A képzővel alakult személynévi helynevek változásviszonyai

volt nehéz döntést hoznunk, hogy a helynévben szereplő képzőelem a személynév vagy a helynév létrehozásában játszott-e szerepet, az alább következő elnevezé-sekben a formáns helynévképzői funkcióját bizonyosra vehetjük. Megítélésük azonban mégsem egyértelmű, mivel a képzővel álló névalakok változatként jelent-keznek más névformák mellett, s a létrejöttük hátterében nemcsak a morfematikai szerkesztés, hanem más keletkezéstörténeti folyamatok is legalább olyan valószí-nűséggel állhatnak. Ennek pedig a személynévi helynevek esetében azért van je-lentősége, mert ha egy település nevének Boja (1289/1291: Boya, v., Gy. 1: 288, Baranya vm.) és Bojád (1287: Boyad, v., i. h.), Péter (1227/1443: Peter, v., Gy.

1: 368, Baranya vm.) és Peterd (1296: Peterd, p., i. h.) alakváltozatai közül a formáns nélküli az elsődleges, s a képzett forma utólagos bővülés eredménye, ak-kor a személynév nem a helynévképzéshez, hanem a metonimikus, formáns nél-küli névadáshoz szolgált alapul, a Bojád, Peterd névstruktúrák pedig a puszta személynévi eredetű Boja, Péter helynevekből származnak. Az ilyen morfológiai variánsok esetében ugyanakkor az elsődleges névváltozat kiderítése többnyire igen fogas és megnyugtatóan csak ritkán tisztázható kérdés.

A következőkben néhány olyan névpárt mutatok be, amelyek egyik tagjaként helynévképzős struktúrájú, alapszavát tekintve személynevet tartalmazó helynév áll. Arra az esetek zömében nem vállalkozom, hogy az esetleges változási irányt meghatározzam, noha feltehető, hogy az itt említett nevek egy részében talán sze-mélynevet tartalmazó helynév továbbalakulása vezetett a képzős alak megszületé-séhez. Ez azonban — a tipológiai besorolás nehézségein túl — azért nem okoz az értékelésben különösebb problémát, mert a mindenkori névhasználók számára a személynév felismerésének és azonosításának a lehetőségét a képzős helynévben az a körülmény nemigen befolyásolja, hogy a helynév a személynévből közvetle-nül alakult-e az illető helynévképzővel helynévvé, vagy pedig egy eredetileg pusz-ta személynévi eredetű helynév másodlagos változás eredményeként vette-e fel a képzőelemet. Vagyis a Peterd településnév a névhasználók tudatában (a mentális-kognitív folyamatokban) akkor is előhívja akár még évszázadok múltán is egy hajdan volt Péter nevű birtokos emlékét, ha a képzett helynév történetileg nem a Péter személynévből, hanem egy elsődleges Péter helynévből jött is létre; a hely-névnek ugyanis végső soron mégiscsak a Péter személynév a forrása. Ez a név konnotációjára, asszociatív felidéző erejére vonatkozó megjegyzés persze más-képpen is érvényes: a Bojád településnév bizonyos idő elteltével viszont akkor sem idézi fel a személynévi előzményt, ha a helynév történetesen valóban egy Bo-ja ~ BaBo-ja személynévből alakult is -d helynévképzővel (minthogy a személynév idővel kiesett a személynévrendszerből). Mindez tehát nagyban függ a személy-név jellegétől, személyszemély-névi státuszának, pozíciójának erős vagy gyenge voltától,

ami viszont az adott névforma gyakoriságával, névhasználói körének nagyságá-val áll megítélésem szerint a legszorosabb összefüggésben.

A névváltozatok között a képzős és képzőtlen variánsok szerepelnek a legna-gyobb arányban, de olykor többféle képzős névforma váltakozását is tapasztal-hatjuk a személynévi alapszóhoz kapcsolódóan. Ritkán a képzős helynév alakvál-tozataként személynévvel összetett, földrajzi köznévi utótagú helynévre is akad-hatunk. E változásviszonyok tagjaiként — az adott elemek általános gyakorisági viszonyainak megfelelően — rendre az -i és a -d képzős helynévstruktúrák szere-pelnek, más formánsokat csak kivételesen regisztrálhatunk ebben a szerepkörben.

K é p z ő s é s k é p z ő t l e n személynévi helynevek párhuzamos (vagy éppen egymást követő) használatára mutatnak a következő névpárok: az Arnót (1281/1347: Arnold, t., Gy. 1: 753, Borsod vm.; vö. 1181: Arnolt szn., CAH.

78, ÁSz. 74) ~ Arnóti (1230: Ornolthy, t., i. h.), Pály (1248/1366: Paul, v., Gy.

1: 133, 158, Abaúj vm.; vö. 1138/1329: Paul szn., SZABÓ D. 1936: 131, ÁSz.

618) ~ Pályi (1280: Pauly, t., i. h.), Simon (1332/PR.: Simon, Gy. 1: 473, Bars vm.; vö. 1138/1329: Simon szn., SZABÓ D. 1936: 131, ÁSz. 716) ~ Simonyi (1324: Symoni, p., i. h.),¹³ Szent (1325: Scenth, p., Gy. 1: 728; vö. talán +1135:

Scemd szn., PRT. 8: 273, ÁSz. 844, 1237–1240: Scente szn., PRT. 1: 774, ÁSz.

847) ~ Szenti (1198 P./PR.: Scentii, v., i. h.),¹⁴ Tamás (1332–37/PR.: Tamas, Gy. 1: 673, Bihar vm.; vö. 1215/1550: Tomas, ÁSz. 761) ~ Tamási ([1291–94]:

Tamasy, i. h.)¹⁵ helynevekben a formáns nélküli személynév -i képzős formával áll változásviszonyban; az Álmos (1281: Almus, v., Gy. 1: 593, Bihar vm.; vö.

1138/1329: Almus szn., SZABÓ D. 1936: 56, ÁSz. 59) ~ Álmosd (+?1261>1810:

Almusd, i. h.), Dédes ([1240]: Dedus, v., Gy. 1: 769, Borsod vm.) ~ Dédesd

13 A Simoni betűhív forma mögött a betűk hangértéke alapján szóvégi palatalizáció eredménye-ként előálló [simony] hangalakra is gondolhatnánk (lásd még pl. Marton > Martony). Az ómagyar kori Simonyi névszerkezet meglétét ugyanakkor megnyugtatóan visszaigazolhatja a település nevének néhány későbbi (közte újkori) előfordulása (vö. pl. Lipszky: Simonyi, Gy.

i. h.). Igaz viszont, hogy Simony formákkal is találkozunk a későbbi adatok között (pl. Hnt.

26: Simony).

14 Az a körülmény ugyanakkor, hogy a település később Szentiván nevet visel (1466: Zenthywan, Cs. 2: 209), MEZŐ ANDRÁSnak azt a felvetését is támogathatja, hogy a településnév talán pat-rocíniumi eredetű lehetett, ám a névhasználat rendhagyó módon, a védőszent személynevének elhagyásával jelölte meg a denotátumot (1996: 99). A Szent(i) > Szentiván névcsere lehetősé-gét mindazonáltal én magam ennél jóval valószínűbbnek tartom tekintve, hogy a patrocíniumi névformák igen gyakran váltanak fel más motivációjú helyneveket. A MEZŐtől felvetett név-adási folyamatra viszont a patrocíniumi nevek körében nem ismerünk példákat: a szentnévnek legfeljebb a szent eleme maradhat el a névalkotás során, a személynévi összetevő redukcióját névelméleti szempontból — a névadás motivációs hátterét tekintve — sem igen tarthatjuk el-képzelhetőnek.

15 A gazdagon adatolható Tamási változat mellett a mindössze egyetlen ízben szereplő Tamás variáns valós létezése kérdéses lehet.

(+1268/+1271/XVIII.: Dedesd, castr., i. h.),¹⁶ Gégény (1360: Gegen, JAKÓ 1940:

245, Bihar vm.; személynévi alapszavához lásd RÁCZ A. 2007: 109) ~ Gégénd (1552: Gheghendh, i. h.), Leány (1332/PR.: Lean, Gy. 1: 456, Bars vm.; vö.

+1082/13. sz.: Lean szn., DHA. 1: 240, ÁSz. 485) ~ Leánd (+1245/1270:

Leand, v., i. h.), Szarám (1236: Zaram, v., Gy. 1: 666, Bihar vm.; személynévi alapszavához lásd RÁCZ A. 2007: 253) ~ Szaránd (1332–37/PR.: Zarand, v., i. h.) nevekben pedig -d képzős formát találunk alternatív megnevezésként.

K ü l ö n b ö z ő k é p z ő v e l létrehozott alakváltozatok jelentkeznek a bi-zonytalan etimológiájú és morfológiai stuktúrájú Sáránd (1332–37/PR.: Sarand, v., Gy. 1: 658, Bihar vm.) ~ Sáráng (1219/1550: Sarang, v., i. h.)¹⁷ helynévben, s végül a személynévi lexémából alakult helynév képzőmorfémája f ö l d r a j -z i k ö -z n é v i u t ó t a g g a l váltako-zik a-z Etej (1366: Echey [ɔ: Ethey], Cs. 3: 230, Zala vm.; vö. 1138/1329: Ete szn., SZABÓ D. 1936: 133, ÁSz. 292)

~ Etetelke (1487: Ethetheleke, i. h.), Györgyi (1292/1407: t. Georgy, Gy. 1: 623, Bihar vm.) ~ Györgytelke (1327/1469: Gyorgteluky, p., i. h.),¹⁸ Iváncs (1334/PR.:

Iwanch, Gy. 1: 179, Arad vm.) ~ Ivánháza ([1077–95]>1347: Iuanhaza, p., v., DHA. 1: 309, Gy. 1: 179),¹⁹ Jánosi (1317: Janusy, v., Gy. 1: 96, Abaúj vm.) ~ Jánostelke (1280/1328: Janustelky, t., i. h.) előfordulásokban.

E változásviszonyokban szereplő képzős nevek keletkezésének körülményei tehát nem egyértelműek: létrejöttüket nemcsak a helynévképzésnek köszönhetik, hanem egyes esetekben bővülés (egy már létező, formáns nélküli személynévi helynévstruktúra képzővel történő utólagos megtoldása), máskor pedig talán név-rész > névelem csere (a földrajzi köznévi névnév-rész helynévképzővel való felcseré-lődése) vezetett a képzett forma megszületéséhez.²⁰ Noha ezek között a keletkezé-si módok között a tipológiai leírásban feltétlenül különbséget kell tennünk, a névhasználat — mint fentebb utaltam rá — az alakváltozatokat többnyire azonos szemantikai szerkezetű névalakokként fogja fel. Ez pedig azt jelenti, hogy a

16 Várát, amely a településtől távolabb délre feküdt, Dédesköve néven is említik (i. h.).

17 A bizonytalanság ellenére azt azonban, hogy mindkét változat reális morfológiai struktúra le-hetett, a gyakori előfordulásuk egyértelműen igazolja (az adatokhoz és a névmagyarázathoz lásd RÁCZ A. 2007: 238–239).

18 A terra Georgy adatot ugyanakkor a Györgytelke név fordításának is tarthatjuk.

19 A két névvariáns denotatív jelentésének azonossága mindazonáltal kérdéses (vö. Gy. 1: 179).

20 A többféle névkeletkezési és -változási lehetőség eredményeinek nemritka egybecsúszására ME

-ZŐ ANDRÁS is felhívta a figyelmet. „A típusok összetartása és széttagolódása a legtöbb helynév-osztályunkat érintette, s ennek következtében egy homogénnak látszó alaktani vagy jelentés-tani helynévosztályban a legkülönbözőbb névadójú, indíttatású helynevekkel kell számolnunk, illetőleg az azonos jellegű névadó vonás alapján keletkezett földrajzi nevek átszövik az egyéb névadók alapján tagolt helynévtipológiai rendszert.” (1989: 145–146). A helynévképzéssel összefüggésben a fentiekben említett változási folyamatokat részletezően, személynévi alap-szót tartalmazó helynévi példákat is bőséggel felhozva lásd továbbá TÓTH V. 2008a.

szerkezet kognitív-szemantikai értelmezését illetően nem követünk el hibát akkor, ha a személynévi alapszóból elsődleges névkeletkezési folyamat eredményeként létrejött képzett helynevekkel azonos funkcionális értékű elemekként kezeljük a másodlagosan a kategória tagjaivá váló helynévstruktúrákat is. Ez utóbbiak ugyan a tipológiában más szinten helyezkednek el (nem személynév + helynév-képző, hanem helynév + helynévképző másodlagos szerkezetet mutatva), afelől azonban nemigen lehet kétségünk, hogy névszociológiai értékük az előbbiekével teljesen megegyezik. A névhasználat szempontjából a személynévi alapszónak és a név szemantikai tartalmának a felismerhetősége ugyanis elsősorban nem a név-struktúra, hanem más tényezők függvénye. Mindez konkrétan azt jelenti, hogy a Jánosi településnévvel akkor is jogosan számolunk a személynévi helynevekből képzővel alakult névstruktúrák között, ha az történetesen a Jánostelke kétrészes névből jött is létre névrész > névelem csere következtében.