Vajda tihanyi apátsága idején írta meg és adta ki három egymást követő évben (1772, 1773, 1774) élete főművét, a Jézus életét} **
A mintegy kétezer oldalas írás Vajda legismertebb munkája az utókor számára. Míg többi műveivel alig, vagy egyáltalán nem foglalkoztak, ez az evangélium-harmónia többek érdeklődését váltotta ki. Horányi Elek, aki éppen ebben az időben dolgozott irodalomtörténeti köny-vén, nagy lelkesedéssel számol be a már megjelent két kötetről.
Valóban megállapíthatjuk, hogy az apátúr megérlelt, józan bölcses-ségének, élettapasztalatának, zamatos, burjánzó stílusának betetőzése ez a monumentális szintézis.
Előszavában az író büszkén állítja, hogy bár a világon mindeddig sokan próbálkoztak Jézus cselekedeteinek - melyeket az evangélisták néha rendszertelenül jegyeztek fel - egy bizonyos rendbe hozásával, tudomása szerint magyar nyelven még senki sem fogott hasonló vál-lalkozásba. Vajda nem ismerhette Mikes Kelemen hasonló művét, mely kéziratban maradt és híre nem jutott el hazánkba, így, legalább a nyomtatást tekintve, valóban övé az elsőség. Ráadásul Mikes műve nem eredeti, hanem fordítás. Nicolaus Le Tourneux (1640-1686), a jeles párizsi szónok művét vette alapul, akinek főművét, az Année chrétienne-l Rodostóban is ismerték és olvasták Mikesék.
1 2 3 A MI URUNK JESUS KRISTUSNAK ÉLETE Mellyet a négy
Evánge-liomból egyet tsinálván, renbe szedett, és sok idvösséges Tanúságokkal meg-bövitett, FŐ-TISZTELENDŐ VAJDA SAMUEL Szent Benedek Szerzetén-lévő Tihányi Klastromnak Apátura. POZSONYBAN LANDERER MIHÁLY JÁNOS betűivel
Landerer Mihály 1772-ből származó, Vajdához írott, a nyomtatással kap-csolatos levele fennmaradt: Act. Abb. Tih. Fase. 20. Nr. 43.
124
Horányi Elek: Memoria Hungarorum et provincialium seriptis editis notorum III. 1877.
492-493-125
Mikes Kelemen: A Kristus Jésus Eletének Historiaja 1748. Kiadva:
Mikes Kelemen összes művei. Bp., Akadémiai 1970. III. kötet 565-782.
1 2 6 U.o, 970.
Ugyanígy nem tekinthetjük önálló műnek Illyés András (1637—
1712), a későbbi erdélyi püspök munkáját sem, aki még pozsonyi kanonokként lefordította Nicolaus Avancinus német jezsuita
mű-127
vét, amely A Krisztus Jézus élete címen jelent meg Nagyszombatban
1680-ban. 128
Igazat adhatunk Zolnai Bélának abban, hogy Vajdának való-jában nem sok köze volt a bevezetőben felsorolt írókhoz, akiket elődjének tekint, azaz Theophilushoz, Tatziánushoz, Eusebiushoz, Baroniushoz, Torniellushoz, Useriushoz, Scaligerhez, Petaviushoz, Gersonhoz, Alánus-Kopushoz, Janseniushoz, * La Haye-hez, Blosi-ushoz, Henriethez vagy Lutzhoz. Egyedül a „Lámi nevü frantzia papnak" művét vette alapul. Bernhard Lamy (1640-1715) oratoriánus, kiváló kartéziánus képzettségű teológus volt, akit kortársai janzenis-tának tartottak. Harmonie ou concorde des Evangelistes című mun-kájával hívta fel magára a figyelmet, s kavart nagy vitát hazája teoló-gusai és történészei körében a XVII. század végén. Később evan-géliumi regényt is szerkesztett.1^2
Mindazonáltal Vajda inkább csak az ötletet vette Lamytól, a szentírási részek kronológiájában támaszkodott rá - néhány eset kivé-telével - , de teljesen önálló művet hozott létre. Műve megírásakor - a bevezető Tudósítás szerint - három dolgot vett alapul. Megtartotta az evangélisták saját szavait,1^ hiszen szerinte „az Evangélistáknak tulajdon szavaikban több lélek, és elevenség vagyon, mintsem más
127 Vita et doctrina Jesu Christi, 1665.
128
Zolnai Béla: A janzenizmus kutatása Középeurópában In.: Universi-tas Francisco-Josephiana Acta Philosophica 4. Kolozsvár 1944. l 6 l - l 6 7 .
129 Nem a janzenizmus atyjáról, hanem Cornelius Jansenius (1510-76) genti püspökről van szó!
1 ^ Zolnai, i.m.: 162.
131
Holl Béla: A magyar legenda a XVIII. században (szakdolgozat és doktori értekezés) Bp., 1948. (kézirat) 90.
Zolnai, i.m.: 162.
133
Ebben is különbözik Mikes művétől, melyben a szerző a saját sza-vaival meséli el a történeteket, az Evangélium szövegét mintegy beleszőve a sajátjába. Pl. Palesztina leírása kapcsán expresszív módon mutat be egy eg-zotikus, keleti tájat, majd belekezd a történet elmondásába.
akár kinek ékesen folyó beszédében. Reménylem-is, hogy az Evan-gélistáknak együgyű, és értelmes ki-mondások, mellyet a Szent Lélek öntött beléjek, és a mellynek módját semmi emberi elmének talál-mánya nem követheti, mindenkor betsösebb lészen a Keresztyének füleiben, hogysem a legtudósb emberek iskolyabéli regolák szerént el-rendelt irások". Megjegyzi továbbá, hogy akik ékesebben és bővebben akarták elmondani Jézus életét, sok olyan kétséges dolgot is belekevertek, amiknek nincs alapja a Szentírásban.
Művében arra is nagy figyelmet fordított, hogy az evangélisták minden szava megmaradjon. Ahol egy eseményről többen is beszá-moltak, ott a különböző szálakat úgy sodorja eggyé, hogy „a beszéd folyásának akadálya nélkül" legyen olvasható és semmi se vesszen el az egyes szövegekből. „Néha három egy-más után következő szók három külömböző Evangélistáknak irásiból-is vetettek légyen".
Bevallja, hogy ez sok problémát jelentett neki, ezért pl. el is hagyta Lukács nemzetségtábláját, de igyekezett, hogy lehetőleg egy igécskét se kelljen elhullatnia.
Végül az események sorrendjét illetően állapítja meg, hogy Máté és János kronológiáját tartja helyesebbnek, hiszen Jézus belső köré -hez tartoztak, de ők sem megbízhatók mindig. A sok különböző lehetőség közül ő Lamyét vette alapul, de ahol szükségét érezte, mó-dosított rajta.
Vajda egyénisége azonban nem az evangéliumok „rendbe szedé-sében",1^7 hanem az egyes szakaszokhoz fűzött Tanúságokban mutatkozik meg. Ezeket a magyarázatokat azért írta - mondja a Tudósításban - , hogy az olvasót áhítatos indulatokra és a tökéletes jóságok szerelmére indítsa. Kifejti azt is, hogy Jézusnak nemcsak ta-nítása, hanem minden jelentéktelennek tűnő cselekedete is mély
134 A bevezetés számozatlan 3. oldalán.
135
Látni fogjuk, hogy mondandóját színesítendő Vajda is igen sok elképzelt mozzanatot szerepeltet a Tanúságokban. Az evangéliumok szövegét azonban valóban tisztán őrizte meg.
A bevezetés számozatlan 4. oldalán.
137
Amint Zolnai megállapítja, Vajda nem egyéni fordítást propagál, mint a janzenisták (i.m. 163.). A szöveget teljesen Káldy György fordításából veszi át és szövi össze. Biztosra vehető, hogy Vajda az 1732-es nagyszombati kiadás alapján dolgozott.
értelmű tanítást hordoz. Ezeket próbálja kifejteni az olvasó számára.
Láthatjuk tehát, hogy Vajda ahhoz az írásmagyarázó csoporthoz tartozik, mely allegorikusán értelmezi a Szentírás minden egyes moz-zanatát, s mely a keresztény ókortól, az alexandriai iskolától kezdve egészen a XIX. századig, sőt, bizonyos értelemben egészen nap-jainkig jelen van az egyházban. Mivel Vajda a katolikus szentatyák, főként Nagy Szent Gergely, Szent Ágoston és Szent Bernát allegorizáló tanításán nevelkedett/ nem csoda, hogy maga is az ő módszerüket követi. így tárul fel számunkra az írások lelki értelme, míg a zsidók
„a Szent írásnak tsak a külső kemény bötüin rágódnak, mint a kuvasz a csonton." A mai olvasó számára kissé furcsának, néha erőltetettnek tűnnek ezek az allegorizáló magyarázatok. Vajda írásművészetének nem a csúcsteljesítményei, amikor pontokban osztályozva kifejti Jézus nevének titulusait,14® amikor elmagyarázza, hogy mit kell értenünk Jézus vánkosán, melyen a hajóban aludt, vagy mit jelent, hogy éppen négyen vitték az inaszakadtat,142 amikor a „csontot ne törjetek benne" felszólítást alkalmazza allegorikusán,14^ Mária Magdolna imádsága kapcsán von le allegorikus tanításokat. Kedvesen naiv, mikor egy történet kapcsán a legapróbb részleteknek is jelentést tulajdonít (pl. az irgalmas szamaritánus történetében),1^ vagy amikor a maga által kitalált allegóriát viszi végig az abszurditásig (a
138
A lapok margóján Vajda mindig pontosan közli a hivatkozás helyét és szerzőját. Legtöbbet az említett atyákat idézi, de többször hivatkozik Ambrusra, Béda Venerabilisre, Nagy Szent Leóra, Tertullianusra, Lactantiusra stb., vagyis főképp az ókori szerzőkre. A középkoriak közül Szent Tamáson kívül alig hoz citátumot. Néha Pázmányt és Lamyt is idézi. Ritka eset, mikor pápai bullákra, vagy zsinati határozatokra hivatkozik. A szöveget általában latinul idézi, majd rögtön le is fordítja, gyakran a prédikációkból már ismert értelmező fordítással. Néha azonban beleszövi a saját szövegébe az idézetet.
139 Szabó Flórián: Eleven festékkel kiábrázolt Jézus élete. In Vigília, 54/3-127.
146 kísértésben ugyanúgy kell tenni, mint a hajósnak a viharban).
Vajda művének tekintélyes hányadát teszik ki az allegóriák, me-lyekben azonban csak ritkán láthatjuk megcsillanni szellemének külö-nös fényét.
Lamy tudományos magyarázatokat fűz a perikópákhoz. Vajdától távol áll minden kritikai exegetikai módszer. Ő elmélkedő könyvet, inkább az érzelmekre ható gondolatokat és praktikus tanácsokat akar írni. Célja az, hogy „valakik ezt a Kristus Életéről irott könyvet olvas-nák, az igaz hitben- is vastagodnának, a Keresztyéni Szentségben-is nevékednének, és egyszer s mind az Evangeliomnak igaz értelmében-is alkalmas elö-menetelt tehetnének".14^
Már itt világossá válik azonban, hogy Vajdát más dolog is moti-válja. Könyve védekezés a kor népszerű és egyre terjedő tanai ellen.
Minden sora küzdelem az evangélium érdekében, nincs olyan oldala, melyen valami apologetikus utalást ne olvashatnánk. „Nem-is volná-nak a Keresztyének között az idvösséget illető dolgokban annyi bal-gatag vélekedések, és olly zabolatlan szabadság nem uralkodnék az erköltsekben, ha az Evangeliomnak több betsülete vólna nálok; Mint-hogy pedig tágos boltokat, és szekrényeket meg-töltvén könyvekkel, mellyeket az ékes szólásnak módgyáról, a tsillagok járásáról, a gazda-ság gyarapításáról, a régen történt dolgokról, és had viselésekről irtak az emberek, kevesen igyekeznek szerezni Evangeliumos Könyvet, mellyet Isten Böltsessége, és Lelke Íratott; innét vagyon, hogy mikor a világi tudományok leg-szebben virágoznak, és terjednek mindenütt, akkor alább száll a Szentek tudománya, az idvösségnek Mestersége, a Keresztyéni kötelességnek ismérete, és az örök életnek mind kivány-sága, mind keresése lassanként meg-aluszik, és el-sorvad". Önma-gáért beszél ez a hosszú mondat. Vajda e művében minden eszközt megragad, hogy meggátolja Isten igéjének háttérbe szorulását. Azokat a világi katolikusokat pedig, akik nem foglalkoznak az evangélium olvasásával, kemény szavakkal bírálja:
1 4 6 I. 255-256.
147 A bevezetés számozatlan 9. oldalán.
A bevezetés számozatlan 8-9. oldalán.
„Tudom ugyan, hogy sokaknak a világi emberek közül kevés kedvek vagyon az Evangeliomnak olvasásához; kik néha azzal-is akarják szépiteni nem-akarásokat, hogy a Romai Ekklésia el-tíltotta vólna őket a Szent írástól. De ez tsak az Anyaszentegyháznak gyalázására tsalárdul ki-gondolt Eretnek hír-költés, és az Isteni dolgokhoz-való kedvetlenségnek palás-tolására a lágy Pápistáktól kedvesen fogadott kopasz mentség.
Mert noha a Tévelygők műhelyében köz nyelvre fordíttatott Szent írást, melly et ök sok hamis toldalékokkal, és tsonkitásokkal meg-motskoltak, parantsolya az Ekklesia, hogy Lelki Pásztorok engedelme nélkül ne olvassa senki, akár Vilá-gi, akár Egyházi ember légyen: A melly szent könyvet mind-azonáltal valamelly Romai Katolikus Tanitó hazabéli közön-séges nyelvre fordított, és a Fö-Pásztorok javallásából ki-botsátott, annak olvasása soha semmi renden-való embernek nem tilalmaztatott: Hanem inkább akarná az Anyaszent-egyház, hogy felgerjeszthetné bennünk a régi Keresztyé-neknek buzgóságát, kik a Szent írásnak minden könyveit, de kivált-képpen az Evangeliomot, nem tsak naponként olvasták, és minden egyéb könyveknél nagyobb betsületben tartották;
hanem ugyan a kiktől ki-telyhetett, tiszta aranyban-foglalt, és drága gyémántokkal ki-rakott táblákban-is kötették... E féle Lelki károkon ha mi keveset tágíthatnék, irtam ezt a Kristus életéröl-való könyvet; és a négy régi Evangeliomot egy ollyan uj formába öntöttem, melly az emberek unakodását fel-ébreszthetné, és akármelly vásott elmének az újságok után áhétozó kedvét az olvasásra édesíthetné... A kik pedig elmé-jeknek minden erejét tsak a földi történeteknek, és a jövendő életet felejtető dolgoknak tanulására szánták, azok, gondo-lom, hogy az Evangeliomon nem sokat kapnak; hanem ez után-is inkább kaptsolyák szivöket a szeretök bolondságiról, vagy más elmés fabuláról-való írásokhoz: noha tulajdon ta-pasztalásokból érzik, hogy minden ollyan könyvetske hason-ló az Istentől meg-átkoztatott sovány földhöz, melly a benne
turkálónak egyéb gyümöltset nem nevel sziv sértegető tö-véseknél, és az elmét földhöz ragasztó bojtorjánoknál."1^ Vajda erőfeszítése tehát kétirányú. Egyrészt a katolikus hit tisz-taságát védi mindenféle eltévelyedéssel kapcsolatban. Ritkán teszi, hogy egy problémás kérdés szisztematikus kifejtésével támasztja alá igazát. Inkább epés megjegyzésekkel, néha a durvaságig menő oldal -vágásokkal próbálja nevetségessé tenni és megcáfolni „szegény lu-theristák és kálvinisták" nézeteit, a régi korok eretnekségeit, a zsidók tévedéseit, a Szentírás és a vallásosság minden ki csúfoló ját. Az igazi ellenfél azonban már a felvilágosodás. Kiválóan mutat rá Holl Béla, hogy egy eszmei áramlat valós voltát nemcsak a pozitív megnyil-vánulások, hanem a negatív, tiltakozó állásfoglalások is megvilágít-j á k .1^ Vajda művét úgy is felfoghatjuk, mint a felvilágosodás eszmei áramlatainak katolikus kritikáját.
Másrészt Vajda megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy ezek az eszmék már a királyi udvartól az egyszerű emberekig mindenhova eljutottak, mindenkit megmérgeztek, fellazították az erkölcsöket, ak-namunkát kezdtek az Egyház és a katolikus vallás ellen. Ezért próbált védelmet, ellenszert nyújtani mindazoknak, „akiknek szájuk ízét a hiuságos könyvek forgatása teljességgel meg nem vesztegette".1^1 Ezért korholta szelíd feddéssel, vagy pellengérezte ki maró gúnnyal az új eszmékkel kacérkodókat, akik a „világi tudományokhoz" fordultak az Evangélium helyett.
Vajda magányos szélmalomharcot folytatott minden és mindenki ellen, amikor úgy érezte, hogy az igaz hitet veszély, támadás fenye-geti. Nem volt toleráns típus, párbeszédre nem gondolt. Saját iga-zában meggyőződve magabiztos és fölényes hangon szól. Ez azon-ban már reménytelen próbálkozás volt. A hitvitázók utolsó mohikánja nem tudta feltartóztatni a történelem áradatát. Hiába ámulunk el nyelvének egyedülálló zamatától, hiába olvassuk élvezettel frappáns és szellemes mondatait, érezzük, hogy törekvése már a maga korában
149 A bevezetés számozatlan 9-12. oldalán.
1 5 0 Holl i.m.: 51.
151 A bevezetés számozatlan 11. oldalán.
elavult volt, s nem véletlen, hogy az emlékezet inkább már azok nevét őrizte meg, akik ellen küzdött.
Zolnai Béla téved abban, hogy a „jámbor könyv" approbáció nél-kül jelent meg, amit Vajda magas egyházi állásának tulajdonít, to-vábbá annak, hogy a Szentírás egyéni magyarázata generális tilalom aláesett.1"'2 Egyrészt a mű nem minden részére illik a „jámbor" jelző.
Néha nagyon is szókimondó, durván támadó - természetesen valóban a legnemesebb céloktól indíttatva. Másrészt az egyéni szent-írás-magyarázat sem esett teljes tilalom alá, csak szigorú cenzúrai vizsgálaton kellett átesnie a műnek, s ez alól Vajda viszonylag magas egyházi méltósága sem adhatott felmentést. Az Egyetemi Könyvtár birtokában megtalálható a Jézus élete V. könyvének kézirata1^ - kü-lönböző kezek írásával -, s ebben fennmaradt a hozzá írott cenzori jelentés (6. melléklet). Mivel nagyon tanulságos és fényt vet Vajda egész művére, álljon itt teljes egészében:
„Censura libri cujus titulus: A mi urunk Jesus Kristusnak élete ötödik könyv. Auth. Rdissimo Dno Samuele Vajda.
Pag: 183 de Judicio ultimo ágens habet: Mitsoda ortza pirulás leszsz valamelly betsületes Egyházi vagy világi Főembernek, vagy Aszszonyságnak Hallani: Te katzér ménló, Te haramia, Te ország uttya, Te lutsos nyelvű, te szentség törő, te te - - ? Illud Egyházi censeo esse delendum, et cum illud katzér ménló, et ország uttya non bene sonant in libro spirituali, Censeo totum huncparagraphum esse delendum.
Pag: 200 agens de murmure Judae in effusione unguenti sic seribit: Addig súgott /:Judás:/ búgott a többi Apostolok fülibe, hogy ezeket is minnyájokat fel-lázasztatta, és ugy fel hara-gította Magdolna ellen, hogy tsak nem hajába esnének az áhítatos szent Aszszonynak, és agyarkodván ellene nagy moz-gással mondanák etc. etc. Illud: tsak nem hajába esnének az ahitatossz. Aszszonynak, censeo esse delendum, cum scriptum hoc non dicat nec conveniens sit Apostolis rabiem ejusmodi appingere.
Zolnai i.m.: l6l.
Jelzete: A 13- Sajnos a kézirat többi részének nyoma veszett.
»
Pag: 247. ágens de Juda a coena abeunte seribit: legottan ki-surranyt a vatsorálo házbul és minden imádság, minden hála adás minden kereszt vetés nélkül sietett az ördög dolgára. II-lud kereszt vetés censeo esse delendum, nam Crux ante Christi crucifixionem non fuit, honestata et sanctificata, multo minus Signum Crucis erat in usu.
Pag: 305. De virorum Apostolicorum Persecutoribus Sic seribit:
Illyenek végre azok az udvari emberek is, kiknek az Isten ité -letének, és a jövendőbéli büntetésnek igen tsekély hite lévén nem merik hitetlenségöket nyilván ki vallani, de azonban gyűlölik az ollyan Apostoli férfiakat, kik a keresztény hitet terjesztik, kik azt oltalmazzák predikállásokkal, Írásokkal és mikor a szükség ugy hozza magával, vérüeknek ontásával-is:
el-idegenitik tölök az egy ügyü fejedelmeket, mindha tsak a földi haszonért predikallanak az Evangéliumot, mintha oskoláikban veszedelmes tudományokat tanitanának, mintha a ki -rályoknak világi hatalmát és az országnak békességes meg-maradását fel-forgató igyekezeteket forralnának szivökben: és noha ezek az Apostoli férfiaknak üldözői igen jól tudják hogy sem az Istennek sem a fejedelemnek szolgálatot nem tesznek, mikor a jámborokat igy gyalázzák, de fortéioson ki-gondolt okokkal szinezik még-is az ő szívöknek gonoszságát;
a közönséges jónak szeretetit vetik okul, és a haza fiúi buz-gósággal palastolják a mit merő istentelenségbül koholnak az ártatlan emberek ellen. Ille paragraphus Jesuitas, etsi non
nominet manifeste tuetur. Ministeria acerba carpit; Principes etiam facit simplicies: ideo censeo delendum.
Pag: 64. babét: Régi üdökben, mond szent Bonifacius, a finom arany Papok fa edényekben áldoztak most pedig a fa-Jankók arany kelhekben áldoznak; Loco Fa fa-Jankók decentius fortasse Fa-Papok, uti in latino est, poniposset.
De reliquo censeo librum hunc posse imprimi. Representata die 23. Mártii 1774 a Mich. Huber Rlibr. mp.
(A könyv cenzúrája, amelynek címe:... Szerzője Vajda Sámu-el főt. Úr. A 183. oldalon az Utolsó ítéletről az érintett így nyilatkozik: ...úgy vélem, ez törlendő, és az a katzér... nem hangzik jól egy lelki könyvben, azt gondolom, hogy ezt az
egész szakaszt törölni kell. 200. oldalon: a censor Júdás zú-golódásáról az illatszer kiöntésekor így ír: Addig... mondanák etc. etc. Ezt... törlendőnek gondolom, hiszen az írás ezt nem mondja, és az Apostolokhoz sem illő, hogy ilyenfajta dühöt kapcsoljon hozzájuk.
247. old. A censor Júdásnak az utolsó vacsoráról való tá-vozásáról" így ír: Az a keresztvetés törlendő, mert Krisztus keresztre feszítése előtt nem létezett tisztességes és meg-szentelt kereszti vetés], jóval kevesebb keresztjel volt hasz-nálatban. 305. old. Az apostoli férfiak üldözőiről így ír:
Ilyenek... törlendő az alábbi bekezdés is: A jezsuitákat védi, jóllehet nyíltan nem nevezi meg. A tanácsadókat keserűen támadja. A fejedelmeket együgyűeknek tartja. 64. old. A Fa Jankók helyén talán illendőbb a Fa-Papok-at tenni, ahogy a latinban van. A többiről az a véleményem, hogy ezt a köny-vet ki lehet nyomatni. Bemutattatott 1774. március 23-án, Huber Mihály által.)
Láthatjuk, hogy az első három és az utolsó kifogásolt helyen Vaj-da egy kissé elvetette a sulykot. Annyira érzékletessé és elevenné akarta tenni mondandóját, hogy vagy durván fogalmazott, vagy tárgyilag tért el a valóságtól. Az első esetben Vajda szinte kifullad a szitkozódásban. Nem tudni, hogy a cenzor miért épp itt töröltette az egyháziak elmarasztalásáról szóló részt, hiszen másutt talán még ke-ményebb kritikákat kapnak a papok és a szerzetesek. A tudatlan pa-pokról pl. azt állítja, hogy annyit értenek a tanításhoz, mint a tor-sokból faragott dajka a gyerekszoptatáshoz, s mivel a Szentírás dol-gaiban teljesen jövevények, annyira alkalmasak a tévelygők oktatására, mint a cséphadaró az írásra, s megérdemelnék, hogy a papi szentelés gereblyével vonassék le róluk. Másutt azokat a papokat szidja, akik csak szeleskednek az oltárnál:
„Egy Varga nagyobb figyelmetességgel egyengeti az ö munká-ját a Kapta-fához, mint sem a mint ezek teszik veszik az Isten fiának testét, mikor azt áldozzák a misében. Meg-nem
gon-dolják mit tselekszenek; magok se értik a mit fogaik közt berbetélnek;... Komédia, nem Isteni tisztelet, minden alakosi térdhajtások, minden tsonka kereszt-vetések, minden szapora fordulások, minden hebehurgya Dominus vobiskumjok; és éppen hihetetlen dolog volna ha szemünkkel nem látnók, hogy a kik szidgyák a Kálvinistákat a Kristus jelen-voltának tagadásáéit a Sakramentomban, ugyan azok olly szemtelenül
gon-dolják mit tselekszenek; magok se értik a mit fogaik közt berbetélnek;... Komédia, nem Isteni tisztelet, minden alakosi térdhajtások, minden tsonka kereszt-vetések, minden szapora fordulások, minden hebehurgya Dominus vobiskumjok; és éppen hihetetlen dolog volna ha szemünkkel nem látnók, hogy a kik szidgyák a Kálvinistákat a Kristus jelen-voltának tagadásáéit a Sakramentomban, ugyan azok olly szemtelenül