3. Múzeumi nevelés
3.6. A kommunikáció és a múzeum különös tekintettel a
A kultúrával való tudatos foglalkozást kell erősíteni az emberekben, ezért a múzeumok többsége kommunikációs eszközökkel fordul a társadalomhoz. Fon-tos a marketing tevékenységekre a költségvetésből elkülöníteni, mint plakátok elhelyezésére, vagy a médiában való megjelenésre, mert így tudnak a leendő látogatók a leginkább értesülni az aktuális eseményekről. A kommunikáció a múzeum előszobájának tekinthető, hiszen ennek segítségével lehet a különböző múzeumpedagógiai és múzeumandragógiai foglalkozásokra a leendő látogatók figyelmét felhívni.
Hogyan lehet múzeummal oktatni?
Ma a múzeumok tudás- és a nevelésközpontú szerepkörében a belső képzések, a továbbképzések, az átképzések rendszerszerűen kapcsolódnak a formális - non-formális - innon-formális oktatás és nevelés feladataihoz, és ahhoz a múzeumi gyakor-lathoz, mely a felnőttek, idősek számára is „visszatanítja” a magyar hagyományo-kat, az erkölcsös élet értékeit annak céljából, hogy az európai és a globális térben megmaradjon a magyar nyelvű kultúra.
Vannak különböző módszerek a múzeumpedagógiai gyakorlatban, melyek se-gítségével lehet oktatni múzeumban is. Kiemelhető a feladatlapos feldolgozás.
Ezek a feladatlapok a kiállítások tematikus gyermek vagy felnőtt vezetőinek is tekinthetők. Fontos, hogy a feladatlap elkészítésekor a múzeumpedagógus figye-lembe vegye az életkor sajátosságait, és hogy olyan típusú feladatok váltsák egy-mást, melyek ébren tartják a látogatók érdeklődését. Fontos, hogy előképzettséget ne igényeljenek a válaszok a kiállítás kapcsán, mert aki betér a múzeumba, az a kiállítást nem feltétlenül ismeri.
Szinte minden múzeumban alkalmazzák a múzeumi szakemberek a szerepjáté-kot, vagy más néven a szituációs játékot. A foglalkozáson részt vevők aktivitásán múlik a játék sikere. Olyan élményt nyújt egy ilyen típusú foglalkozás, ami a to-vábbi ismeretszerzést motiválja. Az élményszerzés az egyik elsődleges megkü-lönböztető jegy a múzeumpedagógiai foglalkozásokon, mert az élmény hatására feloldódik a társaság, és a látogató a játékélmény során átélhet más élőlény bőré-ben egy másfajta világot, mert abban a pillanatban, hogy a látogató felölt magára például egy gepárdbőrt, átszellemül. Megpróbál az adott helyzetben gepárdként viselkedni, az állat hangját és viselkedését utánozni. A múzeumpedagógiai/múze-umandragógiai foglalkozások során irányítás segítségével adott kiállítás kapcsán tárgyak készítésére is sor kerülhet.
A múzeumpedagógia a neveléstudomány sajátos területe, mert egy intézmény-formához kötött, s közben más oktatási formákkal kerül kapcsolatba, elméleti vo-natkozásai az adott múzeum gyűjtési köréhez illeszkednek.
A magyar múzeumpedagógia az utóbbi harminc évben kétszer lépte át azt a küszöböt, amely a megsemmisülést a továbbfejlődéstől elválasztja. A hetvenes évek elején ugrásszerűen emelkedett a múzeumok közönségkapcsolatokra fordít-ható költségfedezete és ekkor számos múzeumpedagógiai műhely jött létre. Au-tóbuszok szállították a gyermekcsoportokat óvodai, iskolai tanítási időben és a gyermekek százai jártak a főváros- és néhány nagyobb vidéki város múzeumainak óvodaidőn/iskolaidőn kívüli foglalkozásaira. Az államszocializmus hervadásával, pénz és energiák fogytán és a múzeumok válsága következtében csak 1990-ben éledt újjá a múzeumpedagógia egy sokkal nehezebb helyzetben lévő kulturális kö-zegben és megindult a magyarországi múzeumpedagógiai képzés. Az 1990-ben megújuló múzeumok közönség centrikussá, kiállítás orientálttá váltak.
A múzeumpedagógia olyan területe a múzeumi és iskolai/felnőtt életnek, mely-ben két szakterület talál egymásra (oktatás-nevelés, illetve muzeológia), hatja át egymás tevékenységi köreit. Az ebben résztvevő munkatársak egyszerre pedagó-gusként és kultúraközvetítőként alkotják meg a jövendő nyílt tanítási centrumok bázisait. „A múzeumpedagógia foglakozik a kiállított tárgyakon keresztül kifejtett nevelési-oktatási tevékenység formáival, hiszen ez a terület a pedagógiai eszköz-rendszer mozgósításával, kiscsoportos keretben, a múzeumi bázison, meghatáro-zott témában végzett tevékenység.”114
A múzeumoknak figyelembe kell venniük, hogy a kiállításuk felhasználható legyen az oktató-nevelő munkában. Ahhoz, hogy a múzeumok hatékonyan tudják segíteni az iskolák oktató-nevelő munkáját, ismerniük kell az egyes iskolatípusok tantervét, mert csak így tudják megvalósítani az együttműködés feltételeit. Ki kell találnia a pedagógusnak, hogy a múzeumban egyéni, csoportos, frontális, differen-ciált munkaformát használ, vagy ezek ötvözetét. „A hatékony múzeumi foglalko-zás egyik fontos előfeltétele az előzetes tanári felkészülés, feldolgozandó múzeumi kiállítás anyagának beépítése a tananyagba, illetve a pedagógiai feldolgozás lé-péseinek megtervezése. Célszerű a tanárnak előzetesen megismerkednie a múze-umok anyagával, és ezen ismeretek bortokában lehet elkészíteni a közös munka tervezetét. A legjobb megoldás, ha a múzeumi munkát szervesen összekapcsoljuk az éves tananyag feldolgozásával, és egy évre előre elkészítjük a múzeumlátoga-tások és a múzeumi órák tervezetét.”115 A tanár a múzeumban a tárgyakból bontja ki a szükséges ismereteket, tehát a tanulók megfigyeléseinek és tevékenységüknek középpontjában mindig a múzeumi tárgynak kell állnia. Ahhoz, hogy a tanárok tanmenetbe beépített múzeumi órát tarthassanak, a múzeumnak a maga szakterüle-tének megfelelően minél több módszertani segédanyagot kell készítenie lehetőleg a pedagógus bevonásával együtt.116
A múzeumpedagógiát és a múzemandragógiát elválaszthatjuk egymástól. Az általános embernevelés (antropagógia) három részre osztható. Egyik része a peda-gógia, amely a gyermekneveléssel foglalkozik, ide soroljuk a múzeumpedagógiát.
Második része az andragógia, azaz a felnőttnevelés, ide tartozik a múzeumandra-gógia. A harmadik része a gerontagógia, azaz az idős,- szépkorú nevelés, ide so-rolandó a gerontomúzeumandragógia, azonban ezzel a résszel a disszertáció nem foglalkozik (2. ábra).
114 Korompainé Mocsnik Marianna: A sóstói múzeumfalu kiállításainak komplex múzeumpedagógiai feldolgozása. In: Foghtűy Krisztina – Szepesházyné Kurimay Ágnes (szerk.): Múzeumpedagógiai Tanulmányok II. Gondolat Kiadó, Budapest, 2006. 254.p.
115 Bencze Judit: A történeti tantárgyak múzeumpedagógiai feldolgozása a reformpedagógia elemeinek felhasználásával. In: Foghtűy Krisztina – Szepesházyné Kurimay Ágnes (szerk.):
Múzeumpedagógiai Tanulmányok III. Gondolat Kiadó, Budapest, 2009. 123.p.
116 Bollókné Várhelyi Katalin: Tanórák a múzeumban. In: Eőry Márta (szerk.): Múzeumpedagógiai segédkönyv. MRMK, Budapest, 1981. 31-40.p.
2. ábra: Antropagógia azaz általános embernevelés117
pedagógia andragógia gerontagógia
(gyermeknevelés) (felnőttnevelés) (idős, - szépkorú nevelés) múzeumpedagógia múzeumandragógia gerontomúzeumandragógia
Forrás: Kurta Mihály: Múzeumandragógia és Múzeumpedagógia
A következő fejezetben a magyarországi természettudományi múzeumok (bu-dapesti és zirci) összehasonlító elemzését kívánjuk feltárni az olvasó előtt több szempontot figyelemmel kísérve. A következő fejezet az általános jellemzők feltá-rásától, a pedagógiai szempontok ismertetésén át a múzeumpedagógiai és múze-umandragógiai foglalkozások környezeti nevelési tevékenység eredményét kíván-juk bemutatni.
117 Múzeumandragógia és Múzeumpedagógia. In: www.mlalapitvany.hu/csatolt/1752/
Korenchy%20cikk%20III.doc (letöltés dátuma: 2012-03-07)