A rehabilitációs ellátások beavatkozásainak kódolási szabályai

Miniszterelnöki, emberi erőforrás és egyéb miniszteri rendeletek és utasítások

8. A rehabilitációs ellátások beavatkozásainak kódolási szabályai

9. § (1) Minden olyan kórházi bázisadatnak minősülő eljárást rögzíteni kell az adatlapon, amelyet az adott rehabilitációs ellátás során elvégeztek, beleértve az ebben az időtartamban más szervezeti egységben vagy más egészségügyi szolgáltatónál végzett ellátásokat is. A rehabilitációs ellátások jelenthető, bázisadatoknak minősülő beavatkozásainak listáit a 6. melléklet, valamint a gyógyító-megelőző ellátás jogcímén az egészségbiztosítási Alap terhére finanszírozható homogén betegségcsoportok kódolási és besorolási szabályairól szóló 10/2012. (II. 28.) NeFMI rendelet 4. melléklete tartalmazza.

(2) Az eljárástípusok minősítésével ki kell fejezni az adott beavatkozásnak a rehabilitációs ellátás diagnózisaival fennálló kapcsolatát.

(3) A rehabilitációt indokoló fődiagnózis miatt végzett beavatkozásokat „G” típussal kell jelölni, ideértve azoknak a funkcionális teszteknek az OeNO kódjait, melyek esetében nem történik meg a teszt értékének megadása.

(4) A rehabilitációt is igénylő kísérőbetegség miatt végzett beavatkozásokat „H” típussal kell rögzíteni.

(5) A „G” és a „H” típusú beavatkozások mennyiségének jelentése kötelező tevékenységenként, az elvégzett beavatkozások számának naponként történő regisztrálásával.

(6) „I” típussal kell rögzíteni a beteg részére a felvételt követő 5 napon belül, a beavatkozási dátum megadásával a kiválasztott ReP terv OeNO kódját.

(7) Ha az ellátás

a) olyan ápolás, amelyre a ReP tervek egyike sem alkalmazható, akkor az R5000 kód jelentendő, és az ellátások jelentését a rehabilitációs ellátási programok jelentési szabályai alapján kell elvégezni,

b) nem rehabilitációs célú, akkor az R2000 kód jelentendő, és az ellátások jelentése során a Kr. 37. § (7) és (8) bekezdés előírásait kell alkalmazni,

c) befejeződött, de áthelyezés más szervezeti egységbe, intézménybe nem oldható meg, akkor az R4000 „Rehabilitáció befejeződött, áthelyezés nem megoldható” kód rögzítendő,

d) a beteg állapotváltozása következtében ideiglenesen felfüggesztésre kerül, akkor az R3000 kód jelentendő, amelynek rögzítésekor a rehabilitációs ellátás nélküli időszakot a kezdő dátum és a rehabilitáció nélküli napok mennyiségét kell megadni.

(8) A „G” típusú kódok regisztrálása nem szükséges azokban az időszakokban, amikor a beteg állapotváltozása következtében a rehabilitáció felfüggesztésre kerül.

(9) Az „I” típus esetén az első 4 jegy a ReP azonosítását adja, az utolsó pozíción pedig kifejezi „0” karakterrel az alap,

„1” karakterrel pedig a bővített ReP teljesítésének típusát.

(10) A „G” és a „H” típusú beavatkozások rögzítésekor nem kell kitölteni a beavatkozás rovat „S”. Sebgyógyulás,

„F”. Nosocomiális fertőzés, „M”. Beavatkozás minősítése az ellátásban elfoglalt helye szerint megnevezésű rovatokat.

M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y • 2021. évi 121. szám 5637

7. A rehabilitációt indokoló fődiagnózis kapcsolata az alapbetegséggel és a fődiagnózis miatti szövődménnyel

8. § (1) A megbetegedés stádiumait a rehabilitációs ellátáshoz kapcsolódóan az ellátási cél szempontjából minősítve kell meghatározni:

a) a megbetegedési folyamat és az ellátási folyamat kapcsolatát az „alapbetegség-fődiagnózis” kapcsolattal kell leírni oly módon, hogy az eredeti megbetegedést alapbetegségként kell rögzíteni, és az alapbetegség miatt létrejött rehabilitációs ellátást igénylő állapotot kell fődiagnózisként rögzíteni;

b) a megbetegedés stádiuma a rehabilitációs ellátás során bekövetkező, más szervrendszerre való kiterjedéssel is változhat, amely folyamat a „fődiagnózis-szövődmény a fődiagnózis miatt” kapcsolattal definiálható.

(2) Ha a rehabilitációs ellátás ideje alatt a megbetegedés súlyosbodik, és a rehabilitációs ellátás alapjául szolgáló fődiagnózis szerinti betegség kiterjed más szervrendszerre, a kiterjedésre vonatkozó diagnózist szövődményként kell minősíteni.

(3) A rehabilitációs ellátás során kezelt betegségnek minősülő krónikus vagy akut megbetegedések – ha nem áll fenn kapcsolat a rehabilitációt indokoló fődiagnózissal, valamint nem tesz szükségessé rehabilitációs ellátást – kísérőbetegségként írhatók le.

(4) A diagnózistípusok kiválasztási szabályait minden szakma esetén alkalmazni kell, a betegségek rögzítését az összes szabály együttes alkalmazásával kell elvégezni.

8. A rehabilitációs ellátások beavatkozásainak kódolási szabályai

(2) Az eljárástípusok minősítésével ki kell fejezni az adott beavatkozásnak a rehabilitációs ellátás diagnózisaival fennálló kapcsolatát.

(4) A rehabilitációt is igénylő kísérőbetegség miatt végzett beavatkozásokat „H” típussal kell rögzíteni.

(5) A „G” és a „H” típusú beavatkozások mennyiségének jelentése kötelező tevékenységenként, az elvégzett beavatkozások számának naponként történő regisztrálásával.

(6) „I” típussal kell rögzíteni a beteg részére a felvételt követő 5 napon belül, a beavatkozási dátum megadásával a kiválasztott ReP terv OeNO kódját.

(7) Ha az ellátás

b) nem rehabilitációs célú, akkor az R2000 kód jelentendő, és az ellátások jelentése során a Kr. 37. § (7) és (8) bekezdés előírásait kell alkalmazni,

c) befejeződött, de áthelyezés más szervezeti egységbe, intézménybe nem oldható meg, akkor az R4000 „Rehabilitáció befejeződött, áthelyezés nem megoldható” kód rögzítendő,

(8) A „G” típusú kódok regisztrálása nem szükséges azokban az időszakokban, amikor a beteg állapotváltozása következtében a rehabilitáció felfüggesztésre kerül.

(9) Az „I” típus esetén az első 4 jegy a ReP azonosítását adja, az utolsó pozíción pedig kifejezi „0” karakterrel az alap,

„1” karakterrel pedig a bővített ReP teljesítésének típusát.

(10) A „G” és a „H” típusú beavatkozások rögzítésekor nem kell kitölteni a beavatkozás rovat „S”. Sebgyógyulás,

„F”. Nosocomiális fertőzés, „M”. Beavatkozás minősítése az ellátásban elfoglalt helye szerint megnevezésű rovatokat.

5638 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y • 2021. évi 121. szám

10. § (1) Az 1-es típusként kódolható diagnózisok listáját az 1. melléklet tartalmazza.

(2) A 3-as és P típusként kódolható diagnózisok listáját a 2. melléklet tartalmazza.

(3) A „V” típusú „Z” karakterrel kezdődő diagnózisok listáját a 3. melléklet tartalmazza.

(4) A RÁFT kódok meghatározásának speciális szabályait, valamint az X típusként jelentendő RÁFT kódok listáját a 4. melléklet tartalmazza.

(5) Az FNO kódok meghatározásának speciális szabályait, valamint a funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozásának kódjait az 5. melléklet tartalmazza.

(6) A RePCs és a rehabilitációs ellátások során jelenthető beavatkozások listáját a 6. melléklet tartalmazza.

9. Záró rendelkezések

11. § ez a rendelet 2021. július 1-jén lép hatályba.

Dr. Kásler Miklós s. k.,

emberi erőforrások minisztere

1. melléklet a 26/2021. (VI. 28.) eMMI rendelethez

1-es típusként kódolható diagnózisok listája

BNO KóD BNO JeL BNO NÉV

A0650 + Amoebás tüdőtályog (J99.8*)

A1500 Tüdőgümőkór, a köpet mikroszkópos vizsgálatával, tenyésztéssel vagy anélkül igazolt A1501 Tüdőgümőkór, mikroszkópos pozitiv, caverna nincs, egyoldali

A1502 Tüdőgümőkór, mikroszkópos pozitiv, caverna nincs, kétoldali A1503 Tüdőgümőkór, mikroszkópos pozitiv, cavarnás, egyoldali A1504 Tüdőgümőkór, mikroszkópos pozitiv, cavarnás, kétoldali A1505 Tüdőgümőkór, mikroszkópos pozitiv, recidiva, caverna nincs A1506 Tüdőgümőkór, mikroszkópos pozitiv, recidiva, cavernával A150A Tüdőgümőkór, köpet mikr. vizsg. teny.-el vagy anélk. ig. polirezist.

A1510 Tüdőgümőkór, csak tenyésztéssel igazolt

A1511 Tüdőgümőkór, csak tenyésztéssel pozitiv, caverna nincs, egyoldali A1512 Tüdőgümőkór, csak tenyésztéssel pozitiv, caverna nincs, kétoldali A1513 Tüdőgümőkór, csak tenyésztéssel pozitiv, cavernás, egyoldali A1514 Tüdőgümőkór, csak tenyésztéssel pozitiv, cavernás, kétoldali A1515 Tüdőgümőkór, csak tenyésztéssel pozitiv, recidiva, egyoldali A1516 Tüdőgümőkór, csak tenyésztéssel pozitiv, recidiva, kétoldali

A151A Tüdőgümőkór, csak tenyésztéssel igazolt – polirezisztens kórokozóval A1520 Tüdőgümőkór, szövettani vizsgálattal kimutatott

A1521 Tüdőgümőkór, szövettani vizsg.-al igazolt, caverna nincs, egyoldali A1522 Tüdőgümőkór, szövettani vizsg.-al igazolt, caverna nincs, kétoldali A1523 Tüdőgümőkór, szövettani vizsg.-al igazolt, cavernás, egyoldali A1524 Tüdőgümőkór, szövettani vizsg.-al igazolt, cavernás, kétoldali A1525 Tüdőgümőkór, szövettani vizsg.-al igazolt, recidiva, egyoldali A1526 Tüdőgümőkór, szövettani vizsg.-al igazolt, recidiva, kétoldali A1530 Tüdőgümőkór, k.m.n. módon igazolt

A1531 Tüdőgümőkór. k.m.n. módon igazolt, caverna nincs, egyoldali A1532 Tüdőgümőkór. k.m.n. módon igazolt, caverna nincs, kétoldali

1178 EGÉSZSÉGÜGYI KÖZLÖNY 13. szám

5636 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y • 2021. évi 121. szám

kell jelenteni. A felvételkori állapot meghatározása a felvételt követő 3 napon belül szükséges, rögzítésére az „A”, a távozáskori állapot rögzítésére a „B” jelzés szolgál. A kódok listáját a 4. melléklet tartalmazza.

5. A haláloki diagnózisok meghatározása

6. § (1) A halálokok jelölésének meg kell felelnie a WHO előírásainak, a halottvizsgálati bizonyítványnak, illetve boncolás esetén a boncolási jegyzőkönyv kitöltésére vonatkozó szabályoknak. A klinikusi diagnózisok megadása minden esetben kötelező, a többi diagnózis csak boncolás esetén.

(2) Halálozás esetén a diagnózistípusokat a BNO-10 előírásai alapján az alábbiak szerint kell meghatározni:

a) a halált közvetlenül előidéző betegség vagy állapot megjelölése a klinikus által „6” típussal és a patológus által „8” típussal, amely az események sorozatában az alapbetegségből kiindulva a halált közvetlenül előidézte;

b) a megelőző ok, vagyis azon betegség vagy állapot megállapítása a patológus által „A” típussal, amely előidézte a halált közvetlenül okozó betegséget vagy állapotot;

c) a halál alapjául szolgáló betegség vagy állapot megjelölése a patológus által „7” típussal és a klinikus által

„B” típussal, amely a halálhoz vezető események sorozatát elindította;

d) kísérő betegségek vagy állapotok megállapítása a patológus által „9” típussal, amelyek még kedvezőtlenül befolyásolták a kóros folyamat lezajlását, és így hozzájárultak a halálhoz.

6. A különböző diagnózistípusok alkalmazásának egyéb szabályai

7. § (1) Rehabilitációs ellátást indokoló fődiagnózis, rehabilitációs ellátást indokoló fődiagnózis miatti szövődmény, kísérőbetegség, rehabilitációs ellátást indokoló kísérő betegség, nosocomiális eredetű szövődmény a kezelés következtében, egyéb szövődmény a kezelés következtében diagnózisként csak olyan BNO kód tüntethető fel, amely a beteg állapotát az osztályos ellátás során is jellemezte.

(2) egy megbetegedés az (1) bekezdésben meghatározott diagnózis típusok körén belül kétszer nem rögzíthető sem eltérő, sem azonos típusú minősítéssel, sem azonos, sem más, de tartalmában azonos, vagy ugyanazon állapot különböző szintű definiálását jelentő BNO kóddal, sem annak tüneteivel.

(3) A rehabilitációs ellátást indokoló fődiagnózis – amennyiben az elvégzett ellátás rehabilitációs ellátási programba nem sorolható ellátás – csak olyan betegség lehet, amelynek kezelésére az osztályos ellátás során legalább egy releváns vizsgálatot – ez lehet az adott ellátást megelőzően már elvégzett, dokumentált vizsgálat kontrollja is – és egy releváns terápiát elvégeztek.

(4) Csak olyan betegség minősíthető a rehabilitációs ellátást indokoló fődiagnózis miatti szövődménynek vagy rehabilitációs ellátás nem igénylő kísérőbetegségnek, amelyet az ellátás során meghatározott módon, a minősítésének megfelelően elláttak. ezen megbetegedések akkor tekinthetők kezelt betegségnek, ha az ellátás során az adott betegségre legalább egy releváns vizsgálatot elvégeztek, vagy rendelkeztek a diagnózisra vonatkozó, más orvosi szolgálat által igazolt érvényes dokumentummal, és egy releváns terápiát alkalmaztak, kivéve azokat a krónikusan fennálló, fogyatékosságot okozó állapotokat, amelyek fennállásának igazolása nem igényel az ellátás során külön kezelést, azonban a rehabilitáció menetét befolyásolják.

(5) Rehabilitációs ellátást igénylő kísérőbetegségnek csak olyan kísérőbetegség/-állapot válaszható, mely önállóan is értelmezhető rehabilitációs ellátási program indokaként, és amelyre a rehabilitációs osztályos ellátás során legalább a vonatkozó, a fődiagnózis alapján indított rehabilitációs ellátási programtól különböző rehabilitációs programból két releváns, kizárólag hozzátartozó eljárást is biztosítottak a heti rehabilitációs teljesített időn belül, 10%-nál nem rövidebb időtartamban.

(6) Nosocomiális eredetű fertőzéses szövődmény a kezelés következtében (C) vagy adott kezelés következtében kialakult egyéb, nosocomiális nem fertőzéses szövődmény (D) típusú diagnózisok lehetnek nem kezelt betegségek is. ezeket a diagnózistípusokat kötelező rögzíteni, ha az adott ellátás következtében alakultak ki.

ez a szabály vonatkozik arra az esetre is, ha az adott ellátás során már nem került sor a létrejött szövődmény kezelésére, azt majd egy másik egészségügyi szolgáltató végzi.

(7) Nem adható meg az osztályos eset leírásában olyan diagnózis, amelyre vonatkozóan pontos, a szakmai szabályok szerint elegendőnek minősülő információ az osztályos elbocsátás végén nem áll rendelkezésre, kivéve a kiegészítő kódokra vonatkozó eljárásokat, továbbá halálozás esetén a kórbonctani diagnózisokat. Az állapot leírását az ismeret szintjének megfelelően kell megtenni.