(KERESZTMETSZETI VIZSGÁLAT)
Vizsgálatunk első részében keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk, melybe összesen 97 lézeres látásjavító műtétre jelentkező illetve azon átesett páciensünk 167 szemét vontuk be. A nem operált kontroll páciensek közül 18 beteg 27 szeme közel emmetrópiás volt (átlagos szférikus ekvivalens = 0,14±0,5 D), ezért őket a statisztikai analízisből kizártuk. Összesen 79 páciens 140 szemét vontuk be a vizsgálatba. A statisztikai analízishez a résztvevőket két csoportba osztottuk: az 1. csoportba 56 myopiás páciens 101 szeme, a 2. csoportba 23 hypermetropiás páciens 39 szeme került. Mindkét csoport tartalmazott műtét előtt álló nem operált tiszta szaruhártyájú betegeket, PRK-n átesett tiszta szaruhártyájú betegeket, és PRK-n átesett, olyan betegeket, akiknek a szaruhártyájában finom felhőszerű homály (haze) megjelenését észleltük.
A műtétet megelőző komplett szemészeti vizsgálat során, alapos anamnézis felvételt követően meghatároztuk a betegek korrigálatlan és legjobb korrigált látóélességét, automata keratometriát, refraktometriát, réslámpás vizsgálatot, valamint Placido elven működő szaruhártya topográfiát, és Scheimpflug kamerás vizsgálatot végeztünk.
A betegbevonási és kizárási kritériumok megegyeztek az irodalom által javasolt, a dolgozat első felében részletezett kritériumokkal.
A PRK kezeléseket minden esetben ugyanazon sebész végezte, a MEL 80 ArF repülő ponttechnikás excimer lézerrel (Carl Zeiss Meditec AG, Jéna, Németország).
Minden egyes esetben kalibrálást követően oxybuprocain helyi cseppérzéstelenítésben, a beteg hanyatt fekvő helyzetében, szemhéjterpesztő behelyezése mellett első lépésben elvégeztük a szaruhártya hám Bowman rétegig történő eltávolítását hokikés segítségével. Ezt követően elvégeztük az excimer lézeres fotoablációs kezelést.
Közvetlenül a műtétet követően a kezelt szemre fedőkötést helyeztük fel egy éjszakára.
Másnap reggel a kötés levételét követően a látás vizsgálata után réslámpánál meggyőződtünk arról, hogy a szemrésben idegentest nem látható, a hámosodás megkezdődött, és a szaruhártya állományában, illetve a mélyebb szövetekben fertőzésre utaló gyulladásos jel nem látható. Ezt követően 5 napon keresztül napi 5 alkalommal antibiotikus szemcsepp (tobramycin) alkalmazását rendeltük el. A műtétet követő egy
hetes kontroll alkalmával a látóélesség meghatározását követően réslámpás vizsgálattal megállapítottuk, hogy a szaruhártya behámosodott, és a mélyebb szövetekben infekcióra utaló jel továbbra sem látható. Az egy hetes posztoperatív kontrollt követően lokális szteroid tartalmú készítmény (fluorometholon) adását indítottuk, az első hónapban 5 alkalommal naponta, havonta 1 cseppel csökkentve, összesen fél éven keresztül.
A kontroll vizsgálatok átlagos időpontja 11,6 ± 21 hónap volt (1 hó - 10 év). A posztoperatív kontrollok alkalmával az első fél évben havonta ellenőriztük a korrigálatlan, valamint a legjobb korrigált látóélességet, a szemnyomást és réslámpával az elülső és a hátulsó szegmentum épségét, valamint lehetőség szerint minden hónapban, de minimum minden második hónapban Placido elvű szaruhártya topográfiát és Scheimpflug kamerás vizsgálatot végeztünk. A következő kontroll időpontja az 1 éves műtét utáni kontroll volt, majd betegeinket évente rendeltük vissza ellenőrzésre.
A réslámpás vizsgálaton alapulva a betegeket a következő alcsoportokba osztottuk.
Az 1. csoporton belül:
1A „myopiás műtét előtti” csoport: myopiás egészséges, nem operált páciensek, tiszta szaruhártyával (N=31).
2B „myopiás tiszta szaruhártya” csoport: myopiás PRK műtéten átesett betegek, tiszta szaruhártyával (N=35).
1C „myopiás haze”csoport: myopiás PRK műtéten átesett betegek, klinikailag kimutatható szaruhártya homállyal (N=35).
A 2. csoporton belül:
2A „hypermetropiás műtét előtti” csoport: hypermetropiás egészséges, nem operált páciensek, tiszta szaruhártyával (N=18).
2B „hypermetropiás tiszta szaruhártya” csoport: hypermetropiás PRK műtéten átesett betegek, tiszta szaruhártyával (N=13).
2C „hypermetropiás haze” csoport: myopiás PRK műtéten átesett betegek, klinikailag kimutatható szaruhártya homállyal (N=8).
A szaruhártya homályok értékelése megtörtént Hanna szerint, és ettől függetlenül egy másik vizsgálóorvos végezte a Scheimpflug kamerás (Pentacam, OCULUS Optikgeräte GmbH, Wetzlar, Németország) vizsgálatot, aki a Hanna szerinti stádiumbeosztás ismerete nélkül elvégezte a Scheimpflug képek denzitometriás analízisét. A Scheimpflug kamerás vizsgálat lépései a használati útmutatónak megfeleltek szerint a
következők voltak: konstans megvilágítás mellett a vizsgált személy az állát az álltartóba helyezte. Ezt követően a kamera függőleges kék fényét úgy irányítottuk, hogy az a szaruhártyára vetüljön, majd további finom beállítással látótérbe hoztuk az élő szemfelszíni, illetve a Scheimpflug átmetszeti képet. Miután a monitoron élőben is látható, elülső szegmentumot ábrázoló képen a készülék automatikusan bejelölte a szaruhártya apexét, a vizsgált személyt felkértük, hogy egy pislogást követően szemeit nyissa nagyra, és ne pislogjon, amíg forog a kamera. A készülék „3D scan” módban 25 képet készített automatikusan (25 kép / másodperc). A Scheimpflug kép segítségével elvégeztük a szaruhártya optikai denzitásának meghatározását az alábbiak szerint: a Scheimpflug képen egy fehér szaggatott függőleges jelölő vonal automatikusan jelöli a szaruhártya csúcsát (apex). A fehér szaggatott függőleges jelölő vonal tetszőleges oldalirányú mozgatásával a szaruhártya bármely pontjában annak teljes vastagságára vonatkozóan meghatározhatjuk az adott átmetszeti vonal mentén mért maximális denzitás értéket, a Scheimpflug kép jobb oldalán található, 0-tól 100-ig terjedő skála beosztás segítségével. Vizsgálatunk során a Scheimpflug képre illesztett 1,0 mm x 1,0 mm-es négyzetrácsos háló segítségével minden egyes betegnél meghatároztuk az adott ponton a maximális denzitás értékét a szaruhártya apexén (0 mm), illetve attól 1,0; 2,0;
3,0; 4,0 és 4,5 mm - re jobbra, illetve balra. A statisztikai analízishez a jobb illetve bal irányban mért értékek átlagát vettük számításba. Jobb szem vizsgálata esetén a 183-3°-ban, bal szem esetén a 185-5°-ban készített Scheimpflug képet analizáltuk.
A vizsgálat lényegének és céljának részletes elmagyarázását követően a vizsgálatokat a betegek tájékozott beleegyezésével, az Intézményi Etikai Bizottság, és a Helsinki deklaráció követelményeinek eleget téve végeztük el.
A statisztikai analízishez a Statistica 8.0 (StatSoft Inc., Tulsa, OK, USA) programot használtuk. Az adatok normalitásának ellenőrzését Shapiro-Wilk W teszttel végeztük el.
Nem paraméteres ANOVA Kruskal-Wallis tesztet alkalmaztunk a szaruhártya denzitás értékek csoportok közötti összehasonlítására. A szaruhártya denzitás értékeinek változását az apextől a periféria irányában, és a denzitás értékek korral való összefüggését diagramokon ábrázoltuk, és kiszámoltuk a Spearman féle korrelációs együttható értékét. Szignifikánsnak minden esetben a p<0,05 értéket tekintettük.