• Nem Talált Eredményt

A SiSS modell szimulált példán történő bemutatása

In document Óbudai Egyetem (Pldal 82-90)

82 Kutatómunkám során felülvizsgáltam a 2.2 fejezetben ismertetett, Pálfi Judith által létrehozott LFS rendszert, amelybe integráltam az SSB visszakapcsoló automatikával elérhető folyamatokat. Az LFS rendszer felülvizsgálatából és kiterjesztéséből az SSB integrálásával előállt új modellt (System Integration of Smart SwitchBoard model) SiSS modellként vezettem be.

A SiSS modell folyamatábrán való megjelenítése az alábbi:

46. ábra A SiSS modell (saját ábra)

A 46. ábrán látható folyamat 𝜏 és ρ külső gerjesztések által indul. A ρ külső gerjesztés lehet bármilyen olyan külső tényező, amely befolyásolja a rendelkezésre álló KIF-üzemzavar-elhárításra alkalmazható szerelők számát, szakmai összetételét. Ilyen külső gerjesztés lehet a műszakok lejárása, vagy új műszakok, szerelői készenlétek kezdete, vagy új munkairányítási

83 feladatkörből érkező feladatok, magasabb üzemirányítási szintről érkező kapacitásigények, humán tényezők (pl. betegség, szerelőgépjármű meghibásodása) stb.

A τ gerjesztés lehet bármilyen olyan esemény, amelynek következménye egynél több fogyasztói kiesést eredményező KIF-üzemzavar. Ilyen lehet például egy hálózati túlterhelés, külső behatás, farádőlés, átívelés stb.

Új τ gerjesztés esetén a hibát ma még a Telecentrum, a jövőben várhatóan a smart szenzorok továbbítják a munkairányító rendszerek felé [2, 10, 73, 74]. A munkairányítási rendszer feladata a beérkező információk alapján a hiba k paraméterekkel bővített 1 × m méretű 𝐻̿

mátrixának összeállítása.

A k paraméter ‒ amelyből m darab kerül hozzárendelésre egy adott hibához ‒ például lehet az adott hiba földrajzi elhelyezkedése (pl. GPS koordinátája), prioritása vagy a kiesett fogyasztók száma. A k paraméterek kiválasztása a rendszer felállításakor az alapján történt, hogy a hibacímeket az optimális helyen lévő, minden eszközzel és vizsgával rendelkező stb.

szerelőcsapatnak ki lehessen adni. Például a λ–dik beérkező a hálózat gráfstruktúrájában a τ hibahelyen fellépő hiba H̿ mátrix transzponáltja (a transzponálás az átlátható megjelenítés

84

Ha az adott hiba a τ helyen múló jellegű (bővebben lásd: 2.4 fejezet), azaz 𝑘𝑎𝑡𝑚𝜏 = {1, 𝑖𝑓 𝐻̿𝜆𝜏 𝑖𝑠 𝑡𝑒𝑚𝑝𝑜𝑟𝑎𝑟𝑦 𝑓𝑎𝑢𝑙𝑡𝑠

0, 𝑖𝑓 𝐻̿𝜆𝜏 𝑖𝑠 𝑛𝑜𝑡 𝑡𝑒𝑚𝑝𝑜𝑟𝑎𝑟𝑦 𝑓𝑎𝑢𝑙𝑡𝑠 (43) és az adott τ hibahelyen van SSB, azaz

𝑆̿(𝜆𝜏) = 1 (44)

𝜋𝜏 = 1 esetén az SSB működésbe lép, és megkísérli elhárítani a hibát. Amennyiben sikerül, az üzemirányítás felé riportál, jelent. Ha a hiba az SSB működése ellenére is fennáll, akkor 𝑘𝑎𝑡𝑚𝜏 = 0, amelyből 𝜋𝜏 = 0.

𝜋𝜏 = 0 esetén a 𝐻̿𝜆𝜏|𝑘 a β ranking folyamatba kerül be. A folyamat a hibacímet az előre definiált k paraméterek kiértékelése alapján fogja valamely 𝐻̿𝜏|𝑘, 𝛽

𝑛+𝑔, τ × k méretű mátrixba betenni [10]. A köznapi nyelvben ezen  értékek az alábbiakat jelenthetik:

1. élet- és balesetveszély;

85

2. magas prioritású cím (pl. kórház);

3. magas fogyasztói számot érintő üzemzavar;

4. kis fogyasztói számot érintő üzemzavar;

5. egy fogyasztót érintő üzemzavar. legalacsonyabb)  rangsorolású hibacímek fognak bekerülni a címekhez tartozó k paraméterigényekkel együtt. Az LFS1 lefutásának eredménye az 𝐸̿1 mátrixba kerül.

Az 𝐸̿1 eredménymátrix azonban nem feltétlenül fogja valamennyi hibát magában foglalni.

Előfordulhat, hogy lesz olyan k paraméterigény, melyet csak úgy lehet kielégíteni, ha az egyik címen levő hibaelhárítást valamelyik szerelőcsapat már befejezte. Például előfordulhat, hogy három olyan hibacím is van, amelyiknél oszlopra kell mászni, de csak két olyan szerelő érhető el, akinek ehhez megfelelő feljogosítása van. Ezen címek (ahol a k paraméterigény nem elégíthető ki azonnal) várakozó státuszúak lesznek (ezek természetesen egyedi döntés alapján manuális beavatkozással kiütemezhetőek).

A várakozó státuszba kényszerülő címeken kívül a címet nem kapó szerelők (𝐵̿1|𝑘, 𝛽

𝑥+1) és az alacsonyabb  rangsorolású címek (𝐻̿𝜏|𝑘, 𝛽

𝑛+1) is a rendszerben maradnak. A LFS2 ezen bemeneti adatokkal fog lefutni. Eredménye az 𝐸̿2 mátrixba fog kerülni.

Ez ciklikuson keresztül tart. z akkor kerül elérésre, amikor cím már nincs a rendszerben.

Ekkor a folyamat új külső gerjesztésig várakozómódban lesz.

Külső gerjesztés jelen esetben a felszabaduló szerelőcsapat vagy egy újabb hibabejelentés lehet. Új külső gerjesztés esetén a folyamat újraindul, azaz az LFSz rendszer minden 𝐻̿𝜏|𝑘, 𝛽

𝑛+𝑔 vagy 𝐵̿1|𝑘, 𝛽

𝑥változás esetén lefut, ezzel is elősegítve a teljes rendszer futási idejének csökkentését.

Az SSB által kezelt és szerelők által elvégzett hibajavítás utolsó lépése egyaránt a riportálás az üzemirányító központok felé.

86 A 47. ábra újraszínezett folyamatábráján jól látható, hogy az SSB telepítése és VKA (reclose) funkciójának aktiválása az átmeneti hibahelyen mely folyamatoktól teszik teljesen függetlenné az elhárítást (bordó színnel jelölt folyamatrészek):

47. ábra SSB reclose funkciójának hatása KIF-hibakiadó rendszerre (saját ábra)

A függetlenítés melletti további érv, hogy ha a KÖF-hálózaton már tapasztalati úton beállított paraméterekkel kerül aktiválásra a funkció, akkor a rendszer teljes futási ideje ebben az esetben kevesebb mint 3 perc. Azaz ezek az esetek rövid idejű zavartatásnak számítanak, a minőségi mutatók számításába nem kerülnek be (lásd.: 1.2 fejezet).

TÉZIS III.

87 Kidolgoztam a kisfeszültségű elosztó-hálózati elosztószekrényekbe integrált visszakapcsoló automatizmus rendszerbe illesztésére szolgáló SSB (Smart SwitchBoard) elméletet, ami a múló jellegű zárlatok kezelésére alkalmas.

88

11 Az SSB bevezetésének hatásossága a KIF-hálózaton

Az áramszolgáltatók a beérkező hibabejelentéseket informatikai rendszerekben rögzítik.

Ezekből a bejelentésekből a KIF-üzemirányítók munkautasításokat vagy másképpen munkalapokat vagy szakzsargonnal hibacímeket készítenek. Ezek a munkalapok kerülnek kiosztásra a villanyszerelőknek. A munkalapok kiosztása a szerelők pillanatnyi földrajzi elhelyezkedése, képesítése és számos egyéb tényező figyelembevételével történik (2.2 fejezet, k paraméter).

A szerelők a munkautasításokat úgynevezett terepi eszközökre kapják. A mobil munkairányítási rendszer az ELMŰ-ÉMÁSZ Társaságcsoportnál az mWFM rendszer. E rendszer része a 4.2 fejezetben ismertetett MIRTUSZ szoftver.

48. ábra Az ELMŰ-ÉMÁSZ Társaságcsoport mWFM rendszere használat közben (saját ábra) A 48. ábra pillanatképein az látszik, ahogyan a szerelők terepi kivitelű táblagépeik segítségével munkát végeznek. Ezen készülékekre nemcsak a hibabejelentés adatait (bővebben lásd: 2. melléklet) és a munkairányító megjegyzéseit kapják meg, de hozzáférnek a teljes EÉGIS rendszerhez is. Megjegyzendő, hogy az úgynevezett terepi eszközök nemcsak az üzemzavar-elhárítási folyamatot támogatják, hanem az üzembentartási és karbantartási munkákat is [75].

89 A szerelőknek egy hiba behatárolása és elhárítása után ki kell tölteniük a munkalap kötelező mezőit és a munkalaphoz csatlakozó űrlapot (bővebben lásd.: 2. melléklet). A legördülő lista mellett a szerelőknek lehetőségük van szabad szavas bevitelre is. Itt rögzítheti a szerelő a megjegyezéseit. Például a pótolt olvadóbetét típusát, nagyságát vagy az elvégzett javítás típusát (pl. hangfrekvenciás vevő cseréje, mérőcsere, kisautomatacsere, szorítócsere stb.).

A munkalapokon nem kerül rögzítésre az az információ, nincs ilyen legördülő lista, hogy az adott KIF-üzemzavart múló zárlat okozta-e, azaz csak biztosítót cseréltek a szerelők, vagy más beavatkozásra is szükség volt (pl. gallyazás, leszakadt vezeték visszakötése stb.). Így a jelenlegi formájában a MIRTUSZ adatbázis direkt módon nem teszi lehetővé az átmeneti zárlatok okozta üzemzavarok kimutatását. A múló zárlatok vizsgálatához a kitöltött munkalapokat egyenként megnyitva a szerelő által szabad szavasan begépelt megjegyzést és a legördülő listából választott adatokat szükséges elemezni. Előfordulhat ugyanis, hogy a szerelő biztosítót pótolt (ami egyébként az anyagelszámolásból egyértelműen kinyerhető adat), de a biztosítóolvadás oka nem átmeneti zárlat volt (pl. leszakadt egy vezeték, ami zárlati áramot okozott, és kiolvadt a biztosító).

11.1 SSB-hatásosság meghatározása véletlenszerű mintavételezés

In document Óbudai Egyetem (Pldal 82-90)