A koronaalakítás elméleti alapjai

Metszéssel alakítjuk ki a fák koronáját és céljainknak megfelelően befolyásoljuk a hajtásnövekedést és terméshozást. A metszés olyan termesztéstechnikai eljárás, amelynek során a gyümölcstermő növényeken különböző mértékű visszametszéseket végzünk, ill. egyes hajtásképleteket tőből eltávolítunk. Segítségével szabályozzuk a növény termőfelületét, termőrész–képződését és gyümölcshozását, elősegítjük a korona jó megvilágítását.

A koronaalakító metszéshez az adott koronaforma főbb jellemzőit, a törzsmagasságot, a sudár helyzetét, a vázágak,

49

vázkarok számát, távolságát, szögállását, a térkitöltő elágazásokat, a korona szélességét, magasságát ismerni kell, s az alakító metszést annak megfelelően kell elvégezni.

A vesszők visszametszése

A metszés mértéke a vesszők visszametszése és a gyümölcsfák koronájának ritkítása, ifjítása szerint csoportosítható. A metszetlen vesszőhöz viszonyítva, hosszú, középhosszú, rövid és igen rövid metszést különböztetünk meg (24. ábra).

24. ábra. A visszametszés mértékének hatása a kihajtásra

A metszetlen vesszőknek rendszerint csak a csúcsrügyéből és a közvetlenül alatta levő oldalrügyeiből képződik gyenge vagy középhosszú hajtás. A vessző felső részének oldalrügyeiből rövid szártagú termőrészek fejlődnek az alsó rügyek pedig nem hajtanak ki.

A vesszők hosszú visszametszésekor (kb. az1/3–át távolítjuk el) a végálló és oldalrügyekből hosszú vagy középhosszú hajtásokat kapunk. A vessző alsó oldalrügyeiből középhosszú vagy rövid hajtások, termőrészek képződnek.

A vesszők rövid visszametszésekor (2/3–át metsszük le és 1/3–a marad meg) a végálló és az alatta lévő oldalrügyekből erős növekedésű hosszú hajtásokat kapunk. Minden rügy kihajt, a termőrész berakódás azonban elmarad.

A vesszők túlzottan rövid visszametszése (az alsó fejletlen rügyekre 0,5–1,0 cm hosszú) rövid szártagú termőrész–képződést eredményez.

A mai kor gyümölcstermesztésében kerüljük a vesszők rövid visszametszését. Még az alakító metszésnél is ha szükséges csak hosszú vagy középhosszú vessző visszametszésre lehet esetenként szükség. A túlzottan rövid visszametszéssel az oldalvesszők egy részének tőből való eltávolítása helyett a termőrész–képződést segítjük elő és a korona vázágának a felkopaszodását csökkentjük. Emellett a rövid csonkra történő visszametszésnek kedvező növényegészségügyi hatásai is lehetnek. A csonk nélküli sebeken megtelepedő kórokozók (baktériumok, gombák) szinte azonnal bejuthatnak a fák szállítópályáiba, előidézve az egész fa gyors károsítását. A befásodó csonkokon át ez kevésbé, vagy nem lehetséges.

A korona ritkítása

A gyümölcsfák metszésekor a koronaritkítás, a termőrész ifjítás során gyenge, középerős és erős metszést különböztetünk meg.

A termőegyensúlyban lévő középerős hajtásnövekedésű laza, szellős koronát jó termőrész–berakódás és rendszeres kielégítő terméshozam esetén csak mérsékelten gyengén metsszük. A mérsékelt gyenge metszés a

50

vízhajtások, a vesszők, esetleg a gallyazat kismértékű tőből történő ritkítását, ill. visszametszését jelenti.

A középerős metszéssel, vagyis a vesszők, a gallyazat és az ágak közepes erősségű ritkításával a hajtásnövekedést, ill. a termőrész–képződést serkentjük, a korona elsűrűsödését megakadályozzuk és elősegíthetjük a termőegyensúly kialakulását, ill. fenntartását.

Az erős metszést a vesszők, gallyak, ágak visszavágását, eltávolítását a mai gyümölcstermesztésben alig vagy egyáltalán nem alkalmazzuk. Nem várjuk meg ugyanis a fák elöregedését, a gyümölcs elaprósodását, a növekedés drasztikus visszaesését, mivel hamarabb húzzuk ki a fáinkat.

7.3. Karbantartó metszés

Termőre fordulás után évenként szükségszerűen változó mértékű metszéssel tartjuk fenn a gyümölcsfák és bokrok magasságát, szélességét, az optimális hajtásnövekedést, az egész fa kedvező megvilágítottságát, az egyenletes gyümölcsberakódást, a kiegyenlített gyümölcsminőséget (méret, szín), valamint a korona minden részének jó permetezhetőségét. A karbantartó metszés legfőbb célja minden esetben a korona alakjának fenntartása, a rendelkezésre álló tér maradéktalan kitöltése és az abban történő benntartása. Az évenként alkalmazandó metszés mértékét, metszés módját, a metszés taktikai műveleteinek tekinthetjük, amelyek hatásai a metszés évében, ill. az azt követő év (évek) termésmennyiségére és minőségére közvetlenül és közvetve is hatnak.

A metszés mértéke (erős, közepes vagy gyenge), módja (visszametszés vagy ritkítás) és ezek különböző kombinációja szükségszerűen eltérő a különböző évjáratokban, amely függ:

• az előző év kondícionális viszonyaitól, amelyek

• a fák növekedésének és termésének mérhető és látható eltéréseiben nyilvánulnak meg.

A metszés előtt minden évben alaposan szemrevételezzük a fákat, bokrokat és válaszoljuk meg az előző évre és a fák állapotára vonatkozó fontos kérdéseket.

• Milyen volt az előző évi termés (mennyiség, minőség, méret színeződés)?

• Milyen volt a hajtásnövekedés (vesszők száma, hosszúsága, vastagsága)?

• Milyen a rügyberakódás (rügyek száma, mérete)?

• Milyen a rügyekben lévő virágzatok aránya?

• Milyen volt az előző évi növényvédelmi helyzet, a fák általános kondíciója?

A fenti kérdésekre adott válaszok és a fák látványa alapján több variáció lehetséges.

• A termőrészek nagy százalékban virágot tartalmaznak, a fajtára jellemző átlagos vagy hosszabb, vastag erős vesszők.

Ez az állapot egy előző évi, a harmonikusnál kevesebb termést, jó kondíciót valószínűsít. Az alkalmazandó metszés gyakorlatilag minden gyümölcsfaj esetében egy közepes erősségű koronaritkítás.

• Fejletlen, kevés virágzatot tartalmazó rügyek, vékony, rövid, fejletlen vesszők. Ez az előző évben vagy túlzottan nagy termést, vagy tápanyag– és víz–ellátottsági hiányosságokat, esetleg technológiai hibákat feltételez.

Ilyen esetben az alkalmazandó metszés részletgazdag, a fa minden részére, minden képletére kiterjedő, igényes, rügykímélő, vesszőritkító metszés.

A felsorolt két szélsőségen kívül sokféle, az ültetvény sajátosságait figyelembe veendő szempont érvényesülhet, amelyek mind befolyásolják a célszerű metszésmódokat.

Későbbi termőkorban, ha a gyümölcsméret csökkenni kezd, egyre rövidebbre kell metszenünk az oldalképleteket.

51

Az idősebb termőgallyazatot rövidítsük meg, de soha ne távolítsuk el tőből, mert az a rész felkopaszodhat. Ez az ifjító metszés kedvezően befolyásolja a gyümölcs méretét.

Az évenkénti metszés során törekedjünk a fa kialakított formájának fenntartására, azaz a fa célszerű alakját rontó

• túlzott hosszúságú oldalelágazások megfelelő visszakurtítására;

• a lecsüngő, belső részeket árnyékoló termőgallyazat ritkítására és visszavágására.

Az évről–évre megfelelően alakított, ill. fenntartott fák könnyen áttekinthetőek, az egyes metszési fogások mechanikusan ismételhetőek, ill. a karbantartó metszés szükségszerű elemei könnyebben meghatározhatóak. A metszés ilyen „uniformizálása” a fák kondíció– és méretbeli kiegyenlítődését az egyenletes terméshozást segíti elő.