Miként az a Bernd Rechel által idézett nemzetközi és belpolitikai halmazelemek összetett kapcsolódásaiból látható volt, a kisebbségi kérdést kezelni szándékozó országok kisebbségi tárgyú szakpolitikáinak és jogszabályainak alakítására nap-jainkban több tényező is hatással lehet.80 Ezeket az elemeket gyakorta a politikai szociológiától eredeztethető, leginkább Herbert Kitschelt neve által fémjelzett, a tár-sadalmi mozgalmak jellemzőit és környezetét magában foglaló, és ezáltal a moz-galmat alapvetően befolyásoló „politikai lehetőség struktúrában” (political oppor-tunity structure) ábrázolják.81 A szakirodalom nagyjából egységes a kisebbségi szociológiai-demográfiai és szervezeti jellemzők, a történelmi és az állami tradí-ciók, az intézményi és jogi struktúrák, a nemzetközi környezet szerepének hang-súlyozásában.82
Ezek közül egyre jelentősebb szerepre tesznek szert a nemzetközi politikai sze-replők. A kisebbségvédelem, minden hiányossága és korlátja ellenére – egységes
77 Coakley, John: The Resolution of Ethnic Conflict: Towards a Typology. International Politi-cal Science Review, 1992/4. 343–358. Cook: i. m. Hadden, Tom: Integration and Autonomy: Mi-nority Rights and Political Accomodation. In: O’Flynn, Ian–Russell, David (eds.): Power Sharing.
New Challenges for Divided Societies. Pluto, London, 2005. 30–44. Palermo–Woelk: i. m. 227–228.
Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a 19. és a 20. szá-zadban. Napvilág, Budapest, 1998. 363–376.
78 Safran, William: Non-separatist Policies Regarding Ethnic Minorities: Positive Approaches and Ambiguous Consequences. International Political Science Review, 1994/1. 61–80. Stanovčić, Vojislav: Problems and Options in Institutionalizing Ethnic Relations. International Political Science Review, 1992/4. 364–368.
79 Samu: i. m. 51.
80 Ádám Antal: A magyarországi nemzetiségek alkotmányjogi helyzetéről de lege ferenda. Jog-tudományi Közlöny, 1989/1. 17. Young: Ethnic Diversity, i. m. 5–6.
81 Bird, Karen: The Political Representation of Visible Minorities in Electoral Democracies:
A Comparison of France, Denmark, and Canada. Nationalism and Ethnic Politics, 2005/4. 429.
82 Bird: i. m. Bugajski: i. m. 88. Coakley: i. m. 352. Cohen, Frank S.: Proportional Versus Majorita-rian Ethnic Conflict Management in Democracies. Comparative Political Studies, 1997/5. 613–616.
Dutter: i. m. 314–317. Esman: i. m. Schumaker–Billeaux: i. m. 288. Stanovčić: i. m. 360–362.
kisebbségdefiníció hiánya, jogértelmezési bizonytalanságok, nem szankcionálható, ún. soft law-jellegű és fakultatív rendelkezések sora, ellenőrzési mechanizmusok hiányosságai – az utóbbi évtizedekben a nemzetközi szervezetekhez köthető, egyetemes nemzetközi jogalkotás tárgyává vált. A kisebbségi kérdés rendezésének igénye teret nyert továbbá a regionális és bilaterális egyezményekben is, amelyek nem egy esetben már meghaladják az előbbi nemzetközi jogi standardokat. Kér-désként felmerülhet, hogy vajon az EU-csatlakozással kapcsolatos policy transz-fernek volt-e kisebbségpolitikai vetülete a vizsgált téma szempontjából. Ezzel kapcsolatban megállapítható, hogy az EU szerepe lényegében elhanyagolható, az Unió az Európa Tanács sokkal jelentősebb minimális standardjainak elterjesztésé-ért sem sokat tett a tagjelölt országokban. A kisebbségvédelem terén az EU-tagok között ráadásul hatalmas különbségek vannak, és könnyen rögzíthető, hogy ezért nincs is olyan egységes nyugati policy-modell, amelyet a kelet-közép-európai or-szágok számára átvételre javasolni lehetett volna.83
A kisebbségekre vonatkozó belső politikák kialakítása, a jogszabályok meg-hozatala, azok tartalma összefüggésben lehet más, leggyakrabban a szomszédos ország hasonló tárgyú rendelkezéseivel is. Befolyással lehetnek egy ország belső kisebbségi jogalkotására a történelmi-jogi tradíciók és körülmények, ideértve az egykoron hatályos jogszabályokat, a többség–kisebbség együttélésének időtávla-tát, a kisebbségpolitika meghatározó eseményeit és folyamatait, illetve főbb cso-mópontjait. E szemponthoz köthető a közösség és a döntéshozó elit politikai kul-túrájának elemzése, a többség–kisebbség kapcsolathoz való egyéni és közösségi viszonyulások vizsgálata is. Az egyik legfontosabb elem azonban magának az ál-lamnak a természete, az állam etnikai-kulturális értelemben vett önmeghatározása.
Ez az elem a kelet-közép- és délkelet-európai demokratikus átmenetek és kon-szolidációs folyamatok során alapvető konfliktusforrásnak bizonyult a többségi és kisebbségi csoportok viszonyában. A legtöbb ország elsődleges teendői közé tartozott ugyanis e téren a többség pozícióinak, nyelvének, szimbólumainak és kultúrájának bebiztosítása és jogszabályi szinten való rögzítése.84 Idekapcsolódhat az állam szervezeti-intézményi berendezkedésének kérdése is, amely a kisebbségi jogok tartalmán és alkalmazásán kívül hatással van a részvételre, a szakpolitikai szereplők lehetséges körére, a kisebbségi érdekek képviseletének lehetőségére, azaz a döntéshozatali folyamatban elfoglalt kisebbségi pozíciókra, valamint a ki-alakított, a kisebbségi kérdést kezelni hivatott intézményi struktúrákra is. Jelentős és talán az adott pillanatban sokkal jelentősebb alakító erővel bírnak a konkrét politikai, társadalmi és gazdasági körülmények, amelyek szintén behatárolhatják a kisebbségpolitika mozgásterét, a jogszabályok meghozatalát és azok tartalmi rendelkezéseit. A közelmúlt rendkívül összetett, több síkon és különböző
dinami-83 Vermeersch: EU Enlargement, i. m. Uő: Minority Policy in Central Europe: Exploring the Impact of the EU’s Enlargement Strategy. The Global Review of Ethnopolitics, 2004/2. 3–19.
84 Kymlicka, Will: Igazságosság és biztonság. A kisebbségi nacionalizmus kezelésének kritériumai Nyugaton és Keleten. Fundamentum, 2001/3. 11.
kával bíró átmenetének folyamatai során a politikai döntéshozóknak határozott prioritásokat kellett megfogalmazniuk a legfontosabb és legsürgetőbb feladatok, a politikai napirendek kialakítása terén. Ez egyaránt jelenthette a kisebbségi kér-dés kezelésének elsőbbségét, politikai üggyé formálását vagy éppen megoldásá-nak elhalasztását, illetőleg a kisebbségi szempontok teljességgel figyelmen kívül hagyását is.
A rendszerváltás folyamata korántsem szűkíthető le csupán a politikai változá-sokra, hiszen azzal párhuzamosan, akár eltérő intenzitással zajlanak a gazdasági és a társadalmi átmenet folyamatai, amelyeket az elemzés szempontjából kiemelten fontos, mintegy negyedik elemként kiegészít az állam-, és nemzetépítés komplex feladata.85 A nemzeti-etnikai természetű ügyek politikai napirendre kerülésére, a nemzetközpontú politikai ideológia, a nacionalizmus térnyerésére számos tu-dományos interpretáció és magyarázat létezik az államszocializmusnak a nem-zeti elemet elnyomó jellegétől kezdve a bizalmi válságon át a megbomlott egyen-súly hangegyen-súlyozásáig, míg egyes szerzők a civil társadalom gyengeségét emelik ki (Gellner, Linz, Stepan).
A kisebbségpolitika formálásának, a kisebbségi tárgyú jogalkotások, a sza-bályozott életviszonyok és a kapcsolódó kisebbségpolitikai intézmények kiala-kításának egyik fő szereplői pedig éppen maguk a civil társadalom képviselői, a szervezett kisebbségi érdekcsoportok. A többségtől eltérő kisebbségi érdekek érvényesítésével, valamint az ilyen természetű társadalmi különbségek kezelésére szolgáló politikákkal szemben különböző politikai-ideológiai alapállású kritikák fogalmazódtak meg – például a közjó és a politikai közösségi identitás gyengí-tése –, amelyek egyrészt bírálták az önzőnek, magánjellegűnek tekintett érdekek megjelenítését, másrészt pedig a közjó és közérdek eltérő közegekben, mintegy szegregáltan zajló megvitatását. Iris Marion Young mindezekkel szemben a meg-oldást abban jelöli meg, hogy az adott társadalmi csoportot a közéleti vitákba és döntéshozatali folyamatokba be kell vonni, és azokban a pozícióit meg kell erősí-teni. Hiszen ez esetben nem csupán csoportérdekek és -preferenciák megjeleníté-séről, hanem időnként az igazságosságot is érintő szükségletekről van szó.86 Azon túl, hogy a közigazgatás gyakorta nem érzi legitimnek a „partikulárisnak” tartott kisebbségi igényeket, olyan kritikák is megfogalmazódnak velük kapcsolatban, amelyek a kisebbségi szervezetek kevéssé hatékony vezetését, esetleges kapcsolati hálóját, valamint konfrontatív stílusát bírálják.87
A fenti körülményektől korántsem függetlenül, a kisebbségeknek mind a mo-bilizációjára, szervezettségére, mind pedig a megjelenített érdekeire és céljaira
85 Ágh: Politics, i. m. 49–50. Pridham, Geoffrey: Comparative reflections on democratisation in East-Central Europe: a model of post-communist transformation? In: Pridham, Geoffrey–Attila Ágh (eds.): Prospects for democratic consolidation in East-Central-Europe. Manchester University Press, Manchester–New York, 2001. 4.
86 Young: Inclusion and Democracy, i. m. 109.
87 Schumaker–Billeaux: i. m. 297.
számos egyéb tényező is hatással lehet.88 A szükségletek és követelések bizonyos mértékben az adott közösség fontosabb jellemzőire, társadalmi mutatóira alapoznak, mint például a létszámára, területi elhelyezkedésére, számarányaira, korösszeté-telére, iskolázottsági, tevékenységi, foglalkoztatási és nyelvhasználati tulajdonsá-gaira, valamint a közösségben releváns identitásformákra. Tekintettel kell lenniük a kisebbség történelmi, kulturális hagyományaira, szokásaira, azaz a kisebbségi múlt meghatározó, a jelent is befolyásoló tapasztalataira – ezeket az összefüggése-ket az esettanulmány külön fejezetei kívánják összefoglalni. Nem elhanyagolható szerepe van az elitnek, a kisebbségi vezetőknek – és esetlegesen a vezetői aspirán-soknak –, akik szimbolikus és gyakorlati irányításukkal meghatározzák és képvi-selik a közösségi érdekeket, stratégiákat, jövőképeket, szervezik a csoportot és az erőforrásokat, kezelik a belső konfliktusokat, kapcsolatot tartanak külső szerep-lőkkel, miként a személyiségük, érdekeik és preferenciáik is nagyban befolyásolják mind a közösségi önmeghatározást, mind pedig a kisebbséget érintő döntésho-zatali folyamatokat. Ez utóbbiakban különös jelentőségre tehet szert a közösség esetleges belső megosztottsága.89 További meghatározó tényezővé válhatnak az érdekképviseleti szervezet vagy mozgalom sajátosságai: tagsága, felépítése, infra-struktúrája, belső munkamegosztása, forrásai és kapcsolatai. A kisebbség politi-kai és közjogi célkitűzései is széles skálán mozoghatnak a potenciális kisebbségi jogok és intézményi megoldások terén,90 de ezek másféleképpen is kategorizálha-tók. Egyes szerzők elkülönítik egymástól az – úgymond – nagy és kis kisebbségek igényeit.91 De magukban foglalhatják a forrásokhoz való hozzáférést és a belőlük való részesedést, a kisebbségi jogok biztosítását, a döntéshozatali struktúrák át-alakítását vagy éppen az adott államkeretekből történő kiválást is.92 Vizsgálható szempont az is, hogy mennyiben egyértelműek és koherensek a kitűzött célok, mennyiben különülnek el a rövid és hosszú távra szóló elképzelések, illetve ezek időközben mennyiben és minek a hatására módosulnak.93
Az összetett alkufolyamatban a kisebbségek által képviselt törekvések közül jelen keretek között röviden a legelterjedtebb kategóriákra, a kisebbségi jogok külön-böző szintjeire szükséges kitérnem, amelyek a továbbiakban a vizsgált magyaror-szági szakpolitikai folyamatok főbb tartalmi ügyeit is képezik. Az elfogadott
nem-88 Esman: i. m.
89 Meadwell, Hudson: Ethnic Nationalism and Collective Choice Theory. Comparative Political Studies, 1989/2. 149.
90 Bourgeois, Daniel: Administrative Nationalism. Administration and Society, 2007/5. 631–655.
Bugajski: i. m. Cook: i. m. Ishiyama, John T.–Breuning, Marijke: Ethnopolitics and Ethnic Parties.
In: Ethnopolitics in the New Europe. Lynne Rienner, Boulder, 1998. 5–6. Jenne–Saideman–Lowe:
i. m. Schumaker–Billeaux: i. m. 293.
91 Stein, Jonathan P.: National Minorities and Political Development in Post-Communist Eu-rope. In: Stein, Jonathan P. (ed.): The Politics of National Minority Participation in Post-Communist Europe. State-Building, Democracy, and Ethnic Mobilization. M. E. Sharpe, Armonk, New York, 2000. 21–22.
92 Rudolph: i. m. 13–14.
93 Esman: i. m. 37.
zetközi jogi definíció hiányának ellenére a belső állami politikai és jogrendszerek számára elengedhetetlen, hogy elsősorban a végrehajthatóság és a finanszírozás szempontjaiból valamiféle minimális elismerési mechanizmussal (népszámlálás, parlamenti képviselet stb.) vagy esetleges meghatározással, értelmezéssel dolgoz-zanak. Tehát egy ország kisebbségpolitikája és a kisebbségi jogainak kialakítása – a probléma társadalmi és politikai relevanciáján túl – valahol feltételezi azt is, hogy a nemzeti-etnikai többségtől eltérő tulajdonságok mentén szerveződő ki-sebbségeket (akár egyéneket, akár csoportokat) is definiálja a jog, pontosan be-határolva az érintett személyi kört.94 A különböző államokban gyakran eltérő megnevezésekkel (nemzeti, etnikai, faji, nyelvi kisebbség, nemzetiség, etnikum, népcsoport stb.) illetett jogalanyok meghatározására többféle lehetőség kínálko-zik: a jogalkotó kidolgozhat saját kisebbségdefiníciót, felsorolhatja (taxálhatja) a jogalanyként a jogszabályba felvenni szándékozott kisebbségeket, vagy e két technikát egyszerre is alkalmazhatja.
A kisebbségpolitika és a kisebbségi jogok biztosításának már ismertetett el-méleti kiindulópontja, hogy a kisebbséghez tartozókból álló, tehát a nemzeti-etnikai törésvonal mentén kialakuló társadalmi csoport többnyire a többséghez képest jóval csekélyebb jog- és érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, és így a jog- és esélyegyenlőség kialakítása érdekében kell különböző, egy bizonyos ki-sebbségi jogi hierarchiába szervezhető lépéseket tenni. A továbbiakban ismer-tetendő struktúra különböző szintjein megjelenő kisebbségi jogok a jogalanyi-sággal, a jogalanyok meghatározásával összefüggésben mindazonáltal többfélék lehetnek. Anélkül, hogy részletesebben kitérnék az egyéni versus kollektív jogok nem különösebben termékeny vitájának tárgyalására, megállapítható, hogy ezzel kapcsolatban a szakértők egyéni, egyéni vonatkozású kollektív, tisztán kollektív és végül a kisebbségekkel szembeni állami kötelezettségeket különítenek el.95 Az egyéni vonatkozású kollektív jogok – mint például az eljárási jogok – a kisebb-ségi egyén által már könnyebben érvényesíthetők, mert valamiféle csoportot fel-tételeznek hátteréül. A tiszta kollektív jogok ezzel szemben értelemszerűen már a csoportot illetik meg, és jórészt anyagi jogokban testesülnek meg. A kisebbség-gel szembeni állami kötelezettségek köre pedig leginkább az állam számára jelent betartandó magatartásformákat, amelyek így nem a kisebbség számára képvisel-nek újabb jogosítványokat. Mindezek nyomán a fenti különböző típusú kisebbségi jogok napjainkra a kisebbségvédelem alapvetően két, egymással szorosan össze-függő, de egymással nem helyettesíthető elemébe szerveződnek: egyrészről az ál-talános emberi jogokba, leginkább az egyenlő bánásmód érvényesítésére szolgáló antidiszkriminációs szabályokba és mechanizmusokba, másfelől pedig az esély-egyenlőtlenséget kiküszöbölő egyéni és kollektív jogosítványokba, amelyek bizto-sítása – egyes vélemények szerint – már pozitív diszkriminációt feltételez.96
94 Deets–Stroschein: i. m. 287.
95 Fábián–Ötvös: i. m. 54–56.
96 Claude, Inis: National minorities an international problem. Harvard University Press,
A kisebbségi jogi hierarchia első szintjébe számos jog sorolható. Idetartozik a ki-sebbséghez tartozás vagy nem tartozás szabad, minden befolyástól mentes meg-választása, azaz a szabad identitásválasztás elve, amellyel összefüggésben lehet vizsgálni az adott ország adatvédelemre és a népszámlálások módszertanára vo-natkozó szabályait. Az első szint magában foglalja a létezéshez és a fenyegetettség elleni védelemhez való jogot. Ennek keretében helyezkedik el a megsemmisítés el-leni védelem, az identitáshoz, a hovatartozás kifejezéséhez és megőrzéséhez való jog, valamint az erőszakos beolvasztás, az érintettek akarata elleni asszimiláció és a kisebbségek megsértésének tilalma. A hazához való jog a hagyományosan álta-luk lakott területekhez, az adott térségekben, településeken a folyamatos életvitel-hez való jogot és a létfenntartáshoz szükséges helyi eszközök, erőforrások feletti rendelkezést jelenti, amelynek kapcsolódó tilalmai az etnikai összetétel szándékos megváltoztatása, a kényszeráttelepítés, elköltöztetés, kitelepítés, elűzés és a nem önkéntes lakosságcsere. Végül, de nem utolsósorban idesorolandó a diszkriminá-ció tilalma. A többnyire objektíve hátrányos kisebbségi helyzet ugyanis olyan szi-tuációkat is kitermelhet, amelyek során a kisebbséghez tartozó a jogszabályokban rögzített alapvető emberi jogait sem képes érvényesíteni pusztán a hovatartozása miatt. A hátrányos megkülönböztetés tilalma ezért a kisebbségi származásúak formális egyenlőségének megteremtését jelenti. Tilt minden olyan megkülönböz-tetést, amely az alapjog gyakorlásával össze nem függő, a diszkrimináció által így kizárt társadalmi ismérven (például nemzeti, etnikai hovatartozás, politikai, val-lási meggyőződés stb.) alapszik.97 Az első szinthez tartozó alapvető kisebbségi jo-gok közé sorolhatók még a nemzetközi védelemhez és az önrendelkezéshez való jogok is.
Némileg problematikusabbak az esélyegyenlőséget szolgáló második szinthez tartozó kompenzációs vagy kiegyenlítési kisebbségi jogok, hiszen ezek speciális jogok és kötelességek, amelyekkel a döntéshozó a többséghez tartozókat nem ru-házza fel. Éppen ezért eme pozitív diszkriminációs mechanizmusoknak objektív, igazolható alapjuk kell hogy legyen, illetve jogos célt kell szolgálniuk, és azt cél-szerű eszközökkel kell tenniük. Ezen különleges jogintézmények életre hívásának célja, hogy megteremtse a tényleges egyenlőséget, azaz a kisebbséghez tartozók és csoportjaik esélyegyenlőségét, hátrányos társadalmi helyzetük mérséklését vagy leküzdését. A diszkrimináció tilalmának jórészt eljárásjogi szabályaival ellentét-ben, a kisebbségi jogok anyagi jogi jellegűek, amelyek a többségbe való beolvadás, az asszimiláció megakadályozása érdekében a közösségi identitás megőrzéséhez és továbbfejlesztéséhez kapcsolódó jogokat és kötelességeket állapítanak meg,
Cambridge, 1955. 5. Palásti Sándor: A diszkrimináció természete. A kisebbségek jogainak védelme a magyar jogrendszerben. Társadalmi Szemle, 1998/5. 68. Sigler, Jay A.: Minority Rights. A Com-parative Analysis. Greenwood, Westport–London, 1983. 199–200. Tausz Katalin: Egyenlőtlenségek és különleges bánásmód. Fundamentum, 1998/1–2. 99.
97 Bragyova: i. m. 170–171. Palásti Sándor írása. Fórum. Szükség van-e antidiszkriminációs tör-vényre? Fundamentum, 1998/3. 55–56.
leginkább a többségtől eltérő társadalmi, kulturális vonások és életviszonyok területein.
A kompenzációs vagy kiegyenlítési jogok főbb kategóriáit – nagy vonalakban – a következőkben ismertetem.98 A nyelvhasználathoz való jog a kisebbségi nyelv (saját nyelv, anyanyelv stb.) használatát jelenti a magán- és közéletben, szóban és írásban, beleértve az állami szervekkel folytatott kommunikációt, a hivatalos eljárásokat, a két- és többnyelvű feliratokat, dokumentumokat, illetve a kisebbségi névhasználatot. Az oktatáshoz való jog a kisebbséghez tartozók nevelési-oktatási jogait foglalja magában az óvodától a felsőoktatáson keresztül a felnőtt- vagy to-vábbképzésekig, egyaránt beleértve a kisebbségi nyelv megtanulásának, illetve a kisebbségi nyelven való tanulásnak a lehetőségét, a saját nevelési-oktatási intéz-mények alapítását és működtetését, és egyéb, az oktatással összefüggő kérdések (tantárgyak, tankönyvek, szakfelügyelet, ösztöndíjak stb.) rendezését. A kisebbsé-geknek joga lehet a saját nemzeti szimbólumok (színek, zászló, címer, himnusz) kialakítására és használatára, saját ünnepeik megünneplésére, valamint adott eset-ben a saját vallás gyakorlására. Fontos a tudományos, kulturális, hagyományőrző tevékenységekhez való jog, amely magában foglalja nemcsak az ilyen jellegű te-vékenységek folytatását, de intézmények alapítását és fenntartását (könyvkiadó, színház, filmszínház, kulturális központ, könyvtár, levéltár, múzeum, tájház stb.), valamint a kisebbségi történelmi és kulturális emlékek védelmét is. A saját szer-vezetekhez való jog a saját egyesületek, szervezetek létrehozását, fenntartását je-lenti, beleértve a politikai pártokat, valamint magában foglalja a nemzetközi nem kormányzati szervezetek munkájában való részvételt is. Az állami és társadalmi szolgálatból való arányos részesedés, a létszámarányos felvétel és szolgálati elő-menetel jelenti az egyenlőséget a köztisztviselés hozzáférhetőségében. Az aka-dálytalan érintkezéshez való, már idézett jogosítvány az akaaka-dálytalan kapcsolat-tartáshoz való jogot jelenti a kisebbség tagjai között, határon belül és kívül. Ebbe beletartozhatnak más országok (különösen az anyaország) állampolgárai, társadalmi és állami szervei, valamint a határon átívelő együttműködés különböző formái.
A kisebbségi nyelvű információhoz és tájékoztatáshoz való jog az információkhoz való hozzáférést, azok terjesztését és cseréjét jelenti határon belül és kívül. Mind-ezek keretébe tartoznak a különböző tömegkommunikációs eszközök – nyom-tatott (újságok, magazinok, kiadványok stb.), audiovizuális (televízió, rádió) – és egyéb elektronikus források (pl. internet). A jelen elemzés szempontjából is alap-vető fontosságú a politikai, gazdasági és kulturális közéletben való részvétel és a politikai képviselet joga, amelynek intézményi-szervezeti következményei
kü-98 A kisebbségi jogok nemzetközi standardjairól felsorolásszerűen lásd többek között Dalton, Richard: The role of the CSCE. In: Miall, Hugh (ed.): Minority Rights in Europe: The Scope for a Trans-national Regime. Royal Institute of Intera Trans-national Affairs, London, 1994. 100–102. Fábián–Ötvös:
i. m. Packer, John: On the content of minority rights. In: Räikkä, Juha (ed.): Do we need minority rights? Conceptual issues. Martinus Nijhoff Publishers, The Hague, 1996. 121–178. Tóth: Nemzeti kisebbségek, i. m. Varennes, Fernand de: A guide to the rights of minorities and language. Constitu-tional and Legal Policy Institute, Budapest, 2001.
lönböző hatalmi ágakban jelenhetnek meg – leggyakrabban a végrehajtásban-közigazgatásban, a helyi és területi önkormányzatokban, a törvényhozásban és az igazságszolgáltatásban. A kompenzációs/ kiegyenlítési jogok kapcsán további vizsgálandó kérdés, hogy az állam, a jog elismeri-e a cigány/roma kisebbség sajá-tos helyzetét, egyedi problémáit, többszörösen hátrányos helyzetét, és ezzel kap-csolatban megfogalmaznak-e tennivalókat, jogokat és kötelességeket a potenciális gazdasági, szociális, egészségügyi, oktatási, foglalkoztatási, lakhatási és kulturális szférákban.
Jelen keretek között szükséges röviden kitérni a kisebbségek parlamenti kép-viseletének kérdésére, amelynek ügye bizonyos mértékben a magyarországi elem-zést is érinti. Az ezzel kapcsolatos elméleti viták jórészt a képviselet mértékére és minőségére, tartalmára fókuszálnak,99 miközben ezek gyakorlati megvalósítása sem mentes a nehézségektől. A sok szempontból ugyancsak vitatott elméleti kiin-dulópont ez esetben is az, hogy a hátrányos helyzetű, alulreprezentált társadalmi csoportok számára, különböző politikai és jogi eszközökkel és akár valamiféle pozitív diszkriminációs mechanizmus adaptálásával (arányos választási szisztéma bevezetése,100 választókörzetek kedvező kijelölése, speciális jelölt- és listaállítási szabályok, mandátumszerzési küszöb eltörlése vagy csökkentése stb.) meg kell
Jelen keretek között szükséges röviden kitérni a kisebbségek parlamenti kép-viseletének kérdésére, amelynek ügye bizonyos mértékben a magyarországi elem-zést is érinti. Az ezzel kapcsolatos elméleti viták jórészt a képviselet mértékére és minőségére, tartalmára fókuszálnak,99 miközben ezek gyakorlati megvalósítása sem mentes a nehézségektől. A sok szempontból ugyancsak vitatott elméleti kiin-dulópont ez esetben is az, hogy a hátrányos helyzetű, alulreprezentált társadalmi csoportok számára, különböző politikai és jogi eszközökkel és akár valamiféle pozitív diszkriminációs mechanizmus adaptálásával (arányos választási szisztéma bevezetése,100 választókörzetek kedvező kijelölése, speciális jelölt- és listaállítási szabályok, mandátumszerzési küszöb eltörlése vagy csökkentése stb.) meg kell