A piros és a vörös megkülönböztetéséről és használatáról

Arra a kérdésre, hogy „Mi a különbség a piros és a vörös között?”

mindegyik koloni adatközlő a vörös meghatározásával kezdte az értelme-zést. A vörös (Kolonban vërëss) az adatközlők szerint „sëtítebb, intenzí-vebb, élénkebb, rikítósabb“, ezzel szemben a piros „vëlágosabb, kevésbé élénk, teltebb szín“.

A következő kérdés – „Mi lehet piros, ill. vörös?“ – már e két alap-színnév használatára irányult. A kérdésre adott válaszok szerint:

a) Csak piros lehet: alma, autó, blúz, bor, cipő, csërësnye, csinvatt (’szőtt párnahuzat’), csipke, epër, hejkötő/hajkötő/szallag, kazsmír nyagbavaló (kendő), labda, málna, muskátli paradicsom, pipacs, pirospap-rika, puszrik (’női mellény, népviseleti ruhadarab’), pünkösd, retëk, ribizlyi/ribizli, szív, szoknya, tulipán. Összesen: 27 fogalom.

b) Csak vörös lehet: csillag, haj, róka. Összesen: 3 fogalom.

c) Piros és vörös is lehet: hús, köröm, ló, mëggy, orca/arc, orr, rú-zsa/rózsa, száj (’ajak’), szoknya, zászló. Összesen: 10 fogalom.

Ha ezeket az adatokat összevetjük a különböző köznyelvi gyűjtések adataival, azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a csak piros jelzővel kapcsol-ható fogalmak között a helyi népi kultúra sajátos fogalmain kívül az eltérés

144

a bor esetében jelentkezik, bár az idevágó köznyelvi feldolgozásokban is előfordul a borra vonatkozólag a piros, de a vörös dominál (vö. KISS 2004:

162). Kolonban viszont a bor jelzőjeként a helyi nyelvjárási norma szerint a piros használatos, s ezt a jelenséget a koloniak többnyire szlovák hatás-ként tartják számon (červené víno ’piros bor’ mivel a szlovák nyelv ezt a színt csupán a červený alapszínnévvel jelöli). Lehet azonban megőrzött régiség is, hiszen régebben a szlováksággal nem érintkező nyelvjárásokban is előfordult ez a jelenség (l. GÁRDONYI 1920: 86). A szlovák nyelvvel való intenzív kapcsolat viszont bizonyára támogatta a jelenség fennmaradását.

A csak vörössel megnevezett fogalmak, egy kivételével, szinte azono-sak KISS GÁBOR tanulmányának adataival (KISS 2004: 162–163). Azonban KISS adattára szerint a meggy csak vörös lehet, a koloni nyelvhasználatban azonban piros és vörös is lehet. Gyümölcsök esetében a koloni adatközlők szerint a vörös a túlérettségre, a gyengébb minőségre is utalhat.

Az emberi testrészekre vonatkoztatva (orca/arc, száj (=ajak), köröm, orr) az adatközlők egybehangzóan állították, hogy a vërëss jelző negatív jelentéssel bír. E véleményüket többen a „A vërës róka, vërës ló, vërëss embër ëty së jó.” frazémával igyekeztek nyomatékosítani. Szerintük a vërëss orca/arc az indulat, düh, szégyen miatt lett vërëss, míg a piros or-ca/arc szép és egészséges. Ezt a különbséget az elvërësëdëtt, kivërësëdëtt és a elpirosodott, kipirosodott igéken is szemléltették, szerintük az előbbi ne-gatív, az utóbbi pozitív jelentésű. A vörös orr pedig az adatközlők szerint az ugyancsak negatívan értékelt részegeskedés következménye. A vërës száj (’erősen kirúzsozott ajak’) és köröm a múltban a közösség által erősen el-ítélt jelenség volt, melyet gyakran indulatosan, durva sőt vulgáris szólásha-sonlatokkal kommentáltak.

6. Összegzés

Summázva az eddig elmondottakat megállapítható, hogy a vörös (vërëss) a koloni nyelvjárásban ma még alapszínnév, jóllehet bizonyos jelek a visszaszorulására utalnak. Ebben az areális hatások is szerepet játszhatnak, mivel a környező nyelvekben a csehen kívül e szín jelölésére csupán egy alapszínnevet használnak. Napjainkban viszont e monolexémával jelölt régi színnévnek – azonkívül, hogy a vörös minden szempontból megfelel a fentebb ismertetett alapszínnév-kritériumoknak − a koloni nyelvjárásban megvan a funkciója, melynek alapja a pirostól eltérő denotatív és konnotatív jelentése. A két alapszínnek ez a különbözősége abból is fakad, hogy a vörös és a piros szín létrejöttében szerepet játszó megismerési folyamat-nak, ahogy azt a szavak etimológiája is mutatja, más adta az alapot. A vörös (koloni vërëss) alapja a vér, a pirosé pedig a pír (TESZ. 3/1178; 3/208).

A vörös alapszínnév teljeskörű használatáról egy következő, a fiatalabb nemzedékekre is kiterjesztett kutatás adhatna képet, s mivel e színnév jövő-beni sorsát főként a mai fiatalok nyelvhasználata dönti el, az újabb adat-gyűjtés e szempontból is tanulságos lenne.

145 Szakirodalom

ARANY ALBERT LÁSZLÓ 1944/1967. Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere. Bevezetés a szerkezeti nyelvjárástanba. Indiana University, Bloomington.

BAKRÓ-NAGY MARIANNE –RÉDEI KÁROLY szerk. 2003. Ünnepi kötet Hon-ti László Hon-tiszteletére. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest.

BARRATT, LESLIE B. – MIKLÓS KONTRA 1996. Matching Hungarian and English color terms. In: International Journal of Lexicography 9/2:

102–117.

BARTHA KATALIN 1937. Szókincstanulmány a magyar nyelv színelnevezése-iről. (Dolgozatok a Debreceni Tiszta István Tudományegyetem Ma-gyar Nyelvészeti Szemináriumából. 2.). Városi Nyomda, Debrecen.

BENCZES, RÉKA – TÓTH-CZIFRA, ERZSÉBET 2013. The Hungarian colour terms piros and vörös: A corpus and cognitive linguistic account. In:

Acta Linguistica Hungarica 61: 123–52.

BERLIN,BRENT –KAY,PAUL 1969. Basic Color Terms. Their Universality and Evolution. University of California Press, Berkeley–Los Angeles.

CSAPODI ISTVÁN 1899. Vörös és piros. Magyar Nyelvőr 28: 201–204.

CSŰRI BÁLINT 1922. Rózsaszín. Rózsaszínű. Magyar Nyelv 18: 169–170.

DE BIE-KERÉKJÁRTÓ ÁGNES 2003. A vörös színnév használata a magyarban. In: BAKRÓ-NAGY–RÉDEI: 67–79.

DEME LÁSZLÓ – IMRE SAMU szerk. 1968–1977. A magyar nyelvjárások atlasza 1–6. Akadémiai Kiadó, Budapest.

ÉKsz. = Magyar értelmező kéziszótár. 2003. Főszerk. PUSZTAI FERENC. Akadémiai Kiadó, Budapest.

GÁRDONYI JÓZSEF 1920. Piros vagy vörös. Magyar Nyelv 16: 84–87.

GECSŐ TAMÁS szerk. 2001. Kontrasztív szemantikai kutatások. Tinta Könyvkiadó, Budapest.

GECSŐ TAMÁS szerk. 2004. Variabilitás és nyelvhasználat. Tinta Könyvki-adó, Budapest.

KÁZMÉR MIKLÓS 1993. Régi magyar családnevek szótára. XIV−XVII. szá-zad. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest.

KENEDY GÉZA 1921. Piros vagy vörös. Magyar Nyelv 18: 33–34.

KICSI SÁNDOR ANDRÁS 1988. Az alapszínnevek lexikalizálásáról. Magyar Nyelvőr 112: 456–467.

KISS GÁBOR – ISABEL, FORBES 2001. Piros, vörös – red, rot, rouge. In:

GECSŐ: 190–199.

KISS GÁBOR 2004. A piros, vörös és más színnevek használata a Magyar Nemzeti Szövegtár alapján. In: GECSŐ: 160–165.

KOZMÁCS ISTVÁN − VANČO ILDIKÓ szerk. 2016. Sztenderd – nem szten-derd. Varációk egy nyelv változataira. Válogatás a 18. Élőnyelvi

146

ferencia − Nyitra, 2014. szept. 18–20.− előadásaiból. Konstantin Filo-zófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, Nyitra.

MÁTRAY FERENC 1910. A magyar színelnevezésekről. Jurcsó Antal Könyv-nyomda, Kalocsa.

MÓZES SZABOLCS 2012. A dél-szlovákiai magyarlakta települések nemzeti-ségi összetétele. Új Szó, 2012. augusztus 23., 11–13.

SÁNDOR ANNA 2016. Nyelvjárási színneveink sokszínűségéről. In:

KOZMÁCS−VANČO: 209−220.

SELÉNYI PÁL 1948. Piros és veres. Magyar Nyelvőr 72: 12–14.

TESz.= A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV. 1967. Főszerk.

BENKŐ LORÁND. Akadémiai Kiadó, Budapest.

TÓTH-CZIFRA ERZSÉBET –BENCZES RÉKA 2016. Piros és vörös színneveink korpuszalapú kognitív nyelvészeti vizsgálata: produktivitás, figurativitás és alapszínnévi státusz. Magyar Nyelvőr 140: 52−67.

TOLCSVAI NAGY GÁBOR 2010. Kognitív szemantika. Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, Nyitra.

TOLCSVAI NAGY GÁBOR 2013. Bevezetés a kognitív nyelvészetbe. Osiris Kiadó, Budapest.

TÓTFALUSI ISTVÁN 2004. Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimo-lógiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest.

ÚMTsz. = Új Magyar Tájszótár I–V. 1979−2010. Főszerk. B. LŐRINCZY

ÉVA. Akadémiai Kiadó, Budapest.

UUSKÜLA, MARI 2011. Terms for red in Central Europe. An areal phenomenon in Hungarian and Czech. JB. John Benjamins Publishing Company, 147–156.

UUSKÜLA,MARI –URMAS SUTROP 2007. Preliminary study of basic colour terms in modern Hungarian. Linguistica Uralica 43: 102–123.

WARDHAUGH,RONALD 1995. Szociolingvisztika. Osiris – Századvég, Bu-dapest.