t
I I . S Z A T M A R I B R E V I Á R I U M Á B Ó L .
K I R Á L Y I kanczelláriába tehát elju-tott Szatmári György. Itt találta a már nagy befolyással bíró Bakócz Tamást. Ez a körülmény kedvező volt reá nézve. Bakócz éles szeme ugyanis csakhamar felismerte tehetségét, hajlamait s pártfogásába vette.
Túlzás veszedelme nélkül mondhatjuk, hogy pályája gyors emelkedésében nem volt kevésbbé fontos tényező a Bakócz Tamás támogatása, mint a saját, különben kiváló tehetségei.
Már máshol jeleztük, hogy nem tudjuk pontosan megmondani, mikor került a kanczelláriába. Egy szer-fölött rövid értesítés szerint 1493-ban ott van ;1 1494-ben pedig már mint királyi titkár lép előtérbe.2
A királyi kanczelláriában kifejtett buzgó munkásságának korán megkapta az első jutalmát. Egy évvel azután, hogy a királyi titkár tisztét elnyerte, 1495-ben, Ulászló király a Szent Miklósról nevezett székesfehérvári prépostságot adományozta neki. Pedig ekkor Szatmári még világi ember volt, kit «egregius»-nak, «edler herr»-nek nevez szülővárosa tanácsa s ki komolyan
1 Alább idézzük.
2 A kassai tanácsnak 1494 szept. io-én kelt levele, a városi levéltárban : 697.
Magyar Tört. Életr. 1906. 5
nem is gondolt arra, hogy az egyházi pályára lépjen. De abban az időben ez az eljárás nem volt szokatlan.
Bakócz Tamásnak is így indult a pályafutása. Prépostság volt az ő első javadalma is, a titeli prépostság, a melyet azon-ban — az összehasonlításnál ezt a körülményt nem hagyhatjuk figyelmen kivül — inkább köszönhetett Bálint bátyja nagylelkű-ségének, mint királya bőkezűségének.5
Ez időtől kezdve mind g}^akrabban találkozunk a Szatmári nevével. Sűrűn olvassuk, hogy Ulászló király különböző
intéz-kedéseit az ő előterjesztésére tette. "
így, mikor Ulászló Vetési Albertnek és Ambrusnak, szatmár-megyei mező-terenei birtokukban hídvámot engedélyez ;4 mikor Szerdahelyi Dersfi Miklósnak a somogy-szent-jobbi apátsággal szemben igényelt, de a veszprémi püspöktől kétségbevont kegy-úri jogainak megvizsgálására Somogymegye bíráit küldi ki ;5 mikor Thurzó János és fia György számára inár előbb adott kiváltságleveleit, melyek szerint Beszterczebányán s bárhol az országban réz- és ólomolvasztókat s ezüstválasztókat építhet-nek, újból megerősíti :6 mindezt György királyi titkárnak s a székesfehérvári szent Miklós-egyház prépostjának előterjeszté-sére teszi.7
Mindezek nemcsak a Szatmári királyi titkársága mellett bizo-nyítanak, de kétségtelenné teszik székesfehérvári prépostságát is, mit eddigelé nem egy történetírónk kétségbevont, vagy, a mi gyakrabban történt, hallgatással mellőzött.
Szatmári igazi gyermeke a maga korának s hódol e kor esz-méinek.
SZATMÁRI GYÖRGY IS Alig birtokolta két évig a fehérvári prépostságot, azon kére-lemmel fordult VI. Sándor pápához, hogy jelenlegi prépostsága mellett még két más javadalmat — apátságot avagy prépost-ságot — elfogadhasson királyi urától. Kérelme nem volt siker-telen. 1497-ben azt olvassuk, hogy György királyi titkár erdélyi prépost volt,8 egy országgyűlési végzés pedig azt adja tudtunkra, hogy elnyerte a budai felsőhévvizekről nevezett Szentháromság-egyháza prépostságát is.9
Szatmári azonban ezekkel a javadalmakkal nem elégedett meg. Előkelőbb méltóság után vágyakozott s vágyai teljesültek.
Az 1498. év végén már ura volt az ifjabb Vitéz János halá-lával megüresedett veszprémi püspökségnek.1 0 Említett budai prépostságát püspök korában is megtartotta, még pedig az 1500.
országgyűlés különös engedélyével. Adja pedig az országgyűlés ez engedélyét azért, mert Szatmárit «az ország körül már több év óta jól érdemesültnek tartja, mint a ki a királyi felség kúriájá-ban és szolgálatákúriájá-ban is megszakítás nélkül szorgoskodik.» A ren-dek csupán azt kötik ki, hogy Szatmári prépostsága fekvő javai és birtokai után is tartson csapatokat az ország védelmére.11
A rendek eme végzése figyelmet érdemel. Mert úgy ezen, mint az előbbi országgyűléseken már ismételten kikeltek s
vég8 S z a t m á r i supplicatiója a D a t a r i a r e g e s
zést hoztak ama mindjobban elterjedő szokás ellen, hogy a főpapok s ezek példájára a kisebbek is ritka buzgalommal ipar-kodtak egy és ugyanazon időben több javadalom birtokába jutni s csak ritka esetben tettek kivételt.12 így ugyanakkor, mikor Szatmárinak e kedvezményt adták, a boszniai püspöknek is megengedték, hogy két javadalmat bírhat, mert püspökségének csekély a jövedelme s több végvárat kell fenntartania.13 Végzé-süket azonban mindkét esetben országos éidekekkel, illetőleg az ország körül szerzett érdemekkel magyarázzák. S ez a magya-rázat Szatmárinak előkelő dicsérete.
A rendek különben sohasem foglalkoztak annyit az egyháziak ügyével, mint ebben a korban. A minek sok más között egyik főoka kétségkívül az egyháziaknak, elsősorban a főméltóságok viselőinek elvilágiasodása, a világi javak túlbuzgó keresése volt.
Igaz ugyan, hogy az anyagiak szeretete egyik feltűnő jellem-vonása e kor fiainak úgy nálunk, mint Európa más országaiban.
E tekintetben a világiak, elsősorban a nagyok, a hatalmasok semmivel sem voltak jobbak az egyháziaknál, illetőleg főpapjaink-nál. De a dolog természetében rejlik, hogy ha az egyház szolgái távoznak az oltár szolgálatától s merőben világi érdekeket haj-hásznak, jobban eltévednek, mint a világiak.14
A rendek eme dicséretes buzgalmának azonban nem volt meg a kivánt eredménye. Nem pedig azért, mert ezeknek a tör-vényeknek is az lett a sorsuk, a mi más e korban hozott nagy-számú törvényeink legtöbbjének : nem hajtották végre. A tör-vény elvesztette tekintélyét. Nem hajoltak meg előtte azok sem, a kik hozták.
SZATMÁRI GYÖRGY IS Szatmári megelégedvén az országgyűlés adta kedvezménynyel, hogy budai prépostságát püspöksége mellett élte fogytáig
megtart-1 2 . V I . S Á N D O R P A P A .
, hatja, más javadalmairól lemondott. Legalább a fehérvári sz. Miklós-egyház prépostságában kevéssel utóbb Szatmári Pétert találjuk.15
i S R u p p : M a g y a r o r s z á g h e l y r a j z a , i. 237.
TÓTH-SZABÓ PÁL
De már a rendek ama végzésének, hogy olyan papi személynek nem szabad egyházi javadalmakat, bár csak rövid időre is, kézen tartania és kormányoznia, a ki polgári és világi ruházatot visel és ezt a ruházatot állandóan meg akarja tartani,16 nem tett eleget.
Szatmari György, jóllehet már éveken át volt egyházi javadalma, három prépostság tisztelte benne urát, püspöki méltóságot nyert, még mindig nem volt pap, világi ruházatban járt. Sőt, mikor már egy évig püspöke volt Veszprémnek, megújította VI. Sándor pápánál már előbb, még prépost korában tett kérését, hogy ne köteleztessék az egyházi rendek felvételére, mert — így hangzik az indokolása -papi kötelmei gátolnák kanczelláriai teendői teljesítésében. VI. Sán-dorkétévi halasztást adván a rendek felvételére, teljesítette kérését.17
Szatmári e tekintetben nem áll egyedül a maga korában.1 8
Thurzó Zsigmond, ki Szatmárival körülbelül egy időben került a királyi kanczelláriába, 1500-ban esztergomi olvasó-kanonok, 1501-ben szerémi püspök, ugyanezen évben a török veszedelem szomszédságában fekvő s nem nagy jövedelmű püspökséget fel-cseréli a czímre kisebb, de jövedelemre nagyobb székesfehérvári prépostsággal, 1503-ban nyitrai, 1504-ben erdélyi püspök lett1 9
s még mindig nem volt pap. 1505 május 8-ikán engedi meg II. Julius pápa, hogy az egyházi rendeket bármelyik püspöktől felveheti.19 Frangepán Gergely sem volt még felszentelve, mikor Szatmári Váradra költözése után elnyerte a veszprémi püspök-séget.20 Sok, hasonló esetet hozhatnánk még fel, de csupán egyet említünk, mint igen jellemzőt. Szálkái László, éveken át egri püspök volt, Szatmári halála után az esztergomi prímási székbe emeltetett s nem volt pap, csak a kisebb rendeket bírta. S csakis Campeggio bíboros, pápai követ erélyes fellépése bírta rá, hogy a felsőbb egyházi rendeket felvegye s tőle magát püspökké szenteltesse.21
16 1498. 59. t.-cz.
SZATMARI GYÖRGY 39 Szatmári nemcsak a felsőbb rendek után nem törekedett, de elmulasztotta püspöki székében való megerősítésének szorgal-mazását is a római szentszéknél. Önmaga értesít erről, mikor
a VI. Sándorhoz intézett folyamodásában «electus»-nak (válasz-tott, de még a pápától meg nem erősített püspöknek) nevezi magát.
Szatmári legszebb férfikorában, negyvenegyedik életévében volt, mikor mint veszprémi püspök a főpapok sorába emelkedett, tehát nem volt már éppen fiatal. Ezt azért emeljük ki, mert köz-hiedelem szerint azok, kik a király oldalánál teljesítenek szolgá-latot, éppen Ulászló korában, nem egyszer fiatalon jutottak főpapi javadalomhoz. Bár erre is van példa, így Perényi Imre nádornak a fia, Ferencz, nyolczéves gyermek volt, mikor Ulászló
az erdélyi püspökséget adományozta neki ;2 2 Szatmári esete mást bizonyít. Kálmáncsehi Domokos is, ki pedig úgy Mátyás királynak, mint Ulászlónak nagy szolgálatokat tett a pénzügyek gondozásával, hajlott korban volt már, mikor a székesfehérvári prépostságról a váradi püspöki székre emeltetett.23 Thurzó Zsig-mond is túlhaladta már negyvenedik életévét, mikor püspöki méltóságot nyert.24 Körülbelül harmincznyolcz éves volt Bakócz Tamás is, mikor az első nagyobb javadalmat, a titeli prépost-ságot magáénak vallhatta.25
Kevéssel azután, hogy a veszprémi püspökséget elnyerte, a királyi kanczelláriában is emelkedett díszben és méltóságban
2 2 U. o. 24 W e n z e l G u s z t á v : i. m. 12. 1.
2 3 B u n y i t a y : A váradi p ü s p ö k s é g tör- 2 S F r a k n ó i : Bakócz T a m á s élete, t é n e t e , r. 336. 12. 1.
1 3 . C A M P E G G I O N É V A L Á Í R Á S A .
Szatmári. Királyi titkárból királyi titkos kanczellár lett. A fő- és titkos kanczellár méltóságát Bakócz Tamás prímás viselte. Ez utóbbi méltóság, ha nem is egészen, de inkább előkelő czím volt, mert a főkanczellár csak rendkívül fontos vagy ünnepélyes ténykedéseknél szerepelt. A kanczellária tulajdonképeni vezetője a titkos kanczellár volt, a ki nemcsak a királyi kettős, de a királyi titkos pecsétet is őrizte. Ez volt a gyakorlat II. Ulászló és II. Lajos korában, tehát éppen akkor, mikor Bakócz T a m á s prímás és Szatmári György püspök, majd prímás állottak a kan-czellária élén.26
Van olyan vélemény, mely szerint Szatmári már 1497-ben elnyerte a kanczellári méltóságot.27 Ez a vélemény azonban téves.
Mert Kassa város tanácsa, tehát egy teljes hitelt érdemlő testület, 1497-ben még prépostnak és királyi titkárnak — secre-tarius regius — nevezi Szatmári Györgyöt.2 8 Királyi titkárnak mondja «a nemes és tiszteletreméltó Szatmári György urat»
ugyancsak a kassai tanács 1498 április 12-ikén is.29 1499-ben azonban már egybehangzóan kanczellárnak mondják emlékeink, kétségtelen tehát, hogy ebben az évben nyerte el e méltóságot.
Ez időtől, vagyis 1499-től 1524-ig Szatmári György viselte a kanczellári, majd a főkanczellári méltóságot. Egy teljes negyed-századon át állott tehát hazánk kormányrúdjánál. Innen van az ő jelentősége. Mert ezen hosszú idő alatt nem fordult elő hazánk közéletében fontosabb ügy, melyben előkelő része nem lett volna ; sőt nem egyszer sülylyal bírt szava európai jelentőségű kérdésekben is.
Szatmári tehát már nagyrészben elérte czélját, melyet ifjú-korában maga elé tűzött. Alig forgott le öt esztendő, hogy neve
26 I. F e r d i n á n d király 1528-ban Várdai
SZATMÁRI GYÖRGY 4 1
a kanczellária ismeretlenségéből kiemelkedett s máris birtokosa egy főpapi széknek, viselője egy országos méltóságnak, a kan-czellárságnak. Most már nyitva állott előtte az út, hogy hír-nevet, dicsőséget szerezzen. Neve országszerte ismeretes lesz.
Munkásságát érdemesnek találják a jutalmazásra a nemesi ren-dek ; személyének súlya előtt tisztelettel s bizalommal hajolnak meg főrangúak és alacsonysorsúak.
Mikor Szapolyai István, a hatalmas nádor végrendeletét írja, fiainak gyámjaivá Bakócz Tamás esztergomi érsek mellett máso-dik helyen Szatmári Györgyöt rendeli Vingárdi Geréb Péter országbíróval, Újlaki Lőrincz herczeggel, Somi Józsa temesi főispánnal és Ráskai Balázs kincstartóval együtt.30
Ugyanebben az évben, 1499-ben már mint nagytekintélyű államférfiút is látjuk a közügyek terén működni.
A velenczei köztársaság ez időben súlyos háborút vívott a törökökkel, kik a köztársaság görögországi birtokait sorra elfoglalták. A szo-rongatott Velencze már 1499 április 15-ikén védelmi és támadó szövetséget kötött VI. Sán-dor pápával és XII. Lajos franczia királylyal.
Támadásra azonban addig nem gondolhattak, míg meg nem szerezték Magyarország támogatását is. E czélból a köztársaság
1499 őszén követeket küldött Ulászlóhoz, kinek udvarában ugyanekkor megjelent a pápa követe is, hogy Velencze ügyének szószólója legyen; az országgyűlés idejére pedig megérkeztek a franczia király küldöttei is.31
A szövetkezés érdemleges tárgyalása csak a következő évben, 1500-ban kezdődött.
A köztársaság követei Soranzo és Giustiniani 1500 április első napjaiban megjelentek Ulászló előtt s kérték, hogy
csatla-3° S z a p o l y a i I s t v á n v é g r e n d e l e t e , kelt
kőzzék ő is a keresztény fejedelmek ligájához. A király nevében Bakócz Tamás, a főkanczellár szólott, biztosítván a követeket, hogy a király az ügy iránt jóakarattal van s kész támogatni a szövetségeseket. A követek a válaszszal meg voltak elégedve.
Csakhamar megkezdődtek a tárgyalások, a melyekre Ulászló Bakócz Tamást, Szatmári Györgyöt, Geréb Pétert és Somi Józsát küldötte ki.32
Közben a szent György napja körül, a Rákoson tartott országgyűlésen szóba került a szövetkezés ügye. S a rendek, bár az ország pénzügyi helyzete nem volt kedvező, nem idegen-kedtek a szövetkezéstől.
Ennek daczára az országgyűlés eloszlása után a velenczei követekkel folytatott tárgyalások egyelőre sikertelenek maradtak.
A sikertelenség oka pedig abban rejlett, hogy a magyar taná-csosok nem tudtak megállapodásra jutni a köztársaság követei-vel a már a tárgyalások elején felvetett kérdésben, hogy milyen áldozatot hajlandó hozni Velencze, ha Magyarország fegyvert fogna.
A magyar tanácsosok, míg ezek a pénzügyi nehézségek siker-rel megoldhatók lesznek, halasztani kivánták a kérdést, miért is Ulászló olyan kijelentést tett a velenczei követek előtt, hogy a végleges döntés czéljából az őszön országgyűlést szándékozik tartani Bácson.
Ugyanekkor a megyékhez rendeletet intézett, a melyben tudatta, hogy a törökökkel kötött békét a rákosi országgyűlés felbontotta s meghagyta, hogy fegyveres erejükkel szent Mihály napjára Bácsra gyűljenek egybe. O maga is készül a támadásra - írja Ulászló — s hogy előbb nem fog fegyvert, annak az az oka, mert rövid idő alatt nem tud elkészülni a háborúra, a pénztár üres, a legutóbbi országgyűlésen megszavazott adó is nagyon gyéren folyik be. Már pedig veszedelmes és szégyenle-tes is volna, «ha ily dicsőséges háborúra» kellő előkészület
nél-32 Giustiniani j e l e n t é s e 1500 április hó 17-ikéről. i. h.
SZATMÁRI GYÖRGY 43 kül vállalkoznék. De szükség van óvatosságra is. Készüljenek tehát titokban s készületeiket ne nyilvánítsák, nehogy megtudja a török s haddal támadjon, mi nemcsak az országnak volna veszedelmére, de árthatna azon ügynek is, a melyben Budán bizonyos követekkel tárgyalások folynak.33
Ulászló igazat mondott, mert Budán a tárgyalások a velen-czei követekkel valóban folyamatban voltak. A legtöbb szó arról esett, hogy mi legyen az ára Magyarország fegyverfogásának.
A magyar urak százezer aranyat kértek s hogy nyomást gya-koroljanak a köztársaság követeire, Ulászló szájába szokatlanul erélyes szavakat adtak, mikor azok megjelentek előtte. Ha a signoria elfogadja e feltételt — mondotta — jó ; ha nem fogadja el, akkor is jó. Részleges ligát fog teremteni, általános ligáról nem is beszél többet. A követek azonban soknak találták a százezer aranyat s úgy gondolták, teljesen elegendő lesz, ha erre az esztendőre megajánlanak 80 ezer aranyat, a következő évekre pedig, míg a háború tart, évente 70 ezeret.34 Folytatták tehát a tárgyalásokat. A sikertelenség egyik félt sem lankasztotta.
A velenczei követek ismételten felkeresték Bakóczot és Szat-márit s hol együttesen, hol külön-külön tárgyaltak velők. E tár-gyalásoknak az lett az eredménye, hogy a magyar urak a pénzsegély ügyében előbb nyilvánított kivánalmaikat oda módo-sították, hogy a signoria a szövetség megkötésekor fizetni fog ötvenezer aranyat, a legközelebbi új esztendő, illetőleg szent György napján (április 24.) ismét ötven-ötvenezeret. Ulászló helyeselte tanácsosai eljárását s a velenczei követek előtt kijelen-tette, hogy csakis ezen feltételek mellett hajlandó a háborúra, a melyet különben szeptemberben meg akar kezdeni. A signoria azonban ezeket a feltételeket is terheseknek találta s újabb tár-gyalásokra utasította követeit.
Július végső napjaiban végre a sok tárgyalásnak meglett a kivánt eredménye. A magyar urak mérsékelték követeléseiket, a követek pedig nagyobb készséget mutattak az ajánlattevésben.
Abban történt megállapodás, hogy a signoria a szövetség meg-kötésekor fizet Ulászlónak ötvenezer aranyat s hat hónap múlva ugyanannyit, összesen tehát százezeret.35
Míg a magyar király s a signoria így alkudoztak, a törökök megkezdték a háborút s a büszke köztársaság Morea félszigetén érzékeny veszteségeket szenvedett. Augusztusban elveszett Modon és Neocastro s ezzel szabaddá vált az út a Peloponnesus bel-sejébe.
Ulászló és tanácsosai a maguk javára kívánták értékesíteni ez eseményeket, mert a signoria még mindig késett a júliusi megállapodásokhoz való hozzájárulással. A követeket a király elé hívták s Szatmári szólott hozzájok, hosszasan s igen meggondoltan. O felsége — mondotta — őszinte sajnálko-zást érez Modon elvesztése felett. Ez a körülmény lényeges változást idézett elő a helyzetben. Nincs vesztegetni való idő.
Elvárja, hogy a júliusban megállapított feltételekhez siet hozzá-járulni a signoria s hogy ez az ügy minél előbb sikeresen befejez-hető legyen, teljes meghatalmazást ad követeinek. O felsége egymagában nem dönthet e kérdésben, mert a szövetség ügye már az országgyűlésen tárgyaltatott s a végső választ csak akkor adhatja meg, ha újból tanácskozott a rendekkel a Bácsra összehívott országgyűlésen.36
A bácsi országgyűlés határozottan a háború mellett nyilat-kozott. Ulászló ennek daczára az országgyűlés után visszatért Budára. Nem volt szándékában — mint a velenczei követeknek kevéssel előbb mondotta — az őszön megindítani a hadjáratot.
A szövetség megkötése ugyanis még egyre húzódott. A nehéz-séget pedig még mindig az anyagiak okozták. Szatmári nyíltan
35 A v e l e n c z e i k ö v e t e k j e l e n t é s e i Budá- 36 A v e l e n c z e i k ö v e t j e l e n t é s e 1500 ról, 1500 július 25. é s aő-ikáról. o k t ó b e r 23-ikáról Marino Sanutonál.
S Z A T M Á R I G Y Ö R G Y IS
megmondotta ezt az őt meglátogató velenczei követnek. A signoria nagy tévedésben van — így szólt — mikor nem akar fizetni.
A király és tanácsosai nem maradhatnak továbbra is kétségben az iránt, hogy bízhatnak-e a signoriában. A magyar csapatok
1 5 . I I . U L Á S Z L Ó .
már elmentek a határra, hogy védelmezzék azt a törökök ellen.
Nem hiszi, hogy ő felsége más keresztény fejedelmek támoga-tása nélkül kész volna a hadjáratra. Nem fog eg}-edül harczolni a törökökkel, mint harczolt Ulászló király s Várnánál halálát lelte. Ajánlja, a követek tanácsolják a signoriának, hogy járuljon hozzá a megállapodásokhoz.
A követ mentegette a köztársaságot. A késedelemnek nem a signoria szükkeblüsége az oka. De aggodalmat okoz a
szövet-TÓTH-SZABÓ PÁL
ség egy pontja, mely szerint a magyar király csak akkor köte-les táborban tartani hadait, ha a törökök a signoria államát támadják meg. A signoria azonban mindamellett a meghatározott időben teljesíteni fogja pénzbeli kötelezettségét.37
Közben Boszniából háborús hirek hallatszottak. Bajazed szul-tán értesült a magyarok hadi készületeiről s nem akarván bevárni, míg Ulászló király forma szerint is felmondja a békét, a téli hónapokban Iszkender basát más hét basával fegyverbe állította, készen Magyarország boszniai birtokainak megtámadására.
Ezek a hirek, nemkülönben a signoria késedelmezése nagy elégületlenséget keltettek a magyar urak között. Bakócz Tamás közölte ezt Giustinianival. A főpapok és főurak — mondotta — bosszúsak s azt kezdik emlegetni, hogy a signoria rászedte őket.
Ulászló maga is kedvetlen s békét akar kötni a törökökkel, mielőtt nagyobb veszedelmek keletkeznének.38
A signoria most már felhagyott a vonakodással. 1501 május 12-én ágyúk dörgése, harangok zúgása mellett hirdették ki Budán, hogy Ulászló magyar király, VI. Sándor pápa s a velen-czei köztársaság szövetségre léptek.
A szerződő hatalmak kötelezték magukat, hogy haladéktala-núl megindítják a háborút a törökök ellen s minden rendelke zésükre álló eszközzel folytatni fogják.
A pápa a háborúban résztvevők részére lelki kegyeket biz-tosított. A háború költségeire negyvenezer frtot ajánlott fel Ulászlónak. Megigérte közbenjárását más keresztény fejedelmek-nél is a velük való szövetkezés érdekében s hadakat bocsát maga is a szövetségesek rendelkezésére.
A velenczei köztársaság a háború tartama alatt évente száz-ezer frtot fizet Ulászlónak.
A magyar király tartozik megakadályozni a törököknek
A magyar király tartozik megakadályozni a törököknek