A két fafajhoz tartozó eredmények összehasonlítása hatóanyagonként

Az egyes összetevık kioldódási jellemzıit a fafajok között összehasonlításban vizsgálva, elsıként a bórról elmondható, hogy mindkét fafaj esetében azonosan változnak ill. nem változnak az eltérı védıszer-beviteli mennyiség és mód következtében (89. ábra). A kioldási ütemekrıl elmondható, hogy mindkét fafaj esetében az üzemi telítéshez tartozó ütem a kisebb, de az erdeifenyı esetében jóval nagyobb a különbség.

89. ábra. A bükk és erdeifenyı próbatestekbıl kioldott összes bór mennyisége és százalékos aránya a bevitthez képest a különbözı kezelések és védıszerfelvételek esetében

K-I K-II K-III VI

B mg E mg

B % E %

0 20 40 60 80 100

Kioldódás

Be vitel

Króm

A króm kioldódási jellemzıirıl ez már nem mondható el, hiszen már a laboratóriumi kezelés keretében is jelentıs különbség mutatkozott a két fafaj között és az üzemi telítéssel összehasonlítva még nagyobb az eltérés (90. ábra).

90. ábra. A bükk és erdeifenyı próbatestekbıl kioldott összes króm mennyisége és százalékos aránya a bevitthez képest a különbözı kezelések és védıszerfelvételek esetében

A 90. ábrán látható, hogy amíg a bükk esetében nem eredményez változást az eltérı kezelés, addig az erdeifenyınél aránytalanul magas kioldási mennyiség adódott. A kioldási arányokban a bükk esetében csekély csökkenés tapasztalható, az erdeifenyınél fellépı növekedés pedig mérsékeltebb. A kioldási ütemekrıl megállapítható, hogy erdeifenyı esetében az üzemi telítéshez tartozó ütem a kioldási folyamat teljes ideje alatt kisebb (84.

ábra), a bükk esetében pedig (76. ábra) a harmadik naptól magasabb, mint a laboratóriumi kezeléshez tartozó ütemek.

K-I K-II K-III VI

E mg B mg

E % B %

0 2 4 6 8 10 12 14 16

Kioldódás

Bevitel

Réz

A réz adatai alapján látható (91. ábra), hogy a kioldott mennyiségekben mindkét fafaj esetében az üzemi telítés csökkenést eredményezett, de az erdeifenyınél bekövetkezı csökkenés lényegesen nagyobb és nem követi a laboratóriumi kezeléskor megfigyelt tendenciát (85. ábra). A kioldási arányok esetében az erdeifenyınél rendkívül feltőnı a visszaesés. A bükknél ez csak az elsı két védıszerfelvételhez képest nagy eltérés.

91. ábra. A bükk és erdeifenyı próbatestekbıl kioldott összes réz mennyisége és százalékos aránya a bevitthez képest a különbözı kezelések és védıszerfelvételek esetében

A kioldódási ütemek összehasonlítása alapján elmondható, hogy a bükk esetében az eltérı kezelési mód nem eredményez eltérı kioldási ütemet, de az erdeifenyınél lényegesen kisebb az üzemi telítést követı kioldódás üteme.

K-I K-II K-III VI

B mg E mg

B % E %

0 2 4 6 8 10 12 14 16

Kioldódás

Bevitel

3.3.4. Az eredmények értékelése 3.3.4.1. Bükk próbatestek értékelése Bór

A bór gyakorlatilag teljes kioldódását és annak ütemét a jelentısen elétérı kezelés sem befolyásolta (73. és 74. ábra).

Króm

A króm esetében a kétféle kezelés után közel azonos mennyiségek oldódtak ki, de ez az eltérı bejuttatott mennyiségek miatt eltérı hányadot jelent (75. ábra). A hányadok közötti különbség különösen a két alacsonyabb laboratóriumi koncentrációhoz képest jelentıs, a legnagyobbhoz tartozóval már összemérhetı. Ez alapján a bejuttatott mennyiség hatása minısül erısebbnek.

A kioldódási ütemben (76. ábra) a harmadik naptól érvényesül a nagyobb mennyiségbıl eredı nagyobb koncentráció-gradiens hatása.

Réz

A réz esetében az üzemi telítés után oldódott ki a legkisebb mennyiség, de a hányadot is tekintve teljes hasonlóságot mutat a krómnál tapasztaltakkal (77. ábra). A két hatóanyag viselkedésének hasonlósága ebben a vonatkozásban is helytálló, tehát itt is a beviteli mennyiség hatása a domináns.

A bükk próbatestekbıl történt kioldódásról megállapítható, hogy a kezelés körülményei a bejuttatott mennyiségek közötti nagy eltérések ellenére, egyik hatóanyag esetében sem befolyásolták jelentıs mértékben kioldódási jellemzıket (80. ábra). Továbbá fennáll az a korábbi megállapítás, hogy bükk esetében a réz és króm kioldódási viselkedése nem független egymástól, szoros kapcsolatban vannak, vagyis a fatestben a fa alkotórészeivel együttesen képeznek vízben oldhatatlan komplexeket.

3.3.4.2. Erdeifenyı próbatestek értékelése Bór

Az erdeifenyı próbatestekhez tartozó adatok alapján megállapítható, hogy a bór esetében csupán a kioldódási ütemben (82. ábra) tapasztalható lényeges eltérés a kétféle kezelés után.

Az üzemi telítést követı kisebb kioldódási ütem a védıszer sokkal erıteljesebb besajtolásából ered, mivel ennek következtében az oldható vegyületeknek nagyobb pórusdiffúziós gátlást

kell leküzdeniük ahhoz, hogy a kioldó víz fıtömegébe jussanak. A kioldódási hányadban jelentkezı néhány százalékos különbség (81. ábra) nem jelentıs.

Króm

A króm kioldódásakor az üzemi telítés után lényegesen nagyobb volt a kioldódott hányad a laboratóriumihoz képest (83. ábra), tehát ebben az esetben az eltérı jellegő kezelés hatása volt sokkal erısebb. A kioldódás ütemében is tükrözıdik, hogy lényegesen nehezebben jutnak ki a fatestbıl az erıteljesebben besajtolt oldható részek (84. ábra).

Réz

A réz kioldódásáról is megállapítható, hogy a kezelés jellegének a hatása az erısebb, de a hatás iránya ellentétes (85. ábra). Az üzemi telítés után rendkívül kis mennyiség és hányad oldódott ki. A kezelés eltérı jellege a kioldódási ütemben a krómnál leírthoz hasonló módon érvényesül (86. ábra).

Az egyes hatóanyagok viselkedését összehasonlítva óriási különbségek figyelhetık meg (87.

és 88. ábra). Amíg bór esetében alig van hatással az eltérı kezelés, addig a króm és a réz esetében nagyon markáns, de ellentétes irányú a változás. Ennek magyarázata a 3.2 fejezetben már említett, az üzemi telítést követıen a réz és króm vegyületek eltérı reakciósebessége a fenyı faanyagának összetevıivel. Ez a jelenség a laboratóriumi kezelés paraméterei mellett nem lép fel. A kioldódási ütemek esetében mindhárom ion az üzemi telítést követıen oldódott ki lényegesen lassúbb ütemben (82., 84. és 86. ábra). Ez, a bór esetében említett erısebb fizikai kötıdésen túl, a króm esetében a nagyobb mennyiséggel és a réz által le nem kötött csoportokkal alkotott vegyületek eltérı oldhatóságával és stabilitásával magyarázható. A réz esetében pedig abból ered, hogy az üzemi telítés körülményei között képzıdött vegyületek sokkal stabilabbak.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a kezelési technológia hatása fafajonként jelentısen eltérı mértékben befolyásolja a hatóanyagok kioldódási tulajdonságait.

A fafajok befolyásoló szerepének összehasonlítása alapján megállapítható:

- a réz kioldódása során a két fafaj esetében jelentıs különbségek tapasztalhatók a jellemzık változásában (91. ábra).

Általános érvényő megállapítás csak a bór esetében tehetı, mivel egyik vizsgált tényezı sem okozott jelentıs változást. A másik két hatóanyag esetében a két tényezı (fafaj, kezelés) közül a fafaj hatása az erısebb.