Az átültetésnek egyetlen változatáról van tudomásunk, ez jelenleg a Román Tudományos Akadémiai Kolozsvári Fiókkönyvtárának Uni-tárius Kéziratgyűjteményében található. Az MsU 1278 jelzet alatti kolligátum többségében Bölöni Farkas fordításait tartalmazó kéz-iratgyűjtemény. A kolligátum 71r és 104v lapjai között található a Schiller-értekezés Bölöni Farkas kezétől származó tisztázott ma-gyar fordítása. Az átültetés forrása az Anton Doll kiadónál 1810-ben Bécs1810-ben megjelent Schiller-összkiadás 18. kötetének negyedik része.44E kötet 123. és 250. oldala között olvasható azÜber naive und sentimentalische Dichtungcímű tanulmány. A Doll-féle kalózkiadás ma is fellelhető Bölöni Farkas hagyatékában, szintén az Akadémiai Kolozsvári Fiókkönyvtárban található U 57177 jelzet alatt – hogy valóban az övé volt, pecsétje igazolja. A forrásszöveg és a fordítás behatóbb párhuzamos vizsgálata igazolta a két szöveg genetikus kapcsolatát, a kalózkiadás szövegrontásai jelentkeznek a fordított szövegben.
43Simon-Szabó 2015, 36–42.
44Schiller 1810b.
A fordító szövegértelmezését természetesen a forrásszövegen túl más olvasmányélményei is befolyásolhatták. Bölöni Farkas könyv-tárában megvolt a Christian Gottfried Körner által 1816-ban ki-adottFriedrich Schillers literarischer Nachlaß. Nebst dessen Biogra-phiecímű munka. Ismeretes, hogy a Körner–Schiller-levelezés vé-gigkísérte a naiv-szentimentális tipológia kialakulását, így a Körner által a kötetben közölt és kommentált Schiller-levelek szöveghelyei is alakíthatták a szöveg értelmezését. AzErdélyi Muzéum populár-filozófiai fordításai és tanulmányai szintén hatással lehettek Bölöni Farkas elképzeléseire. Ezek közül érdemes kiemelni az említettDon Carlos-fordító, S. Pataky Mózes műveit és fordításait:A római poézis történeteicímű Eichhorn-fordítása 1814-ben jelent meg. Az átülte-tés magyarul tárgyalta a naiv és szentimentális „kölátülte-tészeti mód”
schilleri kategóriáit. Sőt Pataky az irodalmi mérce abszolútumát jelölte meg e helyen a német költő személyében. Egyed Emese ku-tatásai alapján Pataky Schiller-ismerete jóval korábbról adatolható mint Bölöni Farkasé: aPoétai Gondolatok(1806) versantológiájának egyes alkotásai és a kötet motívumrendszere szintén becsatlakoztat-hatók a naiv és szentimentális tipológiai párjába, illetve e költészeti módok elméletének beható ismeretéről tanúskodik.45
Bölöni Farkas munkája szigorúan véve nem teljes fordítás, hiszen ahogy említettem, a lábjegyzeteket és a főszövegben zárójelben kö-zölt magyarázó megjegyzéseket többször mellőzi a magyar szöveg.
Elképzelhető, hogy ezeknek a mai értelemben vett paratextusok-nak nem tulajdonított fontosságot Bölöni Farkas, hiszen a Werther-fordításból is kihagyta őket. A lábjegyzetek kezelésében előfordul olyan eset is, hogy a hosszabb passzusokat összevonja, és rövidítve, vagy a főszövegbe beemelve közli. A kulcsszavak a főszövegben vagy tükörfordításban, vagy néhány esetben zárójelben közölve az ekvivalensnek érzett latin kifejezéssel, illetve a német eredeti megadásával olvashatók. A szoros fordítás elvét követve a német szórend megtartására törekszik, gyakran még a vonzatokon sem változtat. A szöveg nyelvi színvonalára nyilvánvalóan hatással volt az is, hogy a német esztétikai terminusok magyar megfelelői az
45S. Pataky 2014, 85., 91., 97.
1820-as években még nem szilárdultak meg, a tudomány nyelve a latin volt.46
A Naiv és Sentimentális kőlteményről keletkezése jóval kevésbé adatolt Bölöni Farkas levelezésében és hagyatékában, mint koráb-ban említett műfordításai. Ez bizonytalanná teszi a fordítás kelet-kezésének pontos megállapítását. A szerző fordításának mélyreha-tóbb vizsgálatára eddig Labádi Gergely vállalkozott, meglátásai a fordítás keletkezésére és szerzőségére vonatkozóan a következők:
a kolozsvári akadémiai könyvtár unitárius gyűjteményét feltáró Lakó/Keserű-katalógus tévesen adja meg az MsU 1278 jelzetű kolli-gátum tartalmát, mivel a 71r–104v oldalai között találhatóA Naiv és Sentimentális kőlteményről című Schiller-fordítást a katalógus nem jegyzi.47 A kolligátumot feltehetően Bölöni Farkas állította össze. Az utólagos összefűzés miatt az oldalak belső szavai, betűi gyakran nem olvashatók. A kolligátum többségében Bölöni Farkas fordításait tartalmazza. A kéziratok nagy része feltehetően nem 1820–1842 között keletkezett, ahogyan a katalógus jelzi, hanem még 1820 előtt és azErdélyi Muzéumidőszakára tehetők. A kolligátumba kötött Eichhorn-fordítások (a francia és a német próza történetéről, l. fentebb Patakynál és közölve az Erdélyi Muzéumban) feltehe-tően Bölöni Farkas munkái, melyeket Döbrentei számára tisztázott.
A kéziratcsomóban található még Kis Sámuel mezőcsávási lelkész Kant-fordítása is, aVélekedések a’ Gyermek-Nevelésről.Ezt Döbren-tei szintén átnézte. Labádi említi még a Mme de StaëlCorinnájának töredékét is, mely 1821-re készülhetett el, hiszen 1823-ban, külön kéziratcsomóba kötve már a tisztázata is kész. A korábbi Corinna-töredék szintén az MsU 1278 kolligátum része. A vele egybekö-tött kéziratok alapján az 1810-es évek második felét valószínűsíti a Schiller-értekezés,A Naiv és Sentimentális kőlteményről fordításá-nak idejeként.
Labádi hangsúlyozza, hogy a fordított szöveg Bölöni Farkas kéz-írásában maradt fenn, ami önmagában még nem bizonyítéka a for-dításnak, mégis valószínűsíti Bölöni Farkas szerzőségét: állítását a kézirat írásképére, a fordító hagyatékának töredékességére
ala-46Balogh 1998, 460–461.
47Lakó, Keserű 1997.
pozza. A kézirat írásképe alapján egyhuzamban készült az átültetés, a sűrűn teleírt lapokba más nem tudott belejavítani. Emiatt a kézirat bizonyosan nem tisztázatra szánt szerkesztői példány. A szöveges javítások is láthatóan az átültetéssel egy időben készültek. Bár Döb-rentei 1810-es évekből származó leveleiben többszörösen kimutatja az értekezés hatását, mégsem őt teszi meg fordítónak, hiszen „a kézirat elég nagy terjedelmű és jelentőségű ahhoz, semhogy Döb-rentei legalább egy utalást ne tett volna rá valamelyik levelében”.
Hasonlóképp elvethető szerinte az az ötlet is, hogy „esetleg valaki más juttatta el a kéziratot Bölönihez tisztázás céljából, mivel ez egyúttal azt is jelentené, hogy azErdélyi Muzéumba szánta az illető a fordítást, aminek szintén lenne valami nyoma Döbrentei kiterjedt levelezésében”. Végső érv pedig az, hogy a Doll-féle kalózkiadás, a forrásszöveg fellelhető a fordító könyvtárában.48
Két kérdés maradt tehát Labádi kutatásait követően: mikor kelet-kezhetett a fordítás, illetve, hogy miért nincs nyoma az átültetésnek a Bölöni Farkas- és a Döbrentei-levelekben, miközben Schiller drá-máira irányuló munkálkodásukról vannak adataink.49Ha a baráti levelezés nem tartalmaz utalást az értekezés fordításra, annak egyik oka az lehet, hogy a fordítás motivációját – a műfordításokkal ellentétben – nem a barátság kultuszához köthetjük. Elképzelhető, hogy Bölöni Farkas célja klasszikusan önmaga művelése volt az esztétikai tanulmány átültetésével. Bevallottan gyakran írt maga szórakozatására, művelésére és az önkifejezés gyakorlására,50
el-48Labádi 2002, 217–220.
49 Utóbbi kérdést Jakab Elek is felteszi: „A nemzeti nyelv és irodalom oly hő pártolása, annyi írói készültség mellett, mivel Farkas S. birt, s az immár tett kísérletek után, szinte megfoghatatlannak látszik, hogy mióta fordítmányai kiadásával fennakadt, munkásságnak nyoma nem látszott;
nem, de azért folyvást munkálkodott.” Ennek igazolására a Gedő Józsefhez írt leveleket idézi Jakab, de ezek ma már nem lelhetők fel. (Jakab 1870, 278.)
50 L. egyik levelét: „Barátom, én a Poezis s Litteraturábol nem csináltam mesterséget ’s Dilettant sem akarok lenni, hanem vonszott és vonsz va-lami, hogy néha érzéseim s gondolatim kiöntsem; mert kedves a szívnek ha szókba kiömlik ’s papiroson látja érzéseit, de nem hajtottam erre ma-gamot mint egy iskolai gyermeket; – Nekem elég jutalom ha magamnak
képzelhető, hogy ugyanezen okokból magának fordított. Az em-lítés hiányának további oka lehet, hogy nem szánta kiadásra a szöveget, ezt a döntést műfordításainak meghiúsult kiadási kísér-letei indokolhatták. Bár magának fordíthatott, mind Schiller művei iránti elkötelezettsége, mind szellemi közege ösztönözhették őt erre.
Gondolok azErdélyi Muzéumirodalomszervezői, fordítói-poétikai körére (Döbrentei, Kelemen, Kissolymosi Simó stb.) és szélesebb körben az erdélyi Schiller-kultusz támogatóira (Pataky, Wesselé-nyi). Unitárius teológiai tanulmányai nyomán szinte bizonyos, hogy az erdélyi posztkantianizmus művelőinek, Sipos Pálnak és Kör-möczi Jánosnak51 az elképzelései is inspirálták Schiller elméleti munkáival való foglalkozását. Az biztos, hogy 1826-ban kétszer is kölcsönözte Körmöczinek Schiller prózaköteteit – ahogyan az könyveinek Bölöni Farkas által vezetett kéziratos katalógusából tudható52 –, ami alkalmat adhatott az elméleti művek megvitatá-sára is Körmöczivel. Mindez intézményileg és eszmetörténetileg is rendkívül gazdag kontextusba ágyazza a fordítást.
Az irodalmi és teoretikus szöveg, illetve a műfordítás és tudós fordítás közötti, a bevezetőben kifejtett megkülönböztetés, továbbá Bölöninek az elméleti szövegekkel való magányos foglalkozása mel-lett felhozható egy Gyulay Lajos és Bölöni Farkas közötti levélhely is. Ezt a datálatlan küldeményt egy Kolozsvár 1824. május 27-i és egy 1825. február 20-i levél között találta meg és adta ki Kuun Géza.
Ebben Bölöni Farkas arra figyelmezteti barátját, Gyulayt, hogy 1825.
január 12-ig juttasson el hozzá bizonyos hivatalos dokumentumo-kat, melyek ügyeit ő vitte a kormányszéken – így a levél feltehetően 1824 végéről származik. A hivatali ügyek mellett betegeskedéséről, hivatali teendői terhéről és olvasmányairól is beszámol: „Csak kép-zeld, csupa hypokondriából már orvoslom is magam, pedig jól tu-dom, hogy nem egyéb a bajam, hanem a moralis – dicasterialis – és
elolvasom, s a hol szép, megdícsérem magam, ezt pedig tenni fogom, ha Kamtsatkába leszek is, ha ugy jön!” Bölöni Farkas Sándor Kazinczy Ferencnek, 1818. november 2. (Kazinczy 1906, 220.)
51Vö Balázs 2014, Egyed 2014, Gurka 2014, Simon 2014.
52 Bölöni Farkas Sándor: Könyvek Kiadásáról valo Jegyzés. BFC-ARR MsU 785/E. Ⅰ. 13v, 14v.
sentimentalis – pedántság. Mostanság igen sokat dolgozom hivatal-belit, ’s igen sokat olvasok is, de a régi Szigvartizmus helyett, most már inkább tudományos ’s politikai Lecturára hajlok.”53A Bánffy, a Gyulay, a Kendeffi és a Wesselényi család Bölöni Farkas mecénásai voltak. „Plánumaimmal mindig a háta mögé bújtam, s az ő óriási lelke sokat létrehozott, mikből én sokat nem tehettem volna nála nélküle” – írja például Kendeffiről a naplójában 1835. február 1-én.
Ezek a családok évtizedeken át támogatták anyagilag: megélhetését és könyvbeszerzéseit tanuló korában, ahogyan kérésére későbbi tanítványait, Kelemen Lajost és Kissolymosi Simó Károlyt is, majd az 1830-as évek utazási és kolozsvári kultúraszervezői terveit. Sőt ifjúkori bécsi útja után haláláig a Gyulay család házában lakott Kolozsváron. Hivatali pozíciójából adódóan Bölöni Farkas számos alkalommal intézte e családok ügyeit az erdélyi kormányszéken.
Nem meglepő tehát, hogy irodalmi terveiről és tevékenységéről többnyire hallgató Bölöni Farkas ezekben a levelekben elvétve, de beszámolt olvasmányairól, terveiről, még tanítványai verseiről is hírt ad.54 A fent idézett levélrészlet Bölöni Farkas ízlésének vál-tozását mutatja be, ahogyan a „régi Szigvartizmus”, azaz érzékeny szépirodalmi alkotások, regények helyett tudományos művek olva-sása felé fordul. Állapotának jellemzésekor a schilleri tanulmányra jellemző fogalmakat használ: a morálist és a szentimentálist. Ez valószínűsíti, hogy 1824 táján behatóbban foglalkozhatott a schilleri értekezés eszmevilágával, az pedig bizonyosan érezhető e sorokból, hogy olvasmányainak ízlése ekkoriban változik tudományos és po-litikai érdeklődésűvé.
Egy rövid kitérőben érdemes megjegyezni, hogy ezen időszak ízlésváltozásnak köszönhető azErdély történeticímű művének ke-letkezése is. A töredékben maradt történeti munkát 1826-ban már biztosan írta, kezdetben négy éven át dolgozva rajta, majd munkáját utazásai után is folytatta. Döbrentei 1827 elején szerez tudomást a változásról és a történetírói tervekről.55Az erdélyi historiográfia
53Kuun 1885, 98.
54Kuun 1885, 170.
55 Döbrentei egy 1827 januári levelében jegyzi meg: „De historicussá mi-ként levél, azt még nem fogom meg. […] Gondolatod különben felséges.
keletkezése nem volt független Kazinczy erdélyi útjától sem. Hiszen levelezőpartnere könyvének írásához 1818-tól küldött Erdély tör-vényeire, politikai berendezkedésére és történetére vonatkozó ér-tesüléseket, statisztikai adatokat. Sőt azErdély történeticím többes száma is Kazinczy hatásáról tanúskodhat Izsák József szerint, aki az 1814-esA magyar literatúra történeticímadására vezeti vissza.56
Visszatérve A Naiv és Sentimentális kőlteményről fordításának keletkezéséhez, láttuk, hogy Labádi az értekezés átültetését hozzá-vetőleg az 1810-es évek második felére teszi a kézirat kolligátumbeli helyzete és az egybekötött kéziratok keletkezési ideje alapján.57Az időpont meghatározásához a következő filológiai adatokat érdemes még figyelembe venni: Bölöni Farkas könyveinek 1818-tól jegy-zett kölcsönzési katalógusából tudható, hogy Schiller prózai műveit németül 1819 és 1832 között közel húsz alkalommal kölcsönözte, a Schillers Nachlaß című Körner-kötetet pedig ötször. Vagyis az 1810-es bécsi kalózkiadás próza kötete 1819-től már biztosan a tu-lajdonában volt. Könyveinek első kéziratos katalógusát 1825-ben készítette, ebben a 10. tétel a Schiller’s prosaische Schriften Wien 1810. 4 Theile 8˚című kétkötetes munka. Az első kötetÜber die naive und sentimentalische Dichtungfejezetének befejező részében, a 237–
245. oldalakon tizenhárom vörösesbarna ceruzás aláhúzás található.
Úgy tűnik, mintha a szintaktikai szerkezet felfejtését szolgálták volna az aláhúzások: vagy a mondatok első szavait, vagy vonzatos szerkezeteket, illetve birtokos névmásokat jelölnek. A ceruzás kéz Bölöni Farkasé lehet, ugyanez a ceruzás jegyzés előfordul még hiva-tali irataiban az 1810-es évekből58és könyveinek későbbi kéziratos katalógusában is, melyet 1830-ra datált.59 A vörösesbarna ceruza Adná az Ég, hogy Erdélynek valahára Magyar Történetirója lenne: írni valótok elég van, van elég irás is mellyből s mellyek szerint irhatnátok.”
Jancsó 1943–1944, 206.
56Bölöni 2006, 137.
57Labádi 2002, 218.
58 Bölöni Farkas hivatali iratainak kolligátuma: BFC-ARR MsU 785/B. A kolligátum 8. tételében.
59Bölöni Farkas Sándor:Könyveim Laistroma Kolozsvár 1830. October 1-én.
BFC-ARR MsU 785/D. A katalógus tételeit pipálja és a könyvek visszaér-keztét, illetve eltűnését jelöli ezzel a ceruzával.
ezekben nem csak aláhúz, hanem ír is, az íráskép alapján Bölöni Farkasé, így a forrásszövegben történt aláhúzások is neki tulajdo-níthatók. További adat felbukkanásáig és az eddigiek alapján úgy vélem, hogy a fordítás keletkezése 1819 utánra tehető, a Gyulay-levél nyomán és írói munkájának elméleti-történeti ízlésváltozása okán leginkább 1824 táján valószínűsíthető.