Az itt elvégzett elemzések adatbázisát a 2014-es hetedikes, longitudinális adatfelvétel adta (n=2237). Miután a diákok azonosítása mérési azonosítójuk segítségével történt, így lehetőségünk volt a 6. évfolyamos Országos kompetenciamérésen (OKM) elért eredmények és az OKM háttérkérdőívén adott válaszok lekérése után a DPK és az OKM adatbázisok egyesítésére.
A mérési invarianciaelemzés eredménye (l. korábban) alapján egymással összehasonlíthatóak a fiúk és a lányok DPK teszten nyújtott teljesítményei. Mind összteljesítményben, mind az egyes faktorok viszonylatában a fiúk átlagos képességszintje magasabb volt, mint a lányoké. A fiúk mind a tudás elsajátításának hatékonyságát, mind a tudás alkalmazásának sikerességét mérő itemeken jobban teljesítettek, mint a lányok (l. 5.2. táblázat).
Az Országos kompetenciamérés matematika és szövegértés tesztjén elért 6. évfolyamos eredmények közepesen-erős összefüggést mutattak a DPS teszten nyújtott teljesítményekkel (r_DPS_matek=0,50, r_DPS_szövegértés=0,41; p<0,01). A lineáris korrelációs értékek mindhárom esetben jelentős mértékben csökkentek, ha kontrolláltunk a harmadik változóra. A DPK és az olvasás teszten elért teljesítmény közötti gyenge kapcsolat a nagy mintaelemszám következtében maradt csak szignifikáns, de nem számottevő. Miután minden egyes összefüggés erőssége különböző (Fisher r-to-z transzformáció alapján), az 5.9. ábrán eltértünk a korábban alkalmazott jelölési módtól és a lineáris korrelációt folytonos, a parciális korrelációt szaggatott vonalakkal jelöltük.
5.2. táblázat. A DPK teszten elért teljesítmények nemek szerinti bontásban
Terület Nem Átlag Szórás F p Welsch-féle
d-próba p
DPK lány 4,11 2,87
53,69 <0,01 -6,05 <0,01
fiú 4,93 3,54
Tud.
elsajátítás
lány 2,11 1,71
75,58 <0,01 -5,07 <0,01
fiú 2,53 2,12
Tud.
alkalmazás
lány 1,99 1,58
28,41 <0,01 -5,71 <0,01
fiú 2,40 1,81
5.9. ábra
A DPK, az OKM matematika és szövegértés tesztjén elért teljesítmények kapcsolata (minden együttható p<0,01 szinten szignifikáns; lineáris korreláció: folytonos vonal, parciális
korreláció: szaggatott vonat)
Az iskolai sikeresség és a DPK teszten nyújtott teljesítmény között gyenge-közepes kapcsolatot figyelhettünk meg (r=0,35, p<0,01). Tantárgyankénti bontásban a matematika és a történelem jegyek alakulása járt legszorosabban a DPK teszten elért teljesítményekkel (r=0,40, 0,33; p<0,01). Ezt követte a nyelvtan, a földrajz (mindkettő r=0,31, p<0,01), majd a szorgalom, az idegen nyelv és az irodalom (mindhárom r=0,29, p<0,01).
A diákok problémamegoldó képességszintje alacsony szinten függött össze édesanyjuk iskolai végzettségével (r=0,23, p<0,01), ami megerősíti a korábbi – területspecifikus és statikus problémahelyzetekre vonatkozó – kutatási eredményeket. A szülő iskolai végzettségénél meghatározóbb tényezőnek bizonyult a tervezett legmagasabb iskolai végzettség (r=0,28, p<0,01).
Összességében a vizsgált háttérváltozók mindegyike gyenge-közepes kapcsolatot mutatott a diákok problémamegoldó képességének fejlettségi szintjével, azaz iskolai jegyeik kevéssé jellemzik e fontos képességük fejlettségi szintjét. A diákok matematika teszten nyújtott teljesítménye, illetve iskolai matematika és történelem jegyük kapcsolata volt még a legerősebb. A DPK teszten elért teljesítmény alapján a fiúk – 7. évfolyamon – jobb
0,50 0,41
0,76
0,33 0,08
0,67 MAT
DPK G
OLV
problémamegoldók, magasabb képességszinten vannak az ismeretek elsajátítása és alkalmazása terén, mint a lányok.
A gondolkodási képességek első generációs tesztekkel történő mérési eredményeinek előrejelző ereje a harmadik generációs teszttel mért problémamegoldó képességfejlettségi szintre
A disszertáció előző részében a területfüggő statikus és területfüggetlen dinamikus helyzetekben működtetett problémamegoldó képességgel, valamint egyéb gondolkodási képességekkel kapcsolatos elemzések rávilágítottak arra, hogy közepes erősségű az összefüggés a két környezetben történő problémamegoldó sikeresség, valamint egyéb kulcsfontosságú, első generációs tesztekkel mért gondolkodási képességek fejlettségi szintje között. Mindezek alapján feltételezhetjük, hogy bizonyos mértékig lehetséges első generációs teszteredmények segítségével a harmadik generációs teszteken nyújtott teljesítmények előre jelzése, illetve fordítva is. Az első generációs tesztek egyirányú, oksági, előrejelző erejének számszerűsítéséhez strukturális egyenlet modellezés során végzett útelemzéseket alkalmaztunk és teszteltük a feltételezett modelleket.
Az elemzések továbbra is a 2011-es adatfelvétel eredményein alapulnak, miután azok szükséges feltétele, hogy ugyanazon diákok kapcsán legyenek adataink első, illetve harmadik generációs teszttel mért problémamegoldó képességszintről, illetve az induktív gondolkodás és az intelligencia fejlettségi szintjéről, melyet szintén első generációs, hagyományos teszttel mértünk.
Az első, legegyszerűbb SEM modellben a diákok DPK teszteredményét kizárólag SPK teszten nyújtott teljesítményük alapján jeleztük előre. A mérési modell jól illeszkedett a vizsgált populációban (CFI=1,00, TLI=1,00, RMSEA=0,00), a modell sztenderdizált útvonal-együtthatója 0,33 volt, a variancia jelentős része megmagyarázatlan maradt.
A második modellben a DPK teszten nyújtott teljesítmény előrejelzéséhez mind az SPK, mind a CFT (intelligencia) első generációs teszteken nyújtott teljesítményeket használtuk. A mérési modell továbbra is jó illeszkedésű volt (CFI=1,00, TLI=1,00, RMSEA=0,00). A sztenderdizált útvonalegyütthatók értékei 0,19 (SPK/DPK) és 0,29 (CFT/DPK) voltak, de még mindig megmagyarázatlan maradt a variancia jelentős része.
A harmadik modellben mind az SPK, a CFT és az IG (induktív gondolkodás) első generációs teszteredményeket felhasználtuk a harmadik generációs DPK teszten nyújtott teljesítmény előrejelzése céljából. A sztenderdizált útvonal-együtthatók tovább csökkentek:
0,13 (SPK/DPK), 0,18 (CFT/DPK) és 0,26 (IG/DPK), jelezve az induktív gondolkodás kiemelt előrejelző szerepét. A modellilleszkedés továbbra is jó volt, de még ebben a modellben is megmagyarázatlan maradt a variancia jelentős része (Molnár és mtsai, 2016).
Az elemzések korlátja, hogy bár mind az SPK, mind a DPK tesztek a diákok problémamegoldó képességszintjét mérik, mégis szigorú értelemben különböző konstruktumnak tekinthető (l. korábban) a két teszt által mért konstruktum. Ezek alapján megállapítható, hogy bizonyos szintig első generációs teszteredmények alapján is előrejelezhető a diákok harmadik generációs teszteken nyújtott teljesítménye, holott a harmadik generációs tesztekkel történő munka több kognitív képesség működtetését igénylik, ezért a problémamegoldó képesség olyan aspektusait is vizsgálják, amik relevánsak a 21. század
gyorsan változó mindennapjaiban, de nem mérhetőek hagyományos, statikus, első generációs tesztek alkalmazásával.
5.3.1. Az induktív gondolkodás, az intelligencia és a szülők iskolai végzettségének előrejelző