A gyep tápanyagforgalma

A Föld felszínének nagyjából 20%-át, egyes becslések szerint 40,5%-át borítják gyepek (HENEBRY 1993, SUTTIE 2005), melyek igen változatos éghajlati és talajtani adottságok mellett fordulnak elő, a természetestől az intenzíven kezelt típusokig (NAGY és mtsai.

1997).

A gyep, mint művelési ág a termőföldhasználat egyik legősibb és legtermészetesebb módja. A földrészek közül csak Európában haladja meg a szántó és az erdő területe a gyepek területét. Írországban pl. az ország területének kb. 46%-át, míg mezőgazdasági területeinek 76%-át teszik ki gyepterületek. Magyarországon az ország területének 11,4%-a, míg a mezőgazdasági területek 18,1%-a gyepterület (FAO 2006, KSH 2010).

A gyepek nagymértékű elterjedése ökológiai alkalmazkodó képességüknek köszönhető. Képesek tolerálni a szélsőséges környezeti viszonyokat, így plasztikusan reagálnak a környezeti és emberi beavatkozásokra, változtatva botanikai és ásványi összetételüket (KÁTAI 2008, SZÉKY 1979, VOISIN 1964).

Lévén, hogy a gyepek nagy levélfelülettel rendelkeznek, relatíve nagy mennyiségű vízre van szüksége. Mindemellett a fényt is teljes mértékben hasznosítani tudja. A növekedés már kora tavasszal megindulhat (5 °C felett), maximumát áprilisban – májusban éri el (15-25 °C-on). A nyári hónapokban a gyep „vegetál”, őszi időszakban is csak mérsékelt fejlődést mutat. A kaszálások gyengítik az állományt, gyengül a gyökérnövekedés, a tápanyagok felhalmozása a gyökérben, ill. a regenerációs képesség (GRUBER 1960, BASKAY 1962, SZABÓ 1973, GYARMATHY 1980, VINCZEFFY 1993).

A gyökértömeg esetenként 80–90%-a a talaj felső 10 cm-es rétegében található.

Éppen ezért a trágya hasznosulása általában jobb, mint a szántókon, annak ellenére, hogy nincs talajművelés, így a trágya bedolgozása sem lehetséges. A gyökértömeg növekedése erőteljes hatással van a talaj nedvességtartalmára és levegőzöttségére (BALÁZS 1962, VINCZEFFY 1993).

Vizsgálatok igazolták, hogy az évelő füvek alatt aktívabbak a mikrobiológiai és biokémiai folyamatok, ezért a gyep alatt tartósan érett a talajállapot, kiváló a talajszerkezet.

A gyepnövények rhizoplánjában a mikroorganizmusok száma meghaladja a talajbeli értékeket, így az CO2-termelés és a foszfatáz aktivitás erősebb. 1 gramm (g) gyökerekkel átszőtt talajban nagyjából 8-szor több gomba és 5-ször több baktérium található, mint ugyanennyi gyökérmentes talajban. A hajszálgyökerek között még ennél is több mikroorganizmus található, 70-szer több gomba és 25-ször több baktérium (HAJAS és RÁZSÓ 1969, VINCZEFFY 1993,KÁTAI és VERES 2003).

Éppen ezért a globális C-mérleg szempontjából a gyepterületek jelentősége rendkívül nagy, hiszen nagy a területi elterjedésük, és így az összes C-tartalmuk és szervesanyag-készletük a globális készletek 10%-a (SUYKER és VERMA 2001). Fontosak a klimatikus viszonyoktól függő jelentős CO₂ felvevő vagy leadó képességük miatt is. Olyan területeken, ahol valamely környezeti tényező, így pl. a talajban rendelkezésre álló vízmennyiség korlátozott, a szénfelvétel a csapadékos időszakokra korlátozódik, míg a száraz periódusban jelentős szén leadás történhet (NAGY és mtsai. 2007).

A lehulló levélzet, valamint a gyökérmaradványok nagymennyiségű szerves anyagot juttatnak a talajba és a talajra, ami elérheti a földfeletti termés 50–70%-át is. A gyepesített talaj nagy mennyiségű szerves anyagot akkumulál. Egy Rothamstedi gyepkísérletben egy állandó gyep alatt a műtrágyázási kezelésektől függően 0,3–0,7%, míg egy szántón 0,12%

N készletet mértek a felső 15 cm talajrétegben. Ahhoz, hogy a gyökér újrahasznosuljon, ne szaporodjon fel nemezszerű cellulóz gazdag tömegben, mineralizálódnia kell. A cellulózbontó talajszervezetek tevékenységéhez sok nitrogén szükséges, hogy a bomlás gyorsuljon, különösen a pillangóst nem tartalmazó gyepen (RICHARDSON 1938, VINCZEFFY

1993, BARCSÁK 1999). A szántóterület talaja 2,4%, míg a gyepé 6–14% szerves anyagot tárolhat a felső 15 cm-es talajrétegben 100 év után, mely 25–80 t/ha szervesanyag-akkumulációt jelenthet, azaz évente 250–800 kg/ha mennyiséget. Az egyensúly beállta után ugyanannyi szerves anyag bomlik el a gyep alatt, mint amennyi újonnan képződik (KÁDÁR 2005).

A gyepen folytatott célszerű termesztés csak magalapozott tápanyag gazdálkodással

lehetséges (SZABÓ 1973). A nitrogén és a foszfor különösen fontos a gyepterületek termés alakulásában (WOODMANSEE és DUNCAN 1980). A tápanyag és a víz külön-külön nem, csak a kettő együttesen tudja növeli a termés mennyiségét (BAKER és JUNG 1968). BALÁZS

(1961) közlése szerint a műtrágyázás módosítja a gyepek növényi összetételét, csökken a fajok száma.

A gyepek műtrágyázása nagyon hatékony, de mindenképpen figyelembe kell venni a növényi összetételt. A nitrogén igényt a pillangósok aránya döntően befolyásolja, melyek 200–300 kg/ha/év N-t képesek megkötni. Új-Zélandon a N-kötés akár a 600–700 kg/ha/év mennyiséget is elérheti, ezért a N-trágyázás itt nem hatékony. Hollandiában viszont a herefélék szerepe elenyésző, így a N-trágyázás meghatározó (300 kg/ha/év) (WHITEHEAD

1970). A N nagyon jól hasznosul a gyepek esetében, mivel a kiterjedt gyökértömege miatt ritkán mosódik le egy méternél mélyebbre. Amennyiben több a talajban elérhető N, mint amennyi a terméshez feltétlen szükséges, abból is felvesz valamennyit a növény (KHANIF

és mtsai.1984). Az optimális N-trágyázási adag 150–250 kg/ha között van, de ez függ a talaj víz- és tápanyag-szolgáltató képességétől, illetve szerkezeti állapotától (VINCZEFFY

1993).

A gyep kevés P-t igényel a fűterméshez, mivel a P nagy részét a talaj mélyebb rétegeiből is képes felvenni. Mindamellett a N-trágya képes mobilizálni a talaj P készletét.

Pillangósok számára esetenként lehet minimumtényező a P. Általánosságban elmondható, hogy 40–60 kg/ha P-trágya kielégítő a gyepek számára. A gyepek talajából a P-trágya lényegében nem mosódik ki (VINCZEFFY 1993, KÁDÁR 2005).

Kötött termőhelyen hosszú évekig nagy terméseket kaphatunk K-trágyázás nélkül is.

Hiánya esetén a foszforhoz hasonlóan célszerű feltöltő K-trágyázást folytatni, majd vágásonként pótlással a talaj K-készletét fenntartani. Általában 100–200 kg/ha trágyaadagok használata terjedt el (VINCZEFFY 1993, KÁDÁR 2005).

VINCZEFFY (1998) hangsúlyozza, hogy a gyepek víz- és tápelem igénye jelentős. A csapadék és a hőmérséklet viszonyából számított klímaindex alapján, a Mezőföldön 737 mm vízigény jelentkezik, mely elvileg 12.5 t/ha szárazanyagot eredményezhet. A vízhiány azonban e körzetben 210 mm körül van átlagosan. Kísérleti eredmények szerint az ősgyep termése felülvetéssel és műtrágyázással megtízszerezhető, a hazai termések 1–40 t/ha szárazanyag tartományban ingadozhatnak.

Hazánkban általánosan elfogadottak szerint a legelőfű, illetve az extenzív kaszálók szénája átlagosan 16–6,5–20–20 = N–P2O5–K2O–CaO kg/t elemtartalmú. Jó N-hatásról beszélünk, ha 1 kg N-re 100 kg zöld vagy 25 kg széna terméstöbblet adódik. A 25 kg

szénában 4 kg N lehet, 100 kg-ban 16 kg, azaz a N 100%-ban hasznosulhat (BARCSÁK

2004).