A magyar etnikai térszerkezet változásait erőteljesen befolyásoló tényező, hogy a vizsgált idő-szakban magának Horvátországnak is többször változott a területi kiterjedése, továbbá a ho mo-genizáció egyik eszközeként a jugoszláv térség belső térlehatárolása, politikai-területi felosztása a mindenkori politikai érdekeknek megfelelően folyamatos átalakításnak esett alá, mind az első, mind a második Jugoszláviában.
Az 1918–21 közötti provizórium időszakában az ország regionális tagozódása változatlanul megőrizte az évszázadok alatt kialakult hagyományokat, és amikor 1919. január 7-én rendeleti úton megszüntették a nemzeti kormányokat, az országot nyolc tartományra osztották, amelyek közül az egyik Horvátország lett. A délszláv állam ezen tartománya integrálta az Osztrák–Magyar Monarchia egykori alkotórészét, Horvát-Szlavónországot,54 továbbá a Dráva és a Mura folyók kö-zötti mintegy 775 négyzetkilométernyi területet, a Muraközt – horvátul Medjumurje – is. A tér-ség sohasem volt Horvátország integráns része, Zala vármegye déli vidékeként – a csáktornyai,a perlaki és részben a nagykanizsai járás – a történelmi Magyarországhoz tartozott, habár lakossá-ga zömében horvát, kisebb részben magyar (1910-ben 8,3%).55
Az 1921. évi vidovdani alkotmány már egyetlen adminisztratív egységnek tekintette a délszláv államot, benne az egységes délszláv nemzettel, de ekkor még, tiszteletben tartva a történelmi ha-gyományokat, megmaradtak a történelmi államhatárok, így a horvát határok is. Ugyanakkor az országot 33 körzetre (oblasti), ezen belül 393 kisebb közigazgatási körzetre és 7085 općinára osz-tották. Horvátországot azzal gyengítették, hogy határainak meghagyásával hat körzetet – Zágráb, Eszék, Vukovár, Karlovac, Split, és Dubrovnik – alakítottak ki, amelyek nem egymással álltak kapcsolatban, hanem a belgrádi kormányzatnak voltak alárendelve.56 A hat oblast a magyar terü-leteket is tovább tagolta, elszakítva egymástól a korábban összetartozó közösségeket.
A két világháború területi átrendeződésében a legnagyobb csapást Horvátországra, benne az amúgy is fokozatosan csökkenő létszámú magyar kisebbséggel, a vidovdani alkotmány 1929. évi megszüntetése, majd az 1931-es alkotmánnyal életbe lépő új területi beosztás jelentette. Ez meg-szüntette a korábbi történelmi határokat, s Jugoszláviát (1929. január 6.) kilenc bánságra osztotta, Horvátország területén négy bánság is osztozkodott. A Száva bánság (54 754 magyar lakossal) ugyan az egykori horvát területek központi részét – benne a Szerémség és Szlavónia magyarlakta
52 Kiss Tamás, 2010. 112–113.
53 Kiss Tamás, 2010. 119–131.
54 Szlavóniát a magyar királyok a X–XI. században foglalták el és bánságként Magyarországhoz csatolták. A terület az 1868-as horvát-magyar kiegyezéskor a Magyar Királyságon belül Horvátország része lett, majd 1918-tól a délszláv államban Horvátország integráns részeként, valamint történeti-földrajzi fogalomként létezik.
55 Gulyás József, 2011. 9–18.; Botlik József, 2009.
56 Decree on dividing state into district. April 26, 1922. In: Branko Petranović – Momćilo Zečević (szerk.):
Yugoslavjia 1918–1984. Collection of Documents. Beograd, Zbirka dokumenata, 1985. 184–185.
területeivel – és a Muraközt is felölelte, de a történelmi Horvátország jelentős régióit más bán-ságokhoz csatolta, így Baranyát a Dunai (389 664 magyar lakossal), Dalmáciát a Tengermelléki (223 magyar lakossal), míg jelentős keleti területeit a szerb dominanciájú Verbászi bánsághoz (841 magyar lakossal).57
1939. augusztus 20-án – nem kis mértékben az európai eseményeknek köszönhetően – a Cvet-ković–Maček-megegyezéssel, a Sporazummal létrejött autonóm Horvát Bánság felölelte a horvát-lakta területek túlnyomó részét, így a horvát-szlavón régió mellett Dalmáciát, valamint Nyugat-Hercegovinát, Jugoszlávia területének és lakosságának mintegy 30%-át, mellyel ismét egy állam fennhatósága alá kerültek a horvátországi magyarok megmaradt töredékei.58
Az 1946. január 31-én elfogadott alkotmány értelmében a Jugoszláv Szövetségi Népköztársa-ság föderatív állam lett, mely hat népköztársaNépköztársa-ságból állt – az egyik Horvátország volt –.59 Az ál-lamnak a második világháborúban megszerzett területeket vissza kellett szolgáltatnia, így a szerb többséggel bíró Szerémség Szerbiához, jelentős horvátlakta keleti területei Bosznia-Hercegovi-nához és Montenegróhoz kerültek.60 Ugyanakkor az etnikai viszonyoknak alapjaiban megfelelően Horvátország megkapta a Muraközt és Dél-Baranyát, valamint kárpótlásul az elvesztett területe-kért hozzá csatolták Isztria nagy részét és Dalmácia olasz fennhatóság alatt lévő területeit.61
Ha Jugoszlávia belső tértagolásának változásaitól eltekintünk, és csak a külső határváltozáso-kat vesszük figyelembe, a horvátországi magyarok kétharmadát befogadó területek akkor is hat alkalommal cseréltek gazdát a 20. században. A Trianoni békeszerződésig a Magyar Királysághoz tartozó régió a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságba tagolódott be. A 2. világháborúban rövid idő-re ismét Magyarország része lett, majd a 2. Jugoszlávia fennhatósága alá került. A délszláv állam felbomlása után kitört polgárháború szerb megszállást és véres harcokat hozott, és csak 1998-ban lett Horvátország integráns része. Lábadi Károly úgy fogalmaz, hogy a „horvátországi magyarság leszakadása etnikai tömbjéről történelemfüggő volt”.62
A horvátországi magyarok aránya az elmúlt közel száz esztendő alatt nem kis mértékben a külső és belső térszerkezeti változások következtében egy-egy közigazgatási területen belül je-lentősen megváltozott, s számos magyarlakta település szórvánnyá vált, mely tendencia legerőtel-jesebben Nyugat-Szlavóniában figyelhető meg.
A horvátországi magyarok többsége Baranyában és Szlavónia keleti részein, Eszék-Baranya és Vukovár-Szerém megyében él, ők teszik ki a teljes horvátországi magyar kisebbség 43, illetve a kelet-horvátországi magyarok 60%-át. Ezenkívül Eszék, illetve Eszéktől délre Rétfalu, Kórógy, Szentlászló, Haraszti települések, valamint ettől délkeletre Erdőd, Csák, Ójankovác, Apáti és Vu-kovár bír nagyobb létszámú magyar lakossággal, akik egyre szűkülő homogén nyelvi élettérben, fokozatosan fogyatkozva, csökkenő számú településen őrzik identitásukat.
A horvátországi magyarság egyharmada nem a sűrű határváltoztatások sújtotta területen él, ha-nem az ország kontinentális részén és a Tengermelléken, elsősorban nagyvárosokban, teljesen szétszóródva, nem homogén környezetben, s ezért az asszimiláció sokkal erőteljesebb körükben, amit alátámasztanak a legutolsó két népszámlálás adatai.
57 Constitution of the Kingdom of Yugoslavia September 3 1931. Official Gazette of Yugoslavia 207/1931.; John R.
Lampe, 2000. 164–167.
58 Cvetković-Maček Agreement. In: Branko Petranović–Momćilo Zečević (szerk.): Yugoslav Federalism, Ideas and Reality. Volume 1. 1914–1943. 508–510.
59 Constitution of the Federative People’s Republic of Yugoslavia. Belgrade, Official Gazette of Yugoslavia 1946.
60 A titói jugoszláv állam területi tagolódásáról és a mögötte meghúzódó nemzeti konfliktusokról lásd Gulyás László, 2009.; Gulyás László, 2010. 108–116.
61 Lőrinczné Bencze Edit, 2011. 262–276.; Sebők László, 1992. 118–134.
62 Lábadi Károly, 2009. 2.
A magyar nemzetiségűek és a magyar anyanyelvűek a 2001. és 2011. évi népszámlálás alapján
Terület
2001 2011 2001 2011 2001 2011
Magyar nemzetiségű Magyar anyanyelvű Különbség
fő % fő % fő % fő % fő % fő %
Eszék–
Baranya 09784 59,0 08249 58,7 08307 65,6 06687 65,4 –1477 15,1 –1562 18,9 Kontinentális
megyék 05251 31,6 04298 30,6 03015 23,8 02405 23,5 –2236 42,6 –1893 44,0 Dalmácia és
Tengermellék 01560 9,4 01501 10,7 01328 10,4 01139 11,1 0–232 14,9 0–362 24,1 Összesen 16595 100 14048 100 12650 100 10231 100 –3945 –23,7 26,18
Forrás: Državni Zavod Za Statistiku Popis stanovništva 2001, Popis stanovništva 2011.
A két népszámlálás közötti időszakban a magyarok aránya országosan csökkent, akárcsak minden vizsgált régióban és mindkét viszonylatban (magyar és magyar anyanyelvű), de nagyobb a visz-szaesés a magukat magyar anyanyelvűeknek vallók között, és abban a két régióban, ahol nagy szórtsággal helyezkedik el a magyar népesség. Országos szinten a magyarok aránya 15,2%-os csökkenést mutat, ami az azt megelőző 10 év 25,77%-os visszaeséséhez (polgárháború) képest javulás, mégis jelzi a megállíthatatlannak tűnő folyamatot. Mind 2001-ben, mind 2011-ben en-nél lényegesen nagyobb a visszaesés a magukat magyar anyanyelvűeknek vallók körében, vagyis a nyelvi asszimiláció előrehaladottabb állapotban van.
A horvátországi magyar kisebbség sorsát erőteljesen befolyásolják az ország regionális különb-ségei. Ennek orvoslására különböző törvények és programok születtek, egy részük az uniós csatla-kozás előtérbe kerülése után már közösségi támogatással, ennek ellenére a regionális különbségek mérséklése nem sok eredményt hozott. A magyarlakta területek az ország legelmaradottabb régiói közé tartoznak. Kezdetben az 1996-ban napvilágot látott „Különleges bánásmódban részesülő területek”-ről szóló törvény alapján folytak a fejlesztések, amelyek a háború sújtotta és a háborús károkat szenvedett térségek, valamint a háború következtében fejletlen régiók felzárkóztatását tűzték napirendre.63
63 Zakon (1996) Zakon o područjima od posebne državne skrbi NN, 44/96, 57/96, 124/97, 78/99, 73/00, 87/00, 127/00, 94/01, 88/02, 26/03, 42/05, 90/05, 86/08 (Law on the Areas of Special State Concern)
A magyarok területi elhelyezkedése napjaink Horvátországában (Forrás: Hagyaték, V. évf. 4. szám 47.)
Különleges bánásmódban részesülő területek64
Helyi önkormányzatok Lakosság Terület (km2)
Háború sújtotta területek 180 15,3% = 680000 48,5% = 27400
Forrás: Regional (2007) Competitiveness Operational Programme 2007–2009. 2007HR16IPO001, Instrument for Pre-accession Assistance. Republic of Croatia. 2007 September, 128.
A magyarlakta háború sújtotta területek nehézségeit támasztja alá az 1998-ban felállított, a tapo-sóaknák és az általuk okozott szennyeződések hatástalanításával foglalkozó központ. A központ adatai szerint a szennyezett erdőségek tekintetében Eszék-Baranya megye a második leginkább érintett (11 200 ha), míg a szántóföldek viszonylatában Eszék-Baranya az első (5740 ha), Vukovár-Szerém megye a második (4680 ha) leginkább érintett helyen áll.65
Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Horvát Statisztikai Központ adatai szerint a legfejletle-nebb régiók a határ menti térségek, valamint a rurális terek, akkor jól érzékelhető, hogy a ma-gyarlakta területek mindhárom csoportba beleesnek, s fejlesztésük az ország versenyképessége szempontjából is meghatározó lenne.66