatással vannak a talajokra, emellett a mezőgazdasági termelést is bizonytalanná teszik. A tartós csapadékhiánynak és a felmelegedésnek a leggyakoribb következménye az aszály. Ennek ellenére, az elkövetkező években a földrajzi adottságaiból adódóan az éven belüli csapadékeloszlás miatt kisebb-nagyobb belvízi elöntések kialakulásával is számolhatunk.

Wang et al. (2013) szerint, a lakosság és a gazdaság mellett, az éghajlat a régióbeli vízkészlet nagyságának meghatározó tényezője, vagyis a globális felmelegedés következtében súlyos következményekkel járhat a vízkészletre (Wang et al., 2016a). Singh (2015a) szerint, 2050-ben a világ gyorsan növekvő lakosságának körülbelül 60%-kal több élelmiszerre lesz szüksége, amelynek megoldására az öntözés jó lehetőséget ad.

Az elmúlt 15 évben, a földtudomány rendkívül nagy figyelmet fordított a talajnedvességre és annak talajra gyakorolt hatására (Green et al., 2019). Seneviratne et al. (2010) szerint a talajnedvesség hozzájárul a földi ökoszisztémák globális energia-egyensúlyának szabályozásához, de hatást gyakorol a talajhőmérsékletre, páratartalomra és a felületi albedóra (fehérségre) is.

Harte et al. (1995) szerint 3 °C-os talajhőmérséklet emelkedés a talaj nedvességének 25%-os csökkenéséhez vezethet, amely növelné az öntözési igényeket. Húsz év elteltével, pont25%-osabb becsléseket közöltek. Az Andalúzia régióban, a 62 meteorológiai állomás adatai alapján, az ENSEMBLES projekt keretein belül, az éghajlatváltozásra vonatkozó regionális középvonali (A1B) forgatókönyvet hoztak létre. A kiindulási forgatókönyvvel (1961-2000) összehasonlítva, hosszú távon a minimális és maximális hőmérséklet éves átlaga az éghajlatváltozás miatt 2-5

°C-ot fog növekedni, az éves átlagos csapadékmennyiség 13-30% között fog csökkeni.

Ennek megfelelően, a mezőgazdaság fő kihívása az aszály lesz (Anaya-Romero et al., 2015).

Singh (2015b) arról számolt be, hogy a világ öntözött területének több mint egyharmada túlöntözött (vízpangás), ráadásul szikesedésnek is ki van téve. Michael (2009) felhívta a figyelmet arra, hogy az arid és szemiarid régiókban a magas párolgás miatt a sókoncentráció fokozatosan nő a vízforrásokban és a talajszelvényben is. Emiatt, Valipour (2015) szerint, a talajban és a talajvízben felhalmozódott sótartalom a talajtudománynak és a mezőgazdaságnak is az egyik fő problémája lesz.

A talaj fizikai minőségének csökkenése általában a szerkezet romlását eredményezi.

Ezáltal súlyosbítja a talaj érzékenységét, tömörödését, csökkenti a vízbeszivárgást, fokozza a felszíni elfolyást, a szél- és vízeróziót, nagyobb talajhőmérséklet-ingadozást és elsivatagosodási hajlamot idéz elő. A fentiek mellett sótartalom felhalmozódást, a talajsavanyodást, valamint a talaj szén-dioxid növekedését az Európai Unió súlyos fenyegetéseként ismeri el (CEC, 2006;

De la Rosa et al. 2009). A talajdegradációval kapcsolatos rendellenességek négy különböző csoportba sorolhatók: fizikai, kémiai, biológiai (beleértve a talaj szervesanyagának csökkenését) és a talajveszteség (Virto et al., 2015). Ebből kifolyólag, hátrányos helyzetbe kerül a mezőgazdasági termelékenység, a vízellátás, valamint negatívan befolyásolja az üvegházhatást okozó gázokat és a biológiai diverzitást (Koch et al., 2013). Frank et al. (2015) arról számolt be, hogy a talajerózió oka nem csak a szélsőséges időjárás, hanem fontos szerepet játszik benne a topográfia, a talaj tulajdonságai, a talajfelszín borítottsága és az emberi tevékenység.

A talajveszteségek térbeli modellezése mellett az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) által kifejlesztett új modellezés időbeli megközelítése segíthet azonosítani a kockázatos évszakokat. Olaszországból tette közzé a modellezés alapján az időbeli megközelítésről elért vizsgálati eredményeit Panagos et al. 2016-ban. Időbeli eloszlás szempontjából, nyári időszakban, négy hónap alatt (június-szeptember), 53%-kal nőtt az eső által okozott eróziós események gyakorisága. Ez a jelenség számottevő negatív hatást gyakorolt a kukorica termesztésére (a talajerózióra egyik leginkább érzékeny növény) az észak-olaszországi nyár folyamán, mivel Európában a legérzékenyebb a víz által okozott talajerózióra.

A talajok különösen érzékenyek az erózióra akkor, ha a talajfelszín növényzettel történő borítása alacsony. Erre következtetett Berendse et al. 2015-ben publikált kísérleti eredményei alapján. Brevik (2012) szerint a talajok és a légköri-éghajlati rendszer között, összetett kötődés van a szén, nitrogén és hidrológiai ciklusokon keresztül. Éppen ezért, a megváltozott éghajlat hatással lesz a talaj folyamataira és sajátosságaira, ugyanakkor fordítva is, a talajok is hatással

szervesanyag-dinamikájára, a talajlakó szervezetekre, valamint a szerves anyaghoz, a talajvízhez és a talajerózióhoz kötődő talajtulajdonságaira.

A vonatkozó szakirodalom alapján úgy vélem, hogy a talajveszélyeztetettség rendkívül összetett és sok tényezőből áll. Ugyanakkor időben és térben továbbra is fennáll, így a talaj ökoszisztéma szolgáltatásaiban számos kedvezőtlen változás következhet be a jövőben.