A kutatás útjai, a kultusz új lehetőségei

T

R

・

A Radnóti Szegedi Öröksége Alapítvány a költő születésé-nek századik évfordulójára adta ki tanulmánykötetét „Sur-ranva kell most élned itt” címmel. A különböző évfordulós rendezvények és a hozzájuk kapcsolódó kiadványok céljai mindig sokfélék lehetnek. Tisztelgő gesztusok, amelyek a főhajtás mellett az olvasói, értelmezői közösség saját iden-titásának megképzését segítő események. Mindemellett al-kalmat adnak arra is, hogy a szóban forgó életmű vitatott kérdéseit új, termékeny diskurzusba ágyazzák. Ez a fajta emlékezés, ahogy egy korábbi Radnóti-tanulmányában Vá-ri György fogalmazza meg szellemesen („Mert annyit érek én, amennyit ér a szó.” Kultusz, figuráció és kulturális em-lékezet összefüggései Radnóti Miklós költészetében Jelen-kor, 2000. 3. sz.), akkor is a kultuszteremtő arcképrajzolás gesztusaként működik, ha szándéka szerint éppen a kultu-szokkal szemben jelöli ki értelmezői horizontját. Évfordu-lós kiadványt létrehozni, ahogy azt értékelni is csak e szem-pontokat figyelembe vevő alázattal és türelemmel lehet, tudva, hogy a fokozott várakozás, és a többrétegű olvasói elvárás kereszttüzében állunk.

A szerkesztés során sok a kockázat, de hiteles eredmény mégis akkor születik, ha a vá-logatást olyan problémaérzékenység vezeti, amelyben az újdonságként felmerülő jelensé-gek és a sokszor talán „szétírtnak” ható vitatott pontok is helyet kaphatnak. A szóban for-gó tanulmánykötet mindkét irányból közelít a témához. Teljes Radnóti-képet nem rajzol, ez valószínűleg nem is volt szándéka, saját célkitűzését azonban sikeresen valósítja meg.

A kötet alcíme (Tanulmányok Radnóti Miklós életéről és költészetéről) éppen ezt a szé-les horizontot jelöli ki, valóban tág mozgásteret kínálva. Az itt közölt írások egy része Radnóti és Szeged kapcsolatáról, a kutatás pillanatnyi állapotáról számol be. Teszi ezt azért, mert a költő és a város viszonyának vizsgálata folyamatosan formálódó, új adatok-kal gazdagodó diskurzus. A gyűjtemény néhány cikke ennek megfelelően a hely- és iroda-lomtörténeti vizsgálódást folyamatosan izgalomban tartó problémákat vet fel.

Péter László a költő szegedi mozgását követő hely- és irodalomtörténeti nyomozásait már több alkalommal és formában közre bocsátotta. A Radnóti albérletei, lakóhelyei nyomába eredő tudós észrevételeit korábbi kötetéből (Szeged irodalmi emlékhelyei. Sze-ged, 1974.) és több tanulmányából ismerhetjük. Itt közreadott írása (Az első szegedi vers) a költő első albérletében (Széchenyi tér 8.) született költemény krónikája. Péter László munkája bevezető tanulmányhoz híven több olyan kérdést is érint, amelyekre még nem

Radnóti Szegedi Öröksége Alapítvány, 2009

127 oldal

tudunk meggyőzően válaszolni. A sokszor költöző Radnóti valamennyi ideiglenes lakó-helyét még mindig nem ismerjük, lokalizálásuk teljes adatgyűjtés után lesz lehetséges. Az első szegedi vers szókincsének népnyelvi rétegei több forrásra támaszkodnak, a kutató ezek lehetséges eredetét jelöli meg és használja fel a vers értelmezéséhez.

Miklós Péter írása (Radnóti Miklós szegedi éveiről) a szegedi egyetemi éveket ismerte-tő, a költőt ért szellemi hatásokat felfejismerte-tő, alapos szakirodalmi gyűjtésre törekvő tanulmá-nya. Meggyőző, sok forrást és levéltári anyagot használó szöveg, amelynek hangsúlyai né-hány ponton más irányba tolhatók. Bár a szerző a Sík Sándorral való barátság történetét ismertetve utal rá, a cikk felütésében is hangsúlyozható lett volna a várossal és az egye-temmel kapcsolatos kezdeti távolságtartó viszony. Bármennyire is termékeny szellemi műhely lesz a költő számára később a szegedi egyetem, a kényszerű, a numerus clausus miatti ideérkezés hangulata nem felhőtlen. Ezt a „száműzetést” Radnóti természetes mó-don alakítja a várossal és az egyetemmel szembeni fenntartássá, amely valóban rövid idő alatt megváltozik. A cikk jó érzékkel ragadja meg ezt az alakuló, érzékeny szerzői és ma-gánemberi identitást, bár véleményem szerint a katolicizmus és a baloldali mozgalmak egyidejű hatása nem meglepő és nem példa nélkül álló jelenség. A tanulmányíró által pon-tosan rekonstruált szellemi környezet és Radnóti alkati sajátságai a két ellenkező irány szimbiotikus világképpé válását egyaránt lehetővé tették, ez a körülmény ambivalensnek semmiképpen sem nevezhető. A Radnóti mestereit, kurzusait, egyetemi előmenetelét nagy figyelemmel követő szöveg fontos, kevésbé ismert körülményekre is felhívja a figyelmet.

Radnóti tandíjkedvezménye vagy a vele egy évben summa cum laude minősítéssel doktori címet szerzett hallgatók teljes névsora fontos új, vagy újra hangsúlyozott észrevételek.

Említésük annál is inkább indokolt, mert a szerző ebben a kérdésben Ferencz Győző mo-nográfiájának (Radnóti Miklós élete és költészete. Kritikai életrajz. Osiris, 2005.) adatait pontosítja.

Rakonczai János a költő és a francia tanszék kapcsolatát feltáró visszaemlékezésében (Radnóti Mikós és a szegedi francia szeminárium) a költő szellemi környezetét saját, francia szakos hallgatóként szerzett tapasztalataival egészíti ki. Az önéletrajzi adatokkal hitelesített esszéből Zolnai Béla és Henri Grenet francia szemináriumai, előadásai, olvas-mányaik, oktatói módszereik hiteles képe rajzolódik ki. Rakonczai a Radnóti mesterei kö-zött fontos helyet elfoglaló Zolnai oktatói attitűdjét is bemutatja. Ebben a forrásértékkel bíró, izgalmas vallomásban a professzorról szóló anekdoták megerősítésével, igazolásával találkozunk.

Radnóti szegedi kapcsolatairól termékeny, új eredményeket hozó párbeszéd folyik.

E vizsgálatokról szólva három szerző nevét feltétlenül meg kell említeni. Bár a kötetben új vagy korábbi írással nem szerepeltek, hivatkozott formában, szakirodalmi utalásokként megjelentek, fontos észrevételeik nélkülözhetetlenek. A Radnóti egyetemi pályafutását jól ismerő, doktori disszertációját is kutató Ilia Mihály; a gondolkodástörténetet és a filológi-ai alaposságot egyesítő Lengyel András; és a Radnóti-dedikációkat feldolgozó, a szegedi egyetemi évekről új adatokra bukkanó Bíró-Balogh Tamás kutatásai megkerülhetetlen szempontokat szolgáltatnak minden, a költő és a város viszonyát vizsgáló íráshoz.

A tanulmánygyűjtemény másik nagy témáját a költészetet elemző szövegek adják.

Ezek sorát Bogoly József Ágoston mintaszerű tanulmánya nyitja (Mintázatok Radnóti Miklós Eclogáinak olvasásmódjában. Az antik hagyománytól a Wolfgang Iser-féle

iro-dalmi antropológiáig). A bibliai hermeneutika elemzési módszerei a műfajtörténeti átte-kintéssel és a képelméleti diskurzus elemeivel kiegészülve alkotnak releváns és nagyon impozáns értelmezői rendszert. A teoretikus bázis igazolható életrajzi pillanatokkal egé-szül ki (a Radnótira ható vásárhelyi Náhum próféta-ikon; Radnóti könyvtárának darab-jai).

Bogoly elemzése az eklogák világképét létrehozó hagyományokat, motivikus ismétlő-déseket tárja fel, eközben a műfaj útját, az értelmezői közeg változásait is rögzíti. Követ-keztetései az újklasszicizmus szöveguniverzumába épülő Radnóti eklogák metapoétikus alakzatainak feltárásához jól használható szempontokat szolgáltatnak.

Pomogáts Béla cikke (Otthonosság és patriotizmus. A Nem tudhatom című költemény világképe) folyóiratban már megjelent tanulmányának újraközölt változata. Az értelmezés az életmű egyik legismertebb darabját szakralitás és identitás kapcsolata felől olvassa.

A tanulmány a formai és szellemi ősszövegek (Kölcsey, Rimay, Ady) feltárásához rituális és szakrális jelentéssel telítődő kulcsszavakat rendel. Pomogáts Béla koncepciójában e fo-galmak (hazaszeretet, otthonosság) mint a legfontosabb erkölcsi választást előkészítő és összetartó poétikai alakzatok jelennek meg. Az értelmező a választás, a túlélés, a megbo-csátás problematikáját a vers olvasásának hasznos módjaként jelöli meg. Ehhez a Nem tudhatom születésének és fogadtatásának körülményeit, formai előzményeit, a költő saját

„nemzeti” identitásáról szóló gondolatait használja fel. Az elemzés végeredménye nem hagy kétséget a felől, hogy az egyik legismertebb Radnóti-vers a hazaszeretet emblemati-kus szövegfolyamához csatlakozik. Ilyen módon a vers és a tanulmány egyaránt a kultusz-képző aktusokat hozza játékba, a formálódó, végül biztossá szilárduló én- és világképet rögzít. Ezt a meglátást igazolja a tanulmányban idézett szöveghely. Az ismert citátumban (a költő Komlós Aladárnak írt levele) Radnóti saját identitásáról mint tudatos, apróléko-san kimunkált ars poeticáról ír.

Szigeti Kovács Viktor Ésaiás halott. A Töredék című vers Orbán Ottó olvasata után című írásában nemcsak a Töredék és parafrázisa összehasonlító elemzését adja. A poszt-modern líra felől olvasva a töredékesség előzményei és kortárs reprezentációi egyaránt megidéződnek. A fragmentum-forma a szerző által kínált és bizonyított olvasási javaslat-ban nemcsak a kritikus történelmi korra adott válasz és erkölcsi választás kifejezője.

Konklúziója szerint a fragmentum a korszerűség jele, a széteső nagy narratíva helyett szü-lető, változó líra lenyomata. Az írás a hagyomány és műfaj értelmezését folyamatosságá-ban érzékelő, finom megfigyeléseken alapuló elemzői iskolához sorolható.

Zsoldos Sándor tanulmánya (Radnóti másik „töredéke”. Vázlat egy kísérlethez) Rad-nóti egy rövid szövegének segítségével az életműkiadások, szöveggondozás, recepció neu-ralgikus pontjait, visszatérő problémáit illusztrálja. A töredék poétikai viszonyairól szóló felvetések Szigeti Kovács Viktor megállapításaihoz illeszkednek. Zsoldos töredékről szóló megjegyzései a versírással kapcsolatban állandósuló problémát, a szerzői műhely műkö-désének természetét felfedő formát ismertetnek. A tanulmány írója megfontolandó mód-szertani és témajavaslatokat tesz, amikor a megírás időrendjét figyelemmel kísérő kiadá-sok fontosságát hangsúlyozza. Emellett a személyes sors önkéntes vállalásának bonyolult kérdését is pontosításra, újragondolásra érdemes témaként ajánlja.

Zelena András komparatív elemzésének tárgya Radnóti és József Attila költői mun-kásságának párhuzamosságai. Az összehasonlító vizsgálat a névváltozatok, a név és az

identitás mindkét költőnél erős kapcsolatát, a gyerekkori traumák költészetre gyakorolt hatását helyezi középpontba. Az összevetésre a választott fogalmak valóban könnyen kí-nálkoznak. Ez az írás ismét az identitás, önkép témakörébe illeszkedik, az elemző a témát érzékeny és mértéktartó módon járja körbe. Eredményeivel csak egy ponton vitatkozom.

A József Attila szerelmi élete és Radnóti házassága közti különbségek a szerelmi költé-szetben valóban eltéréseket eredményeztek. Az egyik oldalon a kiegyensúlyozatlan, bol-dogtalan szerelmes (J. A.), a másikon az erős harmóniában élő költő (R. M.) ellentétének hangsúlyozása talán túlságosan markáns szembeállítás. Radnóti magánélete, házassága, a szerelemről való felfogása a Beck Judit-viszonytól eltekintve is valószínűleg bonyolul-tabb lehetett. Ahogy a kétségbeesetten szerelmet kereső József Attila képe is árnyalható.

Kettejük alkati adottságai más magánéleti utakat jelöltek ki, de a megvalósulás talán nem-csak tudatos választás eredménye lehetett.

Sarnyai Tibor Az internet szerepe az irodalmi szocializációban. Radnóti Miklós+Enter című vizsgálata az internetes portálokon és kereső felületeken megjelenő, Radnótihoz kap-csolódó tartalmakról számol be. A felvetés az információs társadalom legújabb korszaká-ban izgalmas és aktuális, még akkor is, ha a feldolgozás rendkívül nehéz. Hiszen pillanat-nyi állapotot tükröző, állandóan változó, alakuló szisztémákról van szó. Sarnyai írása ten-denciákat mutat meg, hangsúlyokat rajzol körül, bár ez a vizsgálódás ugyanilyen szem-pontok alapján bármelyik életművel elvégezhető.

A centenáriumra kiadott Radnóti-tanulmánykötet saját, előszavában is körvonalazott vállalásait teljesíti. A Szegedhez is kötődő életmű helytörténeti aspektusait gazdagon tár-gyalja, néhányat közülük (a költő tanárai, a szegedi egyetem szellemi közege) részletesen, a kutatást új információkkal segítve tárja elénk. A válogatott írások másik csoportja műfaji változatokkal foglalkozik, tipológiai, antropológiai aspektusokat, motivikus ismétlődése-ket vizsgál. A kötet a kutatás követendő irányait a pontosságra törekvés jegyében villantja fel (teljes szövegkiadás, a napló- és levelezés adatainak minél bővebb ismerete). Saját mozgásterében e feladat egy részét el is végzi. Részproblémákra, a kutatás üres helyeire koncentrál, felvetései remélhetőleg folytatódó vizsgálódás előmunkálatai.

Kovács Krisztina