A KÍSÉRLETI MODELL ÖSSZEG- ÖSSZEG-ZÉSE ÉS TANULSÁGÁGAI

A kísérleti modellprogram – bár ebben csak korlátozott számú 75 évnél idôsebb ember vehetett részt – számos fontos eredmény-nyel zárult. Mindkét év adatai azt mutatják, hogy az idôs emberek esetében a lakáson kívüli tevé-kenységek általában beszûkültek és megnôtt a lakás szerepe. Az idôsek ugyanakkor a lakáson belül is számos problémával szembe-sültek. Bár gondot jelentett számuk-ra az öltözködés és a lakáson belü-li közlekedés is, mégis ezek a köny-nyebben megoldható feladatok csoportjába tartoztak. A többség számára „kisebb nehézséget oko-zott” az ágyból való felkelés és a köny-nyû házi munka is. Ugyanak-kor az idôsek jelentôs része ne-hezen fürdött, fôzött, használta a mellékhelyiséget (vidéken). Für-dés esetén alapvetô akadály volt a kád használata, míg fôzésnél a konyhai berendezések nem felelô kialakítása. Gondjaik meg-oldása érdekében az idôs embe-rek jelentôs része használt moz-gásukat segítô eszközt, stabili-tásukat javító (korábban felszerelt) kapaszkodókat, ennek ellenére otthonukban mégsem éltek tö-kéletes biztonságban. A segéd-eszközök hiányát a lakások áta-lakításának gyakran igen egyszerû

mûszaki megoldásai némileg vagy teljesen ellensúlyozták, a botot, já-rókeretet kiválthatta a kapaszkodók felszerelése vagy a bútorok átren-dezése. Ugyanakkor az idôseket is meg kellett gyôzni az új megoldások helyességérôl, amihez türelem kel-lett. Nemcsak az idôsnek kell elvisel-nie az átalakítással járó felfordulást, de az abban résztvevôknek is tisz-tában kell lenniük azzal, hogy az idôs ember fokozott figyelmet igényel és érdemel.

Bár korábban majdnem min-den idôs végzett vagy végeztetett átalakítást lakásában, ezek az át-alakítások mégsem eredményez-tek akadálymentesítést, és így na-gyobb biztonságot sem. Általá-ban javították a lakás mûszaki színvonalát, de a legtöbb esetben, a szakszerûtlen megoldásokkal (a kapaszkodó nem megfelelô hely-re szehely-relése) nem könnyítették az idôsek életét és az átalakítások nem jelentettek igazi akadálymen-tesítést. A felújítások logikája tradi-cionális volt. A program ennek megváltoztatását indította el. Arra is akadt példa, hogy az érintett a meglévô anyagi kerethez szívesen hozzáadott saját pénzébôl, hogy a teljes akadálymentesítést meg-oldhassák.

A modellkísérlet egyik legfonto-sabb tapasztalata, hogy az átalakí-tások hatására jelentôs mértékben lecsökkent az elesések száma.

Ennek alapvetô következményeként az idôsek biztonságosabban, to-vább maradhatnak otthonukban, kisebb mértékben szorulnak mind a magas költséggel járó egészség-ügyi, kórházi kezelésre mind a szin-tén magas költséget igénylô bent-lakásos idôsotthoni ellátásra.

Viszonylag kis költséggel – 2003-ban és 2004-ben lakáson-ként 300.000 forint – a négy-öt leg-fontosabb kisebb, vagy egy-két nagyobb akadálymentesítéssel az idôsek életminôsége is javult. Külön ki kell emelni ezt az agg korúak esetében, akik hátralévô éveiket tölthetik el otthonukban azáltal, hogy alapvetô, mindennapi szükségle-teik elvégzése könnyebbé vált.

Akkoris igaz ez, ha az átalakítások általában nem jelentettek teljes körû akadálymentesítést. A korábban legjelentôsebb problémának ítélt tisztálkodási lehetôségek lettek egy-szerûbbek, biztonságosabbak. A ta-pasztalatok többsége ezt bizonyítja.

Ugyanakkor – ahogy szem-léltettük – egy-két esetben nem hozták meg a várt eredményt, más esetben viszont sokkal többet nyert az idôs ember az átalakítással.

Ezek a benyomások szintén fon-tosak, árnyalják a képet. Figyel-meztetnek arra, hogy a késôbbiek-ben ezekre a kérdésekre fokozott figyelmet kell fordítani.

A modellkísérlettel sikerült feltárni a különbözô lakástípusok – családi ház, panellakás, többeme-letes ház –, illetve a különbözô te-lepüléstípusok – város, városias kül-terület, falu – közötti különbségeket is. Azt a feltételezésünket, hogy a nagyvárosi és a kistérségi akadály-mentesítés között eltérés van, a kí-sérleti modell bebizonyította. A falun lévô házak akadálymentesítése esetében vannak a városival mege-gyezô vonások, de számos prob-lémát találtunk, amelyek csak a falu-sias életformára jellemzôek. A falusi házaknál jellemzôen elôforduló áta-lakítások megoldása másfajta mér-nöki beavatkozást és kivitelezést igényel. Modellünkben a lakás és az otthon fogalma azonos egy panel-vagy többemeletes házban lévô lakással. A külsô környezet a laká-son kívül kezdôdik, amely fölött az idôs ember nem vagy csak részben rendelkezik (lépcsô, lift), ezért an-nak akadálymentesítése nehezebb, csak külsô szereplôk bevonásával (lakótársak stb.), sokkal idôigénye-sebb módon, vagy egyáltalán nem valósítható meg. Ugyanakkor a falusi házaknál az otthon térben kitágul.

A lakáson kívüli környezet még mindig az otthonhoz tartozik, amelyet az idôs vagy családtagja különösebb nehézségek nélkül átalakíthat, átalakíttathat.

elôtt kell tartani, hogy – akár unifor-mizált, panelkörnyezetben is – a rászorulók nem „átlag” emberek, hanem, számuktól függetlenül, egyenként sajátos igényekkel, több-nyire magukra utaltan élô idôs személyek.

A modellprogram során szerzett tapasztalatok továbbadásával sze-retnénk egy rosszul rögzült szem-léleten változtatni. Az önkormány-zatok számára lehetôvé kívánunk tenni egy újfajta gondozó-ápoló elem beépítését szolgáltatásaik kö-zé. A tapasztalatok megismerése segíthet a szakmában régóta dol-gozó mûszaki szakembereknek is, akiknek – a fiatalabb mérnökökkel ellentétben – legtöbbször még fa-kultatív módon sem volt erre al-kalmuk.

Úgy véljük, a családoknak is fon-tos tudomást szerezniük a bemuta-tottakról. A könyvünkben ismerte-tett módszerek alkalmazásával nem-csak könnyebbé válhat szüleik, rokonaik gondozása, de megnyug-tató is lehet az a tudat, hogy na-gyobb biztonságban tudják ôket. E példatár – reményeink szerint – nem vége, hanem kezdete egy folyamat-nak, ami az egyszerûen alkal-mazható megoldások sokszínûsé-gét hozza majd magával, és amiben felismerhetô lesz az Akadálymen-tesítés Európai Eszméje is.

A rendelkezésre álló átlagos pénzügyi keretbôl (lakásonként 300.000 forint) a lakás alapbizton-ságát sikerült megoldani. Mind Budapest III. kerületében, mind Debrecenben, illetve Tiszavasvári kistérségben egy-két nagyobb ösz-szegû, illetve négy-öt viszonylag kis költséggel megvalósítható áta-lakításra került sor, amelyek bizton-ságosabbá tették az idôs emberek életét. Az átalakítást nemcsak a lakás és a település jellege (panel-ház, többemeletes (panel-ház, falusi csa-ládi ház), hanem a lakás állaga is nagyban befolyásolta, amely prob-lémára a modellkísérlet világított rá, sokszor a már megkezdett mun-kálatok során. A modellkísérletben meghatározott anyagi és idôkere-tek mellett az építési, létesítési engedélyhez kötött beavatkozások nem voltak elvégezhetôek, ehhez engedélyek szükségesek, amelye-ket külön elôkészítô munka során kell beszerezni.

A program sikerében meg-határozó szerepe volt annak, hogy bár elôször szociológiai, majd azt követôen mûszaki természetû munka folyt, soha nem hagyták figyelmen kívül a munkacsoportok tagjai az érintett idôs emberek igényeit, személyiségük adottságait.

Bármilyen akadálymentesítésnél, átalakításnál vagy a lehetôségek továbbgondolásakor, mindig szem