I A császárság hanyatlása.
1. A z interregnum Németországban. A Habsburgok hatalmának a megalapítása.
A Hohenstaufok bukásával megkezdődik Német
ország bomlása. Hosszú ideig csak névleg van ura Németországnak, de tényleg nincs. C o r n w a ll is R ic h á rd o t (f 1272) és castiliai X. A lf o n s o t egy egy párt megválasztja királynak, de közülök az utóbbi egyáltalán nem fordult meg Németországban, az előbbi csak azért, hogy párthívei hódolatát fogadja.
E császárnélküli korban a legborzasztóbb dolgok történnek az országban. Nincs senki, ki a törvényt végrehajtsa, nincs is senki ki annak engedelmes
kedjék. Az ököljog korszaka ujult fel. A fejedelmek megosztozkodnak a császári jogokon s elfoglalják a koronajavakat. A lovagok nem védelmezői többé a gyengéknek, hanem elnyomói. Sziklafészkeikből
rablók módjára fosztogatják a kereskedőket. A városok a hatalmaskodókkal szemben a városszövet
ségeket alkotják meg.
X. Gergely pápa fenyegetésére a jobb érzelmüek általánosan belátták, hogy e zilált állapot tovább fenn nem állhat. Cornwallis Richárd halála után a választók a bár jómódú, de csekély hatalmú svábföldi grófot, Habsburgi Rudolfot választották meg királylyá (1273).
Rudolf több erélyt tanúsított, mint tőle várták.
Koronáztatása után rögtön az elidegenített korona
javak visszaadását sürgette. O ttokár, a cseh király csak gúnyolta a „kis gróf“-ot, de hallani sem akart arról, hogy a lefoglalt babenbergi örökségről le
mondjon. Uralma alatt egyesített már mindent az Ércz-hegységtől csaknem a tengerig. Rudolf várat
lanul nagy sereggel támadta meg s hódolatra s a birodalmi hűbérek kiadására kényszerítette (1276).
De a mint Ottokár látta a fejedelmek ellenséges magatartását Rudolffal szemben, a herczégségeket újból elfoglalta. Rudolf ekkor a rövidebbet húzza, ha szövetségesre nem tesz szert K un L á sz ló magyar királyban, a ki a fejedelmektől cserben hagyott Rudolfot 56,000 magyar és kun harczossal segítette.
A m o r v a m ezei csatában (1278) Ottokár elesett, Cseh- és Morvaországot, mint birodalmi hfíbért megtarthatta fia, Venczel; A u s z triá t, S t á j e r t és K r a jn á t Rudolf fiainak adta, K a r in th iá t pedig sógorának, a tiroli grófnak. Megalapította így a magyar fegyver a Habsburgok hatalmát. A magya
roknak a hadi dicsőségen kívül egyéb nem jutott.
Rudolf ily sikerek után Németországnak vissza
adta a békét. Sok rablóvárat lebontatott, a rablók közül többet kivégeztetett. Igazságosságával, találó mondásaival megnyerte a nép szivét s ennek áldása kisérte sírjába 1291-ben.
2. A császárok tehetetlensége.
Rudolf halála után a hatalomhoz jutott Habs
burgokat mellőzték a választók s újból egy szegény grófot emeltek a trónra Nassaui Adolf (1292—1298) személyében. De midőn T h ü r in g ia megszerzésével ez is dynastiája hatalmát akarta emelni, elpártoltak tőle s megválasztották Osztrák Albertet (1298—1308).
Adolf a g ö llh e im i csatában vérzett el.
1273.
1278.
1291.
1322,
133S
Albert sem törődött a választóknak tett Ígére
tével. családja hatalmát emelte. Rudolf nevű fiát cseh királynak választatta meg. A gőgös császárt saját unokaöcscse. János (Parricida) ölte meg.
VII. Henrik (1308—1313) személyében a íuxen- b u rg i családból a középkori ideális császárok utol
sója lépett a trónra. Újból Olaszországgal kezdett foglalkozni, a melylvel elődei már nem törődtek.
Kitűnt, hogy ez a politika már túlhaladott. Való
színűleg méreg ölte meg Olaszországban. Fiát J á n o s t a csehek királyukká választották.
Henrik halálát kettős választás követte, a Luxen- burgok hívei Bajor Lajost (1314—1347), a Habsburgok hívei Osztrák Frigyest (1314—1330) emelték a trónra.
A győztes a városok élén harczoló Lajos lett, ki Frigyest (szép) az aristokratiával s magyar segéd- csapataival egyetemben M ühldorf-nál legyőzte , (1322). Frigyes fogságba esett.
Az Avignonban székelő XXII. Já n o s pápa a franczia befolyás alatt Frigyesnek fogta pártját, Lajost kiátkozta s az őt elismerő területeket inter
dictum alá vetette. Lajosra az átoknak súlyosabb következménye nem volt, de Németországot zava
rokba bonyolította, az egyháziakat és a világiakat egyaránt megosztotta. Frigyessel Lajos önként ki
békült, megosztotta vele az uralmat.
A kibékülés után Olaszországba ment, hol ellen
pápájával császárrá koronáztatta magát. A császári jogoknak azonban érvényt szerezni nem tudott.
Frigyes halálával XII. B e n ed e k új átokkal sújtotta. A folytonos pápai beavatkozást megunták a fejedelmek, egyesültek s a re n s e i gyűlésen ki
mondották, hogy a német király méltóságát Istentől s a választó fejedelmektől nyeri, pápai megerősítésre szüksége nincs. Továbbá, hogy minden jog szerint megválasztott német király pápai megkoronáztatás nélkül is római császár (1338).
Lajos és a választók közt a béke Lajos dynas- tikus politikája miatt bomlott meg ismét. Egy évvel halála előtt királylyá választották János cseh király fiát, K á r o ly t a luxenburgi családból.
IV. Károlyt (1347—1378) azonban általánosság
ban csak Lajos halála után ismerték el.
Károly nem tartozott a lovagias fejedelmek közé, de művelt, számító, a kormányzásra alkalmas ember
volt. Meg tudott alkudni a viszonyokkal. Császárrá koronáztatása alkalmával Rómában csak egy napig tartózkodott. Németországban a szétbomlást meg nem gátolhatta, tehát törvényileg szentesítette. Kiadta az arany bullát (1356).
Az a r a n y b u lla szentesítette a szokást, hogy a császárt 7 fe je d e le m : a mainzi, kölni és trieri érsekek, a cseh király, a szász herczeg. a branden
burgi őrgróf és a rajnai pfalzgróf választják. Ki
mondja a választó-fejedelemségek megoszthatatlan- ságát és elidegeníthetetlenségét. A választó fejedelmek regáliakat gyakorolnak, pl. Ítéletük ellen felebbezni nem lehet.
11 у kép a császárral egyenjogú fejedelmek vannak Németországban. A császári hatalom akkor erős a jövőben, ha az egyénnek, ki a császárságot viseli, nagy családi birtokai vannak.
Károly maga minden gondját örökös birtokára, Csehországra fordította. Prágában megalapította az első német egyetemet (1348). Családjának Cseh
országhoz és Morvához megszerezte B r a n d e n b u rg o t, F e ls ő - P f a lz o t, S z ilé z iá t és L ausi- czot. Uralkodása idejében a fekete halál Európa lakóinak egy harmadát elpusztította (zsidóüldözés, flagellansok).
Fia és utóda Venczel (1378—1400) uralkodása alatt tovább bomlott Németország. Városi és vidéki szövetségek, fejedelmek s választó fejedelmek foly
tonos harczot vívtak egymással. A több ízben ki
hirdetett birodalmi békét nem tartotta meg senki.
Venczelt durvasága és lustasága miatt Csehországban sem szerették, az előkelők elfogták, de meg kibocsá
tották. A német választók egy része pedig meg- sokalva tehetetlenségét, helyébe Pfalzi Ruprechtet (1400—1410) választotta császárrá.
Ruprecht itáliai hadjárata, hogy a császári jogokat visszaszerezze, kudarczczal végződött.
Halála után hárman viselik egyszerre a császári méltóságot. A választók egy része Z sigm ond magvar királyt, más része Jo b s z t morva örgrófot tekintette császárnak. Venczel szintén nem akart lemondani jogairól, .lobszt halála (1411) s a magyar király fegyverereje Zsigmondot tette egyedüli csá
szárrá.
Zsigmond (1410—1437) nagy hatalma mellett is
1 3 5 0 .
134 Í5 .
keveset tehetett Németország érdekében. Az egyház- szakadás, a hussita mozgalom s a török előhala- dása minden erejét igénybe vette.
Leánya kezével П. Albert (1438—1439) nyerte el a császárságot is. S ettől kezdve a Habsburgok viselték a császári koronát egész a jelen század elejéig.
II. A p á p a sá g hanyatlása.
1. A pápai hatalom hanyatlásának főbb okai.
A keresztes háborúk lezajlásával a pápaság ié hanyatlani kezdett arról a magaslatról, a hova épen az emlitett mozgalmak fölemelték.
A fejedelmek a római jog magyarázóinak, a le g is tá k n a k a véleményét fogadták el, a mely az államban minden idegen beavatkozást visszautasít.
A független nemzeti államok alakulása veszi kez
detét a k a n o n is tá k n a k vagy is az egyházjog magyarázóinak ellenkező törekvése daczára.
A kor tudományos mozgalma sem kedvezett az egyházi hatalomnak. E g y etem e k s te rm é s z e t- tu d ó so k egyaránt támadták azt.
A nemzeti irodalmak pedig a középkori asketi- kus felfogástól merőben eltérő v ilá g n é z e te t terem
tettek meg. Nem csak az égiekkel, hanem a földi
ekkel is foglalkoznak már az emberek.
A njou K á r o ly n a k a pápai választásokba való beavatkozása s a bibornokok viszálkodása alig-alig juttat egy-egy kiválóbb egyént a pápai székbe.
2. Az egyház s a nemzeti királyságok.
Vili. Bonifácz (1294—1303) pápát II. Anjou Károly befolyása juttatta a pápai székbe. III.
Incze korát akarta felújítani, de világosan kitűnt, hogy a kor nem kedvez már az e fajta törek
véseknek. M a g y a ro rsz á g b a n nem fogadták el a tőle ajánlott Anjou királyt. Véleménye előtt N ém et- és A n g o lo rs z á g b a n sem hajoltak meg, sem Albert sem I. Eduárd, még rosszabbul járt F ra n c z ia o rs z á g b a n .
IV. V. Szép Fülöp (1285—1314) a már nem gyenge királyi hatalmat erősítette a városok párt
fogásával. E számitó s ravasz fejedelemmel tűzött össze VIII. Bonifácz a papok megadóztatása s a
hamis pénzveretés miatt. Az országos rendek gyűlése (a polgári osztályt is meghívta), a király mellé sorakozott a papságot sem véve ki. A kiátkozás s interdictum, a szokott fegyverek nem használtak többé. Fülöp annyira ment merészségében, hogy a pápát A n a g n ib a n elfogatta, a mire a súlyosan bántalmazott aggastyán nem sokára meghalt.
Y. K elem en , a következő pápa Fülöp kíván
ságára 1309-ben Francziaországba, A v ig n o n b a tette át székhelyét. Itt laktak utódai is 1378-ig. A pápaság, ezen 70 éves időszakát nevezik „az egy
ház b a b y lo n i fo g s á g á n a k .“
A pápák ezen időszakban a franczia királyok befolyása alá kerültek, a mi nagy kárára vált az egyháznak. Az egyház igazi érdeke ellen a franczia politikát szolgálták. így a többi közt V. Kelemen pápa Fülüp sürgetésére eltörülte a te m p lo m o s o k lo v a g r e n d jé t (1312). Fülöp kincseiket lefoglalta s a lovagok közül sokat M olay Ja k a b nagymesterük
kel egyetemben máglyán égettetett el.
H. A schisma, reformkísérlet ele, a zsinatok.
A pápák avignoni tartózkodásának legtöbb kárát Róma vallotta, azért a Rómában elhalt XI. G erg ely pápa halála után arra kényszeritették a bibornokokat, hogy itáliait válaszszanak meg. A római érzelmű bibornokok meg is választották YI. O rbánt, a franczia érzelmitek pedig VII. K elem ent. Erre a nagy e g y h á z s z a k a d á s (schisma) vette kezdetét.
Az európai államok részint a római, részint az avignoni pápa köré csoportosultak. A baj tehát ezzel,még fokozódott.
Általános óhajjá vált. az egyház reformálása.
Egyháziak s világiak egyaránt sürgették azt. A pápaság visszaélései pedig némelyeket egyenesen újítókká tettek. így Angolországban W iclif, azoxfordi egyetem tanára megtámadta a pápaságot, a pápai adókat, búcsúkat, szerzeteseket, a szentek tiszteletét, a gyónást stb. Az angol nép rokonszenvezett az újítóval. Nem is a pápa, hanem a világi a hatalom fojtotta el az újításokat, midőn pórmozgalom fejlő
dött ki belölök (lollhardok).
Később a Wiclif-féle tanok utat találtak Cseh
országba, a hol H uss Já n o s, a prágai egyetem tanára lett tüzes védelmezőjük. Huss különösen a
1 3 0!).
1409
a pápai adók, a papi tized s az egy szin alatt való áldozás ellen kelt ki. Hivei szaporodtak, mert Yenczel király is pártolta.
A bajokat a p is a i z s in a t akarta orvosolni .(1409). de még jobban megrontotta az állapotokat. A két pápát letette s helvökbe újat választott. De a két pápa ragaszkodott állásához s igy egyszerre három pápája volt a keresztény világnak, akkor mikor a császári méltóságért szintén hárman ver- zenyeztek.
A javításhoz az újabb lépést Z sig m o n d császár s magyar király tette meg, midó'n XXIII. János pápát rávette a reform-zsinat összehívására.
A constanzi zsinat (1414—1418) a maga elé tűzött nagy feladatok közül csak egyet oldott meg, azt t. i. hogy megszüntette a schismát. A három pápát lemondatta s V. M árton személyében új pápát adott az egyháznak. A reformokat újból elodázták. Huss János elégettetésével pedig nem hogy a vallásszakadást nem szüntette meg, hanem ellenkezőleg a szakadást élesebbé tette, véres há
borúkat idézett elő.
Huss kivégeztetésének legtöbb kárát Zsigmond vallotta, mert bátyjának, Yenczelnek halálával (1419) tudni sem akartak cseh királyságáról a hussiták.
Hiába hirdetett a pápa keresztes hadat ell enök, hiába vezette Zsigmond Magyar- és Németország erejét ellenök, pusztításaiknak véget nem vethettek.
Csak midőn a mérsékeltebbeknek a kehely hasz
nálatát a baseli zsinat megengedte s Zsigmond ezek segítségével leverte a túlzókat (árvák, táboriták), ismerték el a csehek királyuknak.
Hazánk északi részében szintén befészkelték magukat a hussiták (Giskra), garázdákodásaiknak Mátyás vetett véget. Erdélyben tanaik hatása vesze
delmes pórlázadás alakjában jelentkezett.
A középkorban legutoljára az egyház reformá
lásán a b a s e li z s in a t (1431—1449) munkálkodott, csakhogy buzgalmában majdnem ismét schismát idézett elő. A reformból tehát nem is lett semmi, a pápa ép úgy most, mint az előző zsinat alkalmával történt, az egyes országok fejedelmeivel co n c o r- d á tu m o k a t kötött. E concordatumok szabályozták azután az államoknak az egyházhoz való viszo
nyát. A concordátumok kötésével a középkori
érte-lemben vett pápaság véget ért, mert bár egyházi tekintetben az egész kereszténység feje maradt, de világi tekintetben a nemzeti államok ügyeibe nem avatkozhatott.
A reformok elodázásának utóbb az egyház nagy kárát látta.