A

A kos az ejakulátumot az anyajuh hüvelyébe juttatja. A párzás során részben a hasprés, részben a méhmotilitás szívóhatást hoz létre, amelynek segítségével a spermiumok bejutnak a méhtestbe. A sperma visszafolyását a hüvelybe a méhszáj záródása megakadályozza. Rousseau és Menezo (1993) szerint a fedezés után a hímivarsejtek egy része néhány perc múlva eléri a petevezetı ampulláját, sokkal gyorsabban, mint ahogy ezt önálló mozgásuk lehetıvé tenné. Az ilyen korán a petevezetıbe jutott spermiumoknak azonban nem a petesejt megtermékenyítése a feladata. Csak a lassú spermium-szállítási fázis eredményeképpen az ampullába került spermiumok által történhet meg a termékenyülés [Hunter és mtsai. (1980), Hawk (1983)]. Az istmus spermarezervoárként funkcionál, innen folyamatos a hímcsírasejtek feljutása az ampullába. Késıbbi vizsgálataikban (Hunter és Nichol, 1993) a termékenyítést követıen 3, 6 illetve 9 perccel kimosták a hüvelytartalmat.

Eredményeik szerint a termékenyítés után 3 perccel végzett kimosás csak az esetek 44%-ban akadályozta meg a termékenyülést, a termékenyítést követ 6 és 9

perc elteltével végzett mosás viszont teljes egészében megakadályozta a fertilizációt.

A külsı méhszáj és a petevezetı ampullája közti távolság 35-45 cm (Gergátz, 2007), ekkora utat a spermiumok – kevés tartalék energiájuk lévén – saját mozgásuk révén egyáltalán nem tudnak megtenni. Becze (1981) szerint a spermiumok aktív mozgással jutnak át a nyakcsatorna nyálkáján. Ezt követıen a méh antiperisztaltikus kontrakciói biztosítják feljutásukat az uterus-oviductus csatlakozásig. Mára kézikönyvi megállapításként (Rousseau és Menezo, 1993) szerepel, hogy az uterus és a cervix mozgása együtt szolgálja a spermiumok transzportját és szelekcióját. A cervix kétfázisú mozgást végez az ivarzás alatt. Az elsı fázist szabálytalan mozgás jellemzi különbözı amplitúdóval és frekvenciával, ennek következtében nincs folyamatos elzáródás, de két kontrakció között csak kicsi a nyak átjárhatósága. Ezt egy második fázisú szabályos mozgás követi. Ezen idıszak alatt az összehúzódás erıteljes, a nyak kompletten bezárul. Az ivarzás alatt minden ciklus 30-40 percig tart, ebbıl 27-35 perc a szabálytalan, 5-7 perc a szabályos mozgású aktivitás. Az oestrus végén és a luteális fázisban csak rövid, szabályos fázisok vannak, 60-90 perces idıközökkel. Ilyenkor az ivarzás alatt megfigyelhetı szabálytalan mozgású idıszak helyett nyugalmi szakasz figyelhetı meg. Bármilyen az oestradiol és a progeszteron szintje, juhnál a méhnyak 5-7 percig teljesen zárt, az oestrus alatt körülbelül minden félórában, a luteális fázisban minden órában vagy másfél órában.

Ellentétben a méhnyakkal a méhszarvaknak csak az ivarzás alatt van organizált mozgása a juhnál. Az oestradiol az uterotubuláris junkció simaizom-sejtjeire hatva fokozza annak átjárhatóságát, a méh izomzata úgy mőködik, mintha szincicium lenne. A méhszarv tubuláris és cervikális végén spontán aktivitás jön létre, s ezek kiindulópontjai az összehúzódásoknak.

A méhnyak szabálytalan összehúzódási fázisa alatt a szarvak percenként kétszer húzódnak össze mintegy 10-10 másodpercig. Ezek a kontrakciók késıbb szabálytalanok lesznek és 48 óra múlva megszőnnek. A méhnyak szabályos összehúzódási fázisa alatt a méh hyperaktivitást mutat. Ez a hyperaktivitás 5-7 percig tart, s óránként kétszer-háromszor figyelhetı meg. A hyperaktivitás alatt a méh percenként akár ötször is összehúzódik. Az összehúzódások 90%-a az egész szarvra kiterjed.

A kiterjedés módja alapján az összehúzódásokat három csoportba soroljuk:

leszálló, vagy perisztaltikus mozgások, ezek a petevezetı végérıl a nyakcsatornáig terjednek;

felszálló, vagy antiperisztaltikus összehúzódások, amelyek a méhnyakból indulnak és az uterotubuláris junkcióig terjednek;

szétágazódó összehúzódások, ezek a szarv egyik pontján kezdıdnek és két irányba terjednek.

Az LH csúcs elıtt és alatt 3-5 leszálló összehúzódásra jut egy felszálló összehúzódás, majd ez az arány progresszíven csökken. Késıbb 1-1,4 leszálló összehúzódásra jut egy felszálló mozgás. Ez a helyzet az ovuláció alatt és utána néhány óráig.

A divergáló összehúzódások aránya az ivarzás alatt 6-20%, és ez az ivarzás végére 40%-ra emelkedik. Az ivarzás alatt a leszálló mozgások a leggyakoribbak.

Az LH csúcs idején jelentkeznek a nyak szabálytalan mozgású fázisai, a méhnyak átjárható, a méh mozgásának nagyobb része leszálló típusú, ebben a szakaszban a perisztaltikus- és az antiperisztaltikus mozgások aránya 6,6:1. A méhfolyadék ekkor majdnem mindig a nyak felé mozdul, kisodorja a spermasejteket a méhnyakból. A hímcsírasejtek saját mozgásukkal visszajutnak a méhbe, s a váladékkal újra együtt mozognak. Így csak a legéletrevalóbb spermiumok jutnak vissza a méhnyak üregébe, majd az uterusba. A szabálytalan jellegő mozgásfázis

biztosítja a spermiumok szelekcióját. A szabályos mozgásjellegő aktivitás alatt a nyak zárva van, a méh mozgása felgyorsul. A leszálló típusú mozgások aránya még mindig magasabb (1,5:1), de mivel a méh-összehúzódások frekvenciája nagyobb, majdnem olyan sok kontrakció van lefele, mint felfele.

A felfelé irányuló összehúzódások segítik az egészséges, de kisebb számú spermium feljutását az uterotubuláris junkcióhoz. Az ivarzás alatt a méh mozgása nem segíti azt, hogy nagy tömegő spermium jusson a méhszarv hegyébe. A méh mozgása és a méhnyak mozgása együtt a spermiumokat szelektálja, majd segíti az egészséges életben maradottakat eljutni az uterotubuláris junkcióhoz. Hunter (1996) szerint az ovuláció elıtti Graf-féle tüszı és tartalma kulcsszerepet játszik a spermiumok elırehaladásában, illetve a hím és nıi ivarsejtek találkozásának koordinálásában. Három különálló szabályozási szint okozza az alacsony spermium-petesejt arányt a megtermékenyülés kezdı fázisában. A hímivarsejtek szigorú mennyiségi szabályozása legalább addig tart, amíg teljesen létre nem jön a polispermia elleni gátlás és a vitellust nem fenyegeti további spermium behatolás.

Az istmusnak alapvetı szerepe van abban, hogy ne jusson túl sok spermium az ampullába. De Mott és Suarez (1992) természetes úton párzott egér esetében vizsgálták a spermiumok mozgását a petevezetıben. Megállapították, hogy a spermiumok haladásának tipikus mintája magába foglalja az idıszakos szabadon úszást rövid távolságra, majd az újra kapcsolódást az epitheliumhoz.

Megfigyelték, hogy a petevezetı ampulláris részében szignifikánsan magasabb volt a szabad spermiumok aránya, mint az istmusban. Csak azok a spermiumok jutnak el életképesen és fertilisen az ampullába, amelyek nagyon szoros kapcsolatba jutottak az istmus sejtjeivel. Itt az istmusban zajlik le a kapacitációs folyamat, amely során a spermiumok érési-átalakuláson mennek keresztül, receptor-molekulák alakulnak ki, amelyek az akrozóma reakciót, illetve a zona

pellucidán történı áthaladást teszik lehetıvé. A kapacitációhoz szükséges idı a kosspermiumok esetében mintegy 1,5 óra (Becze, 1981).