Forráskiadásunk a bevezetőben bemutatott kéziratok közül kettőt közöl az Országos Széchényi Könyvtárból: az első a Színháztörté-neti Tár MM 2315. jelzetén található, 1794 szeptembere előtt készült, 1811-ben a bemutatáshoz újramásolt, Sófalvi Józsefnek tulajdoní-tott szöveg, a másik az 1838-ban másolt, Egressy Gáborhoz köthető, Vajda Péter és Jakab István által fordított NSZ L 41. jelzeten talál-ható példány.
Mindkét kéziratot betűhíven közöljük. Megőriztük az adott kor és a fordítók, illetve a másolók és a többi bejegyző, súgó, színész, rendező sajátos helyesírását. Igyekeztünk a kéziratok sajátosságait megfejteni és híven bemutatni.
A két súgókönyv nyelvezete zamatos-régies, ám itt-ott a mai fül számára nehézkes; a kéziratok kibetűzése olykor „többemberes” fej-törést okozott. A helyesírás egyik kéziraton belül sem mondható következetesnek. A kolozsvári kézirat az erdélyi felvilágosodás ide-jén, a kolozsvári színészet hőskorában született, ráadásul egy ko-rábban – legalább a másolat keltezése előtt tizenhét évvel – készült fordítás gondos, precíz és színházi szempontokból körültekintő rög-zítése. Posztumusz abban az értelemben, hogy a súgókönyv máig is-meretlen készítője és a dráma színre állítója (Wándza Mihály) nem működhetett együtt a fordító Sófalvi Józseffel, aki 1794-ben meg-halt. A reformkori súgókönyv, amelynek fordítóin kívül ismerjük másolóját (Gillyén Sándor) és megrendelőjét, rendezőjét (Egressy Gábor), valamint az abból készült két másik szövegkönyv egymástól is eltérő, valamelyest „modernebb” nyelvállapotot tükröz: a nyelv-újítás után, a magyar színjátszás fellendülésének periódusában já-runk. Feltűnő, hogy a kolozsvári kéziratot nem láttamozta cenzor, míg a második súgókönyv szigorú cenzori szűrőn esett át.
Az 1838-as súgókönyv szövegéhez két további kézirat kapcsoló-dik, amelyeknek az 1838-as szövegtől való eltéréseit is fontosnak és tanulságosnak tartjuk. A teljes egészében közölt súgókönyvtől való eltéréseket lapalji jegyzetekben hozzuk – Egressy Gábor Lear-szerepkönyvét az „Szk” rövidítéssel, Gárdonyi Antal 1856-os kecs-keméti tisztázatát az évszámmal jelöljük.
A kéziratokban gyakori az aposztróf használata hiányzó hangok jelölésére. Az igék és igekötők, valamint az összetett szavak egybe-és különírása sehol sem következetes. A magánhangzók időtarta-mának a feltüntetése esetlegesnek mondható. Német nyelvi hatás érhető tetten jónéhány kifejezésben. Az első kéziratban a hosszú magánhangzókat, ritkábban a mássalhangzókat egy-egy beillesztett vesszővel jelölte a másoló. A kiadásban ezt jelölés nélkül feloldot-tuk, akárcsak a személynevek vagy más szavak rövidítéseit.
Gloucester gróf neve mindkét fordításban németesen Glosterként szerepel – egyébként az angol Fólióban is Gloster. A legtöbb szerep-lőnév kisebb-nagyobb eltéréseket mutat a kolozsvári, illetve a pesti kéziratok között (Gonerilla és Gonerill, Bolond és Bohócz, Herold és Követ, Oswald, illetve Osvald és Udvarmester, Fransz király és Skotziai király, Dower és Karlille stb.).
Az írásjeleket – mivel a központozás, ékezetek és írásjelek hasz-nálata esetleges – jelölés nélkül a mai gyakorlat szerint pótoljuk.
Szövegpótlásra ritkán volt szükség: rövidítések vagy olyan elha-gyott betűk esetén, ha a betűhiány értelemzavaró lett volna, jelölet-lenül emendáltunk, csakúgy, mint a véletlen egybeírásoknál („fel-őtet”). Érintetlenül hagytuk a maitól eltérő hosszúságú magán- és mássalhangzókat, gyakori gondolatjeleket.
Szövevényesen szabdalják a kéziratokat a rendezői, ügyelői, sú-gói és cenzori utasítások. Minden törlést, javítást, betoldást lapalji jegyzetekben követünk nyomon. Mindkét betűhíven közölt, illetve a többi még vizsgált szövegkönyvben is több mint négyféle külön-böző színű, vastagságú és lendületű kihúzással és egyéb természetű betoldással találkozhatunk.
A lapalji jegyzetekben a kezek elkülönítésére a következő rend-szert használtuk: a másolónak tulajdonított javításokat külön meg-jegyzés nélkül közöljük, a főszöveg a végleges változatot tartalmaz-za, jegyzetben pedig olvasható mind a végleges változat (lemma-ként), mind pedig az, ami eltér a végleges változattól – a javítás mikéntjét (kihúzás, ráírás, betoldás, felülírás stb.) nem jelöljük. A cenzori húzások általában határozott függőleges áthúzással vagy soronkénti kihúzgálással, fekete tollal történtek. Az egyértelműen azonosítható cenzori húzásokra fekete toll, cenzor tolla vagy vastag
fekete toll kifejezésekkel utalunk. Sok más, fekete, kifakult fekete, lila, vörös és barna tollnyom is található a kéziratokban, illetve ren-geteg a fekete, barna és piros ceruzával végzett módosítás – mind-ezekre kitérünk a jegyzetekben. A kötet kis tükre miatt a ceruzás változtatásokat csak a ceruza színével jelöljük („fekete”, „feketével”
stb.), ha tollal történt a módosítás, azt kiírjuk. Ahol biztosan tud-juk és kiemelendőnek tarttud-juk, hogy ki írt egy-egy bejegyzést, ott azt is feltüntetjük. Sok helyütt azonban nem állapítható meg, hogy egy-egy ceruzabejegyzés vagy tollvonás mikor keletkezett, és kitől származik. A súgókönyvek bejegyzett possessorai, Udvarhelyi Mik-lós és Egressy Gábor is nyilván használtak ceruzát, nemcsak a súgó, mint ahogy fekete tolla sem csak a cenzornak volt. A cenzori vagy rendezői húzások olykor egész jelenetek kihagyásához vezettek, de a jelenetek átszámozása nem mindig következetes a kéziratokban, ezért az átszámozásra csak ott utalunk, ahol valóban szükségesnek találjuk.
A második kézirathoz kapcsolódó két szövegkönyvben olvasható variánsok jegyzetelése az alapkéziratok jegyzetelésével azonos mó-don történik, az egyes szövegkönyvek rövidített jelölését követően.
Ahol nem közlünk variánst a jegyzetben, ott nem található eltérés az alapszövegtől. A két súgópéldány betűhív közlése során néhol szükségesnek láttuk a forrásszövegekre utalni. Az angol, német és más magyarLear király-változatok helyenkénti idézésekor nem tar-tottuk szükségesnek a könyvészeti adatok, lapszámok közlését, de minden megjelent, kéziratban kétező vagy digitalizált szöveg köny-vészeti adatai megtalálhatók a bibliográfiában. Az idézett angol drá-maszöveg forrása Richard Foakes 1997-es, ún. Arden-kiadása. Néha hivatkozunk a Kvartóra, a Fólióra, a német közvetítő szövegválto-zatokra vagy egyéb tényezőkre. Az ilyen tárgyi magyarázatok elkü-lönülnek a filológiai jegyzetektől, itt kommentárunk álló szöveggel van szedve, teljes mondatként közölve.
A lábjegyzetekben csúcsos zárójel (< >) jelöli azokat a törlése-ket, amelyeknek a főszövegben nincs megfelelője, azaz a végleges verzióból kimaradtak. A másoló törlésénél nem feltétlenül szüksé-ges további magyarázat, ezért a megjegyzés el is marad. Bármilyen más kéztől származó módosítást zárójelben dőlt betűvel
kommen-tálunk. Az (em.)mindig az általunk végzett módosításokat jelzi – legtöbbször a megszólaló elmaradt nevét pótoltuk. A törlést sok-szor betoldás követi, ilyenkor értelemszerűen nem közöljük külön a módosítást, a jegyzetben mind az eredeti, mind a módosított ál-lapot olvasható. A főszövegen belüldőlt betűvel szedünk minden színpadi utasítást.
Köszönetnyilvánítás
Először is, hálával tartozom az OSZK Színháztörténeti Tár munka-társainak, Both Magdolnának, Erdélyi Lujzának, Rajnai Editnek és Somorjai Olgának, a kéziratok böngészése folyamán nyújtott lelkes, pontos és nélkülözhetetlen segítségükért. Köszönet illeti az MTA és a kolozsvári Református Teológia Levéltárának segítőkész könyv-tárosait.
Munkám, bevallom, talán el sem készült volna Demeter Júlia el-lenvetést nem ismerő biztatásai, inspiráló kérdései és ötletei nélkül:
mindezt szívből köszönöm neki. Ugyanúgy végtelenül hálás vagyok és köszönöm Labádi Gergelynek, hogy megtalálta és sorra kijavít-tatta velem e „borzas” kiadás minden egyes kényes pontját: az ő precizitása és tudása nélkül e kötet jóval kevesebb lenne. Köszönöm a Reciti kiadónak, Csörsz Rumen Istvánnak és minden munkatár-sának, hogy a Lear megjelentetését saját ügyükként varázsütésre felkarolták.
Végül köszönöm barátaimnak, tanítványaimnak és családomnak, hogy megoszthattam velük munkám élményeit, és hogy engem, munkába feledkezőt elviseltek.