A kommunikáció világossága, az EU jogszabályai, közérthetőségük, fordításuk

A fentebb is idézett, a jelen munka számára elfogadott kommunikációmeghatározásban is szerepel, hogy sikeres kommunikációról akkor beszélhetünk, ha az üzenet befogadója megérti azt. Ha ez a feltétel nem teljesül, nem valósulhat meg sikeres marketingkommunikáció, tudatformálás, népszerűsítő kampány és a tényszerű tájékoztatás sem.

A vizsgálatban szereplő korpuszt jogszabályok, hivatalos dokumentumok alkotják, melyek egyaránt szólnak maguknak a politikai döntéshozóknak, az érintett szakmai és üzleti területek képviselőinek és minden érdekeltnek, mindenekelőtt az EU és az adott tagállamok polgárainak. Ezek a dokumentumok azok az alapvető, közvetlen és megbízható információforrások, melyekből az érdeklődők tájékozódhatnak a megújuló energiák használatát, elterjesztésének jelenét és jövőjét illető szabályokról, célkitűzésekről. Mint a tájékoztatás elsődleges eszközeinek, nyilvánvalóan meghatározó a szerepük a megújuló energiaforrások kommunikációja tekintetében. Ennek következtében rendkívül fontos ezeknek a jogszabályoknak, hivatalos kommunikációknak az olvashatósága és közérthetősége.

42 Hogy pontosabban megvilágítsam, hogy mik is értendők európai uniós jogszabályok alatt, és ezek milyen helyet foglalnak el az Unió jogrendjében, először általánosságban kell néhány szót ejteni az Európai Uniós jogról. Az Európai Parlament honlapja (2019) szerint az Európai Unió önmagában jogforrás, melynek jogrendje alapvetően elsődleges jogra, másodlagos jogra (a szerződéseken alapuló jog) és úgynevezett kiegészítő jogra osztható.

Az elsődleges jog kategóriájába tartoznak, és a jogszabályok hierarchiájában legfelül helyezkednek el a szerződések (az Európai Unióról szóló szerződés [EUSZ], az Európai Unió működéséről szóló szerződés [EUMSZ] stb.), az általános jogelvek és az Alapjogi Charta, mely azután emelkedett az előzőekkel azonos rangra, hogy 2009. december 1-jén hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés. A másodlagos uniós jog kategóriájába tartozó jogi aktusok az EUMSZ 288. cikke alapján a rendelet, az irányelv, a határozat, az ajánlás és a vélemény.

A rendeletek (regulation) hatálya általános, teljes egészükben kötelezőek, közvetlenül alkalmazandóak, és maradéktalanul kell őket betartatni. Ezzel szemben az európai uniós irányelvek (directive) olyan közösségi jogi aktusok, amelyek az érintett tagállamokra csak a megfogalmazott célok tekintetében kötelezőek, de azok elérésének formáját, módját és eszközeit az érintett tagállamokra bízzák a saját nemzeti jogrendbe illesztésnek a feladatával együtt. Ebből következik, hogy általában nem olyan részletesek, mint a rendeletek, hanem inkább általános elveket fogalmaznak meg az elvárt szabályozást illetően. Az irányelvek esetén a tagállamoknak maguknak kell a saját nemzeti jogalkotásuk keretein és az adott határidőn belül létrehozniuk azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek a szóban forgó irányelvnek megfelelnek. Ez megtörténhet már letéző jogszabályok kiegészítésével és/vagy módosításával, de teljesen új jogszabályalkotással is. Az irányelvből származó kötelezettségek és jogok is csak akkor válnak a tagállamok polgárai számára kötelezővé, illetve alkalmazandóvá, amikor az adott állam elfogadta az úgynevezett átültető jogszabályt. Miután a tagállamoknak lehetőségük van bizonyos mérlegelésre az irányelvek átültetése kapcsán, az ilyen típusú EU-s jogszabály alkalmat ad a nemzeti különbözőségek bizonyos mértékű figyelembevételére is (Horváth, 2011). A határozatok (decision) teljes mértékben kötelezők, de magánszemély számára csak akkor biztosítanak jogokat, ha az adott tagállam megalkotta a vonatkozó átültető jogszabályt. Az ajánlások (recommendation) és vélemények (opinion) pedig, ahogy elnevezésük is sejteti, csak útmutatást adnak.

Annak érdekében, hogy a közösség állampolgáraink a tájékoztatáshoz való, az Európai Unió Alapjogi Chartájában is lefektetett joga a jogszabályok tekintetében ne csorbuljon, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága 1998-ban

43 egy megállapodást fogadott el, melynek címe „Intézményközi megállapodás (1998.) a közösségi jogszabályok szövegezésének minőségére vonatkozó közös iránymutatásokról (1999/C 73/01)”. Amellett, hogy ebben a jogszabályok szövegezésének alapelvei mellett lefektetik azt is, hogy egy jogszabály milyen részekből álljon, milyen külső és belső utalásokat használjon, és szabályozzák a módosító jogszabályok, a záró és hatályon kívül helyező rendelkezések, valamint a mellékletek ügyét is, konkrétan kitérnek az olvashatóság és érthetőség kérdésére is. A bevezető rész (1) szakasza szerint: „A közösségi jogszabályok egyértelmű, egyszerű és pontos megfogalmazása alapvető fontosságú ahhoz, hogy azok a nyilvánosság és a gazdasági élet szereplői számára áttekinthetőek és könnyen érthetőek legyenek. Ez egyúttal előfeltétele a közösségi jogszabályok megfelelő tagállami végrehajtásának és egységes alkalmazásának is.” A szöveg arra is kitér, hogy a szövegezésnél tekintettel kell azokra, akikre a jogszabályok majd vonatkozni fognak, illetve akik majd felelősek lesznek azok végrehajtásáért. Konkrétan előírja, hogy tömörségre, egyneműségre és a túl hosszú mondatok, cikkek, a bonyolult megfogalmazás és a túl sok rövidítés alkalmazásának kerülésére kell törekedni. Tekintettel a tényre, hogy a közösségi jogszabályok egy soknyelvű közönség részére íródnak, óva int az egyes adott nemzeti jogrendszerek tipikus fogalmainak és terminológiájának használatától is.

Az EU 2000-ben (magyarul először 2008-ban) a megállapodásban foglaltak gyakorlatba ültetésének elősegítésére egy gyakorlati útmutatót is publikált mindazok részére, akik az Unió jogszabályainak a szerkesztésében részt vesznek (Európai Unió, 2015).

A kiadvány az intézményközi megállapodás rendelkezéseit magyarázva és példákkal illusztrálva igyekszik praktikus segítséget nyújtani a jogszabályszerkesztéshez. Az általános elvek között szerepel az a fontos megállapítás, hogy a jogi aktusok szövegének világos, egyszerű és pontos megfogalmazását előíró ésszerűségi elv két alapvető jogelvet is kifejez:

 a „polgárok törvény előtti egyenlősége abban az értelemben, hogy biztosítani kell, hogy a jog mindenki számára hozzáférhető és érthető legyen,

 a jogbiztonság abban az értelemben, hogy a jogalkalmazás módja kiszámítható kell, hogy legyen”.

A közérthetőség kérdését tovább boncolgatva az útmutató szerzői fontosnak tartják azt is leírni, hogy a jogalkotói szándékot egyszerű kifejezésekkel, és amennyire csak lehet köznyelvi fordulatokat használva célszerű átadni, még akkor is, ha ez esetleg a stílus rovására menne. Olyan részletekre is kitérnek, hogy mondatonként csak egy-egy gondolatot ajánlatos kifejteni, és hogyan épüljenek fel az egynél több mondatból álló cikkek.

44 A közösségi jogalkotás többnyelvű jellegére tekintettel is fontos útmutatást fogalmaznak meg. Kihangsúlyozzák, hogy mindig szem előtt tartandó az a tény, hogy a jogi aktusok szövegének az EU összes hivatalos nyelvén elérhetőnek kell lennie. Ebből következik az a követelmény, hogy az eredeti (forrásnyelvi) szövegekben semmilyen, a fordításban esetleg félrefordításhoz vagy csak közelítő jellegű, hibás megoldáshoz vezető kétértelműség vagy pontatlanság sem engedhető meg. Fontos és tanulságos az a jogszabályszerkesztőknek címzett ajánlás is, miszerint különösen hasznosnak bizonyulhatnak a fordítók és más, a szövegek lektorálásával foglalkozók megjegyzései.

Mindezek mellett érdemes lehet azt is megjegyezni, hogy a kulturális különbségek következtében a különböző EU-tagállamokban eltérő elképzelések létezhetnek annak tekintetében, hogy mit értenek világos és egyszerű nyelvhasználaton. A különböző nemzeti jogi és irodalmi hagyományok nagyban meghatározóak lehetnek abban a tekintetben, hogy mi számít elfogadhatónak vagy kívánatosnak. Az azonban bizonyos, hogy az uniós jogi aktusok fordításainak is „világosnak, egyértelműnek, és a célnyelv szellemiségének megfelelőnek kell lennie” (Šarcevic, 2001). Ebből az következik, hogy a fordításoknak is ugyanolyan jól olvashatónak és közérthetőnek kell lenniük, mint az eredeti forrásnyelvi EU-s szövegeknek.

Az Európai Unió jogalkotásával és általában hivatalos kommunikációjával kapcsolatos fordítási tevékenység hatalmas mennyiségű erőforrást igényel, és rendkívül magas szinten szabályozott. Az Unió 24 hivatalos nyelvén kívül igény szerint más nyelvekre, illetve nyelvekről is fordítanak A fordítás feladatát egyrészt a különböző EU-s intézmények és testületek saját fordítási osztályai látják el, másrészt a különböző speciális, decentralizált ügynökségek és testületek esetében az EU Szerveinek Fordítóközpontja. Mindközül kiemelkedik azonban az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatósága, mely a világ egyik legnagyobb fordítószolgálata. A Bizottság 2016-ban kiadott, a Fordítási Főigazgatóság munkafolyamatait és az alkalmazott fordítástámogató eszközöket bemutató kiadványa szerint mintegy 2200 alkalmazottal, körülbelül évi 2 millió oldalt fordítanak le itt (European Commission, 2016).

A főigazgatóság honlapja (2019) szerint (melynek magyar és angol változata között néhány tartalmi különbség is előfordul, melyeket alább zárójelben jelzek) a kizárólag írott szövegekkel dolgozó szervezet feladatai szerteágazóak. A Bizottság által szövegezett vagy küldött jogszabályok, politikák, jelentések, levelezés, stb. fordítása mellett segítik a közvéleménnyel való kommunikációt, illetve azt, hogy a polgárok megértsék az EU politikákat (a magyarra fordított oldalon „politikák” helyett „az EU szerepét és feladatait”).

45 Ezen kívül foglalkoznak a Bizottság munkatársai által írt dokumentumok szerkesztésével (a magyar változat szerint lektorálásával), és tanácsot adnak a Bizottság más osztályainak a nyelvi kérdésekkel és a többnyelvű internetes oldalakkal kapcsolatban. Fontos feladatuk még annak biztosítása is, hogy az Unió minden nyelvén az intézményközi terminológiai adatbázisban található helyes terminológiát használják.

A terminológiagyűjtemény mellett azonban még több más módon is igyekeznek garantálni a Bizottság számára készülő fordítások egységességét, minőségét. Sokféle tájékoztató anyag támogatja a fordítók munkáját. Ilyen például az Europa internetes honlapon található „Intézményközi kiadványszerkesztési útmutató” (2019), mely konkrét szabályokat fogalmaz meg a hivatalos honlapok, jogi aktusok, az általános kiadványok szerkesztésére vonatkozóan, sőt az egyes EU-s nyelvekre specifikusan vonatkozó szabályokat is ismerteti.

A Bizottság számára fordító vállalkozók számára is létezik hivatalos iránymutatás (European Commission, Directorate-General for Translation, 2019) és a különféle dokumentumtípusokra vonatkozó speciális követelményeket felsoroló fordításminőségi tájékoztató is (Translation quality info sheets for contractors).