A kísérletek során felhasznált állatkísérleti módszerek

3.2.1.1. A bendıbeli lebonthatóság megállapítása az in situ eljárással A fehérje bendıbeli lebonthatóságának csökkentésére felhasznált aldehidek hatását, a kialakított védett fehérjekoncentrátum, valamint a védett zsírkészítmény aktuális bendıbeli lebonthatóságát az in situ mód-szerrel állapítottuk meg.

A kísérleteket minden esetben 3 magyartarka x holstein fríz R4

tehénnel végeztük. A zsákocskák Scrynel nevő mőanyagszövetbıl (Zürcher Beuteltuchfabrik AG. Schweiz) készültek, melynek pórusmére-te 40 mikron volt. Amikor az aldehideknek a fehérje bendıbeli degradabilitására gyakorolt hatását vizsgáltuk, az inkubációs idı mindig 24 óra volt. Az aktuális fehérje, illetve zsír lebonthatóság megállapítása-kor az inkubációs idı 0, 2, 4, 8, 12, 24 és 48 óra volt. Valamennyi takar-mányt, illetve készítményt tehenenként és inkubációs idınként ötszörös ismétlésben vizsgáltuk (5 zsákocska/ismétlés/tehén).

A zsákocskákat az inkubációt követıen gondosan átmostuk, hogy belılük a már lebontott táplálóanyagokat, valamint a bendıfolyadék ma-radványokat eltávolítsuk. A mosásra váró zsákocskákat langyos vízben rázógépen 8x10 percig mostuk. A mosáshoz felhasznált vizet mind a nyolc alkalommal frissre cseréltük. A zsákocskák szárítása 60^oC hı

mér-41

séklető termosztátban történt. A védett fehérjekoncentrátum és a védett zsírkészítmény aktuális bendıbeli lebonthatóságát. Kristensen és mtsai (1982) módszerével számítottuk ki.

A fehérjevédelem céljára felhasznált aldehideknek, a védett fehér-jekoncentrátumnak, valamint a védett zsírkészítménynek a bendı -fermentációra gyakorolt hatására a bendıfolyadék paramétereinek válto-zása alapján kívántunk következtetni. Ezeket a kísérleteket a védett fe-hérjekoncentrátum esetében három, bendı- és duodenumfisztulával ellá-tott magyartarka x holstein-fríz R4 növendékbikával, a védett zsírkészít-mény vizsgálatakor pedig 3, bendıfisztulás magyartarka x holstein-fríz R4 tehénnel végeztük szakaszos kísérleti módszerrel. Az elıetetési sza-kasz 10 napig tartott, melyet egy 4 napos kísérleti szasza-kasz követett. A 4 napos kísérleti szakasz valamennyi napján naponta két alkalommal, a reggeli etetés elıtt, majd az etetést követı 3 óra múlva a bendıfisztulán át mintát vettünk a bendıfolyadékból. A mintát hıtárolós palackokban szállítottuk a laboratóriumba. Erre azért volt szükség, hogy a bendı mik-robák megırizzék aktivitásukat, ugyanis a vizsgálatok során a bendı fo-lyadék aktivitását is vizsgáltuk. A bendıfolyadék mintákból a következı paramétereket állapítottuk meg: pH, NH3- és illózsírsav tartalom, a ben-dıfolyadék aktivitása.

3.2.1.2. A bendıben szintetizálódó mikrobafehérje mennyiségének megállapítása

A védett fehérje etetés és az amidanyag kiegészítés kombinálásá-nak a mikrobafehérje szintézis mértékére gyakorolt hatását 3, bendı- és duodenumfisztulával ellátott magyartarka x holstein-fríz R4 bikával

vizs-42

gáltuk szakaszos kísérleti módszerrel. Az elıetetési szakaszok 10 napo-sak voltak, amelyeket 4 napos vizsgálati szakaszok követtek. A vizsgálati szakaszok 1. és 4. napján 6 és 16 óra között kétóránként mintát vettünk a duodenális chimuszból. Tekintettel arra, hogy a kísérleti állatok nem át-folyó (re-entrant), hanem T-fisztulával rendelkeztek, a duodenumon átha-ladó chimusz mennyiségének megállapításához jelölıanyagra van szük-ség. Jelölı anyagként TiO2-t kevertünk az állatok abraktakarmányába. A TiO2 nem csak azért minısül jó jelölıanyagnak mert egyenletesen halad át az emésztıcsövön és mert egyáltalán nem szívódik fel az emésztıcsı egyik szakaszában sem, hanem azért is, mert kimutatása a chimuszból, vagy a bélsárból viszonylag egyszerő eljárás (Brandt és Allam 1987).

A chimusz mintáknak a következı paraméterei kerültek meghatá-rozásra: pH, szárazanyag, nyersfehérje, NH3, DAPA (diamino-pimelinsav), valamint a TiO2-tartalom.

A vizsgálati szakaszok 3. napján a fisztulán át mintát vettünk a bendıfolyadékból. Ebbıl nyertük ki azt a mikroba masszát, amelybıl a mikrobák nyersfehérje-tartalmát, valamint a mikrobafehérje DAPA-tartalmát megállapítottuk. A mintavételre minden alkalommal a 3 órával a reggeli etetést követıen került sor.

3.2.1.3. Üzemi tejtermelési kísérletek

Annak a megállapítására, hogy a vizsgált védett fehérjekoncentrá-tum, valamint védett zsírkészítmény milyen hatást gyakorolnak a tehenek tejtermelésére, a tej összetételére, a tejjel termelt táplálóanyagok mennyi-ségére, valamint a tejzsír zsírsav összetételére, három üzemi tejtermelési kísérletet végeztünk a Sárvári Mezıgazdasági Rt. szitamajori és

hegyfa-43

lui tehenészeti telepén, valamint a Komáromi Mezıgazdasági Rt.

csémpusztai tehenészeti telepén.

A kontroll, valamint a kísérleti csoportokat mindhárom kísérlet esetében tehénpáros módszerrel állítottuk össze. A tehénpárok kiváloga-tásakor a következı szempontokat vettük figyelembe: tejtermelés az elı -zı laktációban, az eddigi laktációk száma, az elléstıl eltelt napok száma a folyamatban levı laktációban, tejtermelés a kísérlet indulásakor. A csémpusztai tehenészeti telepen fajtatiszta holstein-fríz tehenekkel végez-tük a kísérletet, míg a Sárvári Mezıgazdasági Rt. két telepén magyartar-ka x fríz keresztezett tehenekkel folytak a kísérletek. A holstein-fríz vérhányadot a tehénpárok kialakításakor már nem tartottuk szüksé-gesnek figyelembe venni, a gazdaságnak ugyanis mindkét telepén 90 %-ot meghaladó volt az állományban a holstein-fríz génhányad. Azt, hogy a tehénpárok összeállításakor figyelembe vett szempontok a három kísérlet csoportjaiban hogyan alakultak, a 2. táblázatban foglaltam össze.

2. táblázat A tehénpárok kiválogatásakor figyelembe vett paraméterek

alakulása az üzemi tejtermelési kísérletekben

Paraméter 1. kísérlet 2. kísérlet 3. kísérlet 4. kísérlet

44

A 2. táblázat adatai alapján megállapítható, hogy mindhárom kí-sérletben közel azonos paraméterekkel rendelkezı csoportokat sikerült kialakítani, ami a megalapozott következtetések egyik lényeges feltétele.

A Sárvári Mezıgazdasági Rt. mindkét tehenészeti telepén számí-tógéppel összekapcsolt fejési rendszer mőködött, így lehetıségünk volt a tehenek tejtermelésének fejésenkénti regisztrálására és nyilvántartására.

A Komáromi Mezıgazdasági Rt. csémpusztai tehenészeti telepén Tru test berendezéssel ugyancsak fejésenként és egyedenként mértük a tejterme-lést.

A tej összetételét mindhárom kísérletben hetente két alkalommal egyedileg mértük. A vizsgálatokat a Gödöllıi Állattenyésztési Teljesít-ményvizsgáló Kft. System-5000 (Foss Electric Koppenhága) automatával végezte. Valamennyi minta esetében a tej zsír, fehérje, cukor és karbamid tartalmát állapítottuk meg.

3.2.2. A kísérletek során felhasznált kémiai vizsgálati eljárások