21*
(Schmerling az uralkodó megbízásából a birodalmi tanácsnak bejelenti a magyar országgyűlés feloszlatását s kifejti annak indokait. E közlés alapján a birodalmi tanács mindkét háza elismerő feliratot intéz a császárhoz; a képviselő*
házban azonban a felirat vitát támaszt, melyben Smolka hatalmas beszédben kél Magyarország védelmére s Clam*Martinitz, Rieger és Potocky is rokonszenvesen nyilatkoznak Magyarországgal szemben. A külföldi sajtó legnagyobb része elítéli Schmerling magyarországi politikáját. Forgách kancellár most a magyar törvény*
hatóságokkal látja magát szembeállítva, melyek átveszik az országgyűlés szerepét és szembeszállnak a törvényellenes intézkedésekkel. Pestmegye az első, melynek ellenszegülésére a kormány a megyei bizottság feloszlatásával s kir. biztos kikül*
désével válaszol ; a harc folytatódik, míg a legtöbb megyében és városban felfüg*
gesztik, vagy feloszlatják a bizottságot ill. képviseletet, némelyikbe kir. biztos is küldetik, több helyen katonai beavatkozásra kerül a sor. Űjabb rendeletek a bélyegilletékek behajtása, az i8Ó2=i adók kivetése s az ujoncozás tárgyában még fokozzák az izgalmat. A megkérdezett főispánok, élükön a prímással, határozottan megtagadják az adóbehajtás és ujoncozás körüli közreműködést. A megyei gyűlé*
sek általában betiltatnak. A tarthatatlan helyzettel szemben a kormány döntő elhatározásra készül ; ennek nehézségei : Horvátország is szembehelyezkedik a kormánnyal, a pénzügyi helyzet nehéz ; a helytartótanács ellenkezik a kancellár*
ral ; Mailáth fölmentése. 1861. aug. —okt.)
Schmerling államminiszter szokása szerint sietett legújabb diada*
Iával, a magyar országgyűlés feloszlatásával, eldicsekedni teremtménye, a birodalmi tanács előtt, mely e célból mindjárt a magyar országgyűlés feloszlatását követő napra, augusztus 23*ra összehivatott. Itt olvasta fel azt a — köztudomás szerint — ismét a Perthaler tollából folyt tér*
jedelmes államiratot, melyet ő maga a sajtóban csak mint «közlemény»*t tétetett közzé, de melyet az osztrák képviselők, valamint az «urak házá»*
nak tagjai is — hossza ellenére — állva hallgattak végig, mert az a lég*
felsőbb uralkodói kijelentéseknek és üzeneteknek egész sorát tártál*
mazta, többnyire olyanokat, amelyek a birodalmi tanács címére voltak ugyan intézve, de tulajdonképen az ott nem képviselt Magyarország*
nak szóltak.1
1 Közli egész terjedelmében magyarul Hőnyi ( III. 283. és köv.
1
.) ; lásd : P . N . aug. 24. és 25. ; Redlich id. m. II. 155. s köv.1
. Tárgyalására nézve1
. H . H . S . A . M in. Conf. aug. 16., 17., 19.326 AZ ABSOLUTISMUS KORA MAGYARORSZÁGON.
Schmcrling előrebocsátotta, hogy a császár megbízta őt a magyar országgyűlés tekintetében a megelőző napon tett elhatározó intézke*
déséről s annak indító okairól a birodalmi tanácsnak közlést tenni.
0 Felsége ugyanis a legnagyobb fájdalommal tapasztalta, hogy magyar királyságának közügyei «előbbi intézményeinek helyreállítása óta oly állapotba jutottak, melyet az ország sokáig el nem viselhet, de melyből saját erejével többé ki sem vergődhetik». Nem ezt várta az uralkodó, midőn múlt év október 20*án, el lévén határozva összes népeinek a törvényhozásban való részvétet megadni, «az üdvtelen lázadásban egészen az 1849. április I4*i bűntényig elragadott s köteles*
ségéhez fegyvererővel visszavezetett magyar királyságnak is kegyelem*
bői odanyujtá bocsánatot adó kezét . . . 0 Felsége Magyarországért mindent megtett, amit a méltányosság igényel, a többi királyságok és országok iránti igazság megenged s a birodalom szükséges politikai kifejlődésére való tekintet kötelességgé tesz. 0 Felsége •'Magyarország alkotmányát, jogait és szabadságait, országgyűlését és helyhatósági intézményeit ismét helyreállította . . . egyetlen fönntartás mellett. Ezen fönntartásnak pedig nem az a célja, hogy a korlátlan hatalmat gyara*
pítsa, hanem — a képviselet előbbi jogainak lényeges bővítése mellett, nevezetesen adó* és más pénzügyi dolgokban — csak abból áll, hogy az alkotmányos helybenhagyási jog az összes népekre nézve közös ügyekre vonatkozólag többé ne országonként elkülönítve, hanem közösen gya*
koroltassék . . . ami Magyarország nemzeti önállóságát és kifejlődését legkevésbbé sem érinti . ..»
Ez a fenntartás «jogon alapszik . . ., mert 0 Felsége a magyar alkotmány helyreállítását önként határozta el. Magyarország alkot*
mánya a forradalmi hatalom által nemcsak megtöretett s ekként jogi*
lag veszendőbe ment, hanem tényleg is megszűnt.1 Ő Felsége ennél*
fogva uralkodói kötelességét teljesítve kitűzhette azon föltételeket, melyek alkalmasak arra, hogy az i848*iakhoz hasonló események ismét*
lődése elkerültessék» . . .
Az összehívott országgyűlésnek jól felfogott kötelessége lett volna e fenntartáshoz képest a diplomával ellenkezésben levő törvénycikkeket oly átvizsgálás alá venni, melynek alapján lehetséges lett volna egy, a változott körülményeknek megfelelő fölavató diplomát (koronázási hit*
levelet) megállapítani. E helyett az országgyűlés az 1848*1 törvényeket
«melyek az Ö Felsége elődei által esküvel erősített őstiszteletű alkot*
mánynak részét nem alkotják», alapul nyilatkoztatta ki s azok jogérvé*
nyének föltétien elismerését követelte, s végül oly felirat elfogadásáig jutott, melyben nemcsak a képviselők, hanem a főrendek is, «kik pedig
1 «Ungarns Vcrfassung war durch die revolutionáre Gewalt nicht nur gebrochcn, sondern von Rechtswegen verwirkt und auch faktisch beseitigt.»
méltóságukat csaknem kivétel nélkül Ö Felségének és a császári ház*
ból való elődeinek köszönik)), királyuk és uruknak császári és királyi címét is, melyet a föld egyetlen hatalmassága sem vont kétségbe, meg*
tagadni merészkedtek.
Elmondja azután a nyilatkozat, hogy a felirat komoly intés követ*
keztében oly alakba öntetett, mely elfogadhatóvá tette azt, azonban az országgyűlés az uralkodó újabb felszólalásának, hogy foglalja el a «tör*
vényes» és az óhajtott célhoz egyedül vezető álláspontot, meg nem felelt, sőt megmaradt azon követelése mellett, hogy az 1848=1 törvények érvénye minden fönntartás nélkül kimondassék. A nyilatkozat ennek lehetetlenségét akarva bizonyítani, azzal az új érvvel is áll elő, hogy a 48=i törvényekben a nádorra vonatkozó határozmányok a magyar korona szuverénitását és praerogatíváit támadják meg.
Ámbár tehát a magyar országgyűlés az egyezkedésnek számára megnyitott útjára nem lépett, sőt^ a tárgyalások fonalát megszakított*
nak nyilvánította, mindazonáltal «Ö Felsége, valamint a monarchia többi országait illetőleg az alkotmányos elvhez ragaszkodik, Magyarországra vonatkozólag is — az ország jobb belátásában bízva — e mellett óhajt maradni)) s a birodalom különböző országait egyesítő kötelékeket alkot*
mányos intézmények által is meg kívánja szilárdítani.
Mindezeknél fogva az uralkodó elhatározta, hogy 1. Az október 20=i és februárius 2>ó*i «alaptörvények» épségben maradnak. Abból sem von vissza 0 Felsége semmit, amit Magyarországnak érett megfontolás után és komoly akarattal megadott. Ha valamely ország megtagadja részvétét ama törvényhozási munkától, melynek alkotmányszerűen a birodalmi tanács a helye, (tudvalevőleg ilyen ország több is volt) az a többi országok alkotmányszerű képviselőit kötelességük teljesítésében nem akadályozhatja. Mindegyik ország szánfiára nyitva marad a belépés akkorra, mikor a politikai belátás tisztulása folytán bekövetkezett rá nézve a hajlam a birodalmi tanács számára fenntartott jogok gyakorlá*
sában részt venni. Ezen alkotmány megváltoztatása, akár az egyes országok tágabb autonómiája, akár az egész illetékességének javára csak alkotmányszerű úton, tehát a birodalmi tanácsban és vele egyet*
értve fog megtörténhetni. 2. Ö Felségének abbeli elhatározása, hogy a megerősítést megtagadja ama törvénycikkektől, melyek a korona elő*
jogával, a monarchia többi országai és az összállam jogaival, valamint Magyarország nem magyar ajkú népeinek érdekeivel összeütköznek, változhatatlan. Ellenben nem akarja ellenezni azokat a cikkeket, melyek ez alaptörvényekkel nem ellenkeznek, s melyek e célból kiválasztandók s a jelen viszonyokhoz alkalmazandók. 3. Minthogy a magyar ország*
gyűlés kijelentette, hogy az új alaptörvények ellen kifejtett ellentállás*
hoz ragaszkodik s eljárásával a koronázás végbemenetelét egy oly jog*
viszony ürügye alatt, mely soha se törvényileg, se tettleg nem létezett,
328 AZ ABSOLUTISMUS KORA MAGYARORSZÁGON.
t< i. a personal*únió ürügye alatt meghiúsította, feloszlatását el kellett rendelni.
Ehhez hozzáfűzi azután még a nyilatkozat az uralkodónak azt a reményét, hogy «a zavaros nézetek megtisztulnak, a kedélyek lecsillapul*
nak s a körülmények majd akként alakulnak, hogy rövid idő múlva be*
következhetik az új országgyűlés egybehívása, melynek hivatása lesz azokat a kötelességeket teljesíteni, amelyeket a jelen országgyűlés oly menthetetlen módon félreismert vagy elhanyagolta Különben Ő Felsége a leghatározottabb parancsokat méltóztatott kiadni, hogy a kormány közegei a rend helyreállításáról és fenntartásáról gondoskodjanak.
Egyszersmind tudatja abbeli erős akaratát is, hogy úgy a birodalom egységét, mint minden királyságai és országai törvényesen rendezett autonómiáját . . . egyenlően meg fogja óvni, meg fogja erősíteni és maradandólag életbe fogja léptetni . . . E nagyfontosságú ügyben szi*
lárdságot és szelídséget fog gyakorolni, «biztos reménnyel és Istenbe vetett bizalommal nézve a nehézségek üdvös megoldása elé».
Ha az államminiszter célja e megnyilatkozásával Magyarország*
nak nemcsak újabb kihívása és ingerlése, hanem megpuhítása és édes*
getése volt, ezt a célt ugyan nem érte e l; ellenben saját előtérbe nyomu=
lásával és azzal, hogy magát az uralkodó szócsövévé tette meg, elérte teljes mértékben azt, hogy e föllépésétől kezdve az egész egykorú világ mindazt, ami történt és aminek a történtek után szükségkép bekövet*
keznie kellett, az ő legszemélyesebb művének tekintette s a közbeszéd
* a következő éveket épúgy Schmerling=érának nevezte, mint Bach*
korszaknak az 1859 előttieket. A Schmerling=éra fölötti végleges íté*
létünkét fenntartjuk e korszak befejezésének tárgyalására, de már itt meg kell állapítanunk azt a sajátságos benyomást, melyet az addig liberális hírben állott államférfiúnak Magyarországgal szemben való s most már nyilvánvalóvá lett ténykedése minden elfogulatlan szemlélőre tett. Ha ő magát a Bach abszolutizmusától megkülönböztetni akarta, I hem lett volna szabad jogeljátszási elméletét magáévá tennie. Az iránt is tisztában lehetett, hogy a központosításnak az a mértéke, mely ( előtte lebegett, máskép mint abszolutisztikus kormányzással meg nem valósítható. Furcsán hangzott a birodalmi tanácsban megnyilatkozott Schmerling ajkairól az alkotmányosság szüntelen hánytorgatása, mikor egész politikája világosan elárulta, hogy ő alkotmányosság alatt csak a korlátlan uralkodói teljhatalom alkotását érti ; azét a teljhatalomét, amely előtt nem állnak meg sem a szentesített törvények, sem a nemzet és királya között véres küzdelmek után létrejött szerződések. Az ural*
kodói akarat változhatatlanságának hirdetése pedig kevés hatással lehe*
tett azokra a népekre, amelyek tizenkét év óta annak az uralkodói akarat*
nak már annyi változását érték meg.1
1 Redlich id. köt. 156., 159., 745. Eisenmann id. m. 304.
1
.A várt tapsok a birodalmi tanácsban el nem maradtak, de azért nem maradt el a kritika sem, sem e testületben, sem a külföldi sajtóban.
Úgy a képviselőház, minz az «urak háza» elhatározta, hogy az uralkodói üzenetre felirattal válaszol, melynek megszerkesztésével mindkét ház*
bán egy kilenc tagú bizottság bízatott meg. Ennek munkálatát az urak háza már augusztus 27=én elfogadta s 30=án küldöttség útján a császár elé terjesztette feliratát, melyben fájdalmát fejezte ugyan ki az «esemé=
nyek» fölött, de egyúttal elismerését az uralkodó szilárdsága iránt, melyet öröklött joga megóvásában tanúsított, és békeszeretete iránt, mely a konok ellenzéssel szemben is nyitva tartja a megegyezés útját.
Az urak háza megújította ez alkalommal azt a fogadalmát, hogy a császári tekintélyt és a birodalom egységét minden támadás ellen védeni kívánja s reményét fejezte ki, hogy ezt a «komoly intést» Magyarország terein meghallgatják, s hogy ott is ismét fel fog ébredni az a «testvéri szeretet», mely a Lajtán innen él s mellyel ők a birodalmat egyesítő kötelékhez ragaszkodnak.1
A képviselőházban a vita hosszabban elhúzódott, mert itt a bizott=
sági javaslattal szemben állott a gr. Clam=Martinitz kisebbségi véle*
ménye. A vitában elhangzóit beszédek közül csak azokkal foglalkozunk, melyek akkor hazánkban is nagyobb benyomást tettek.
Valamennyi közül kiemelkedik Smolka Ferenc lengyel demokratá*
nak, az 1848=1 osztrák birodalmi gyűlés egykori elnökének, az akkori osztrák közélet egyik legtekintélyesebb és legtiszteletreméltóbb alak=
jának hatalmas beszédje, melyet nálunk magyar fordításban is széles körökben terjesztettek.1 2
Smolka bevezetőleg emlékeztetett arra, hogy 13 év előtt, 1848.
szeptemberében a magyar országgyűlés küldöttsége kért bebocsáttatást
<az akkori bécsi birodalmi gyűlés termébe, előterjesztést óhajtván tenni az Ausztria és Magyarország közti ellentéteknek békés kiegyenlítése iránt. A birodalmi gyűlés e kérést házszabályaira való tekintettel nem vélte teljesíthetőnek. Azóta a történelem arra tanított meg, hogy hiba volt az egyezkedés útját elvágni. Azóta megtanultuk, hogy «a magyar kérdés Ausztriára nézve életkérdést
De ez okulás ellenére egy rendszer hozatott be, mely Magyar*
országot az egységes birodalomba beolvasztani akarta. E rendszer alkal*
mazása 2000 millió forintba került; általa Magyarország szabadsága elveszett, s hogy ez Ausztria jólétét mennyire mozdította elő, azt látjuk.
Az előterjesztett közlemény nem tekinthető a császár üzenetének,
<a császár személye felelőtlen, szent és sérthetetlen ; sajnos, hogy a kor*
mány valahányszor Magyarország irányában alkalmazott rendszabá*
1 Mányinál III. 289. s köv.
1
. Rogge id. m. II. 147.1
. 2 P . N . aug. 50.330 AZ ABSOLUTISMUS KORA MAGYARORSZÁGON.
lyokról van szó, mindannyiszor az uralkodóra hivatkozik. Itt a kormány saját ténycinck igazolását várja a birodalmi tanácstól, saját programmja számára kér támogatást; az a kérdés : bizalmat, vagy bizalmatlansás got érdemelje a kormány tőlünk eljárásáért? Mert ha a kormánynak azon az úton amelyre lépett, nem sikerül a magyar kérdés kielégítő m eg*
oldása, akkor Ausztria alkotmányos életének sikeres fejlődése, pénzügyei rendezése, elviselhetetlen terheinek könnyítése, jólétének felvirágoz*
tatása kivihetetlennek bizonyul. Ez az eljárás kompromittálja a koronát, mert a miniszteri programmokat, sőt még a «változhatatlan alapelveket^
is annyiszor láttuk változni a lefolyt 13 év alatt, ahányszor a hold vál*
tozott.
Ettől eltekintve, a birodalmi tanácsnak nincs is joga a magyar kér*
désben Magyarországot kötelező határozatokat hozni. Ez a testület lég*
föllebb a szőkébb birodalmi tanácsnak tekinthető, a magyar ügy pedigr oly tárgy, mely a magyar közjog szerint csak az ország képviselőiestül létéi és a magyar korona között tárgyalható és oldható meg,
A szónok egyáltalán nem vonja kétségbe, hogy a koronának joga volt a magyar országgyűlést feloszlatni. De az a kérdés, vájjon e lépés nem a minisztérium politikája következtében váltóé szükségessé? Ebből a szempontból kell megvizsgálni a kormány eljárását és annak okait.
A kormánynyilatkozat arra hivatkozik, hogy Magyarországban az ellentállás következtében a gazdasági élet fennakadt s a közigazgatásban zabolátlanság állott be. Ezzel szemben a szónok rámutat arra, hogy Magyarországon az alkotmány részben való helyreállítása óta az üzleti élet fellendült, s hogy míg a lefolyt 12 év alatt Pesten évenkint csak 12— 15 ház épült, a jelen év 128 házzal gyarapította Pestet. Ami pedig a közigazgatási állapotokat illeti, azokban nem azért van zavar, mert az önkormányzati jogot visszaadták, hanem azért, mert csak részben adták vissza, nem úgy, mint az jogosan megillette az országot s mint ahogy az a nép vérébe átment.
A miniszteri közlemény azt mondja, hogy az alkotmány vissza*
állítása egyetlen föltételhez köttetett ; csakhogy ez az egyetlen föltétel olyan, mely a magyar alkotmány egész lényét megváltoztatja. Ez a föl*
tétel — az adó= és ujoncmegszavazás jogáról való lemondás — arra van alapítva, hogy Magyarország erre vonatkozó joga kétes, nincs tör*
vényben formulázva. Szónok felolvassa az 1827 : IV. t.*cikket, mely kijelenti, hogy e jog a magyar országgyűléstől «semmi szín alatt, még rendkívüli esetekben sem vonható el». Ezt a törvényt Ferenc csá*
szár szentesítette és Ferdinánd császár maga is örökösei nevében koro*
názásakor esküjével pecsételte meg.
A minisztérium azt követeli, hogy Magyarország létező törvényei*
bői küszöbölje ki mindazt, ami az új alaptörvényekkel — a diplomával és pátenssel — ellenkezik ; nem inkább az új alaptörvényeket kellett
volna úgy szerkeszteni, hogy azok Magyarország alaptörvényeivel ne ellenkezzenek? Azt is mondják : «Magyarország alkotmánya a forra=
dalom által megszűnt, jogi szempontból «eljátszatott». Az oly államjogi elv, mely szerint egy nép elvesztheti jogait s azzal, mint meghódítottál, akarata ellenére lehet rendelkezni, divatozhat még Közép=Afrikában, de Európában egyetlen művelt ember sem vallja már azt. A debreceni országgyűlés túlléphette a maga felhatalmazásának korlátáit, de vájjon ezzel eljátszhattam megbízójának jogait is, megsemmisíthettem az ország alkotmányát? Hiszen az 1849-i hadjáratban kiadott uralkodói manifesztum azt mondta, hogy csak egy kis töredék tűzte ki a fölkelés zászlaját s a nép óriási tömege loyalis magatartást tanúsított. Azt a «kis töredéket)) bőséges mértékben megbüntették, s most mégis az egész nép elveszítse alkotmányos jogait?
Az ily államjogi elméletek alkalmazása mellett le kell mondani a hatalom egyetlen és kifogyhatatlan forrásáról, arról, hogy ragaszkodás, szeretet, bizalom és áldozatkészség támogassa. Lehet fölállítani azt a kívánalmat, hogy Magyarország bizonyos törvényei a birodalom vál=
tozott viszonyaira való tekintettel megváltoztattassanak, de akkor előbb a törvényes állapot helyreállításával lehetővé kell tenni annak a változ- tatásnak alkotmányos eszközlését.
Azonban el volt határozva már előzetesen, hogy a magyar közjog megtöressék. Nem a 48=1 törvények az okai a magyar mozgalomnak, sem a horvátok, szerbek és románok, nem is a magyarok, hanem egyedül a rendszer ; az a hagyományos rendszer, mely Magyarországból örökké osztrák provinciát akart csinálni s amely ezt az alkalmat is megragadta, hogy tervét mindenáron keresztülvigye
A miniszteri közlemény melegen emlékszik meg a magyarországi nemzetiségekről, melyeket a magyarok állítólag elnyomtak s melyeknek a kormány messzemenő jogokat ígért; csakhogy a kormány azt már 12 év óta ígéri és 12 év óta semmit se tett a nemzetiségekért; a magyar országgyűlés pedig kimondta a nemzetiségek egyenjogúságának elvét s Horvátországnak üres lapot ajánlott fel kívánságai kifejezésére. «A nagy=
lelkű magyar nemzet, — így folytatta Smolka — meg vagyok róla győ=
ződve, hogy meg is fogja tartani szavát s teljes szívből kívánom és rémé*
lem, hogy nincs messze az idő, melyben mindazok a nemzetiségek, amelyeket Szt. István koronája egyesít, testvéri érzelemmel fognak egy=
másnak kezet nyújtani. A népek könnyen megértik egymást, csak azok a befolyások szűnjenek meg, amelyek nem szívesen látják a népek egyetértését, s egyszer az egyiket, másszor a másikat teszik centralizáló szeszélyeik eszközévé.»
Beszéde további folyamában Smolka nyíltan kijelentette, hogy bizalma a kormány politikája iránt alapjában megrendült, mert mindig az ellenkezője következik be annak, amit az elérhetni remél. Ehhez
3 3 2 AZ ABSOLUTISMUS KORA MAGYARORSZÁGON.
járul, hogy a kormány fölötte veszélyes elveket hirdet, ilyen például az, hogy egy trónváltozásnál bizonyos törvényeket érvényteleneknek lehet nyilvánítani, mert nagyon újak, nem eléggé «tiszte!etreméltó régi*
ségűek», de másrészt meg a tiszteletreméltó régiségűeket is eltörlik, ha azok a legújabbakkal ellenkeznek. «Ily elvek hallatára — mondja a szónok — ne csodálják uraim, hogy e padok üresek s mi magunk is igyekszünk minél hamarább hazamenni, ahol legalább ilyen elveket nem hallunk.»
Az ilyen elvek hirdetése többet árt a monarchiának, mint tíz vesz*
tett csata. Azt hiszi a kormány, hogy Ausztria leküzdött már minden veszélyt és nélkülözheti a népek kielégítését? Vagy azt hiszi, hogy hosz*
szabb ideig lehetséges lesz a monarchia egyik felét a másik által tartani féken s oly viszonyokba erőszakolni belé, melyeket elleneznie a termé*
szét törvényei parancsolják? Magyarországot most se fog sikerülni osztrák provinciává alakítani; nem többé 12 év, 12 hónap elég lesz, hogy belássák, hogy ismét lehetetlenség után törekedtek.
A szónok szembeszállt azzal az állítással, hogy Magyarország hálá*
val tartozik azért, mert a Habsburg*ház és a német hatalom szabadítot*
ták fel a török járom alól ; ellenkezőleg, «Magyarország századokon át Németország és az örökös tartományok bástyája volt s drága vérét ontá, hogy azokat ez oldalról megóvja. Sobieski János király is fölszabadította egyszer Bécset lengyel hadaival s mivel hálálták meg ezt? . . . ismerjük Lengyelország sorsát. Emlékeztet a «Moriamur pro rege nostro»*ra s a magyarok mindenkori áldozatkészségére ; s Magyarországnak mindezt azzal hálálják meg, hogy el akarják venni legdrágább kincsét, önálló*
ságát és szerződésekkel biztosított jogait. Magyarország csakis a tör*
vényhez és joghoz való megszeghetetlen hűségének s honszeretetének
vényhez és joghoz való megszeghetetlen hűségének s honszeretetének