Az Állami Számvevőszék – ÁSZ, 2016 – kutatása az egyes korcsoportokban a pénzügyi kultúra szintjének vizsgálatát célzó kutatások fent tárgyalt megállapításaival is összefüggésben a magyar pénzügyi kultúra fejlesztését célzó programokat veszi a vizsgálata tárgyává, mely során elsősorban arra keresi a választ, hogy jellemzően milyen szervezetek, mely témaköröket érintve, milyen módszerekkel, milyen eredményességgel és kiket képeznek. A kutatás végrehajtásának fő motivációja az, hogy az eredményei jól hasznosíthatók lehetnek a pénzügyi képzésre, illetve a pénzügyi kultúra fejlesztésére vonatkozó stratégiák kidolgozása során, mivel rámutathatnak a népesség, illetve annak egyes szegmensei (alcsoportjai) körében a szükséges fejlesztési igényekre, továbbá azonosíthatják a már fennálló képzési rendszerek, programok erősségeit és gyengeségeit.
A kutatók a pénzügyi kultúra fejlesztését célzó programokat kiterjesztően értelmezték, ezek közé sorolták az ilyen témájú képzéseket, kutatásokat, felméréseket, versenyeket, tanácsadásokat, országos vagy helyi projekteket, az interneten elérhető ilyen tárgyú dokumentumokat, információátadást és alkalmazásokat, stb., melyet egyaránt végeznek állami és nem-állami (jellemzően a pénzügyi piacon működő) szereplők, gyakran együttműködésben. Ez alapján a Magyarországon szervezett programokból a pénzügyi kultúra fejlesztésével foglalkozók túlnyomó részét lefedő 110 elemű adatbázist hoztak létre, mely tartalmazza a pénzügyi kultúra fejlesztési terület legfontosabb szereplőit, így pl.
lefedte a bankokat, a biztosítóintézeteket, az ÁSZ partnereket, az általános és középiskolákkal kapcsolatot tartó szervezeteket, az MNB/PSZÁF pályázatokon korábban részt vevő szervezeteket, magánszemélyeket, valamint a publikus információk alapján pénzügyi kultúra fejlesztéssel, vagy pénzügyi fogyasztóvédelemmel foglalkozó egyéb for-profit és non-profit szervezeteket, magánszemélyeket. Ebből a körből az önkéntes kérdőívre választ adó 63 szervezetből a specifikusan képzési programmal rendelkező intézményektől kapott
információkon alapulnak a fő kutatási megállapítások. A vizsgálat során külön elemezték a nagy eléréssel rendelkező szervezetek (4 db, főként a közigazgatás részét képező intézmények tartoznak e körbe), a pénzintézetek (5), a non-profit szervezetek (14) és az egyéb vállalkozások (12) képzéseinek jellemzőit.
A kutatás megállapította, hogy a képzések jelentős része a közoktatásban tanuló korosztályt célozza, a közülük részt vevők a népességen belüli arányukhoz (22%) képest nagymértékben felülreprezentáltak (81%). Ezen belül is kiemelt célcsoport a középiskolás korosztály. Különösen a nagy eléréssel rendelkező szervezetekre és a pénzintézetekre jellemző, hogy programjaik ennek a célcsoportnak szólnak. Ezzel szemben a 25 éven felüli felnőttek alulreprezentáltak (19%) a népességen belüli arányukhoz (78%) képest. A nekik szóló programok szervezésében a legaktívabbak az egyéb vállalkozások.
A felmérés szerint a programok forrását zömében (63%) az egyes szervezetek saját költségvetésükből finanszírozzák, ami vegyesen közpénz és a magánforrás. A nagy eléréssel rendelkező szervezetek és a pénzintézetek alapvetően ilyen forrásokat használnak (az utóbbiak 100%-ban saját forrásból oldják meg a finanszírozást). A közpénzzel (is) finanszírozott képzések átlagosan nagyobb résztvevői kört érnek el, azonban statisztikailag ez a különbség nem szignifikáns. A kutatás igazolta azt a feltételezést is, hogy a felnőtteknek szóló képzések finanszírozásának lényeges eleme a résztvevői befizetés.
A vizsgálat kiterjedt a képzések fő célkitűzéseire és az áttekintett tematikákra. A programok zöme alapvetően olyan általános pénzügyi ismeretbővítést célzott, mely elősegíti a lakosság pénzügyi kultúrájának fejlesztését, pénzügyi ismeretek átadását, a pénzügyi kockázatok helyes felmérését és a pénzügyekkel kapcsolatos önismeret bővítését. Ennek érdekében dominált a háztartási és egyéni költségvetéssel, tervezéssel kapcsolatos ismeretek átadása, valamint a pénzügyi önismeret és a pénzügyi szempontból tudatos magatartás eszközeinek az ismertetése, szemben az egyes pénzügyi termékek jellemzőinek a bemutatásával. Fontos kiemelni a pénzügyi szervezetek felelős cél és témaválasztását, melyre ugyancsak nem jellemző a termékismertetés, sőt esetükben a fentieken túl az eladósodás, az adósságcsapda elkerülésével kapcsolatos ismeretek is fókuszba kerültek.
Az oktatási módszerek tekintetében a hagyományos frontális tanítás, előadás módszere a leghangsúlyosabb, ugyanakkor a második leggyakrabban alkalmazott módszer a csoportmunkán alapuló, szituációs feladatokat és esettanulmányokat feldolgozó gyakorlatias képzés. A képzések döntő többsége 1-4 órás időtartamú, azonban meglepő eredmény, hogy ezek a rövid időtartam ellenére viszonylag sok tematikák érintenek, átlagosan többet, mint az egész napos, vagy hosszabb képzések. A képzések tematikája online módon kevéssé elérhető (34% esetében), még kérésre is csak azok 50%-a esetében fértek hozzá a kutatást végzők. Még rosszabb a helyzet a konkrét tananyagok esetében, amelyek több mint háromnegyede nem hozzáférhető nyilvánosan. A képzéseket többségében közgazdasági, pénzügyi végzettségű szakértők tartják, pedagógus a programok
kevesebb, mint felénél vannak jelen, ezzel szemben a nagy eléréssel rendelkező szervezetek programjait minden esetben pedagógusok irányítják. A képzések alig több mint fele esetében előzi meg azt az oktatók előzetes felkészítése, itt is kedvezőbb a helyzet a nagy eléréssel rendelkező szervezeteknél, ahol az meghaladja a programok négyötödét, ami összefüggésben áll a közoktatásban tanulók jelentős érintettségével. A képzéseket jellemzően a célcsoportok igényeinek felmérését követően állítják össze, lebonyolításukat követően általános, hogy a résztvevők elégedettségét vizsgálják, míg kevésbé jellemző azok eredményességének a visszamérése.
A kutatás a fenti eredmények alapján következtetésként levonja: a pénzügyi kultúra fejlődésének egyik gátja az lehet, hogy bár a közoktatásban tanulók jelentős hányada részesül pénzügyi kultúra fejlesztését célzó képzésben, ezek a képzések igen rövidek, alig pár órásak, ami nehezíti az ismeretek eredményes átadását. A felmérés szerint ráadásul a rövidebb képzések jellemzően több témát is átfognak, ezáltal egy-egy téma feldolgozására még kevesebb idő jut.
Kockázatot jelent, hogy a képzési tematika, a tananyagok rendelkezésre állása, nyilvános elérhetősége nem jellemző. Ez különösen problematikus a tanulók képzéseinél, mert így a képzésen átadandó ismeretekről, megközelítésekről, a módszerekről a szülők, a tanárok, az oktatásért felelős kormányzat, illetve az adófizető állampolgár sem rendelkezik elegendő információval.
Kockázatként értékeli továbbá, hogy a milliárdos nagyságrendű közpénzfelhasználás eredményességéről nem áll információ rendelkezésre, mivel a képzési programok eredményességi mérése sem történik meg. A felelős és megalapozott közpénzfelhasználás elősegítésére, ezért indokolt lehet, hogy a közpénzből is finanszírozott pénzügyi kultúra fejlesztését célzó programok – tematikájuk és tananyaguk elérhetősége és minőségbiztosítottsága mellett – eredményességükről is számot adjanak.
A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a képzések eredménytelenségét a képzésekkel kapcsolatos minőségbiztosítás hiányosságai okozhatják. A minőség elemei a képzők felkészültsége, az elérhető, jól kidolgozott, a célcsoport igényeire és sajátosságaira szabott tematika, a minőségbiztosított tananyagok, a képzési céloknak megfelelő képzési módszerek és időtartam, illetve a képzés eredményességének mérése.
A kutatók megállapítják, ahhoz, hogy a képzések a jövőben eredményesek legyenek, mindenképpen szükséges erősíteni a fenti minőséget és eredményességet biztosító tényezőket. Fontos emellett, hogy az egyes képzési programok megismerhetőek, értékelhetőek legyenek, és a jelenleg még elszórt, egymástól független kezdeményezések a jövőben egy egymásra épülő képzési rendszerré álljanak össze.
A kutatás feltárta, hogy a pénzügyi kultúra fejlesztésével foglalkozó, jelentős közpénzt felhasználó szervezetek nem a pénzügyi kultúra fejlesztésére leginkább rászoruló felnőtt csoportokat (vagyis pl. az alacsony jövedelemmel rendelkezőket, munkanélkülieket) célozzák meg. Továbbá tekintettel arra, hogy a felnőtteknek
szóló képzések túlnyomó részét a résztvevői befizetés finanszírozza, az alacsony jövedelmi kategóriába tartozók ezeket a képzéseket nem tudják igénybe venni. A felnőtteket célzó képzések ezért jelenleg az arra rászorulók elenyésző részét érik el, így nem várható, hogy ezek a programok társadalmi szinten mérhető módon járuljanak hozzá a pénzügyi kultúra fejlesztéséhez. A kutatók javasolják megfontolni, hogy a jövőben közpénzből az iskolás korosztályok mellett a felnőtt korosztályok számára is álljon rendelkezésre képzési forrás.
5. PÉNZÜGYI SZEMÉLYISÉGTÍPUS – KÍSÉRLET A „FELSZÍN