I. RÉSZ A téma felvezetése
I.2. A könyv gondolatmenete
A termelés – azaz a termékek és szolgáltatások előállításának transzformációs folyamata – hozzájárul a vállalatok üzleti teljesítményéhez. Számtalan empirikus kutatás (pl. Demeter, 2003; Holweg, 2007) és gyakorlati példák sora támasztja alá ezt az állítást. Természetesen különböző vállalatoknál különböző a hozzájárulás mértéke. Az innovációra (pl. Apple), vagy a marketingre (pl. Coca-Cola) építő vállalati stratégiák kevésbé igénylik a termelés magas teljesítményét, az érett iparágakban működő, tömegterméket előállító vállalatoknál – például az autóiparban – azonban élet-halál kérdése lehet a termelés hatékony működése (Porter, 1980). Éppen az autóiparban tevékenykedő Toyota hozta létre azt a lean termelési rendszert, amely mára a termelés új paradigmájává nőtte ki magát (Bartezzagi, 1999).
Ma azonban már rendszerint nem elég, ha egy vállalat egy országban, egy telephelyen állítja elő termékeit. Valódi sikert, gyors növekedést azok a vállalatok tudnak elérni, amelyek nemzetközileg kiterjesztik tevékenységüket – akár több földrészre is – és globális vállalatként2 igyekeznek kihasználni a vállalathálózatban fellelhető szinergiákat.
Bár korábbi vizsgálataink alapján a több országban, több telephelyen működő multinacionális cégek nem feltétlenül termelési gyakorlatukban, sokkal inkább üzleti teljesítményükben múlják felül versenytársaikat (Matyusz és társai, 2009), meggyőződésünk, hogy ez az előny nem pusztán az adómegtakarítások, és a méretgazdaságos működés következménye.
A globális vállalatok egyik legnagyobb ereje – amelyet a fenti két tényező kétségkívül alaposan megtámogat – hálózatos jellegükből fakad, melynek révén képesek az országhatárokon túlnyúló szinergiák kihasználására, valamint az egyes leányvállalatoknál kifejlesztett tudás megosztására és hasznosítására. A könyvben azokat a tényezőket igyekszünk összeszedni, amelyek a globális vállalatok versenyképességét3 a termelés oldaláról támogatják.
A könyvben a következő kérdéseket érintjük:
1) A hálózati működés történelmi fejlődése;
2) A termelés nemzetközivé válásának néhány általános jellemzője, a nemzetközi termelési hálózatok stratégiája;
3) A létesítmények hálózatából fakadó előnyök és a létesítmények elhelyezésének szempontjai;
4) A tudásmegosztás lehetőségei, eszközei és eredményei a termelési hálózatokban, a technológiatranszfer néhány jellemzője.
Felvezetőként az 1. részben egy rövid történelmi kitekintéssel kezdünk a globális hálózatok fejlődéséről. Azokat a mozgatórugókat, fő kérdéseket vizsgáljuk meg, amelyek segítségével az egyszerű határokon átnyúló kereskedelemtől eljutottunk a globális értékhálók működéséig.
2 A könyvben globálisnak tekintjük azt a vállalatot, amely több országban állít elő terméket, és a termelőegységek között szerves kapcsolat, intenzív koordináció létezik. Egyes megközelítések a globális szót inkább földrajzi szempontokhoz, egy kontinensen átnyúló működéshez kötik, aminek szintén van relevanciája. A nemzetközi vállalatok fejlődésének állomásairól, és néhány további elnevezésről a könyv következő fejezete ad mélyebb áttekintést. Bár az irodalom (legalábbis az operations management irodalom) globális termelési hálózatokról beszél – azok fejlettségi szintjétől, és a tagok kapcsolatának jellegétől függetlenül – mi inkább a nemzetközi termelési hálózat elnevezést használjuk a továbbiakban, ha csak nem akarunk éppen a termelőegységek közötti szerves együttműködésre utalni.
3 A versenyképességet a termékek, a vállalatok, a nemzetek és régiók szintjén egyaránt lehet értelmezni (Chikán és társai, 2002; Chikán, 2011). A könyvben tulajdonképpen csaknem mindegyik szint előkerül. A termelés elsősorban a termékek versenyképességén, a vevőkért folytatott küzdelmen keresztül méretődik meg, de a vállalati szintű versenyképességnek fontos összetevője a vállalatok működőképessége (Chikán, 2006), amelynek alapja a termelés megfelelő színvonalú menedzsmentje.
A 2. részben arról kívánunk áttekintést nyújtani, vajon miért előnyös a vállalatoknak a termelés szemszögéből nézve nemzetközivé válni. Milyen témakörök merülnek egyáltalán fel, amikor a termelés hatékony nemzetközi működéséről beszélünk, és hogyan valósítják meg a vállalatok a termelést nemzetközi méretekben. A szakirodalomban található viszonylag kevés eredményen túl hazai példákkal is igyekszünk rávilágítani a feltárt jelenségekre.
Bár sok témakör viszonylag távolállónak tűnhet majd a termeléstől, a nemzetközi termelésmenedzsment4 egyik legnagyobb eltérése a hagyományos termelésmenedzsmenttől pontosan az, hogy nemzetközi, azaz országhatárokon átnyúló. E dimenziója miatt pedig rögtön olyan kérdések jelennek meg benne, mint a kulturális és ismeretbeli, tanulási különbségek, a háttérül szolgáló eltérő politikai-gazdasági rendszerek, a különböző országok komparatív előnyei, stb.
Ezek a tényezők tűnnek fel, amikor kiderül, hogy egy-egy sikeres termelési gyakorlat csak gyenge másolat lehet, és korántsem hozza meg a származási országban tapasztalt előnyöket.
Erre a legjobb példát a lean „pályafutása” szolgáltatja, ahol hosszú ideig tartott a japán sajátosságok leválasztása magáról a termelési rendszerről (ld. Holweg, 2007). A rugalmas gyártórendszerek képesek 24 órában működni ember jelenléte nélkül, mégis másképpen alkalmazzák őket az egyes országokban (Jaikumar, 1986). A minőségmenedzsment módszerei hatékonyakan működnek az egyik országban (Garvin, 1983), és elmaradnak a másikban. A fő kérdés, hogy miért? A kontextuális, illetve kontingenciatényezők5 – melyek egyike az országhatás – vizsgálata ma még gyerekcipőben jár a termelésmenedzsmentben (Sousa és Voss, 2008; Matyusz, 2012).
De ezek a tényezők jelentkeznek akkor is, amikor a multinacionális, több kontinensre kiterjedő hálózatban működő vállalatok egyes leányvállalataik és főbb ellátási lánc partnereik helyzetét és szerepét meghatározzák, amikor a tevékenységek, erőforrások, ismeretek és outputok országhatárokon átnyúló elosztása zajlik; és ezek következménye csapódik le az egyes leányvállalatok működésében.
A 3. részben tárgyaljuk a termelési hálózatok néhány általános jellemzőjét, a létesítményelhelyezés kérdéseit. Talán a legizgalmasabb terület a tudás- és technológiatranszfer, amely a hálózati működés lelkének nevezhető, és amivel a 4. részben foglalkozunk.
Végül az 5. részben négy, az elmúlt 20 évben készült tanulmányt teszünk közre, ami a nemzetközi termelés különböző aspektusaival foglalkozik.
4 Nemzetközi termelésmenedzsment alatt egyszerűen azt értjük, hogy a vállalatok több helyszínen állítják elő termékeiket. Ez a kontextuális, országbeli sajátosságokon túl logisztikai, ellátási lánc menedzsment, tudásmenedzsment, stb. kérdéseket vet fel az üzemek és a vállalatok szintjén egyaránt, amelyekkel a jelen könyvben is foglalkozunk.
5 A kontingencia-elmélet szerint a szervezetek belső struktúrájukat folyamatosan a vállalaton kívüli tényezők változásaihoz igazítják, hogy az illeszkedés segítségével magas teljesítményt érjenek el. Az elméletet követve azonosíthatóak olyan kontingenciaváltozók, amelyek a környezeti tényezők különbségeit fejezik ki. Így kialakíthatóak környezeti sajátosságokkal jellemezhető vállalatcsoportok és meghatározható, hogy az egyes csoportoknál milyen szervezeti megoldások vezetnek a legjobb teljesítményhez. Sousa és Voss (2008) vizsgálata alapján a termelésmenedzsmentben vizsgált leggyakoribb kontingenciatényezők a nemzeti kontextus és kultúra, a vállalatméret, és a stratégiai kontextus, de sajátos termelésmenedzsment kontextust jelent a termelési gyakorlat számára például a használt termelési folyamat is. Egy kontingenciatényező fő jellemzője, hogy a vizsgált probléma szempontjából adottságnak, rövid távon nem változtatható tényezőnek tekintendő.
I.2. ábra: A könyv gondolatmenete TÖRTÉNELMI KITEKINTÉS:
a nemzetközi termelési hálózatok fejlődése
IRODALOMFELTÁRÁS:
nemzetközi termelési hálózatok
• Nemzetközivé válás fő jellemzői
• Létesítményelhelyezés termelési hálózatokban
• Tudás- és technológiatranszfer termelési hálózatokban
EMPIRIKUS KUTATÁSOK
• Termelésmenedzsment regionális összevetésben
• Vállalattípusok termelésmenedzs-mentje Magyarországon
• Vállalatok nemzetközi működése és az országok fejlettsége
• A nemzetközi működés hatása az operatív teljesítményre
Szintetizálás, reflexiók, következtetések