A mintaterület-részletek kiválasztásának szempontjai

A távérzékelt adatok analóg, félautomata/automata feldolgozása és kiértékelése mellett célszerű az adatnyeréssel (jelen esetben légifényképezés) egy időben megerősítő és hitelesítő terepi méréseket, ún. földi validálást végezni (Lóki 1996, Bácsatyai és Márkus 2001). Ez a tájökológiai analízisben, a tájszerkezet pillanatnyi állapotának vizsgálatában és az élőhely-térképezésben – véleményem szerint – megkerülhetetlen és ennek megfelelően egyre szélesebb körben elterjedt gyakorlat

39

(Keveiné Bárány 2003, Novák 2005a, Deák és Keveiné Bárány 2006, Oroszi és Kiss 2006, Molnár et al. 2007, Szabó 2007, Bölöni et al. 2008, Biró 2010, Ladányi et al.

2011). Ezt szem előtt tartva mi is végeztünk terepi méréseket.

A műszeres terepi mérésekbe bevont tájablakok kiválasztása rétegzett véletlenszerű mintavétellel (stratified random sampling method) történt (Cochran 1977). Gyakran használják a különböző tematikus „egységek” (pl. geológiai képződmények vagy tájak, tájtípusok és növénytársulások) térbeli és időbeli változékonyságának vizsgálatában (Geiger 2007, Bart 2011), ezért úgy gondolom, hogy a táj természeti adottságaihoz és a tájszerkezethez igazodó tájhasználat heterogenitásának meghatározására is jó lehetőséget kínál. Novák (2005b) a többszörös térléptékű heterogenitással (nagyfokú mozaikossággal) jellemezhető vegetációtípusok változásainak vizsgálatában szintén a rétegzett mintavétel alkalmazását javasolja.

A módszer lényege, hogy a sokaság minden egyes rétegére egy-egy mintázási egységet definiálunk, melyekben egymástól elkülönülő, egyszerű véletlen mintákat alakítunk ki (Geiger 2007). Előnye, hogy nagyméretű mintaterületek esetében is költséghatékonyan alkalmazható. A populációra viszonylag pontos becslést ad, ezért a sokaság szempontjából a kiválasztott rétegképző tulajdonságokra vonatkozóan reprezentatívnak tekinthető (Galambosné Tiszberger 2011).

A kistáj réteg négy főégtáj szerinti szélső koordinátaértékei alapján az ArcGIS Hawth’s Analysis Tools bővítményével (Beyer 2004) 1x1 km oldalhosszúságú rácshálót generáltam, amely a kistáj teljes területét lefedte. Az így létrehozott 1 négyzetkilométeres cellák képezték a vizsgálat alapját. Csak azokat a felületeket vontam be az elemzésbe, amelyeknél a geometriai kapcsolatokat tekintve megvalósult az ún. magába foglalás esete (Detrekői és Szabó 2002), tehát az objektumok teljes terjedelmükben a mintaterület határain belül helyezkedtek el. Ez a térbeli szűréssel leválogatott 209 elem képezte a megfigyelések teljes halmazát. A továbbiakban ezt tekintettem a vizsgálatom alapsokaságának. Tájföldrajzi, tájökológiai megközelítésben ez a földrajzi tájat jelenti, amely a földfelszín szerkezet és működés által meghatározott, egyedi, komplex és regionális egysége (Pécsi et al.

1972, Mezősi 1992). A 8. ábrán a halmaz elemeit kék színnel jelöltem. Geometriai alapú lekérdezéssel határoztam meg a mintázási keretet (összesen 131 mintázási egységet) a kistájban megjelenő tájtípusok és altípusok szerint (4. táblázat). A rétegek definiálása a Magyarország nemzeti atlaszában (Pécsi et al. 1989) közreadott tájtípustérkép (Jakucs et al. 1989) alapján történt. A térkép szerkesztői a domborzati jellemzők, a talajtani adottságok, a vízhatás mértéke és a meghatározó tájhasznosítási mód(ok) hasonlósága alapján hozták létre az egyes kategóriákat, sorolták azonos tájtípusba a különböző térrészleteket.

40

8. ábra. A kistáj tájtípusai, a vizsgált tájablakok és azok tájtipológiai beosztása Jakucs et al.

(1989) tájtípus térképe alapján. A betűkkel jelölt mintavételi négyzetek adatait lásd az 5.

táblázatban.

A mintavétel során a következő csoportokat használtam (4. táblázat):

1. mentesített ártér, holtmedrekkel, réti talajosodó öntésföldekkel, illetve mocsári erdőtalajokkal;

2. löszös hordalékkúpsíkság, közepes talajvízállással, réti és alföldi csernozjommal (illetve réti talajjal);

3. teraszos és löszös síkság alföldi csernozjommal;

4. kötött homokos síkság, mozaikosan homokpusztaréttel, akác- és nyárerdővel, szőlő- és gyümölcsös kultúrákkal.

41

4. táblázat. A rétegzett véletlenszerű mintavétel elemeinek definiálása a tájtipológiai különbségek alapján. A tájtípusok, altípusok megnevezése a táblázat előtti felsorolásban.

Réteg Kistáj Mintázási keret

Tájtípus,

Nagy méretarányú szintvonalas topográfiai térképek, az Agrotopográfiai adatbázis és a CLC2006 felszínborítási adatbázis felhasználásával pontosítottam a tájtípushatárokat (8. ábra), mivel az eredeti térkép 1 milliós léptéke nem biztosított elég finom felbontást az elemzéshez.

Feltételeztem, hogy az így kialakított rétegek és a rétegeken belüli területek a tájalkotó tényezők térbeli mozaikossága tekintetében „homogének”, melyeket a továbbiakban egymástól függetlenül mintáztam meg. A mintavételi terv készítésekor egyértelműen látszott, hogy a teraszos és löszös síkság altípus kistájon belüli alacsony területi részaránya (5,6%) kis elemszámú mintázási egységet eredményezne. El kellett döntenem, hogy az altípust önálló csoportba sorolom és a százalékos megoszlás alapján a többi rétegből szükséges minta elemszámát növelem meg, vagy az idő- és költséghatékonyság jegyében, a táji ismertetőjegyek hasonlóságának figyelembevételével a löszös síksági altípusokat vonom össze.

Utóbbi mellett döntöttem, ugyanis az elemzéshez érdemes optimalizálni a rétegek számát és a mintaméretet. Cochran (1977) egyszerre maximum hat csoport bevonását javasolja a vizsgálatba.

Fontos volt számomra, hogy a mintavételi négyzetek valóban homogén egységeket képezzenek, ezért újabb térbeli lekérdezésekkel határoztam meg az egyes rétegek határán belül fekvő elemeket (4. táblázat). A mintázás során a tájtípus-, illetve a táji altípushatárokat érintő vagy metsző tájablakokat figyelmen kívül hagytam. Ez a teljes populáció elemeinek majdnem a felét jelentette. Ezután definiáltam az egyes csoportokhoz tartozó mintaméretet. Mivel a különböző kategóriákba tartozó mintázási egységek számában és egymáshoz viszonyított arányában nagyobb eltérések voltak, ezért a mintavételezés során arányos rétegzést alkalmaztam (Geiger 2007, Galambosné Tiszberger 2011), s ez alapján határoztam meg az egyes rétegekből szükséges minták elemszámát (4. táblázat). A tájablakok kiválasztása a rétegen belül véletlenszerűen történt (8. ábra, 5. táblázat).

42

5. táblázat. A kiválasztott és felmért tájablakok tájtipológiai besorolása Jakucs et al. tájtípus térképe szerint (Magyarország nemzeti atlasza, 1989) alapján

Betűjel Határrész¹ (település neve) Tájtípus, altípus

A Körtvélyes (Tiszaug) mentesített ártér, holtmedrekkel, réti talajosodó öntésföldekkel, ill.

mocsári erdőtalajokkal B Búzás-sziget (Tiszainoka, Tiszakürt)

mentesített ártér, holtmedrekkel, réti talajosodó öntésföldekkel, ill.

mocsári erdőtalajokkal C Kása-halom (Tiszasas), Felső-földek

(Csépa)

löszös hordalékkúpsíkság, közepes talajvízállással, réti és alföldi csernozjommal (ill. réti talajjal) D Hangács (Tiszainoka) teraszos és löszös síkság alföldi

csernozjommal E Göbölyjárás (Cserkeszőlő), Hangács

(Tiszainoka)

löszös hordalékkúpsíkság, közepes talajvízállással, réti és alföldi csernozjommal (ill. réti talajjal)

F Fekete-halom (Tiszainoka, Nagyrév)

löszös hordalékkúpsíkság, közepes talajvízállással, réti és alföldi csernozjommal (ill. réti talajjal);

teraszos és löszös síkság alföldi csernozjommal

G Újszőlő (Tiszaug, Tiszasas)

kötött homokos síkság, mozaikosan homokpusztaréttel, akác- és nyárerdővel, szőlő- és gyümölcsös kultúrákkal

A mintavétel során más szempontokat is figyelembe vettem, melyek a következők voltak:

 A műszeresen felmért tájablakok és a hagyományos (vizuális interpretációval), valamint az objektum alapú eljárással feldolgozott képrészletek részleges vagy teljes területi átfedésben legyenek egymással.

 Nem volt célom a mesterséges lineáris létesítmények hálózatainak és a települési belterületeknek a felvételezése. Egyrészt ezek a tájelemek összetett szerkezetük – melyek gyakran tájfragmentáló elemek és nemcsak az állatok, hanem az emberek mozgását is akadályozhatják –, jelentős méreteik miatt nehezen felmérhetők. Másrészt a művi tájfoltokban a mesterséges felszínek nagy aránya és a biomassza csaknem teljes hiánya (vagy kicsi tömege) a jellemző. Bár ez a táj stabilitásának növekedése irányába hat, de nem minden esetben jelent előnyt a táj

1 A dűlőnevek a táblázatban és a dolgozatban a Magyarország földrajzinév-tára II. Szolnok megye c. kiadványban (Földi 1980) szereplő írásképek szerint kerültek megadásra.

43

működésének szempontjából (Kerényi 2007). A keskeny, hosszan elnyúló felületek (pl. utak, vasutak) felmérése időigényes, s a műholdas helymeghatározó eszközök típusától, a mérési és adatfeldolgozási módszerektől függően, a méréseket terhelő hibalehetőségek ismeretében érdemes más módszereket is alkalmazni. A terepi műszeres méréseket megelőzően a mintaterület-részleteket részekre osztó földfelszíni lineáris tájelemeket (pl. műutak, burkolat nélküli utak, csatornák) a 2005-ös ortofotókról számítógép-képernyőn vektorizáltam, s a Google Föld nagy és szuper nagy térbeli felbontású műholdfelvételein vizuálisan ellenőriztem. Erre azért volt szükség, mivel törekedtem a tájablakok felszínborításának minél pontosabb meghatározására.

A rétegzett véletlenszerű mintavétellel kijelölt hét egy négyzetkilométeres tájablak mellett a tájszerkezet idősoros változásvizsgálatához nem a teljes kistájat, hanem egy 29 négyzetkilométeres, a tájalkotó tényezők térbeli heterogenitása alapján a környezetétől jól elkülönülő tájrészletet választottam ki. Ennek oka az volt, hogy a tájmintázat kvantitatív értékelésének alapját képező, léptéktől (méretarány-tényezőtől) függően tíz-, százezres vagy milliós nagyságrendű tájmozaikból vagy szegmensből álló folttérképek előállítása, topológiai szabályainak ellenőrzése és a tájmetriai mutatók kiszámítása meghaladta volna az általam használt átlagos teljesítményű számítógépek számítási kapacitását.

3.4. A mintaterület-részletek természetföldrajzi adottságainak,