Elengedhetetlen, hogy a tanító az információs társadalomban éljen és tevékenykedjen, csak így tudja felkészíteni tanulóit a „hipervilágra”, a „kibertér” hipermédia rendszerében történő tájékozódásra. Az infor-mációs társadalomban való tevékenykedéshez elengedhetetlen az IKT (információs és kommunikációs technológia) ismerete, valamint az IKT-eszközök használata (számítógép és kiegészítői, valamint az inter-net).
Az információs társadalom és az IKT teljes körű megvalósulását az iskolákban és a tanítók körében anyagi, illetve lélektani korlátok gátol-hatják.
Anyagi jellegű korlátok
A személyi számítógép (PC) ma már nemcsak mindennapos hasz-nálati cikk, hanem sok esetben nélkülözhetetlen munkafeltétel is. Az internet, a világméretű számítógépes hálózat az információk (szöveg, kép, hang, videó, multimédia), valamint a kommunikációs lehetőségek széles skáláját, illetve egy teljes virtuális és interaktív (tanulási) kör-nyezetet nyújt(hat) a gyakorló tanító számára. Azt gondoljuk, hogy az IKT-eszközök közül a tanítók számára a személyi számítógép és az in-ternet megléte kulcsfontosságú. A személyi számítógépek (asztali PC-k) mellett egyre hangsúlyosabbak a mobiltechnológiára épülő eszközök (laptopok, okostelefonok, tabletek).
Lélektani korlátok
A pedagógusokat az IKT-eszközökkel és módszerekkel szemben ta-núsított nyitottság és az innovációra való hajlandóság alapján: az élenjá-rók, a derékhad, a lemaradók, az ellenzők (technofóbok) csoportjaira oszthatjuk.
A lelki tényezők közül ki kell emelni a tudásvágy kielégítését, a kész-tetést, valamint a kényszer tényét, amely döntően befolyásol(hat)ja a ta-nítók nyitottságát az IKT-eszközökkel szemben, valamint ezek felhasz-nálását az oktató-nevelő folyamatban. A felső szintről (iskolaigazgató, minisztérium) ellenőrzött továbbképzések, valamint tanfolyamok min-denképpen előmozdítanák a tanítók szakmai képzettségét.
A pedagógusok ellenérzéseit a következő költői kérdések testesíthetik meg: miért akarná bárki is, hogy tanulói az interneten szörfölve tanul-janak? Mi történik a tanárral? Miért nem jó úgy, ahogy azt évszázadok óta csináljuk?
Ha viszont pontokba foglalnánk a pedagógusok ellenérzéseit a mo-dern taneszközökkel kapcsolatban, akkor a következő korlátozó ténye-zőket emelnénk ki: 1.) félelem a változástól, a régi szakértelem elavulá-sától, 2.) képtelenek azonosulni a tanári szerep változásával, 3.) a diákok behozhatatlannak tűnő előnye, 4.) félelem más nyelv, más kultúra domi-nanciájától.
Megállapíthatjuk, hogy az anyagi korlátok pénzzel leküzdhetők, vi-szont a tanítók tudatformálása lehet a siker kulcsa. A korlátok jelentő-ségéről és azok hatásáról végzett kutatásunk eredményeit az előző feje-zetben ismertettük.
A pedagógusok megváltozott szerepköre az információs társadalom iskoláiban
A tanítók a hagyományos tanulási környezetben (iskolában) szinte kizárólagos tudás- és információközvetítő szereppel rendelkeztek. Eb-ben a környezetEb-ben a tanító „átadta” az anyagot, a tanulók pedig elsa-játították (átvették) azt. A tanítók kizárólagos tudásközvetítő szerepe az információs társadalomban elveszett. Ez a társadalom felépítéséből adódóan több irányban, többszörösen nyitott és rugalmas. A hangsúly a tanulást végző személyen (a tanuló aktivitásán) van, ezért az egész tanu-lási környezet és az elsajátítandó tananyag ehhez igazodik.
A tanítókra váró feladat a tanulási környezet újragondolása, átszer-vezése és kiegészítése IKT-eszközökkel. A tanulási környezet átalakítása rendkívül munkaigényes feladat, különösen az átmenet első szakaszá-ban. Elsősorban tartalomszolgáltatást és tartalomszervezést jelent. Az új technikai és tartalmi lehetőségeket ugyanis először be kell illeszteni a meglévő tanulási környezetbe. Ez magában foglalja multimédiás prog-ramok megismerését, értékelését, kiválasztását, esetleg elkészítését, in-ternetes adatbázisok megismerését, forrásnyilvántartások, katalógusok, weblapok (blogok) készítését, adatok letöltését és frissítését, tanító-érté-kelő programok megismerését, esetleg megalkotását.
Komoly feladatot és sok munkát jelent majd az iskolai adatbázis in-formációmegosztásának, a jogosultságok és hozzáférések kialakításának, valamint a tanulási folyamatok nyomon követésének a megtervezése is.
A tanító is új szerepköröket kap az oktatási folyamatban. Maga is fo-lyamatosan tanul az új, nyitott rendszerben, így tanulótárs, aki számos tapasztalata következtében egyúttal szakértő és tanácsadó is ezen a te-rületen. Sok esetben a tanító nem felülről irányítja a folyamatot, hanem belülről segíti a siker elérését.
Ez az új helyzet az ún. veterán pedagógusok számára lehet(ett) ha-talmas kihívás, mivel ők a televízió által szolgáltatott teljesen passzív és kevésbé interaktív információfogyasztáshoz szoktak hozzá. Sokszor diákok körében a médiasztárok és a celebek nagyobb tekintélynek ör-vendenek, mint a pedagógusok. Ebben az internet biztosította „távol-ságcsökkenésnek” is jelentős szerepe van, mivel az online csatornákon (Facebook, rajongók csoportja, Twitter) naprakész és interaktív infor-mációáramlás valósulhat meg.
A tanítók új feladatai elsősorban a következők:
• szilárd alapismeretek elsajátíttatása,
• a tanulási környezet fejlesztése és a tanulási folyamat szervezése,
• a tanuló számára szükséges segítség, motiváció és megerősítés biz-tosítása.
Az új információs technológiák jellegéből adódóan előfordulhat, hogy a diák valamit előbb tanul meg, vagy hamarabb fedez fel, mint a tanár. Meg kell tanulnunk ezt a helyzetet is kezelni. Tudomásul kell vennünk és természetesnek kell elfogadnunk, hogy nyitott, változó és folyamatosan bővülő információs környezetben tevékenykedünk. A számítógép képernyőjén át nem azok az ismeretek fognak megérkezni, amelyet az iskola engedélyez, hanem amelyek érdekesek. A pedagógia nagy kihívása ez: hogyan dolgozza fel a szórakoztatóipar csábítását az oktatásban.
A következő mondat kétféle befejezésével tudjuk elvetni az egyes szakemberek szélsőséges nézeteit az iskola jövőjével kapcsolatban:
Ha az iskola tényleg azzal foglalkozik, hogy a gyerekeket egy igazi vi-lágra, a valóságos életre készíti fel, akkor elképzelhetetlen,...
…hogy az ne közösségben történjék.
Tudjuk, hogy az ember társas lény, társas kapcsolatokat keres. A kor-szerű technika és az egyre fejlettebb (és gyorsabb) kommunikációs esz-közök csak segítenek az emberek társas kapcsolatainak a kiteljesedésé-ben.
Ha a tanítókról és az alsó tagozatokról beszélünk, akkor fontos ténye-ző az oktatás mellett a nevelési folyamat, amely hús-vér (és nem virtuá-lis) közösségben történhet meg. Emellett az oktatás sem valósulhat meg (távoktatás formájában) szilárd alapismeretek és motiváció nélkül.
A másik fontos tényező a tanító személyes példamutatása. A tanár a felnőtt társadalmat, annak értékeit és erkölcseit képvi seli, azt, amire az iskolának a tanulókat fel kell készí tenie.
Azt gondoljuk, hogy a fent említett okok miatt nem szűnhet meg a hagyományos iskola.
...hogy ne készítsen fel az információs társadalom kihívásaira.
Nem ritka, hogy tanulóink jelentős alapismeretekkel rendelkez-nek az IKT-eszközök használatával kapcsolatban. A tanító feladata, hogy ezeket az ismereteket rendszerbe foglalja, pótolja a hiányossá-gokat. Mindenekelőtt ezen eszközök biztonságos használatáról, fel-építéséről, az alkotórészek helyes (lehetőleg magyar) megnevezését kell, hogy megtanulják a kisdiákok. Ezután az eszközök használatá-hoz szükséges alapismereteket (szoftverek használata) kell elsajátíta-niuk a motoros és mentális fejlettségüket figyelembe véve. A tanulás a legtöbb esetben laza, játékos módon kell, hogy történjen (a játék a gyermekek egyik legtermészetesebb tevékenysége). Az alapismeretek elsajátítása után a kisdiákokat motiválni kell a tanulás folytatására, valamint az önálló tudásszerzésre.
Az információs társadalomban a hivatkozás (link) az információ igen gyakori, számítógépes megtestesítője. Az információ (link) meg-keresése a legtöbb esetben keresőoldalak segítségével történik, amelyek használatához szükséges technikák az alapismeretek csoportjába tartoz-nak. A keresési technikák mellett lényeges az információ megtalálása a lényegtelen információk körítésében (hirdetések, fizetős tartalmak stb.).
Az információ megtalálása után, az azt tartalmazó dokumentum szer-kesztése, elmentése, tárolása, felhasználása, esetleg továbbküldése is a fontos kompetenciák közé tartozik.
Az internetre jellemző a találatcentrikusság. A találatok, illetve a láto-gatási statisztikák után az oldalak szerkesztői anyagi juttatást kap(hat)-
nak, ezért gyakran találkozunk olyan kulcsszavakkal, amelyek nem sze-repelnek az oldal tartalmában, illetve csak rövid utalások találhatóak a keresett szóra. A találatcentrikusságból adódóan teljes és részletes mun-kák az interneten igen ritmun-kák, és letöltésük általában pénzbe kerül.
3. táblázat
Keresési technikák (Google)
Keresési technika Szerepe a keresésben kulcsszó1 kulcsszó2 az egymás után írt szavak között a
keresőoldal „és” kapcsolatot állít fel
„kulcsszó1 kulcsszó2” az idézőjelbe írt szavaknál csak azok a találatok jelennek meg, ahol a szövegben
a két szó egymás után szerepel
„kulcsszó1 kulcsszó2” kulcsszó3
az előző két technika ötvözete, azok az oldalak jelennek meg, ahol a két szó egymás mellett szerepel, és megtalálható
a harmadik is kulcsszó1+kulcsszó2 +kulcsszó3
a keresés szűkítése hozzáadott kulcsszavak segítségével; azok a találatok
jelennek meg, amelyek szövegében mindhárom szó szerepel kulcsszó1-kulcsszó2
a keresés szűkítése kizárt kulcsszavak segítségével; ha a kizárt szó szerepel a szövegben, akkor azt a szöveget nem
tünteti fel a keresőoldal találatként kulcsszó* a csillag (joker) egy megkezdett
karaktersorozatot, célszerűen egy szótövet tetszőleges toldalékokkal is megkeres A diák, miután elsajátította az eszközök kezelését, szabadon bön-gészhet és használhatja fel az információt érdeklődésének és fantázi-ájának megfelelően, a maga útját járva. A probléma viszont az, hogy a keresők a kulcsszóra ugyanúgy felsorolják a szélhámosságokat és a „forradalmi tanokat”, mint a valós ismereteket. Ha az iskola biz-tosítja a gépet és a hozzáférést, akkor ő felel azokért az informáci-ókért, amelyek a diák birtokába juthatnak. Az információáramlás,
az internet nyitottságából adódóan, nehezen korlátozható. A diákok pedig még nem rendelkeznek megfelelő kritikai tudattal ahhoz, hogy megítélhessék, melyek azok az ismeretek, amelyek számukra nemkí-vánatosak.
A beépített információáramlási gátak, a hozzáférések letiltása, a ta-nulók kritikai tudatának folyamatos fejlesztése fokozatosan és párhu-zamosan kell, hogy történjen. Az online környezetben nem az egyes ol-dalak letiltásával, hanem a hasznosnak tartott olol-dalak engedélyezésével tudjuk a nemkívánatos tartalmakat „kiszűrni”. A fiatalabb nemzedékre hatványozottan érvényes Jürgen Mittelstrass filozófus kijelentése: „az információs szupersztráda feltételezi az ítélőképességet és az önálló, kri-tikus gondolkodást, azonban ezeket nem alakítja ki.”
A fiatal nemzedékek előnye valóban jelentős a pedagógusokkal össze-hasonlítva. Előfordul az is, hogy a gyermekek tudnak telepíteni, számí-tógépes játékokat játszani, még mielőtt megtanultak volna olvasni, míg ez a pedagógusnak gondot jelenthet. De megoldás-e az, hogy a lemaradt vagy lemaradó pedagógus teljesen kimarad ezekből a folyamatokból, el-zárkózik a kudarctól való félem miatt?
A válasz erre a kérdésre határozott: nem. Habár a lelki korlátok je-lentősek a pedagógusok esetében, a teljes elzárkózás a hipertértől nem oldja meg ezeket a problémákat. Az egyes újdonságok bemutatása, vala-mint a korszerű eszközök alapszintű használata is jelentős eredmények-kel járhat. Amellett, hogy lehetőségként jelennek meg ezek az eszközök, létfontosságú belátniuk a tanároknak azt is, hogy a korszerű iskola, a korszerű pedagógiai-didaktikai elvek nem érvényesülhetnek korsze-rű taneszközök nélkül, valamint azt, hogy a „cybergeneráció” oktatása másképpen nem lehetséges.
A hiteles és kicsit is innovatív gondolkodású pedagógus az offline oktatási-nevelési feladatok mellett az online környezetben is jelen van.
Megjelenik a közösségi oldalakon (esetlegesen korlátozva a róla látha-tó tartalmakat), valamint tartalmakat oszt meg, készít és megpróbálja – kollaboratív módon – az online környezetben is aktivitásra serkenteni a diákjait. A közösségi oldalak lehetőséget nyitnak a folyamatos segít-ségnyújtásra (mentori teendők). Azzal, hogy a pedagógus jelen van, a tanulói segítséget kérhetnek az offline környezet után az online térben is
(házi feladat elvégzésénél, az órai tananyag részletesebb ismertetésével).
Az effajta közvetlen és picit személytelen kommunikációs csatorna lehe-tőségeivel élni tudnak azok a diákok is, akik esetleg az offline környezet-ben nem voltak aktívak (előzőleg is tapasztalhattuk, hogy egyes diákok e-mailt írnak az élőszavas kérdezés helyett).
Ahogyan a privát szféra a professzionális szférával egyre jobban ösz-szemosódik, úgy az online és az offline létet is egyre inkább integráltan kezeljük, melyek kiegészítik egymást és közösen alkotják az információs társadalom személyiségét.