amikor Pasteur mindenki számára jól ismert kísérletében kimutatta, hogy egyes mikrobák hatással vannak a lépfene bacilusára, és ugyanezt tapasztalták más baktériumok és gombák esetében is. Észrevételére azonban az akkori időkben nem figyeltek fel az orvosok, és a mikrobiológusok is csak a primitív szervezetek létért való harcának tartották a folyamatot.
Ezért az antibiotikumok felfedezése 1928-ig váratott magára, mikor Fleming a Penicillium penészgomba fajok baktériumölő aktivitását tanulmányozta, majd a későbbiekben a tenyészetükből izolált anyagot penicillinnek nevezte el [50]. A penicillin felfedezésének nyilvánosságra hozása után számos antibiotikus hatású anyagot izoláltak különböző penészgombák tenyészetéből. Sokról kiderült, hogy mérgezőek lehetnek állatfajokra, így toxicitásuk miatt el sem jutottak a gyógyászati használatig. Ekkor látott napvilágot egy új, merész felismerés is, hogy a mikroszkopikus gombák egyes másodlagos anyagcsere termékei felelősek lehetnek állati és emberi betegségek kialakulásáért. Ez abban az időben igen haladó gondolat volt.
A gomba méregtan tudománya az 1960-as években alakult ki, amikor Blount (1960) [15] egy új pulykabetegséget írt le, amelyet a később aflatoxinnak nevezett gombaméreg okozott. Nemsokára kimutatták az aflatoxin rákkeltő hatását is (Butler és Barnes, 1964) [3].
Az intenzív kutatások igen gyorsan fedeztek fel újabb és újabb másodlagos gomba eredetű anyagcseretermékeket. 1971-ben Turner már 500 gombafaj 1200 másodlagos anyagcseretermékét rendszerezte, Turner és Alderigde [149] szerint 1983-ban számuk már 2000 felett volt, 1100 gombafajból izolálva, ami fajonként átlagosan kettő másodlagos anyagcsereterméket jelentett. Hawksworth [57] 69.000 gombafajban, amely mintegy 5%-a a létező gombafajoknak, mintegy másfél millióra becsülte a másodlagos anyagcseretermékeket, de más konzervatív becslés is százezres nagyságrendet tartalmazott. 1983-ra az ismert anyagcseretermékek száma már elérte a 3200-at, és Riley (1998) [134] adatai szerint 1996-ra már túlhaladta az 5400-at. Ez viszont még töredéke csak a becsült anyagcseretermékek számának. Cole és Cox [31] mintegy 300 vegyületet tartott gombatoxinnak, és más szerzőkkel együtt (Riley 1998) [134] úgy gondolták, hogy az ismert másodlagos anyagcseretermékek mintegy 10%-a mérgező. A mai ismeretek szerint 6-800 toxikus gomba-anyagcseretermékkel kell számolni. Ezeknek nagyjából a felét ismerjük. A mezőgazdasági gyakorlatban figyelmet
15
érdemlő gombatoxinok száma azonban lényegesen kisebb, ugyanis csak azon gombanemzetségek és fajok jöhetnek számításba, amelyek a terményeket a szántóföldön vagy a raktározás alatt károsítani képesek.
A mikotoxinok („mycos” (görög) gomba és „toxicum” (latin) méreg szavakból) penészgombák által termelt, emberekben és/vagy állatokban toxikus válaszokat indukáló anyagok, melyek széles körben elterjedtek. Előfordulásuk természetes, ezért potenciális, nem kiküszöbölhető veszélyt jelentenek. Elsősorban táplálkozás útján kerülnek be a szervezetünkbe, de bőrön keresztül, inhalálás útján is bejuthatnak, és mikotoxikózist okoznak [14,31]. Napjainkban több mint 400 mikotoxin ismert eddig, melyekből kiemelkedő humán- és állategészségügyi jelentőséggel kevesebb, mint 20 rendelkezik. Többségük kémiai struktúrájuk szerint 5 nagy csoportba sorolható:
1. ergot alkaloidok, 2. aflatoxinok, 3. ochratoxinok 4. trichotecének, 5. fumonizinek.
A mikotoxinok léte közegészségügyi, mezőgazdasági és gazdasági szempontból fontos világméretű probléma [111,155]. Ezt bizonyítja például a 2004 októberében hazánkban talált, aflatoxinnal jelentős mértékben szennyezett pirospaprika: az egészségügyi határérték 60- szorosát is elérte egyes mintákban a toxin koncentrációja [95]. Elkerülhetetlen, hogy az élelmiszerek, takarmányok ne fertőződjenek meg gombával a növény elültetésétől a szüretelésig tartó időszak alatt, majd a szállítás és a tárolás során, sőt még a bolti, éttermi, otthoni raktározás során is számolnunk kell a fertőzés megjelenésével. A toxintermelést számtalan tényező befolyásolhatja: maga a gomba faja, mechanikai sérülés, földrajzi hely, hőmérséklet és a páratartalom; ezért a penészgomba jelenléte nem jelenti a mikotoxin jelenlétét is egyben. Mivel a termelt toxinok gyakran nagyon stabilisak, a hővel és kémiai anyagok egy részével szemben, valamint az általános ételkészítési eljárásokkal szemben ellenállóak (utóbbi esetekben főleg a hőhatással kell számolnunk), így az is lehetséges, hogy az élelmiszer tartalmaz toxint, bár a gomba már nincs jelen [83,101]. Tény, hogy a mikotoxinok az egész világon elterjedtek, s az élelmiszerekből való teljes eltávolításuk, esetleges megkötésük lényegében nem lehetséges, ezért nagy figyelmet fordítanak biológiai hatásaik vizsgálatára az egész világon. A mikotoxinok akut (heveny), szubakut (fél heveny) és
16
1. ábra: Gombával fertőződött mogyoró
2. ábra: Aflatoxinokat termelő gombák Czapek agaron
krónikus toxicitási tulajdonságot mutathatnak állatokban és az emberben, valamint néhány toxinról ismert, hogy karcinogén, mutagén, teratogén hatású is lehet [133]. Epidemiológiai vizsgálati eredmények összefüggést mutatnak néhány, a természetben előforduló mikotoxin elterjedése, és a daganatos betegségekben szenvedő emberek nagyobb száma között [75]. Az étkezés útján a szervezetünkbe kerülő karcinogének, mint pl. a mikotoxinok, a mesterséges peszticidek, az adalékanyagok, és a főzés során keletkező heterociklikus aminok közül kiemelkednek a természetes eredetű mikotoxinok, mivel a többihez képest sokkal nagyobb, százszor-ezerszer mérgezőbb a hatásuk, és kémiailag igen ellenállók [3].
A mikotoxinok okozta megbetegedések évszázadok óta ismertek. Már a XIII. században leírták a lovak tömeges megbetegedését és elhullását a Batu kán vezette hadjáratban. A leírások alapján ma már egyértelműen azonosítható, hogy a háttérben a stachybotriotoxikózis (Stachybotrys alternans és a S. atra) állt. Az első nagy néptömegeket érintő fertőzés, mikotoxin okozta betegség az anyarozs (Claviceps purpurea)
mérgezés, az ergotizmus (ergot alkaloidok okozták) volt a középkorban, melyről csak az 1800-as években ismerték fel, hogy gomba eredetű. A mikotoxinok kutatásával igazán 1960-tól kezdtek el foglalkozni, az Angliában több mint 100.000 pulyka pusztulása okának vizsgálatával. Ez a súlyos állatpusztulás összefüggött a takarmányukban talált négy aflatoxinnal, az aflatoxin B1, B2, G1 és G2 (B=blue, kék és G=green, zöld, a színkód fluoreszcencia színét, a számkód pedig a relatív kromatográfiás mobilitást jelöli) [15]. Az Aspergillus flavus gomba által termelt toxinok, az aflatoxinok akkut és krónikus toxicitását a szakirodalom már bizonyította. A termelt toxinok közül a B1, G1, M1 a mérgezőbb, míg a B2, G2, M2 a kevésbé mérgezőek közé tartozik.
Az aflatoxinok Czapek-agaron zöldessárgás telepeket (2. ábra) képeznek. A pulykák főként brazil diót tartalmazó tápjában ez a mikroszkopikus gomba (1. ábra) fordult elő nagy mennyiségben.
17