Köztudott, hogy 1825. november 3-án délelõtt tizenegy órakor a Pozsonyban ülésezõ országgyûlés kerületi ülésén szót kért Széchenyi István gróf, a 4. hu-szárezred elsõ lovasszázadosa, aki birtokainak egyévi jövedelmét, 60 ezer fo-rintot ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság megalapítására. Történelmi jelen-tõségû tettét indokló felszólalásában a következõket mondotta:1 „Nem azért teszem ezt, hogy vivátokat kapjak érte, nem is azért, hogy másokat hasonló tettekre tüzeljek. Ezt nem minden ember teheti úgy, mint én. Én katona va-gyok és nõtlen.”2
Ez az esemény mindenki elõtt ismert. Az viszont már kevésbé, hogy Szé-chenyi írásaiban a katonai szakírókat felülmúló tudományos igénnyel foglal-kozott a hadügyi és honvédelmi kérdésekkel, s hogy a tudós társaság mûkö-dési körébe tartozónak tekintette a „hadi tudományok” magyar nyelven való mûvelését is. Ezért vette örömmel tudomásul, hogy kezdeményezéséhez uno-kabátyja, Festetics László gróf is csatlakozott, aki a nádorhoz és a Rendekhez intézett 1826. június 27-i adománylevelében bejelentette, hogy a haza védel-me érdekében az Akadémia keretében a hadtudomány fejlesztéséhez hozzá kíván járulni a következõk szerint:
„A Magyar Nemzeti Tudós Társaság felállitásáról készült Planumba a Mathezisi osztályban több hadi tudományok, ámbár ezek sokféleségére,
fontos-1 Jelen esetben Széchenyi naplóira hagyatkozhatunk: Gróf Széchenyi István naplói. I–VI. köt.
Szerk. és bev.: Viszota Gyula. Bp., 1925–1939. Magyar Történelmi Társulat. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Gróf Széchenyi István összes munkái 10–15.) I. köt. Bp., 1925. Egy. ny. CLX, 927 p.; II. köt. Bp., 1926. Egy. ny. CL, [2], 823 p.; III. köt. Bp., 1932.
Egy. ny. LXXVIII, 810 p.; IV. köt. Bp., 1934. Sylvester ny. LXXII, 754 p.; V. köt. Bp., 1937.
Sylvester ny. XCI, 840. [1] p.; VI. köt. Bp., 1939. Sylvester ny. CVII, 810 p. (a továbbiakban – Széchenyi naplói)
2 Lásd: Széchenyi naplói. II. köt. p. 642., pp. 711–715, 749–750.; Széchenyi naplói. III. köt.
pp. 497–740.; Szász Károly: Gróf Széchenyi István és az akadémia megalapitása. A Széche-nyi-szobor leleplezési ünnepére a m. tud. akadémia megbizásából. Bp., 1880. Akadémia. pp.
112–114.; Vázlatok a Magyar Tudományos Akadémia fél évszázados történetébõl 1831–
1881. Bp., 1880. Akadémia; A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada 1825–
1975. Fõszerk.: Pach Zsigmond Pál. Bp., 1975. Akadémiai.
ságokra, és kiterjedésükre nézve magok is egy osztályt érdemelnének, emlit-tetvén, mellyeknek tökélletes esmeretekhez, és hasznokhoz mások is, ugy mint a hadi mesterség kimiveléséhez okvetetlenül tartozandók, kívántanak; … a Ka-tonai Tudományoknak édes Hazánkban leendõ tökélletesítéseikre tiz ezer forin-tot convencios pénzben ajánlok, olly okkal, hogy ezen tõke pénz nálam és maradékimnál, és Hagyományosainknál felmondhatatlanul maradjon, és a jó-szágaimon feküdjék, mind addig, míg én, vagy maradékim, vagy Hagyomá-nyosink azt letenni nem kívánnók; tartozzunk azonban annak hat percentuális kamatját ugyan convenciós pénzben esztendõnként fizetni, melly kamatok a Magyar Nemzeti Tudós Társaság olly rendes tagjának fizetésére fordittassanak, kinek kötelessége legyen a Tudós Társaság felvigyázása alatt az Angoly, Franczia, Muszka, Német s. a. t. Európai Nemzeteknek a hadi tudományokról szólló érdemes munkáit magyarra fordittani, de az efféle munkák közé a kato-nai regulamentumokat, vagy azok kivonatjait nem értvén.”3
Festetics László gróf 1826. június 27-i adománylevelében tehát azt hang-súlyozta, hogy a Magyar Tudós Társaságban létre kellene hozni a hadtudo-mányok gondozására a megfelelõ szervezeti formát, a hadtudományi osztályt.
Indoklása szerint a „hadi tudományoknak, ámbár ezek sokféleségére, fontos-ságukra, s kiterjedésükre nézve maguk is egy osztályt érdemelnének”. Ám mivel ez a hazai viszonyok miatt nem volt lehetséges, azt javasolta, hogy az Akadémia matematikai osztályában egy rendes tag foglalkozzon a hadtudo-mányi kutatásokkal.
A magyar tudományosság történeti fejlõdésében fordulópontot jelentõ 1825. november 3-i alapítástól számítva csak két év múlva szentesítette a király az 1827. évi XI. törvényt: „A honni nyelv kimivelésére felállítandó Tudós Tár-saságról, vagy is Magyar Akadémiáról”, amely kimondta, hogy az intézmény feladatköre „a honni nyelvnek nemcsak terjesztésére, de egyszersmind annak minden tudományok s mesterségek nemeiben lehetõ kimíveltetésére is lévén intéztetve”.4Ezt a hadtudomány-történeti tényt a magyar tudomány és az Aka-démia történetét kutatók mindig kiemelik. Ám megfeledkeznek még egy fon-tos, szentesített törvénycikkelyrõl, amely hangsúlyozottan a hadi tudományok magyar nyelven való fejlesztését szolgálta. A Festetics László grófnak „nemes ajánlatát” törvénybe iktató 1827. évi XIX. tc. kimondta: „a fölállítandó tudós társaság vagy magyar akadémia javára, név szerint az a mellett a katonai is-merettárgyakra berendezendõ mennyiségtani osztály javadalmazására további 10.000 forintot ugyancsak pengõ pénzben áldozott”.5
A Magyar Tudós Társaság 1831-es alaprajza szerint: „A Magyar Tudós Társaságnak egyedül csak az van téve czéljává, hogy munkálkodása által
ha-3 RAL Országgyûlési ívrét No. 109.
4 A’ Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 1 (1831–1832). p. 55.
5 Magyar Törvénytár. 1740–1835. évi törvényczikkek. Ford.: Csiky Kálmán. Magyarázatokkal és utalásokkal kíséri: Márkus Dezsõ. Bp., 1901. Franklin. p. 457.
zánkban a tudományok és szépmivességek honni nyelven miveltessenek”,6de a Társaság alapszabályai, közé iktatta a tudományok, így a hadtudományok, magyar nyelven való mûvelését is. A korabeli uralkodói hivatalos felfogás a hadtudományokat a matematikai tudományok körébe tartozónak tekintette.
Mivel önálló hadtudományi osztály felállítása – noha kívánatosnak tartották – a politikai viszonyok miatt nem volt lehetséges, az Akadémia ezt a diszciplí-nát, a IV. (Mathematicai) Osztály keretébe sorolta. Ebben az osztályban tevé-kenykedtek a hadtudományokat mûvelõ levelezõ tagok és a Festetics-alapít-vány évi 600 forintnyi kamatából fizetett hadtudományi rendes tag is, akit elsõ esetben csak 1838-ban választottak meg. A hadtudományok jelentõségét felismerve az Akadémia XVI. nagygyûlésének 1845. november 22-i ülése lét-rehozta a ’IV. Mathematicai Osztály Hadtudományi Alosztály’-át, amelyben egy rendes és két levelezõ tag munkálkodhatott.7
A Társaság alapító atyái tehát természetesnek és szükségesnek tartották, hogy az Akadémia munkálkodása minden tudományra, így a hadtudomány-okra is kiterjedjen, éspedig Magyarország felvirágoztatása, a nemzet fejlõdé-se és a honvédelem érdekében. Az Akadémia mûködéfejlõdé-se különbözõ idõszaka-iban a katona-akadémikusok figyelme – a magyar hadügyi mûnyelv megte-remtése és fejlesztése mellett – egyszerre fordult az egyetemes és a magyar hadügy múltja, jelene és jövõje felé.
A reformkorban Széchenyi a hadtudomány mûvelõit mindig melegen pártfogolta, velük rendszeres kapcsolatot tartott, és tudományos tevékenysé-gük alapján elõsegítette hét, ténylegesen szolgáló hivatásos katonatiszt meg-választását az Akadémia levelezõ, rendes és tiszteleti tagjává, mégpedig a kö-vetkezõ idõrendben:
Kiss Károlyt (1793–1866), a 37. magyar sorgyalogezred fõhadnagyát az I. nagygyûlés 1831. február 17-i 4. ülésén levelezõ taggá, majd mint a nyug-állományú századost a XI. nagygyûlés 1840. szeptember 5-i, 9. ülésén hadtu-dományi rendes taggá;
Baricz György (1779–1840) hadmérnök õrnagyot, a peschierai erõdítési helyi igazgatót ésSzontagh Gusztávot (1793–1858), a 37. magyar sorgyalog-ezred fõhadnagyát, a II. nagygyûlés 1832. március 5-i 5. ülésén levelezõ tag-gá (az utóbbit nyutag-gállományú századosként a X. nagygyûlés 1839. november 23-i ülésén a filozófiai osztály rendes tagjává); báró Lakos Jánost (1776–
1843), a 2. székely határõrezred ezredesét az 1832. március 10-i 6. ülésen tiszteleti taggá; Tanárky Sándort (1774–1839), a 6. határõrezred elsõ õrna-gyát a VIII. nagygyûlés 1837. szeptember 7-i ülésén levelezõ taggá, majd a IX. nagygyûlés 1838. szeptember 7-i 7. ülésén elsõ hadtudományi rendes
tag-6 A’ Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 1 (1831–1832). p. 101.
7 Kónya Sándor: „…Magyar akadémia állítassék fel…” Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek 1827–1990. Bp., 1994. MTAK. pp. 9–13, 57–101. (A Magyar Tudományos Aka-démia Könyvtárának Közleményei. Új sorozat 32.)
gá;Korponay Jánost(1819–1881), a 32. magyar sorgyalogezred fõhadnagyát és Mészáros Lázárt (1796–1858), az 5. huszárezred alezredesét a XV. nagy-gyûlés 1844. december 29-i 7. ülésén levelezõ taggá; (Kõszeghi) Mártony Károly(1783–1848) vezérõrnagyot, morvaországi erõdítési kerületi igazgatót a XVIII. nagygyûlés 1847. december 24-i 4. ülése levelezõ taggá választotta, de õ 1848 januárjában levélben bejelentette, hogy nagy szolgálati elfoglaltsá-ga miatt a megtiszteltetést nem foelfoglaltsá-gadhatja el.8
A Magyar Tudós Társaságban a hadtudomány meghatározását és a tudo-mányok rendszerében elfoglalt helyét illetõen a nézetek megoszlottak. A XIX. század közepére a hadügy minden területét radikálisan átalakító francia forradalmi és napóleoni háborúk történetének és tapasztalatainak feldolgozá-sával óriási mennyiségû heterogén jellegû hadtudományi irodalom keletke-zett. A hadtudomány történetének egyik legtermékenyebb idõszakában a leg-gazdagabb nyilvánvalóan a háború és a hadviselés, a hadászat, a hadmûvelet és a harcászat lényegével, elméleti és gyakorlati kérdéseivel, problémáival foglalkozó szakirodalom lett. Ez a nagyon gazdag és igen eltérõ színvonalú irodalom tudományosan igyekszik feltárni a háború keletkezését, természetét és törvényszerûségeit. Sõt ezen kívül a hadtudomány mûvelõi újabb és újabb kísérleteket tesznek a hadtudomány és a hadviselés rendszerezésére, a hadtu-domány és egyes ágainak fogalmi meghatározására is.
A háború, a hadviselés, a katonai stratégia és taktika titkait elemzõ nagy-számú és sokrétû munkák és szakírók közül az Akadémia és tagjai hadtudo-mányi munkálkodására meghatározó hatással négy hadtudós volt: Károly fõ-herceg, Adam Heinrich von Bülow, Antoine Henri Jomini és Carl von Clausewitz, akiket ma is a hadtudomány klasszikusának tekintenek, viszont a többi szakírót, már szinte elfelejtették és munkáik csak hadtudomány-történe-ti érdekességet jelentenek.9
A kilépett porosz katonatiszt,Bülowvolt az elsõ kora szakírói közül, aki kifejtette a magasabb hadvezetés, a stratégia új rendszerét ’Az újabb katonai rendszer szelleme’ címû mûvében.10 Bülow noha az egyik legtöbbet vitatott katonateoretikus, mégis õ ismerte fel elõször kora hadügyi változásainak lé-nyegét, a minõségi fejlõdést a stratégiában és a hadkiegészítésben. Nevéhez fûzõdik annak megfogalmazása, miszerint a hadászat a politikának, a harcá-szat a hadáharcá-szatnak van alávetve. Bevezette a hadmûveleti bázis, a hadáharcá-szati
8 Lásd részletes életrajzukat és tudományos munkálkodásukat: Ács Tibor: A Magyar Tudomá-nyos Akadémia kiemelkedõ katona tudósai. In: Közgyûlési elõadások 2000. november. 175 éves a Magyar Tudományos Akadémia. 2. köt. Bp., 2002. MTA. pp. 493–509.; A Magyar Tu-dományos Akadémia tagjai, 1825–2002. 1–3. köt. Fõszerk.: Glatz Ferenc. Bp., 2003. MTA Társadalomkut. Közp.
9 Lásd részletesen: A hadmûvészet középkori és újkori klasszikusai. Bp., 1974. Zrínyi. pp.
67–91, 379–622.
10Lásd: Bülow, Heinrich: Geist des neuern Kriegssystems. Hamburg, 1799. 333 p., 58 vázlat.
Hadtudományi Könyvtár No. 37778.
szétbontakozás és más stratégiai fogalmakat. Ám mûvében túlhangsúlyozta a geometrikus hadmûveleti formák jelentõségét. A stratégia alapkérdésének a hadmûveleti vonal és a hadmûveleti bázis kapcsolatának törvényszerûségeit, geometriai szabályait tartotta, hangsúlyozta a raktárak, a manõverezés fontos-ságát, valamint a stratégiai tervezésben a terep jelentõségét. A háború vezeté-sét nem mûvészetnek, hanem tudománynak tekintette, melyben a matemati-kához hasonló törvényszerûségek uralkodnak. Híressé vált új katonai rend-szere, bár több vonatkozásban nem bizonyult életképesnek, mégis új fejezetet nyitott a hadtudomány történetében.
Jominitábornok mûveiben rendszerbe foglalta az egész a hadtudományt.
Õ foglalta össze alkotó módon a napóleoni hadmûvészet rendszerét. Feldol-gozta a hadtudomány valamennyi területét, de legerõsebb oldala a stratégia volt, melynek fogalma pontos meghatározásával, a politika és a stratégia összefüggéseinek, valamint a hadászat és a harcászat mellett a hadmûvelet fontosságának felismerésével jelentõsen elõbbre vitte a hadtudományt. Igen fontosnak tekintette a hadtörténelem tanulmányozását, elméleteit és híres maximáit mindig hadtörténeti példákkal bizonyította, melyek szerinte a hábo-rú valamennyi lehetséges fordulatára biztos megoldásokat jelentenek. Straté-giai rendszere a manõverre épült, a csatát másodlagos jelentõségûnek tartotta, munkásságának nagy értéke a hadmûvészeti fogalmak tisztázása. Jomini fõ-mûve, ’A hadmûvészet kézikönyve’ – Clausewitz nagy hatású munkája mel-lett – a hadtudomány mindmáig legjelentõsebb összefoglalása, szintézise.11
Clausewitz tábornok kitûnõ elméleti és hadtörténeti munkákat írt, közte
’A háborúról’12címû remekmûvet.13Még ma is a legnagyobb hadtudományi klasszikusnak számító és sokat idézett Clausewitz ebben a munkájában a há-ború és a politikai összefüggéseinek alapján vizsgálta a háhá-ború leglényege-sebb vonásit. A francia forradalmi és a napóleoni háborúk tapasztalatai alap-ján leszûrt hadviselési elvek az õ megfogalmazásában váltak a hadtudomány részévé. Clausewitz munkássága a hadtudomány minden ágára kiterjedt és a hadtudományt rendszerbe foglalta. A tudományos életmûve iránti érdeklõdés napjainkra sem csökkent, sõt ’A háborúról’ címû nagy alkotásának jelentõsé-ge a változó világ hatásai és következményei ellenére egyre nõ.
Mint említettük, a kor felfogásához híven – elsõsorban a porosz Bülow és Károly fõherceg hatására, akik szerint a hadtudományokban a matematikához és a geometriához hasonló törvényszerûségek uralkodnak – a Magyar Tudós Társaság a hadtudományokat a matematikai tudományok egyik ágazataként kezelte. A katonaakadémikusok közül Tanárky Sándor, az elsõ hadtudományi
11Lásd: Jomini, Antoine Henri: Précis de l’art de la guerre. Tom 1–2. Paris, 1837. 416 p., 2 t.;
224 p. Hadtudományi Könyvtár No. 39031.
12Vom Kriege. Berlin, 1832.
13Lásd: Clausewitz, Carl von: A háborúról. Ford. és jegyz. ell.: Réczey Ferenc. 1–2. köt. Bp., 1961–1962. Zrínyi. 348, 517 p.
rendes tag 1838. november 19-i székfoglalójában is „a mathematicai elveken alapuló hadtudományok szorgalmas mûvelésérõl” beszél. A második irányzat fõ képviselõje Szontagh Gusztáv, aki Jomini tanításai alapján a hadtudományt a hadmûvészettel azonosította, és helyesebbnek tartotta, ha nem tudomány-nak, hanem mûvészetnek tekintik. Szontagh szerint: „a hadtudomány, elvon-tan tekintve, kevés, igen egyszerû elvekbõl áll; de alkalmazásában végtelen, s nem tudomány többé, hanem mûvészet”. A harmadik irányzat képviselõje Kiss Károly, aki Clausewitz nyomán a hadtudományt tudománynak ismeri el.
A háborút és a hadügyet – katonai szempontból indulva ki – „a hadtudo-mányok szent tisztaságára figyelve” vizsgálja.
Az Akadémia és tagjai a reformkorban a hadikultúra fontos elemeként a
„hadtudományok honosítására” törekedtek. A hadtudomány ágainak – kora-beli elnevezésük szerint – a következõket tekintették: (1) a háború politikája vagy hadi politika, (2) a hadtudomány elmélete, (3) stratégia, (4) taktika, (5) hadi történetírás, (6) katonai tan- és nevelési rendszer, (7) a hadi építés mes-tersége, (8) hadi földírás, (9) a fegyver és lõszer ismerete.
A Magyar Tudós Társaság – mindenekelõtt pedig az 1831 és 1844 között megválasztott katonatiszti állományú tiszteleti, rendes és levelezõ tagjai – már a reformkorban a hadikultúra alapterületei fejlesztése érdekében céltuda-tos munkálatokat folytattak. Az elsõ fõ célkitûzésük a korszerû magyar kato-nai nyelv megteremtése volt. Õk tették a legtöbbet a hadi mûszavak magyarí-tásáért és szótárakba kerüléséért, így az 1834-ben megjelent Mathematicai Mûszótárban, az 1843-ban Heckenast Gusztáv által közreadott Hadi Mûszó-tárban és az akadémiai nagyszóMûszó-tárban igyekeztek minél több magyarított hadi szakkifejezést elhelyezni. Második fõ célkitûzésük a híres külföldi katonai te-oretikusok mûvei magyarra fordítása volt, hogy a hazai közvélemény számára is hozzáférhetõvé tegyék az egyetemes hadtudomány különbözõ területein született új eredményeket. Munkálkodásuk harmadik fõ céljának a magyar kutatók ösztönzését tekintették a hadtudomány magyar nyelven való mûvelé-sére és alkotásaik publikálására.
Ha áttekintjük az Akadémia megjelent évkönyveit, az Értesítõket, a Tu-dománytárat, a Tudományos Gyûjteményt, a korabeli folyóiratok és napilap-ok oldalait, aznapilap-okban a reformkori hadikultúrát gyarapító, gazdagító, számos eredeti hadtudományi értekezést, tanulmányt, mûfordítást és cikket találunk az Akadémia civil és katona tagjainak tollából. A magyar hadtudomány kü-lönbözõ ágainak témáit tárgyaló írások nem egy esetben olyan eredeti teljesít-ményeket mutattak fel, amelyek színvonalukban felvehették a versenyt az is-mert francia, német, angol vagy más európai katonai szakírók munkáival. Az viszont igaz, hogy a hazai publikációk többsége nem vehette fel a versenyt a neves külföldi katonai teoretikusoknak a hadtudományok fejlõdését meghatá-rozó, a hadügy számos új törvényszerûségét feltáró és a hadtudományban máig is élõ, nem egy axiómát megteremtõ munkásságával.
Érdekes nézetet fejtett ki a matematika és a hadtudomány viszonyáról a
II. nagygyûlés 1832. november 16-i ülésén a matematikus Gyõry Sándor. Azt állította, hogy a társadalom, a gazdaság és a tudomány a matematikára épül, így a hadügy és a hadtudomány is a matematikára vezethetõ vissza, egyben
„költõi” kérdéseket tett fel: „Mind az oltalmazó, mind a megtámadó katonai tudomány elkerülhetetlenül mathematicai ismereteken épül? Nemde mind kettõ mathematikai terv, eszközök, és kiszámolások szerint folytattatik?” És íme a válasza: „Mely módon valóban ez is jól vezérelt és minden szükséges mathematikai ismeretek s eszközök nélkül szûkölködött könnyen semmivé te-het és elszéllesztte-het”.14
A katonaakadémikusok rendszeresen lektorálták a tudós társasághoz be-küldött hadtudományi kéziratokat, és ebben a tevékenységben elsõsorban La-kos János, Baricz György, Kiss Károly és Szontagh Gusztáv tûnt ki. Például Baricz 1836-ban Perczel Mór ’Várbeli erõsítés’ címû dolgozatáról, kijelentet-te, hogy „a felállítandó magyar »katonai nevendékház« számára alkalmas se-gédlet lenne, mert magyar nyelven ilyen témájú munka még nem született, azonban »a mostani formájában és állapotjában elfogadhatónak nem tartja, azt a szerzõnek vissza kell adni«, de meg kell dicsérni „a hazai nyelv és tudo-mány körül tett fáradozásaiért”.15
Az 1837. és 1838. évi kisgyûlések javaslata alapján két hadtudományi kéz-iratot ajánlottak kiadásra az Akadémia igazgatóságának: (1) „Hadtudomány elemei (Eredetijének czíme: Beiträge zum praktischen Unterricht im Felde).
Németbõl ford. Kiss Károly. Elsõ kötet – Vizsgálták Baricz György és Szon-tagh Gusztáv.” (2) „A stratégia elvei, Károly Fõhgtõl. Ford. a franczia kiadásra tekintettel Tanárky Sándor. – Vizsgálták Kiss Károly és Szontagh Gusztáv.”16
A magyar hadtudomány fejlõdése szempontjából igen kedvezõen alakult az 1838. esztendõ, mert Tanárky Sándor személyében megválasztották az Akadémia elsõ hadtudományi rendes tagját. Tanárky Teleki József gróf elöl-ülõ (elnök) és Széchenyi István gróf másodelölelöl-ülõ (alelnök) jelenlétében, az 1838. november 19-i kisgyûlésen olvasta fel ’A hadtudományoknak az álla-dalmak, s különösen magyar hazánk fentartására életbe ható fontosságáról’
címû hadtudomány-történeti jelentõségû székfoglalóját.17Az értekezés, a pol-gári reformok szellemében a magyar hadtudomány fejlesztésének programját fejti ki, és a végrehajtásában megfogalmazza a Magyar Tudós Társaság szere-pét. Ezért indokolt, hogy részletesebben ismertessük az értekezést.18
14Gyõry Sándor: A mathematikai tudományoknak, az elme kifejtésére és köztársaságok virá-goztatására befolyásáról. In: A’ Magyar Tudós Társaság évkönyvei 2 (1832–1834). Elsõ Osz-tály. pp. 36–37.
15RAL 67/1836., RAL K No. 1392. 90, 100. lev.
16RAL K No. 1392. 107. lev., RAL K No. 1393. 57–58. lev.
17RAL K No. 1393. 80. lev.
18Lásd Tanárky Sándor: A hadtudományoknak az álladalmak, s különösen magyar hazánk fentartására életbe ható fontosságáról. In: A’ Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 5 (1838–
1840). pp. 226–240.
Tanárky bevezetõjében leszögezi: „A hadtudományok hasznairól akarok értekezni. Úgy akarom a hadtudományokat elõállítani, mint a nemzeti élet fenntartásának leghatalmasabb eszközét; elhanyagolásukat, mint politicai halál-ra vezetõ legegyenesebb utat.” A továbbiakban azt taglalja, hogy a háborút és a hadsereget az emberi társadalom életébõl nem lehet kiiktatni, „az áldott béke örök virágzását” nem lehet megvalósítani, és az ezzel kapcsolatos elméletek mind zsákutcába jutnak, ezt „Rousseau, Kant és mások tapasztalták”.19 Ezért kiindulási alaptétele: „Mióta földtekénket ember lakja, földtekénk hadszín vala;
valamíg azt ember lakandja, földtekénk hadszín marad”. Ebben a helyzetben a hadtudományok „olly kinccsel gazdagítják a polgári társaságot, minél becsesbet a tudományok egy neme sem nyújthat. Mert mit használhat a többi tudomány útján nyert eredmény, ha nem védik meg az országot.” Kiemeli, hogy ahol „a hadtudomány és vele testvér hadmesterség” alapján védi a haderõ a polgári tár-sadalmat és államot, ott a „tudomány, mûvészet, ipar, kereskedelem szabadon virágoznak, s a közjólét haladását semmi sem gátolja”.20
Ebbõl a fontos megállapításból kiderül, hogy Tanárky felismerte a politi-ka és a hadügy közötti politi-kapcsolatok jelentõségét és olyan hadtudományi téte-leket hirdetett meg, amelyekbe belefogalmazhatta az osztrák függés lazítását és a polgári átalakulást sürgetõ reformjavaslatait. Erre utal, amikor felteszi a kérdést: „Milly végválasztó befolyása legyen a hadi mûveltségen épült hõsi szellemnek a nemzeti önállóság fentartására vagy az elvesztett függetlenség visszaszerzésére? Legtisztábban kitûnik a minden idõkorbani hódítók által gyakorolt politicából. Semmitõl inkább az nem retteg a hódító zsarnok, mint az elnyomott nép hadi erényeitõl.” És a magyarországi helyzetre gondolva megállapítja, hogy „a hadtudományos kimûvelõdés útjait vagy tövisekkel megrakja, vagy egészen is elzárja, azután a bárdatlan népet hadi fõ hivatalok viselésére alkalmatlannak lenne kikiáltván, tõlük elrekeszti”. Az elnyomók a hazaszeretetet elaltatják és a függõ ország katonai erejét idegen érdekek szol-gálatába állítják. Ha a leigázott nemzet vissza akar kerülni az önálló nemze-tek közé, elsõrendû feladata, hogy „gyakorolja a hadtudományok minden ágát, ébressze, egyesítse általok az alélt, elszórt erõket; így valaha visszalép-het a nemzetek sorába: különben soha sem”.21
Értekezésében Tanárky részletes hadtudomány-történeti áttekintést is ad.
Felvázolja, hogy milyen fejlõdési állomások jellemzik a hadtudományt a XIX. század közepéig és megállapítja: „Mint a mûveltség egyéb ágai, úgy a hadtudomány is sok változáson ment keresztül”. Elismerõen méltatja a fran-cia polgári forradalom szerepét a hadügy és a hadtudomány fejlõdésében: „A franczia forradalmi háborúk, nagyszerû eredményeikkel… miképen ezen vilá-gunk nagy részeire kiterjedt rázkódással a hadtudományok történetében is új
19Uo. p. 226.
20Uo. pp. 227–229.
21Uo. pp. 229–230.
idõszak kezdõdik”. Hangsúlyozza, hogy „Európában nemzeti függetlenséget hadi erõ, hadi erõt hadtudományos mûveltség nélkül még csak képzelni sem lehet”.22 A sokoldalúan ábrázolt hadtudomány-történeti körkép és a korabeli hadtudomány minden ágazatának elemzése után joggal vonja le ezt az igen fi-gyelemreméltó tanulságot: „Nem ismerek Európában nemzetet, mellynek a hadtudományok mûvelésére sürgetõbb oka lehetne, mint épen nekünk magya-roknak”.23Elmarasztalva a hadtudományt lebecsülõ hazai nézeteket, szinte lí-raian ünnepélyesen kéri: „Tekintetes Tudós Ts.! fogadd be kebeledbe az ed-dig nálunk hontalan hadtudományokat, ápold õket azon gyöngédséggel, mellyel a tudományok más ágait ápolni szoktad!” Ehhez még javasolja, hogy az Akadémia a tudományok rendszerében állítsa a hadtudományt az õt megil-letõ helyre, és kijelenti: „Igen hibáznának tehát, ha hazánk boldogításán fára-dozván, a mûködés egy vagy más nemét a tudományok hierarchiájából kire-kesztenõk; de megbocsáthatatlan vétket követnének el, ha a dolgot úgy intéz-nõk, mi szerint a kirekesztés épen a hadtudományokat találja.”24
A Magyar Tudós Társaság elsõ hadtudományi rendes tagja székfoglalóját a magyar hadtudomány elmaradottsága felszámolásának sürgetésével fejezte be. A kisgyûlés elrendelte, hogy az értekezés jelenjen meg a Magyar Tudós Társaság Évkönyvében.
Tanárky programja a reformok szellemében hirdette meg az önálló ma-gyar hadügy követelését és a mama-gyar hadtudomány fejlesztését. Az általa elõ-terjesztett programot a katonaakadémikusok a magukénak vallották és ko-moly erõfeszítéseket tettek a hadtudomány színvonalas mûvelése és megho-nosítása érdekében. Az Akadémia civil tagjai közül is számosan csatlakoztak e tevékenységhez, és különösen a magyar hadtörténet különbözõ korszakai-nak feltárásában értek el figyelemre méltó eredményeket.
Az akadémiai nagygyûlés 1838. szeptember 7-i ülésén a Történetírási Osz-tály rendes tagjává megválasztottaKossovich Károlyt (1803–1841). A tehetsé-ges jogász 1838. szeptember 25-i levelében bejelentette, hogy székfoglaló „ér-tekezésem tárgya ’Hazánk védelmi rendszerérõl történeti tekintetben’. A tárgy nagy, fontos, és érdekes, és a kivitel sikerültéhez képest ebbeli kötelességem az 1839-ben tartandó X. nagygyûlésben teljesíteni szándékom.”25A X. nagygyûlés 1839. november 16-i elsõ ülésén meg is tartotta székfoglalóját, ’A magyarok védelmi rendszere’ címû terjedelmes emlékirata néhány részletének ismerteté-sével. Az ülés elrendelte az értekezés kiadását az Évkönyvekben.26 Kossovich székfoglaló elõadásában erõteljesen hangot ütött meg az önálló magyar hadügy követelésével, amivel kihívta maga ellen a király és a kormány haragját. A
ki-22Uo. pp. 231–237.
23Uo. p. 238.
24Uo. pp. 239–240.
25RAL 90/1838.
26RAL K No. 1354. 2. lev.
rály elégedetlenségének 1841. május 29-én nyíltan is kifejezést adott, amidõn József nádort jelentéstételre szólította fel arra nézve, hogy Kossovich Károly-nak a magyarok védelmi rendszerérõl írt munkája hogyan nyerhetett el akadé-miai támogatást, s általánoságban arról is, hogyan lehetne „az Akadémia né-hány tagjánál még mindig nyilvánvaló felforgató törekvést elnyomni”. József nádor alaposan megfontolta a kérdést, s mert éppen az ellenkezõjérõl volt meg-gyõzõdve, csak az év végén (december 18.) tette meg reá a felterjesztés.27 Kossovich tanulmánya tehát nem láthatott napvilágot és a Magyar Tudós Tár-saság Évkönyvének ötödik kötetében így kénytelenek voltak megjegyezni a szerkesztõk, hogy a székfoglaló: „Nem jelenhetik meg”.28
Ugyanerre a sorsra jutott Kossovichnak az 1840-re elkészült ’A nemzetek béke- és hadviszonyairól’ címû mûve is, annak ellenére, hogy két bírálója is javasolta kiadásra. A „nemzetek had és béke viszonyairól” szóló értekezést – mint Bajza József leírta – „alkalmasnak tartom az Évkönyvekbeni kiadatásra.
Tárgyát tudományos készültséggel fogja fel és minden oldalról világosítja”.29 Péczely József 1840. szeptember 4-i bírálatában kiemelte: „A szerzõ miután kifejtette a béke és hadállapotnak eszméjét, s kit, mikor és mikép illet a had és béke jog gyakorlata? Melyek a garantiák, melyekben egyesek és társasá-gok [társadalmak] önállásukat s szabadságukat keresik? – tárgyára térve, ér-dekes áttekintését adja a nemzetek had és békeállapotának, kezdve a régi gö-rögökön és rómaiakon, egész jelen korunkig. Ez áttekintésnek minden sorából látszik a gondolkozó elme, s históriában nagy jártasság” és átdolgozás után közreadását javasolja „az Évkönyvekbe – hová fontosságánál fogva megér-demli”.30Sajnálatos, hogy ezek a hadikultúránk lényeges jegyeit tárgyaló kéz-iratok még mindig nem kerültek elõ.
A XI. nagygyûlés 1840. szeptember 5-i 9. ülésén Szontagh Gusztáv mon-dott emlékbeszédet az 1839. december 29-én elhunyt Tanárky Sándor hadtu-dományi rendes tagról.31 Ez az emlékbeszéd azért érdemel figyelmet, mert Tanárky hadtudományi munkásságának méltatása mellett a már neves filozó-fus, Szontagh részletesen kifejti nézeteit a hadtudomány jelentõségérõl, a ma-gyar hadtudomány állapotáról és a Mama-gyar Tudós Társaság szerepérõl. Elõ-ször meghatározza a tudományok rendszerében a hadtudomány helyét és je-lentõségét. Azt bizonygatja, hogy a hadtudomány „a tudományok királynéja, mivel a többiek annak oltalma alatt virágoznak; haladása s hanyatlása a nem-zetek történetében korszakot képez… e fejedelmi tudomány gyakorlata tartja fenn az álladalom függetlenségét”. Ha tehát a hadtudománynak ilyen
jelentõ-27Bártfai Szabó László: Adatok a Magyar Tudományos Akadémia történetéhez 1825–1849-ig.
In: Adatok a Magyar Tudományos Akadémia és a XIX. század elsõ felének történetéhez. Elsõ füzet. Bp., 1926. Akadémia. p. 48.
28A’ Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 5 (1838–1840). p. 22, 86.
29RAL 21/1840.
30RAL 8/1840.
31Lásd: A’ Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 5 (1838–1840). pp. 204–213.