A muszlim nem korlátozza kapcsolatait szüleire, házastársára és gyermekeire, hanem kiterjeszti rokonaira is. Így mindegyikük részesül jóságából és szép bánásmódjából.
Abu Hurejra közölte azt a hadíszt, amelyben így szólt: Allah Küldötte azt mondta:
„Bizony, a Magasságos Allah megteremtette a teremtményeket, majd amikor elké--szült velük, a rokonság (mint fogalom) megszólalt, és azt mondta: Én Nálad keresek menedéket a szakítás (a rokoni kapcsolat megszakítása) elől. Allah azt mondta:
Nem elégszel-e meg azzal, hogy megadom kegyeimet annak, ki megtartja a kap--csolatot veled, és visszatartom kegyeimet attól, ki megszakítja a kapkap--csolatot veled?
Azt felelte: De igen!. Allah azt mondta: Akkor ez megillet téged.” Allah Küldötte így folytatta: Olvassátok a következőt, ha gondoljátok:
„S vajon akkor, ha elfordultok (a hittől), akkor romlást okoztok a földön és megszakítjátok a rokoni kapcsolatokat? Ők azok, akiket elátkozott Allah, így süketté tette őket, és elvette látásukat.” (Korán 47:22-23)
A rokonokkal való kapcsolattartásra vonatkozóan számos Korán-idézet került ki--nyilatkoztatásra, amelyek mind-mind az iszlámban betöltött rangját bizonyítják, és amelyek ösztönzik a muszlimokat a rokonsággal való jóságra, és óva intenek jogaiknak megsértésétől:
„S féljétek Allahot, akire hivatkozva kérdőre vonjátok egymást, és a rokonságot (óvakodjatok a kapcsolatok megszakításától).” (Korán 4:1)
„És elrendelte Urad, hogy ne szolgáljatok mást, csupán Őt, és [hogy bánjatok]
jól a szülőkkel!” (Korán 17:23)
„És add meg a rokonnak azt, ami megilleti, és a szegénynek, és a [nincstelen]
átutazónak, és ne költekezz pazarlással!” (Korán 17: 26)
„és szolgáljátok Allahot, és ne tegyetek meg semmit se társként Mellé és [visel--kedjetek] szépen a szülőkkel, a rokonokkal, az árvákkal, a szegényekkel, azzal a szomszéddal, aki rokon, és azzal is, aki idegen, és azzal is, aki barát, és a [nincstelen] átutazóval.” (Korán 4:36)
Abu Szufján ibn Harb nevéhez fűződik az a hadísz, amely szerint, mikor Héraklitosszal, a bizánci császárral találkozott, utóbbi azt kérdezte tőle: Mit paran--csol meg nektek a Prófétátok? Ő azt felelte neki: Azt mondja a Prófétánk: „Allahot imádjátok egyedül, és semmit se tegyetek meg Mellé társként, és hagyjátok el, amit apáitok vallottak!” Megparancsolja nekünk az imádkozást, az igazmondást, a tisz--tességet és a rokoni kapcsolatok ápolását. (al-Bukhári és Muszlim)
Amr ibn Anbasza nevéhez fűződik az a hadísz, miszerint azt mondta: Elmentem Mekkába a Prófétához – a prófétaság elején – és azt kérdeztem tőle: Ki vagy te?
Azt felelte: „Próféta!” Azt kérdeztem: Mi az, hogy próféta?” Azt felelte: „Allah Küldötte vagyok.” Azt kérdeztem: Mivel küldött el téged? Azt felelte: „Elküldött azzal, hogy legyen meg a rokonsággal a kapcsolattartás, hogy a bálványok kettétö--ressenek, és hogy Allah egyként legyen imádva, ne legyen társa Neki.” (Muszlim).
Abu Ajjúb al-Anszáríra való hivatkozással jegyezték fel, miszerint egy férfi azt mondta: Ó Allah Küldötte, közölj velem egy olyan cselekedetet, amellyel a Paradi--csomba jutok. A Próféta azt mondta: „Allahot imádod egyedül, és nem teszel meg semmit se társként Mellé, megtartod az imádkozást, megadod a zakátot, és megtar--tod a kapcsolatot a rokonokkal.” (al-Bukhári és Muszlim).
Anasz ibn Málikra hivatkozva jegyezték fel, hogy Allah Küldötte () azt mondta:
„Aki azt szeretné, hogy bőséges legyen az ellátása és hosszú legyen az élete, az tartsa rokonaival a kapcsolatot.” (al-Bukhári és Muszlim).
Allah Küldötte () azt mondta: „Nem lép be a Paradicsomba olyan, aki megsza--kítja kapcsolatát rokonaival.” (al-Bukhári és Muszlim).
Allah Küldötte () azt mondta: „Bizony a könyörület nem bocsáttatik le olyan népre, amelyben van, aki megszakítja a kapcsolatot rokonaival.” (Al-Bukhári).
Ezért volt Abu Hurejrának az a szokása hogy nem szeretett olyan gyűlésben fohászkodni, amelyben volt olyan, aki megszakította a kapcsolatot rokonaival, mivel ez megakadályozza, hogy a lebocsátasson a könyörület, s választ nyerjen a fohász. Az egyik összejövetel alkalmával, egy pénteki nap előestéjén azt mondta:
„Ragaszkodom ahhoz, hogy távozzon közülünk az, aki megszakította rokonaival a kapcsolatot”, de nem állt fel senki, és ezt háromszor ismételte meg. Ezután fel--állt egy fiatalember, aki két éve nem tartotta apai nagynénjével a kapcsolatot. Ez--után elment nagynénjéhez, mire azt kérdezte tőle: Mi hozott ide? Erre elmondta, amit Abu Hurejrától hallott. Azt mondta neki a nagynénje: Menj vissza hozzá és kérdezd meg, hogy miért mondta mindezt! Abu Hurejra azt válaszolta: Hallottam a Prófétát amint azt mondta: „Bizony Ádám gyermekeinek tettei minden csü--törtök estén, péntek előestéjén kerülnek bemutatásra az Áldásos és Magasságos
Allahnak, és nem fogadtatik el a rokoni kapcsolatokat megszakító cselekedete.”
(Al-Bukhári).
A kifinomult lelkű muszlimot mélyen megérintik azok a mondatok, amelyek sze--rint a rokoni kötelék megszakítása távol tartja a könyörületet, visszautasítja a fo--hászt, és semmissé teszi a cselekedetet.
Milyen borzasztó csapás az, hogy valaki fohászkodik, és nem lel válaszra. Cse--lekszik, és nem fogadtatik el a cselekedete. Keresi Ura könyörületét, amely elkerüli őt. Ebből adódik, hogy az igazi muszlimról elképzelhetetlen, hogy megszakítsa ro--konaival a kapcsolatot, hiszen ilyen bűnt nem követ el az, aki az iszlám útmutatásá--nak fényét követve engedelmeskedik Allahútmutatásá--nak és vágyik elégedettségére. A rokoni kapcsolat megszakítása az egyik olyan főbűn, amely evilági büntetést vonhat maga után. Allah Küldötte () azt mondta: „Nincs olyan bűn, amely jobban rászolgálna arra, hogy a büntetése előre legyen hozva az evilágba – a túlvilágra tartogatott mel--lett – mint a rokoni kapcsolat megszakítása és az igazságtalanság.” (Ahmed, Abu Dáúd, at-Tirmidí, ibn Mádzsa).
Az iszlám útmutatása szerint tartja a kapcsolatot rokonaival
Elment egy férfi Allah Küldöttéhez () és azt kérdezte tőle: Ó, Allah Küldötte, ki jogosult a legjobban arra, hogy jóságos társa legyek? Azt felelte: „Az édesanyád, aztán az édesanyád, aztán az édesanyád, aztán az édesapád, aztán aki a legköze--lebb áll hozzád, és így tovább!” (al-Bukhári és Muszlim).
A muszlim számára a rokonokkal szemben tanúsított jóság kétszeres jutalommal jár: a rokoni kapcsolat ápolásának jutalmával, és az adakozás jutalmával. Így több érv is szól amellett, hogy a muszlim rokonainak adja adományát, ha ők szüksé--get szenvednek. Ezáltal mindkét jutalmat megszerzi Allahnál, valamint rokona--inak szeretetét is. Allah Küldötte () erre hívta fel a muszlimok figyelmét a kö--vetkező, Zejnabra, Abdullah ibn Masz’úd feleségére való hivatkozással feljegyzett hadíszban, amelyben így szólt: Allah Küldötte azt mondta: „Adakozzatok, ó asz--szonyok, mégha ékszereitekből (kell) is!” Azt mondta Zejnab: Ekkor visszatértem Abdullah ibn Masz’údhoz, és azt mondtam neki: Bizony te szerény vagyonnal ren--delkező férfi vagy, és Allah Küldötte arra utasított minket, hogy adakozzunk. Menj el hozzá és kérdezd meg, hogy teljesítem-e ezt azzal, ha neked adakozok, mert ha nem, akkor másnak adakozok. Azt mondta Abdullah ibn Masz’úd: Inkább menj el hozzá te! Útra keltem hát, és mire Allah Küldötte házának ajtajához értem, ott állt egy asszony az anszárból, akinek ugyanaz volt a kérdése, mint nekem. Allah
Küldöttét akkor éppen (a kinyilatkoztatással járó) félelem töltötte be, s Bilál jött ki elénk, mi pedig azt mondtuk neki: Menj be Allah Küldöttéhez, és közöld vele, hogy két asszony áll ajtaja előtt, és azt kérdezik tőle, hogy eleget tesznek-e az adakozás--nak, ha férjük, vagy azok gyámsága alatt álló árvák felé teljesítik azt, de ne mondd el neki, kik vagyunk. Bilál bement Allah Küldöttéhez és megkérdezte őt, Allah Küldötte pedig azt kérdezte tőle: „Kik azok?” Azt mondta Bilál: Egy asszony az anszárból és Zejnab. Allah Küldötte ekkor azt kérdezte: Melyik Zejnabról van szó?
Bilál azt felelte: Abdullah ibn Masz’úd feleségéről. Ekkor így szólt Allah Küldötte:
„Kétszeres jutalom jár nekik: a rokoni kapcsolat ápolásának jutalma, és az adako--zás jutalma.” (al-Bukhári és Muszlim).
Abu Talha elment Allah Küldöttéhez () és azt mondta neki: „Ó Allah Küldötte, a Magasztos és Magasságos Allah azt mondja: „Nem fogjátok elérni a jóságossá--got, amíg nem költötök (adakozva) abból, amit szerettek.” (Korán 3: 92). Bizony, a legszeretettebb vagyonom egy pálmaliget, és én felajánlom a Magasztos Allahnak adományként, remélvén, hogy Allahnál tartogatva lesz (annak jutalma számomra)!
Ó Allah Küldötte, költsd arra, amit Allah Kíván tőled. Allah Küldötte azt mond--ta: „Nagyszerű! Ez egy nyereséges vagyon, ez egy nyereséges vagyon! Hallottam, amit mondtál és az a meglátásom, hogy költsd a rokonaidra.” Erre azt mondta Abu Talha: Úgy teszek! És Abu Talha szétosztotta azt rokonai és unokatestvérei között.
(al-Bukhári és Muszlim).
Allah Küldötte () a következő jövendölésben13 is a muszlimok lelkére kötötte a rokoni kapcsolatok ápolását: „Meg fogjátok hódítani Egyiptomot. Bánjatok hát szépen lakóival, hiszen ők védelmet élveznek és rokonságban vannak veletek. – egy másik változat szerint – védelmet élveznek és sógorságban vannak veletek!”
(Muszlim). A tudósok értelmezése szerint azért voltak rokonságban velük, mert Izmáel édesanyja, Hágár közülük való volt. Sógorságban pedig azért voltak velük, mert Mária, a Próféta () Ibrahím nevű fiának az édesanyja is közülük való volt.
Ápolja a kapcsolatot rokonaival akkor is, ha azok nem muszlimok Az iszlám vallás toleranciájára és emberségességére utal az, hogy a muszlimok lelkére köti a rokoni kapcsolatok ápolását abban az esetben is, ha a muszlim rokonai nem muszlimok. Abdullah ibn Amr ibn al-Ász közölte a következő hadíszt,
amely--13 Allahtól kapott tudás a jövőben bekövetkezendő eseményekről, történésekről, amelyek egyben a Próféta () csodái és prófétaságának bizonyítékai közé tartoznak.
ben azt mondta: Hallottam, amint Allah Küldötte hangosan azt mondta: „Apámnak nemzettsége nem az én pártfogóim (a hozzám közel állók). Az én pártfogóm Allah és a jámbor hívők. Ám rokoni szál fűz hozzájuk, ezért megadom neki azt, ami meg--illeti őket.” (al-Bukhári és Muszlim).
Miután pedig leküldetett a Magasságos Allah szava: „És intsd a legközelebb álló nemzetséget!” (Korán 26: 214), összehívta a Kurajs törzset. Majd a Próféta () intette őket (a Kurajst és más törzseket), valamint a nemzetségeket is (Abdul-Muttalib és Hásim leszűrmazottaihoz) mondva: „Ó, Abdu-Samsz gyermekei! Ó Kaab ibn Luej gyermekei! Mentsétek meg magatokat a Tűztől! Ó Murra ibn Kaab gyermekei! Ment--sétek meg magatokat a Tűztől! Ó, Abdu-Manáf gyermekei! MentMent--sétek meg magatokat a Tűztől! Ó Hásim gyermekei! Mentsétek meg magatokat a Tűztől! Ó Abdul-Muttalib gyermekei! Mentsétek meg magatokat a Tűztől! Ó Fátima! Mentsd meg magadat a Tűztől! Én bizony nem rendelkezem azzal, hogy megvédjelek titeket Allahtól! Ám rokoni szál fűz hozzátok, ezért megadom, amit ez megkövetel.” (Muszlim).
Ezért nem gondolta Omar ibn al-Khattáb, hogy hiba lenne odaajándékozni egy olyan ruhát egyik pogány testvérének, amelyet a Próféta () küldött neki (al-Bukhári és Muszlim). Láttuk korábban, hogy az iszlám a szülőkkel való jóságra ösztönzi követőit, még akkor is, ha nem muszlimok, és most azt is láttuk, hogy a többi nem muszlim rokonnal kapcsolatban is jóságra inti őket, ami az iszlám tole--ranciáját és emberségességét bizonyítja. Allah azt mondta Küldöttének: „És nem küldtünk el téged, csupán könyörületként a világoknak” (Korán 21: 107), és Allah Küldötte () azt mondta: „Csupán azért küldettem el, hogy teljessé tegyem a helyes erkölcsöt.” (Málik).
Nem szűkíti le a rokonokkal való kapcsolattartást
A vallása tanításaival tisztában lévő muszlim számára a rokonokkal való kapcso--lattartás nem csupán vagyoni adományozásra korlátozódik, hanem ennél sokkal tá--gabb jelentésű. Egyrészt jelenti a szegényebb rokonoknak való adakozást, de jelenti a látogatást, amely megerősíti a rokoni köteléket, és a szeretetet. Jelenti a tanács--adást, segítségnyújtást, önzetlenséget és igazságosságot. Jelenti a szép szót, a derűs arcot, a vidám találkozást és a mosolyt. Ilyen és más cselekedetek mind megerősítik az egymás iránti szeretetet, könyörületet és összetartást a rokonok között.
Tartja a kapcsolatot rokonságával akkor is, ha azok vele nem tartják Az igazi muszlim akkor is tartja a kapcsolatot rokonságával, ha azok nem tartják vele, mivel a muszlim elsősorban Allah elégedettségét keresi a rokoni kapcsolatok ápolásával, és célja az iszlám által előírt viselkedés követése. Így a muszlim nem várja, hogy tettét viszonozzák. Allah Küldötte () azt mondta: „Nem az tartja a kapcsolatot (a rokonaival) aki viszonozza azt, hanem az tartja meg a kapcsolatot, aki ha megszakítják vele a kapcsolatot, ő akkor is megtartja.” (al-Bukhári).
Egy alkalommal odament Allah Küldöttéhez ()egy férfi, és azt mondta: Vannak rokonaim, akikkel tartom a kapcsolatot, ők pedig nem tartják velem. Szépen bánok velük, ők pedig rosszul bánnak velem. Béketűrő vagyok velük szemben, míg ők kíméletlenek hozzám. Erre azt mondta Allah Küldötte: „Ha tényleg olyan a helyze--ted, ahogyan elmondtad, az olyan mintha forró hamuval etetnéd őket, és mindaddig veled van a segítség Allahtól ellenük, amíg ilyen helyzetben vagy” (Muszlim).
Allah Küldötte () azt is mondta: „A rokoni kötelék a Trónusra van függesztve, és azt mondja: Aki megtart engem, azt Allah is részesíti kegyeiből, aki pedig meg--szakít engem, attól Allah visszatartja kegyeit.” (al-Bukhári és Muszlim).
A kalligráfia jelentése: „Tanúsítom, hogy nincs más isten Allahon kívül, és tanúsítom, hogy Mohamed az Ő szolgája és küldötte.”