Az egészségügyi miniszter 49/2009. (XII. 29.) EüM rendelete a súlyos fogyatékosság minõsítésérõl és igazolásáról
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 81. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az egészségügyi miniszter feladat- és hatáskörérõl szóló 161/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § a) pontja szerinti feladatkörömben eljárva a következõket rendelem el:
1. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkentõ kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságnak minõsülõ betegségekrõl szóló 335/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) mellékletében meghatározott betegség, illetve fogyatékosság megállapítására és az állapot végleges vagy átmeneti jellegének meghatározására szakambulancia vagy kórházi osztály szakorvosa jogosult.
(2) Az összevont adóalap adóját csökkentõ kedvezmény igénybevételére jogosító, a mellékletben meghatározott adatokat tartalmazó igazolást
a) szakambulancia vagy kórházi osztály szakorvosa, vagy
b) a jogosultságot megállapító (1) bekezdés szerinti orvosi dokumentáció alapján a beteg választott háziorvosa állítja ki.
(3) Az összevont adóalap adóját csökkentõ kedvezmény – az (1)–(2) bekezdésben meghatározottaktól eltérõen – a Kr. 1. § (2) bekezdése alapján a fogyatékossági támogatást megállapító határozattal is igénybe vehetõ.
2. § (1) Az ideiglenes igazolást évente kell kiállítani az adóévben fennálló, az összevont adóalap adóját csökkentõ kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságot megalapozó betegségrõl, illetve fogyatékosságról.
(2) Ha az 1. § (1) bekezdése alapján a fogyatékosság véglegessége került megállapításra, a szakambulancia vagy kórházi osztály szakorvosa, vagy a beteg választott háziorvosa végleges igazolást állít ki.
3. § (1) Ez a rendelet 2010. január 1-jén lép hatályba.
(2) Az e rendeletben foglaltakat a 2010. január 1-jétõl keletkezett jövedelmek tekintetében kell alkalmazni.
(3) Akinek a végleges súlyos fogyatékosságát e rendelet hatálybalépését megelõzõen a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben foglaltaknak megfelelõen már igazolták, a korábban kiadott és e rendelet hatálybalépését megelõzõ napon hatályos igazolása – ide nem értve az (5) bekezdésben foglalt esetet – e rendelet hatálybalépését követõen is hatályosnak tekintendõ, helyette új igazolást nem kell kiállítani.
(4) Az e rendelet hatálybalépését megelõzõen kiállított, az állapot ideiglenességét megállapító igazolás utoljára a 2009-es adóévre vonatkozóan használható fel az összevont adóalap adóját csökkentõ kedvezmény igénybevételére.
(5) A II. típusú diabeteses beteg – ide nem értve a Kr. alapján adókedvezmény igénybevételére jogosult II. típusú diabeteses beteget – részére a súlyos fogyatékosság minõsítésérõl és igazolásáról szóló 15/1990. (IV. 23.) SZEM rendelet alapján kiállított igazolás az összevont adóalap adóját csökkentõ kedvezmény igénybevételére utoljára a 2009-es adóévre vonatkozóan használható fel.
(6) A súlyos fogyatékosság minõsítésérõl és igazolásáról szóló 15/1990. (IV. 23.) SZEM rendelet hatályát veszti.
(7) A (6) bekezdés 2010. január 2-án hatályát veszti. Ez a bekezdés 2010. január 3-án hatályát veszti.
Dr. Székely Tamáss. k.,
egészségügyi miniszter
Melléklet a 49/2009. (XII. 29.) EüM rendelethez
Az összevont adóalap adóját csökkentõ kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás adattartalma
A súlyosan fogyatékos személy természetes személyazonosító adatai, lakóhelye, adóazonosító jele Az igazolás kiállítását megalapozó szakorvosi dokumentáció kiadásának dátuma
A súlyos fogyatékosság véglegességének vagy ideiglenes jellegének megállapítása Ideiglenes igazolás kiállítása esetén az igazolás hatályának megállapítása
Az igazolás kiállításának dátuma
Az igazolást kiállító szakorvos/háziorvos aláírása
A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 178/2009. (XII. 29.) FVM rendelete a mezõgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló
32/1999. (III. 31.) FVM rendelet módosításáról
Az állatok védelmérõl és kíméletérõl szóló 1998. évi XXVIII. törvény 49. §-a (4) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladat- és hatáskörérõl szóló 162/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következõket rendelem el:
1. § A mezõgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §-ának a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[E rendelet alkalmazásában]
„a) állat:az élelmiszer, gyapjú, bõr vagy szõrme elõállításához vagy egyéb mezõgazdasági célra tenyésztett vagy tartott állat, beleértve a halakat, kétéltûeket, hüllõket, illetve a vadon élõ fajok mezõgazdasági haszon céljából tenyésztett vagy tartott egyedeit,”
2. § Az R. 3. § helyébe a következõ rendelkezés lép:
„3. § Az állattartó az állat tartása során köteles a megalapozott tudományos eredmények és tapasztalatok alapján annak fajára, fajtájára, korára, fejlettségére, alkalmazkodási képességére, háziasítottságának fokára, fiziológiai állapotára, etológiai szükségleteire figyelemmel:
a) az állat számára elegendõ férõhelyet biztosítani,
b) az állat környezeti igényeit megfelelõ tartástechnológia kialakításával kielégíteni, c) az állatot takarmánnyal és folyadékkal ellátni,
d) az állatot jóléte érdekében szakszerûen gondozni, e) az állat viselkedési és szociális igényeit figyelembe venni,
f) az állatnak – akár tevõlegesen, akár a szükséges beavatkozás elmulasztásával – szükségtelen fájdalom, sérülés vagy szenvedés okozását elkerülni.”
3. § (1) Az R. 4. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
[Az etetõ- és itatóberendezést úgy kell kialakítani, összeállítani, elhelyezni, üzemeltetni és karbantartani, hogy]
„f) az állat folyadékfogyasztása, és ahol az szükséges, takarmányfogyasztása megfigyelhetõ legyen.”
(2) Az R. 4. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
„(2) Az állattartó saját tevékenységi és felelõsségi körében köteles biztosítani, hogy az állatnak adott takarmány és folyadék ne tartalmazzon olyan anyagot, amely annak szenvedést vagy fájdalmat okozhat. Az állatnak – a terápiás, megelõzési vagy tenyésztéstechnikai beavatkozás céljából adott anyagok kivételével – csak olyan takarmány adható, amely a tudomány jelenlegi állása szerint nem befolyásolja kedvezõtlenül jólétét.
(3) Az állattartó köteles az állatot fiziológiai szükségleteinek megfelelõ idõközönként megetetni és megitatni.”
M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y •2009. évi 194. szám 47907
4. § (1) Az R. 5. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
„(2) Ha egy állatot tartósan vagy rendszeresen lekötnek, vagy mozgását más módon jelentõsen korlátozzák, annak is – szabadabb mozgása érdekében, élettani és viselkedésbeli szükségleteinek, a bevált gyakorlatnak és a tudományos ismereteknek megfelelõen – elegendõ teret kell biztosítani ahhoz, hogy akadály nélkül le tudjon feküdni, fel tudjon állni, valamint tisztálkodni tudjon.
(3) Szabad tartás esetén – a halak kivételével – biztosítani kell az állatok számára olyan területet, illetve létesítményt, ahol azok a szélsõséges idõjárási körülmények esetén, valamint természetes ellenségeikkel és az egészségre ártalmas hatásokkal szemben védelmet találnak.”
(2) Az R. 5. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az állatok férõhelyét úgy kell kialakítani, hogy az feleljen meg az állat fajának, fajtájának, korának, ivarának, élettani állapotának és az állat hozzáférjen a pihenõ-, etetõ-, itató-, trágyázótérhez, valamint – a magánosan élõ fajok kivételével – láthassa társait.”
5. § (1) Az R. 8. § (4) és (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
„(4) Az istállópadozatnak könnyen tisztíthatónak és csúszásmentesnek kell lennie.
(5) Az állatot nem szabad folyamatosan sötétben tartani. Folyamatos mesterséges megvilágítás alkalmazása esetén biztosítani kell az állat számára egy sötét, nyugalmi idõszakot. Ha a rendelkezésre álló természetes fény kevés az állat élettani és etológiai szükségleteinek kielégítésére, akkor megfelelõ mesterséges megvilágításról kell gondoskodni.”
(2) Az R. 8. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az állat zárt tartására szolgáló épületet úgy kell megépíteni és karbantartani, hogy a tûzveszély a lehetõ legkisebb legyen. Az alkalmazott anyagnak tûzállónak vagy égéskésleltetõvel kezeltnek kell lennie. Minden szükséges intézkedést meg kell tenni (vészjelzõ rendszer felszerelése, az állatok épületbõl való eltávolítására kiürítési terv kidolgozása), hogy az állat megóvása érdekében azonnali cselekvésre legyen lehetõség.”
6. § Az R. 13. § helyébe a következõ rendelkezés lép:
„13. § Az állattartónak nyilvántartást kell vezetnie az állatlétszámról, elhullásokról és azok okáról, az ellenõrzésekrõl, az alkalmazott kezelésekrõl, a fertõtlenítés elvégzésérõl, a termelésrõl és az állományváltozásról (állatértékesítés és -vásárlás). A nyilvántartást legalább öt évig meg kell õrizni.”
7. § Az R. 13/A. § helyébe a következõ rendelkezés lép:
„13/A. § (1) Az e rendeletben foglaltak végrehajtása tekintetében a Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal kerületi hivatala (a továbbiakban: kerületi hivatal) kockázatbecslés alapján, valamint az Európai Bizottságnak a bizonyos állatok tenyésztésével foglalkozó termelõhelyeken végzett vizsgálatok alkalmával történõ adatgyûjtésre vonatkozó minimumkövetelményekrõl szóló, 2006. november 14-i 2006/778/EK határozatában foglalt követelményeknek megfelelõ módon állatvédelmi ellenõrzést végez.
(2) Az ellenõrzésnek ki kell terjednie a tárgyi és a személyi feltételek, elõírások vizsgálatán túl az állomány vagy az egyed vizsgálatára, szükség szerinti mintavételezéssel kiegészítve. A kockázatbecslés során meg kell határozni az egyes állatvédelmi hiányosságok által érintett egyedek számát az állomány nagyságához képest és az adott hiányosság állatokra gyakorolt hatásának mértékét is.
(3) A Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja (a továbbiakban: MgSzH Központ) köteles az ellenõrzések országos összesített eredményeirõl minden év március 31. napjáig az országos fõállatorvosnak éves jelentést küldeni.”
8. § Az R. 14. § helyébe a következõ rendelkezés lép:
„14. § A borjak tartására vonatkozó szabályokat az 1. számú melléklet, a sertések tartására vonatkozó szabályokat a 2. számú melléklet, a tojótyúkok tartására vonatkozó szabályokat a 3. számú melléklet, a hízott máj elõállítására vonatkozó szabályokat a 4. számú melléklet, a tollszedésre vonatkozó szabályokat az 5. számú melléklet, a mezõgazdasági haszonállatokon érzéstelenítés nélkül végezhetõ beavatkozásokra vonatkozó szabályokat a 6. számú melléklet, a hústermelés céljából tartott csirkék tartására vonatkozó szabályokat a 7. számú melléklet, a házinyulak nagyüzemi tartására vonatkozó szabályokat a 8. számú melléklet, a szõrméjükért tenyésztett fajok tartására és szállítására vonatkozó szabályokat a 9. számú melléklet, az étkezési célra szánt halak tárolására és szállítására vonatkozó szabályokat a 10. számú melléklet tartalmazza.”
9. § (1) Az R. 15. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
„(2) Ez a rendelet a következõ uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) a Tanács 98/58/EK irányelve (1998. július 20.) a tenyésztés céljából tartott állatok védelmérõl,
b) a Tanács 99/74/EK irányelve (1999. július 19.) a tojótyúkok védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról,
c) a Tanács 2007/43/EK irányelve (2007. június 28.) a hústermelés céljából tartott csirkék védelmét szolgáló minimumszabályok megállapításáról,
d) a Tanács 2008/119/EK irányelve (2008. december 18.) a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról,
e) a Tanács 2008/120/EK irányelve (2008. december 18.) a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról.”
(2) Az R. 15. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ez a rendelet a bizonyos állatok tenyésztésével foglalkozó termelõhelyeken végzett vizsgálatok alkalmával történõ adatgyûjtésre vonatkozó minimumkövetelményekrõl szóló, 2006. november 14-i 2006/778/EK bizottsági határozat végrehajtását szolgálja.”
10. § (1) Az R. 1. számú melléklete az e rendelet 1. számú melléklete szerint módosul.
(2) Az R. 2. számú melléklete helyébe e rendelet 2. számú melléklete lép.
(3) Az R. 3–4. számú mellékletei az e rendelet 3–4. számú mellékletei szerint módosulnak.
(4) Az R. 5. számú melléklete helyébe e rendelet 5. számú melléklete lép.
(5) Az R. 6. számú melléklete e rendelet 6. számú melléklete szerint módosul.
(6) Az R. 7. számú melléklete helyébe e rendelet 7. számú melléklete lép.
(7) Az R. e rendelet 8–10. számú melléklete szerinti 8–10. számú melléklettel egészül ki.
11. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba, egyidejûleg hatályát veszti a mezõgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet módosításáról szóló 20/2002. (III. 14.) FVM rendelet.
(2) E rendelet
a) 10. §-ának (6) bekezdése, valamint 7. számú melléklete 2010. július 1-jén, b) 3. számú mellékletének 1. pontja 2012 január 1-jén,
c) 8. számú mellékletének 1.8. pontja 2020. január 1-jén, d) 8. számú mellékletének 2.9. pontja 2016. január 1-jén lép hatályba.
(3) E rendelet hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az R.
a) 1. számú mellékletének 19–24. pontja,
b) 3. számú melléklete 3. pontjának c) és d) alpontja, c) 3. számú mellékletének 21–24. pontja,
d) 6. számú melléklete 4. pontjának 4.2 alpontja.
(4) 2011. december 31-én hatályát veszti az R. 3. számú melléklete 1. pontjának b) alpontja, 7. pontja, 9. pontja és az azt megelõzõ alcím, valamint a 11. pontjához tartozó alcímben a „fel nem javított és” szövegrész.
(5) 2012. december 31-én hatályát veszti az R. 2. számú mellékletének 1.2.2., 1.3.1., 1.5.1., 1.6, 1.10. pontjaiban az „újonnan épített, újjáépített vagy 2003. január elsejét követõen elsõ alkalommal üzembe helyezett állattartóhely esetében”
szövegrész.
(6) Az R.
a) 6. §-ában az „állat-élettani” szövegrész helyébe az „állat élettani”, b) 7. §-a (2) bekezdésében a „jóllétének” szövegrész helyébe a „jólétének”, c) 9. §-a (3) bekezdésében a „jóllétére” szövegrész helyébe a „jólétére”,
d) 1. számú melléklete 14. pontjában az „ivóvizet” szövegrész helyébe „itatóvizet”,
e) 3. számú melléklete 6. pontjának 6.3. alpontjában az „egy fészekre hét” szövegrész helyébe az „egy fészekre legfeljebb hét”,
f) 3. számú melléklete 8. pontjának 8.2. alpontjának b) pontjában a „valamennyi esetben, összeadva 2 méter”
szövegrész helyébe az „összeadva legalább 2 méter”,
g) 3. számú melléklete 12. pontjában a „megismerhessék” szövegrész helyébe a „szemrevételezhessék”,
M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y •2009. évi 194. szám 47909
h) 4. számú mellékletének 3. pontjában szereplõ táblázat harmadik sorának elsõ oszlopában a „Tépett liba”
szövegrész helyébe a „Letollazott liba”,
i) 4. számú mellékletének 4. pontjában az „ivóvíz” szövegrész helyébe az „itatóvíz”,
j) 6. számú mellékletének 5. pontjában a „(krotáliázás)” szövegrész helyébe „(szárnykrotáliázás)”
szövegrész lép.
12. § (1) Ez a rendelet a következõ uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) a Tanács 2007/43/EK irányelve (2007. június 28.) a hústermelés céljából tartott csirkék védelmét szolgáló minimumszabályok megállapításáról,
b) a Tanács 2008/119/EK irányelve (2008. december 18.) a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról,
c) a Tanács 2008/120/EK irányelve (2008. december 18.) a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról.
(2) Ez a rendelet a bizonyos állatok tenyésztésével foglalkozó termelõhelyeken végzett vizsgálatok alkalmával történõ adatgyûjtésre vonatkozó minimumkövetelményekrõl szóló, 2006. november 14-i 2006/778/EK bizottsági határozat végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.
Gráf Józsefs. k.,
földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter
1. számú melléklet a 178/2009. (XII. 29.) FVM rendelethez
1. Az R. 1. számú mellékletének 1. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
„1. Borjú: a szarvasmarha (Bos taurus) hat hónapos koráig.”
2. Az R. 1. számú mellékletének 5. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
„5. Valamennyi, a borjak egészsége és jóléte szempontjából lényeges automatikus üzemû vagy mechanikus mûködésû berendezést legalább naponta egy alkalommal ellenõrizni kell. Az észlelt meghibásodást azonnal meg kell szüntetni. Ha ez nem lehetséges, addig, amíg a hiba nem szüntethetõ meg, a borjak egészsége és jó közérzete érdekében meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, és olyan alternatív megoldást kell alkalmazni, amely biztosítja a folyadék- és takarmányellátást és a megfelelõ környezeti állapot fenntartását.”
3. Az R. 1. számú mellékletének 10. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
„10. A borjakat lekötni tilos, kivéve a csoportosan tartottakat az etetés idejére, legfeljebb egy órára.
A lekötõrendszereket rendszeresen ellenõrizni kell. A kényelmes rögzítés érdekében el kell végezni a szükséges utánállítást. A lekötésre használt eszközöknek olyannak kell lenniük, hogy ne okozzanak fulladást vagy sérülést, valamint elég hosszúnak kell lenniük, hogy a borjú nehézség nélkül lefekhessen, pihenhessen, felkelhessen és saját magát elláthassa.”
4. Az R. 1. számú mellékletének 16–18. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
„16. A borjút a születését követõen haladéktalanul, de minden esetben az élete elsõ hat órájában szarvasmarhától származó föcstejhez (colostrumhoz) kell juttatni.
17. Minden állattartóhelynek meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:
17.1. Borjakat nyolchetes korukig szabad egyedi ketrecben tartani. Az egyedi ketrec hosszúságának legalább a borjak orrhegytõl ülõgumóig mért testhosszának 1,1-szeresének, szélességének legalább a borjú álló testhelyzetében mért marmagasságával megegyezõnek kell lennie. Az egyedi borjúketrecek oldalsó határoló elemeinek – a beteg állatok számára szolgáló izoláló boxok kivételével – biztosítaniuk kell, hogy az állat láthassa fajtársait. A borjakat nyolchetes korukat követõen egyedi ketrecben csak akkor lehet tartani, ha állatorvos tanúsítja, hogy a borjú egészségi állapota vagy viselkedése megkívánja, hogy kezelés céljából elkülönítsék. 17.2. Csoportosan tartott borjak számára 150 kg-os testtömegig legalább 1,5 m2, 150–220 kg-os testtömegig legalább 1,7 m2, 220 kg testtömeg felett legalább 1,8 m2 területet kell biztosítani.
18. A 17. pontban foglaltak nem vonatkoznak:
18.1. az anyjukkal együtt tartott szopósborjak tartására, valamint 18.2. azon állattartóhelyekre, ahol 6 borjúnál kevesebb állatot tartanak.”
2. számú melléklet a 178/2009. (XII. 29.) FVM rendelethez
„2. számú melléklet a 32/1999. (III. 31.) FVM rendelethez
A sertések tartásának minimális követelményei
1. Általános szabályok 1.1. E melléklet alkalmazásában:
a) sertés:tenyésztés vagy hizlalás céljából tartott különféle korú sertés (Sus scrofa var. domestica), b) kan:tenyésztésre szánt ivarérett hímivarú sertés,
c) kocasüldõ:ivarérett nõivarú sertés az elsõ fialásig, d) koca:a nõivarú sertés megnevezése az elsõ fialás után,
e) anyakoca:a nõivarú sertés megnevezése a fialás és a malacok elválasztása közötti idõszakban (szoptató koca), f) szárazonálló koca:a nõivarú sertés megnevezése a malacok elválasztása és a következõ fialás közötti idõszakban, g) malac (szopósmalac):a sertés megnevezése születésétõl elválasztásig (utónevelés kezdetéig),
h) utónevelt malac:a sertés megnevezése az elválasztástól tízhetes életkorig,
i) hízó, illetve süldõ:a sertés megnevezése tízhetes kortól vágásig, illetve tenyésztésbe állításig.
1.2.1. A csoportosan tartott minden egyes utónevelt malac és hízó számára – a termékenyített kocasüldõk és a kocák kivételével – legalább a következõ akadálytalanul használható alapterületet kell biztosítani:
a) 10 kg-nál kisebb élõsúlyú sertések számára 0,15 m2-es, b) 10 és 20 kg közötti élõsúlyú sertések esetében 0,20 m2-es, c) 20 és 30 kg közötti élõsúlyú sertések esetében 0,30 m2-es, d) 30 és 50 kg közötti élõsúlyú sertések esetében 0,40 m2-es, e) 50 és 85 kg közötti élõsúlyú sertések esetében 0,55 m2-es, f) 85 és 110 kg közötti élõsúlyú sertések esetében 0,65 m2-es, g) 110 kg-nál nehezebb állatok esetében 1 m2-es
férõhelynek kell minden egyes állat rendelkezésére állnia.
1.2.2. A termékenyített kocasüldõk, illetve kocák csoportos tartása során újonnan épített, újjáépített vagy 2003. január elsejét követõen elsõ alkalommal üzembe helyezett állattartóhely esetében minden egyes termékenyített kocasüldõ számára legalább 1,64 m2, minden egyes koca részére legalább 2,25 m2akadálytalanul használható alapterületet kell biztosítani. A 6 egyednél kevesebbet tartalmazó csoport esetén az akadálytalanul használható alapterületet 10%-kal növelni kell. A 40 vagy ennél több egyedet tartalmazó csoport esetén az akadálytalanul használható alapterület 10%-kal csökkenthetõ.
1.3.1. A padozatfelületnek újonnan épített, újjáépített vagy 2003. január elsejét követõen elsõ alkalommal üzembe helyezett állattartóhely esetében kell megfelelnie az 1.3.2–1.3.3. pontokban foglaltaknak.
1.3.2. A termékenyített kocasüldõk esetében az 1.2.2. pontban elõírt minimális alapterületbõl egyedenként legalább 0,95 m2 legyen tömör, szilárd padozatfelület, melybõl legfeljebb 15%-ot foglalhatnak el a vízelvezetõ nyílások.
1.3.3. A vemhes koca esetében az 1.2.2. pontban elõírt minimális alapterületbõl egyedenként legalább 1,3 m2legyen tömör, szilárd padozatfelület, melybõl legfeljebb 15%-ot foglalhatnak el a vízelvezetõ nyílások.
1.3.4. A betonból készült rácspadozatnak meg kell felelnie az alábbiaknak:
1.3.4.1. A nyílások szélessége malac esetében legfeljebb 11 mm, utónevelt malac esetében legfeljebb 14 mm, hízó esetében legfeljebb 18 mm, termékenyített kocasüldõ és koca esetében legfeljebb 20 mm lehet.
1.3.4.2. A rács szélességének malac és utónevelt malac esetében legalább 50 mm-nek, hízó, termékenyített kocasüldõ és koca esetén legalább 80 mm-nek kell lennie.
1.3.5. A padozatnak simának, de csúszásmentesnek kell lennie, és úgy kell megtervezni, kialakítani és karbantartani, hogy ne okozzon sérülést vagy fájdalmat a sertéseknek. A padozat kialakításának meg kell felelnie a sertések nagyságának és súlyának, és almozás hiányában szilárd, egyenes és stabil felületet kell képeznie.
1.4.1. Tilos sertést lekötve tartani.
1.4.2. Tilos a kocák és kocasüldõk lekötve tartására szolgáló épület létesítése, valamint az épületek e célból történõ átalakítása.
1.5.1. A tíznél kevesebb kocát tartó gazdaságok kivételével újonnan épített, újjáépített vagy 2003. január elsejét követõen elsõ alkalommal üzembe helyezett állattartóhely esetében a kocasüldõket és a kocákat a termékenyítés utáni 4. hét eltelte utáni naptól 1 héttel az ellés várható idõpontja elõtti napig csoportosan kell tartani. A csoport tartására
M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y •2009. évi 194. szám 47911
kialakított kutrica oldalfalainak 2,8 m-nél hosszabbnak kell lenniük. Ha egy csoportban kevesebb, mint 6 egyedet tartanak, a kutrica oldalfalainak 2,4 m-nél hosszabbnak kell lenniük.
1.5.2. A tíznél kevesebb kocát tartó gazdaságokban az állatok az 1.5.1. pontban leírt idõtartam alatt elkülönítve is tarthatók, ha azok saját rekeszükben kényelmesen meg tudnak fordulni.
1.6. E rendelet elõírásait figyelembe véve újonnan épített, újjáépített vagy 2003. január elsejét követõen elsõ alkalommal üzembe helyezett állattartóhely esetében a kocasüldõk és kocák számára állandó hozzáférést kell biztosítani manipulálható anyaghoz, illetve az azzal való játék lehetõségéhez.
1.7. A csoportosan tartott kocasüldõk és kocák takarmányozására olyan rendszert kell alkalmazni, amely a vetélytársak jelenlétében is lehetõvé teszi minden egyed számára az elegendõ mennyiségû táplálék felvételét.
1.8. Minden szárazonálló vemhes kocának és kocasüldõnek az éhség csillapítására és rágási igényeinek kielégítésére elegendõ mennyiségû ballaszt- vagy magas rosttartalmú, valamint magas energiatartalmú takarmányt kell biztosítani.
1.9. Azokat, az egyébként csoportosan tartandó sertéseket, amelyek különösen agresszívek, vagy amelyeket más sertések megtámadtak, illetve amelyek betegek vagy sérültek, ideiglenes jelleggel egyedi kutricában lehet hizlalni.
1.10. Az 1.9. pont szerinti célra alkalmazott egyedi kutrica méreteit újonnan épített, újjáépített vagy 2003. január elsejét követõen elsõ alkalommal üzembe helyezett állattartóhely esetében úgy kell kialakítani, hogy az állat kényelmesen megfordulhasson, hacsak ez nem ellentétes az állatorvos erre vonatkozó konkrét utasításával.
1.11. Minden sertést legalább naponta egyszer meg kell etetni. Amennyiben a sertéseket csoportokban, és nem ad libitum etetik, vagy az állatok egyéni etetését biztosító automatikus mûködtetésû takarmányellátó berendezést alkalmaznak,
1.11. Minden sertést legalább naponta egyszer meg kell etetni. Amennyiben a sertéseket csoportokban, és nem ad libitum etetik, vagy az állatok egyéni etetését biztosító automatikus mûködtetésû takarmányellátó berendezést alkalmaznak,