A névmási szerkezet, mint birtokos szerkezet

Egy korábbi tanulmányomban (Rákosi 2010) részletesen érvelek amellett, hogy a kígyós mondatokban a névmási és az anaforikus kódolás nem egyszerű szerkezeti választási lehetőségek a beszélők azon része számára, akik mind a kettőt elfogadják, mivel a két szerkezet egymással nem ekvivalens szemantikailag.⁷ A névmási szerkezet használata esetén a bővítmény jelölete körüli tágabb térre utal maga a viszonyjelölőt tartalmazó kifejezés. Az anafora viszont akkor preferált, amikor ez a tér szorosan kötődik a bővítmény jelöletének testéhez, vagy tulajdonképp maga a test határozza meg ezt a teret.

Mindennek illusztrálására tekintsük az alábbi minimális párokat:

7 Rooryck és vanden Wyngaerd (2007) részletesen tárgyalják ezt a jelenséget elsősorban angol nyelvi adatokon. Az olvasó a vonatkozó nemzetközi szakirodalom jó összefoglalását is megtalálhatja cikkükben.

(15) a. Éreztem a kígyókat magam körül.

b. Éreztem a kígyókat körülöttem.

(16) a. Forgok magam körül.

b. *Forgok körülöttem.

(17) a. Én sosem tartok nálam házibulikat.

b. ^??Én sosem tartok nálam szájfényt.

(15a) a prominens jelentésében egy olyan eseményt ír le, amelyben a kígyók érintkeznek a beszélő testével, míg (15b) esetén éppen ez az olvasat érhető el nehezebben. (15b) esetében a kígyók legvalószínűbben a beszélőhöz közeli térben találhatóak, de nem érintkeznek közvetlen a beszélővel. (16b) éppen ezért nem fogadható el: forogni egy test csak a saját tengelye mentén vagy egy másik test körül tud. Végezetül (17a) azért jó, mert a névmással nem a beszélő testére, hanem a vele egy adott konvenció alapján asszociált térre (itt: lakóingatlan) utalunk. Ugyanezen ok miatt sokkal kevésbé elfogadható (17b), ahol éppen ez az olvasat hiányzik.⁸

Ezeket a tényeket korábbi cikkemben a következőképpen elemzem. A beszélők intuíciói és a használati gyakoriságok alapján a magyar kígyós mondatokban az anaforikus szerkezet az elsődleges, jelöletlen választás. Mint olyan, nem is igényel különösebb magyarázatot: tagmondaton belüli előzmény esetén anaforát használunk a koreferencia kódolására. A névmási szerkezet viszont jelöltnek számít még azon beszélők számára is, akik használják. Tegyük fel, hogy ez a fajta jelöltség onnan fakad, hogy ebben az esetben a beszélők az érintett viszonyjelölőnek egy különálló, grammatikalizálódott birtokosi szerkezetet kódoló lexikai tételét használják. Ezek a lexikai tételek nem minden beszélő számára elérhetőek, és ezért nem fogadja el mindenki a kígyós mondatokat.

Ezek a jelölt lexikai tételek azt írják elő, hogy a személyragozható viszonyjelölő bővítménye egy ki nem ejtett ‘HELYʼ predikátumból, mint birtokból, és a személyragból azonosítható névmási ‘birtokosbólʼ álló grammatikalizálódott birtokos szerkezet. Vagyis tulajdonképpen a (18a)-ban kódolt lexikai jegytartalmak egy olyan mögöttes szerkezetet generálnak, amelyet

8 A konferencián felmerült a kérdések közt, hogy a (17a) és a (17b) közti kontrasztban esetleg szerepet játszhat az is, hogy az adessivusi kifejezés (17a)-ben kevésbé vonzatszerű, mint (17b)-ben (vagy egyáltalán nem is az). A kígyós mondatok viselkedését azonban elsősorban az szabja meg, hogy az ige egy adott olvasatban tesz-e formai szelekciós megkötést a helyhatározós kifejezésre vagy sem; és a reflexívjelölés szempontjából nem számít, hogy a helyhatározós kifejezés vonzat vagy szabad bővítmény (lásd: Reinhart‒Reuland 1993), vö.: *Mellém állítottam az ellenségeimet a vitában és ^%Mellém/mögém állítottam az inast, hogy figyeljen. Ezt a tényezőt a kérdőíves felmérésben nem is teszteltem külön. Ettől függetlenül a teszt eredményei nem utalnak arra, hogy a vonzat ‒ szabad határozó megkülönböztetésnek önmagában komolyabb szerepe lenne a névmási szerkezet nyelvtanában. Ugyanakkor ez kétségtelenül egy olyan terület, ami további kutatást érdemel.

nagyjából (18b)-vel egyezik meg. Más nyelvekben, például az angolban, (18a) megfelelője éppen egy valójában (18b)-vel analóg szerkezet (19).

(18) a. Én sosem tartok nálam házibulikat.

b. Én sosem tartok az én helyemnél házibulikat.

(19) I never throw parties at my place.

‘Sosem tartok partikat nálam.’

A Lexikai-Funkcionális Nyelvtan keretein belül megfogalmazott elemzés technikai részleteit az olvasó megtalálhatja a fent hivatkozott cikkemben (Rákosi 2010).⁹

A névmási szerkezet birtokosi elemzésével három látszólag független tényt is meg tudunk ragadni. Egyrészt érthetővé válik magának a névmási szerkezetnek a léte. A szóban forgó koreferencia ugyanis a tagmondat alanya és a viszonyjelölő bővítményének birtokosa között áll fent, így a köztük lévő viszony nem lokális (hiszen, mint azt (18b) is mutatja, a birtokos szerkezet külön tartománynak számít kötéselméleti szempontból). Másrészt következik ebből az elemzésből a névmási szerkezet fent leírt szemantikája is: a határozós kifejezés a bővítmény birtokosának jelöletével asszociált térre, és nem pedig közvetlen a viszonyjelölő személyragozása révén meghatározott individuum(ok) által elfoglalt térre utal. Harmadrészt pedig jobban magyarázhatóvá válik a névmási szerkezet jelölt jellege. Tekintve, hogy a személyragozott viszonyjelölők egyes birtokosi jegyei eleve dialektális vagy idiolektális variációt mutatnak (lásd 2.2.:

számbeli egyeztetést érintő inkongruencia jelenségek, részesesetű kimozgatott bővítmény elfogadhatósága, melléje-típusú morfológia), kézenfekvőnek tűnik, hogy az erős birtokosi tulajdonságok jelenlétét összekapcsoljuk a névmási szerkezet elérhetőségével. Mivel a névutók a névszóragokhoz képest kevésbé grammatikalizálódtak és így több esetleges birtokosi jellemzővel bírnak, azt is várjuk, hogy a névutók összességében jobban elfogadhatóak lesznek a névmási szerkezetben, mint a névszóragok.¹⁰

9 Dékány (2011: 139-140), más nyelvtani keretben ugyan, de az itt megfogalmazottaktól független érvek alapján szintén egy ki nem ejtett ‘HELYʼ predikátumot tartalmazó grammatikalizálódott birtokosi szerkezet jelenléte mellett érvel. Az ő elemzésében viszont a személyragozható viszonyjelölők mindig ezt a birtokosi szerkezetet projektálják, míg szerintem ez egy jelölt opció.

Amennyiben a birtokosi elemzés magyarázza a névmási szerkezet használatát, akkor ez szükségszerűen így kell, hogy legyen.

Dékány (2011) egyúttal jó összefoglalót nyújt az elmúlt évtizedben keletkezett, a viszonyjelölők birtokosi elemzését feltételező nemzetközi szakirodalomról. Tekintettel arra, hogy ez a szakirodalom az itt a magyar nyelv kapcsán vizsgált fő csapásiránytól eltérő nyelvi adatokra alapozott érvelésre épít, ezeknek a műveknek az ismertetésétől itt most eltekintek, Dékány (2011)-re utalva az olvasót egy részletesebb áttekintésért. Pusztán annyit hangsúlyozok ismételten, hogy a birtokosi elemzést egyértelműen egy jelölt opcióként kezelem a magyarban, szemben az ezekben a művekben egyéb nyelvekre megfogalmazott állításokkal.

10 Mindez ugyanakkor nem feltétlen jelenti azt, hogy akár a névutók esetén is a birtokos szerkezeti nyelvtani jellemzők mellett megmaradt volna az eredeti lexikai tartalom is. A mellett esetében például nem gondolom, hogy magát a névutót a mai beszélők a mell főnév és a –t lokatívuszi rag

Mielőtt ismertetném az ennek a háttérnek az alapján elkészített kérdőívet, röviden szeretnék kitérni arra a tényre, hogy E/3 személyben a névmási szerkezet az előzetes felméréseim alapján gyakorlatilag minden beszélő számára elfogadhatatlan volt, tehát:¹¹

(20) *János látott egy kígyót mellette.

Ez a tény nem következik a birtokosi elemzésből. Érdekes azonban megjegyezni, hogy az ómagyar kori nyelvállapotban az egyes szám harmadik személyű példák még elfogadhatóak voltak. A (21)-beli mondatokat Hegedűs (2011a: 185) tanulmányából idézem:

(21) a. zent ferenc mene zent Jacabot meglatnÿ: vÿuen vele egÿnehan tarsokot (Jókai Kódex)

b. Az eleuen zent kereztfat mÿndenkoron ev nala vagy ev mellette targÿa vala

(Margit-legenda)

Amint azt a 2.2. alrészben megjegyeztük, ekkor a viszonyjelölők birtokosi jellege még erősebb volt, mint ma. Így, ha elfogadjuk a névmási szerkezet birtokosi elemzését, a két fenti mondat (21a,b) akkori elfogadhatósága természetszerűen következik. A (20) mondat elfogadhatatlansága a mai magyarban viszont egy tulajdonképpen váratlan dolog. A kérdőíves felmérésben az egyik célom ezért az volt, hogy a harmadik személyű névmási szerkezeteket érintő ítéleteket pontosabban felmérjem. Az eredmények ismeretében a 4.

részben röviden vissza fogok térni erre a (20)-as példamondat által jellemzett problematikára.