November vége
A diákszállók jóformán kiürülnek, lassan mindenki hazautazik.
A dunántúliaknak olykor egy hetébe is belekerül, míg hazaérnek.
A hónap közepére Miskolcon Grósz Károly szervezésében volt hi-vatásos pártmunkásokból és ávósokból létrejött a kormányt támo-gató belső fegyveres egység, a tizeshonvéd karhatalmi zászlóalj.
Újjászervezik a rendőrséget, s működni kezd annak vizsgálati osz-tálya. Ennek – jelentős részben volt ávós – tagjai november vége felé felderítették és az egyetemre kiszállva visszaszerezték az ope-ratív belső felderítőosztály még megmaradt iratanyagát, ráakadva a III. diákszálló 14. számú földszinti szobájára, ahol tárolták és a forradalom alatt feldolgozták a dokumentumokat.
December 4.
November második felében az október 16-án Szegeden és október 22-én a Budapesti Műszaki Egyetemen megalakult Magyar Egyete-misták és Főiskolások Egységes Szövetsége [MEFESZ] Budapesten életre kel. Az egyetemi hallgatók – többek között a Budapesten mű-ködő Egyetemi Forradalmi Diákbizottság tagjai közül sokan – ide vonulnak vissza abban a reményben, hogy ez a szervezet továbbra is legális maradhat. A visszavonulás másik iránya a munkástaná-csokba vezet. A területi munkástanácsok néhány napig még alter-natívát jelentenek a kormány politikájával szemben.
A Budapesti Műszaki Egyetemen a Központi Diákotthonok Bizott-ságának kezdeményezésére a november 12-i gyűlésen ideiglenes országos intézőbizottságot választanak, mely a Dózsa György úti szakszervezeti székházban kezd működni. Élére Pozsár Istvánt, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanársegédét választják.
Ebben az időszakban kezd kiéleződni a forradalom értékelésének a kérdése. A MEFESZ november 29-én közreadott határozatában egyértelműen kiáll a forradalom mellett. A kormány
ellenforrada-lomról beszél, a vele szemben állók forradaellenforrada-lomról. A szóhasználat egyre inkább politikai kérdéssé válik, és már alig egy-két hónap van hátra, hogy a „forradalom” kifejezést kiüldözzék a közéletből.
A miskolci egyetemen a forradalom előtt és alatt nem került sor a MEFESZ megalakítására. Ennek legfőbb oka az lehetett, hogy a független diákszervezet szerepét kezdettől fogva a diákparlament töltötte be. A MEFESZ létéből az egymástól független i úsági szer-vezetek rendszere következett, a diákparlament létéből – akárcsak a munkástanácsokéból – inkább valamilyen közösségi, szakmai, enyhén hivatásrendi jellegű szerveződés. Miközben azonban no-vember 4-e után a munkástanácsok lényegében mindenütt meg-őrizték folytonosságukat, a diákparlamentről a szovjet támadás után szó se lehetett. Ez annyira természetes volt, hogy soha ki sem mondták.
Ha valami, akkor ez a tény utal arra, milyen mértékben a forradal-mat képviselte a diákparlament létezése tizenhárom napja alatt, 1956. október 22-ének estéjétől november 4-ének hajnaláig. Ki-mondani ezt se kellett, olyan természetes volt.
Miskolcon december 4-én kezdte el szervezni a MEFESZ-t a diák-szállókba visszaszállingózott néhány hallgató, nem utolsó sorban a budapesti hírek hatására. A hónap elején megalakul az ideiglenes szervezőbizottság a diákparlament néhány tagjából (Tóth Barna, Ungváry Rudolf neve ismert). Az egyetemen még természetes, hogy létezhetnek, és az adminisztráció egyetért azzal, hogy helyi-séget kapjanak.
A MEFESZ tagjai tudnak arról, hogy december 9-ére tűzték ki Bu-dapesten az első országos gyűlést (ebben december 5-én állapodott meg a szakszervezeti székház egyik szobájában az országos tanács-kozó testület). Azt tervezik, hogy ezen a miskolci egyetem is kép-viselteti magát.
A budapesti MEFESZ első vezetőségének, s vele Pozsár István el-nöknek december 6-i letartóztatása következtében erre a gyűlésre nem kerülhet sor. Néhány hétig is eltart, míg a szervezet új orszá-gos megbeszélést tud kitűzni.
A VI. diákszállóban a hónap elején röpcédulák készítése folyik.
A sötétedés után ragasztják ki őket Miskolc belvárosában a Szé-chenyi utca házfalaira. A december 10-e és 12-e közötti miskolci tüntetéseken néhány hallgató is ott van.
Ungváry Rudolf: A tömeg órákon keresztül kitartott a nyom-da előtt, a karhatalmisták meg még nem érezték magukat elég erősnek ahhoz, hogy nyíltan nekimenjenek az embereknek. Végül megjelentek a szovjet tankok. Mikor az első a nyomda elé ért, egy nő és egy férfi, szorosan összeölelkezve, eléje vetette magát. Az ormótlan test néhány centire tőlük tudott csak lefékezni. A két embert úgy szedték fel, akár két összeláncolt fatönköt: sokkos állapotban voltak, teljesen megmerevedett a testük, percekig tar-tott, míg képesek lettek arra, hogy egymást elengedjék, és ma-guktól lábra álltak. Aztán elkezdődött a vita az oroszokkal, akik oroszul tudtunk, mind megpróbálkoztunk azzal, hogy szóba ele-gyedjünk velük. Délután 4 óra felé aztán eldördült az első lövés, és pillanatokon belül tüzes sorozatcsíkok szabdalták szét összeg-örnyedő testünk felett a levegőt. Én akkor szerencsémre éppen nem a páncélos előtt álltam, hanem az egyik falra ragasztottam ki egy szöveget. Mikor nagy kerülővel visszaértem az egyetemre, már minden csendes volt.
December 12.
Kihirdetik a statáriumot, betiltják a területi – megyei és országos – munkástanácsokat. Az általános sztrájk megszűntével párhuzamo-san abbamarad a röpcédulák készítése is az egyetemen. A szovjet segítséggel hatalomra került Kádár-kormány helyzete megszilár-dul.
„ …a legfontosabb: gyorsan letenni minden vizsgát!”
avagy az átmenet a megtorlásba
December 26.
A forradalom kitörésekor félbeszakadt oktatás újraindítása egy-ben a politikai rendszer további konszolidációját bizonyíthatja.
A rendszert támogató erők még csak készülnek a nyílt megtorlás-ra, amelynek végső célja az lesz, hogy a társadalom újra teljesen alá legyen rendelve a párt – az MDP utódjaként megalakult Ma-gyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) – irányításának. Az MSZ-MP Borsod megyei intézőbizottságának elnöke, Prieszol József megnyugtatni és megnyerni igyekszik a forradalomban részt vett hallgatókat, hogy politikai megmozdulások nélkül kezdődhessen meg az oktatás. Biztosítja az egyetem rektorát a hallgatók bántat-lanságáról. Támogatja ebben Földvári Rudolf is, aki ekkor a megyei tanács elnöke, és még mindig abban reménykedik, hogy legalább az üzemi munkástanácsok és a forradalom megítélésének kérdésében alkudozhat a totális diktatúrára törekvő erőkkel. A jövő év elején már nyilvánvaló, hogy személye egyre inkább csak fügefalevél a hatalom számára, hogy időt nyerjen állásainak teljes kiépítéséhez.
A bántatlanságot Prieszollal együtt ígéri meg – hogy néhány hó-nap múlva ugyanabban a börtönben találja majd magát, mint azok, akiknek ekkor a biztonságát szavatolni szerette volna.
A rektori tanács úgy dönt, hogy január 14-én megkezdik az okta-tást. Egyben előkészítő megbeszélésre hív néhány, a forradalom alatt tevékeny szerepet játszó hallgatót. A megbeszélésen az MSZ-MP megyei intézőbizottságának vezetője, Prieszol József, és a me-gyei tanács elnöke, Földvári Rudolf is jelen lesznek.
„…Az egyetemi munka folytatásának sokféle feltétele között a legdöntőbb a megfelelő politikai feltételek megteremtése, külö-nösképpen annak biztosítása, hogy ifjúságunk töretlen lélekkel, emelt fővel folytathassa munkáját.
Ez az álláspontja az MSZMP megyei intézőbizottsága nek, Prieszol József elvtársnak és a megyei tanács vb. elnöké-nek, Földvári Rudolf elvtársnak is, akikkel a mai napon ezekről a kérdésekről beszélgettem. Arra kértek, tegyem lehetővé, hogy
január hó 8-án megbeszélést folytathassanak itt az egyetemen az egyetem vezetőivel, tanáraival és diákjaink közül azokkal, akik bírják az egész ifjúság bizalmát, akik az október 23-át köve-tő események során az ifjúság életében vezeköve-tő szerepet játszot-tak, és akiknek akkor tanúsított magatartásáról az azóta eltelt idő alatt máris az a vélemény kristályosodott ki, hogy magatar-tásuk mindvégig becsületes és lényegében pozitív volt…
…Prieszol és Földvári elvtársak a velünk folytatott megbeszélés során felhatalmaztak arra, hogy a legteljesebb garanciát nyújt-sam személyi biztonságotok tekintetében.”
A Nehézipari Műszaki Egyetem rektorának levele, 1956. 12. 27. Géppel írt máso-lat. Miskolci Egyetem Levéltára, Diákparlamenti gyűjtemény.
A megfogalmazás bíztató. Valójában minden olvasója komolyan is veszi, ahogy megfogalmazója is komolyan gondolja. Lehet, hogy maga Prieszol József is komolyan gondolja.
Csak egy módhatározó érdemel gyelmet: „lényegében”. Első lá-tásra a kulturált, diff erenciált szemlélet szava. Hiszen mindenben, még a jóban is lehet valami rossz, tehát azt sem szabad gyelmen kívül hagyni. Tehát az se lehet elégedetlen a levél szövegével, aki a forradalmat ellenforradalomnak tekinti. Használatát feltételez-hetően nem írta elő senki a levél megfogalmazója számára: maga találta ki mint a legtalálóbb reálpolitikai kifejezést egy adott törté-nelmi kényszerhelyzetben.
A megyei munkástanács Ungvárra deportált tagjaival a diákpar-lament volt képviselője, Fekete László adjunktus is hazatért, és elfoglalta munkahelyét az egyetemen. Alig két hónapig lesz még szabadlábon.
Január eleje
A közelgő tanévkezdésre tekintettel a rektor utasítására Mihala Fe-renc a biztonság okából még egyszer átvizsgáltatja az egyetemet a fegyverek miatt. A főépület tetejére érve megdöbbenve tapasztal-ják, hogy a tüzelőállásban november 4. óta érintetlenül ott marad-tak a fegyverek, köztük egy golyószóró. Észrevétlenül elszállítják és a kémiai szárny alatti közműalagút végében a csövek közé rejtik.
Talán azóta is ott vannak.
A hallgatóság túlnyomó többsége, akárcsak a lakosság, most még viszonylag nyíltan vallja, hogy forradalom történt 1956-ban.
A kormány és a sajtó szóhasználatában azonban lassan kizárólagos lesz az „ellenforradalom” kifejezés.
Január 5.
Budapesten, a Dózsa György úti szakszervezeti székházban Pozsár István letartóztatása után újjászerveződik a MEFESZ. December első felében a két budapesti műszaki egyetem hallgatói új ideig-lenes intézőbizottságot alakítanak. Újjászerveződik az országos vezetőség is, ideiglenes szervezeti szabályzatot fogadnak el, mely-ben megfogalmazzák, hogy „a MEFESZ pártoktól és kormánytól független érdekvédelmi és politikai szervezet”. 1957. január 3-án elkészül egy programtervezet, melynek megvitatására országos tanácskozást hívnak össze. Ezen Ungváry Rudolf képviseli az egye-temet. A vita a forradalom értékeléséről folyik, de már nem lehet nyíltan beszélni.
„[Marian István] A világos fogalmazásnak akadályai vannak.
Nagyon nehéz elmondani azt, amit akarunk… Tudjátok, miről beszélek, tudjátok, hogy mit akarunk. Hagyjuk el az egész érté-kelést. A régi értékelés marad.”
Valóban újat, jobbat akar a műegyetemi MEFESZ Ideiglenes Intéző Bizottsága? In:
Népszabadság, 1957. 1. 4., 2. évf. 3. sz.
Ungváry Rudolf: December közepén a statárium következtében minden illegális tevékenység megszűnt az egyetemen, a diák-szállók a tanítási szünet és a közelgő karácsony miatt teljesen ki-ürültek. Én is hazautaztam Budapestre. Karácsony körül tudtam meg, hogy a Dózsa György úti szakszervezeti székházban megint működni kezdett az országos vezetőség, és mi sem volt természe-tesebb, mint hogy elmenjek a január 5-i tanácskozásra.
A MEFESZ-nek azonban már nincs teljes mértékben cselekvőképes vezetősége. Élére Prandler Árpád, az Eötvös Loránd Tudomány-egyetem jogi karának adjunktusa személyében kormánybiztost neveztek ki, s ezt mindenki hallgatólagosan kénytelen tudomásul venni. Prandler megakadályozza a forradalmat pozitívan értékelő nyilatkozat elfogadását, és a gyűlés feloszlik.
Még a gyűlés előtt keményen megfenyegetik a MEFESZ-t:
„Éppen ezért nyíltan, a legszélesebb nyilvánosság előtt figyel-meztetjük a MEFESZ vezetőit, hozzák összhangba értékelése-iket és tetteértékelése-iket a szocializmus építéséről szóló deklarációkkal.
Ha a MEFESZ ezen az úton halad, bátran és nyíltan beszélhet, elfoglalhatja méltó helyét… a magyar politikai életben.”
Valóban újat, jobbat akar a műegyetemi MEFESZ Ideiglenes Intéző Bizottsága?
In: Népszabadság, 1957. 1. 4., 2. évf. 3. sz., p. 1.
Január 10-én visszafogottabb hangvételű, a szocialista frazeológi-át frazeológi-átvevő nyilatkozatot készít el a szűkebb Intézőbizottság. De még ebben is szerepel, hogy „a MEFESZ párttól és kormánytól függet-len szervezet” – és vannak, akiknek ez még jefügget-lent valami reményt.
Az nyilatkozatban a szocializmusról szóló mondatokat egy-egy szerényebb követelés ellensúlyozza. Részben a realitásnak tett en-gedményekről van szó, részben azonban arról is, hogy sokan va-lóban a szocializmus hívei, csak nem egy olyan szocializmusénak, amelyet rájuk akarnak kényszeríteni. Az alábbi szövegrészletben jól megfér egymás mellett engedékenység az erősebbel szemben és óvatos követelés.
„Elítélünk minden olyan meggondolatlan provokációs jelszót, mely sztrájkra, bojkottra buzdít a jelen rendkívüli körülményei között. Aki ma az egyetemek bezárására spekulál, provokációs tevékenységgel akarja megakadályozni a tanulás folytatását, bármily szép köntösben jelentkezik és tetszeleg is, az egyetemi hallgatók ellensége. Őrizzük meg nyugalmunkat, és utasítsuk vissza a provokációt.
Az egyetemi élet és oktatás állandó fejlesztése érdekében egye-temi autonómiát akarunk.”
A MEFESZ Országos Ideiglenes Intéző Bizottságának nyilatkozata, 1957. jan. 10.
Stencilezett gépirat. Miskolci Egyetem Levéltára, Diákparlamenti Gyűjtemény.
A Budapesti Műszaki Egyetem MEFESZ-szervezetének beszámo-lójában valamivel nyíltabban fogalmaznak:
„A szervezeti demokrácia – amely biztosítéka annak, hogy a MEFESZ életében a demokrácia érvényesüljön – a mai helyzet-ben ne szolgáljon vég nélküli vitákra alkalmul… A provokációk-kal… szervezetünk legalitását… veszélyeztetik.”
A Műegyetemi MEFESZ-bizottság tájékoztatója a MEFESZ eddigi munkájáról és terveinkről. 14745. sz. stencilezett gépirat. 1957. jan. 7-e körül. Miskolci Egyetem Levéltára, Diákparlamenti gyűjtemény.
Ungváry Rudolf: Utáltam ezt a hangot. A „provokáció” szót az-óta nem vagyok képes a számon kiejteni. Az ember