A környezeti számviteli és a „hagyományos számviteli” rendszerek

A környezeti számvitel elhelyezése a már meglévő hagyományos számviteli rendszerben még nem teljesen kiforrott. Általános érvényű megállapítás, hogy a jelenlegi számviteli szabályozás ugyan tartalmaz környezettel kapcsolatos elemeket, előírásokat (Pál, 2003), illetve szolgáltat környezettel kapcsolatos információkat, azonban ezek az előírások és információk nem nyújtanak valós és teljes körű képet a vállalat és annak környezete között fennálló kapcsolatokról. A szakirodalomban már találhatunk megoldási lehetőségeket a környezeti számvitel hagyományos számviteli rendszerben történő elhelyezésére. A megoldási lehetőségek alapján a számviteli alrendszerek, illetve további alágak csoportosítása, elhelyezése az alábbi ismérvek szerint történhet (Burritt et al., 2002):

• fizikai jellegű környezeti információk (pl.: energiafelhasználás, emissziók), illetve

• pénzügyi jellegű környezeti információk (költségek és ráfordítások).

A vállalat gazdálkodása során kapcsolatba kerül a természetes környezettel, s a benne okozott változásokról fizikai jellegű környezeti információk nyújtanak tájékoztatást a piaci érintettek számára. Ezek az információk felölelik a vállalati tevékenység termelési folyamataiba belépő, illetve az azokból kilépő anyag- és energiamennyiségeket, amelyek hatást gyakorolnak az ökológiai rendszerre. A fizikai jellegű információkat ökológiai információknak is nevezik, mérésük természetes mértékegységekben történik.

Ezzel szemben a környezeti tényezők/szempontok által indukált, a gazdálkodó szervezetek eredményét befolyásoló pénzügyi következményekről a pénzügyi jellegű környezeti információk számolnak be, amelyek felölelik a vállalati tevékenység környezetre gyakorolt fizikai hatásaiból eredő, illetve egyéb, környezetet érintő események pénzügyi következményeit. Mérésük pénzértékben történik (Burritt et. al., 2002).

Graff és munkatársai (1998) a vállalati szintű környezeti elszámolások részeként azonosították a hagyományos számviteli rendszert (2. ábra).

2. ábra. A környezeti elszámolások szintjei (Graff et al., 1998) kiegészítésekkel

A vezetői számviteli alrendszeren belül azonban további két új alágat (részterületet), a

„fizikai elszámolások” (material accounting), illetve a „környezeti költségek elszámolásának” (environmental cost accounting) részterületeit különítették el, amelyek felölelik a fizikai és a pénzügyi környezeti információk azonosítását és nyilvántartását, azaz a környezeti számvitel területeit. A „fizikai elszámolás” a vállalaton belül lezajló anyag- (és energia) áramlások (fizikai jellegű környezeti információk) nyomon követésére alkalmas, amely bemutatja a termelési folyamatokban felhasznált erőforrások hatékonyságát. Az anyagáramlások feltérképezése pedig elősegíti a környezettel kapcsolatos költségek (pénzügyi jellegű környezeti információk) azonosítását, amelyek nyilvántartása, elszámolása a „környezeti költségek elszámolása” keretében valósul meg.

Környezeti elszámolások

Országos szintű környezeti

elszámolások Vállalati szintű környezeti elszámolások

Vezetői számviteli alrendszer

Pénzügyi számviteli alrendszer

Fizikai elszámolások részterülete

Környezeti költségek elszámolásának részterülete Számviteli rendszer

Környezeti számviteli rendszer

A környezeti számvitel elhelyezését a számviteli rendszerben az információk pénzügyi vagy fizikai jellegén túl az is meghatározhatja, hogy a számviteli alrendszerek (azaz a vezetői és a pénzügyi számviteli alrendszerek) a piaci szereplők melyik csoportja számára szolgáltatnak információkat. A vállalati vezetők – a vállalat irányításához elengedhetetlen – „belső” információigényét a vezetői számviteli alrendszer képes kiszolgálni, ezzel szemben a tulajdonosok, a környezetvédő szervezetek, és a helyi lakosság elsősorban „külső” információkat igényelnek, amelyből megismerhetik a vállalat gazdasági teljesítményét, a környezettel és a társadalommal kialakított kapcsolatait.

Schaltegger és Burritt (2002) a környezeti számvitel hagyományos számviteli rendszeren belüli elhelyezésekor már hangsúlyt helyeztek a „monetáris és a fizikai

3. ábra. A környezeti és hagyományos számviteli rendszerek közötti hasonlóságok és különbségek (Schaltegger és Burritt [2002], illetve Burritt et al., [2002] alapján,

kiegészítésekkel)

A környezeti számvitel hagyományos számviteli rendszeren belüli elhelyezésével foglalkozó elméleti megközelítések mellett azonban találhatunk gyakorlatorientált szempontok alapján kialakított meghatározásokat is, amelyek nem törekednek a hagyományos számviteli rendszeren belül újabb, környezetszempontú számviteli alrendszerek, részterületek elkülönítésére és kidolgozására. Az Environmental Protection Agency a hagyományos számviteli rendszeren belül a környezeti számvitel elhelyezését a jelenleg is alkalmazott vezetői és pénzügyi számviteli alrendszerek keretében oldotta meg (USEPA, 2000). Más megfogalmazások a vezetői környezeti számvitelről (Bartolomeo et al., 1999, in: Thurm, 2002; Bennett – James, 2000; Jasch, 2006), illetve a pénzügyi környezeti számvitelről tovább erősítik azt a feltételezést, miszerint eme új keletű kategóriák megnevezésével nem újabb számviteli alrendszerek elkülönítéséről, kidolgozásáról, hanem lényegében a fenntarthatóság elvét követő vállalat számviteli rendszerében bekövetkezett súlypont-eltolódásról (azaz a környezeti szempontok és tényezők előtérbe helyezéséről, azok hangsúlyozottabb kifejezéséről) van szó. A vezetői számviteli alrendszer környezetszempontú változásai (amelyeket gyakran vezetői környezeti számviteli alrendszerként is azonosítanak) felölelik a gazdálkodó szervezetek termelési folyamataiban lezajló anyag-, energia- és termékáramlások információinak azonosítását, gyűjtését, a környezettel kapcsolatos költségek és bevételek meghatározását (Jasch, 2006), elemzését és csoportosítását

(USEPA, évszám nélkül), amelyek együttesen – újabb alrendszerek létrehozása nélkül – elősegítik a környezetszempontú vállalati döntések meghozatalát. Ezeket az elgondolásokat támasztják alá Bennett és munkatársai (2002), akik szerint az elmúlt években – a fogalmi meghatározásokban tapasztalt ellentétek ellenére – a vezetői környezeti számvitel egyre növekvő figyelemben részesült, a jelentősége azonban még nem elég nagy ahhoz, hogy a vezetői számvitelhez hasonlóan egy jól körülhatárolt és megállapított szerepet töltsön be a gazdálkodó szervezetek életében. Ennek ellenére egyre növekvő szerepe elsősorban azzal magyarázható, hogy módszert kínál a környezettel kapcsolatos költségek azonosítására és elszámolására, így befolyásolhatja a gazdálkodó szervezetek vezetői döntéseit.

A környezeti számviteli és a hagyományos számviteli rendszerek egymáshoz való viszonya tehát különféleképpen értelmezett a szakirodalomban. Egyetértés mutatkozik abban, hogy a környezeti számvitel:

• a környezethez kapcsolódó pénzügyi és fizikai jellegű információkat biztosít a piaci szereplők számára,

• azonosítja a környezettel kapcsolatos költségeket a környezetszempontú vállalati döntések biztosítása és a gazdálkodó szervezet környezeti teljesítményének bemutatása érdekében, illetve

• elhelyezését a hagyományos számviteli rendszeren belül képzelik el.

Felmerülhet az a kérdés is, hogy szükséges-e a környezeti számvitelt a hagyományos számviteli rendszeren belül önálló rendszerként meghatározni, vagy sem, hiszen a környezeti szempontok előtérbe helyezése, illetve a környezetre gyakorolt fizikai hatások és azok pénzügyi következményeinek (a környezettel kapcsolatos költségek) nyomon követése a hagyományos számviteli rendszer keretében is megoldható.