A gyakorlati tudás megosztásának támogatása

Korábban többször utaltunk arra, milyen nagy jelentősége van az oktatási rendszer innovációs képességében annak a gyakorlati tu-Szükség van a fej­

lesztéspolitika és a NOIR értékelési mechanizmusainak összekapcsolására

dásnak, amelynek a forrása nem a tudományos kutatás, ezen belül különösen a gyakorlatba ágyazott, attól el nem választható és expli-citté csak korlátozottan tehető, nem kodifikálható tudás. Az ágazati innovációs rendszer eredményességének egyik fokmérője az, hogy menyire képes lehetővé tenni a tudás e formájának megosztását, terjedését és ezáltal hasznosulását.

A korábbiakban – döntően a szervezeti feltételek és az emberi erőforrások fejlesztésével összefüggésben – többször volt utalás arra, hogy e stratégiajavaslat kiemelten támogat minden olyan folyamatot, amely elősegíti a gyakorlatba ágyazott tudás megosztását, így a gyakorlatközösségek kialakulását, a tudás-megosztó hálózatok létrejöttét és működését, a gyakorlatra köz-vetlenül reflektáló és attól el nem szakadó akciókutatásokat vagy az oktatási intézmények tanulószervezetté alakulását. Ilyen folya-matok Magyarországon nagy számban megfigyelhetőek, és eze-ket a 2004-ben indult uniós forrásokra épülő fejlesztési progra-mok a kezdetektől támogatják. A TÁMOP-prograprogra-mokban például több olyan lehetőség van, amely segíti a tacit tudás megosztását is. A korábban bemutatott „felhasználó kosárból” megismert jó gyakorlatoknak más iskolák által történő megvásárlása esetén például a jó gyakorlat gazdája in vivo bemutatókat is köteles szer-vezni. Így az általa nem leírt, esetleg nem is leírható elemek is felszínre kerülhetnek. A tacit tudás megosztásának a személyes jelenlét, a személyes kapcsolat alapvető feltétele, így különösen azokat az együttműködési formákat kell támogatni, amelyek biz-tosítani tudják a valós gyakorlati helyzetekben történő közvetlen személyes együttlétet is.

Annak érdekében, hogy az ennek megfelelő gyakorlatok szélesebb körben is elterjedhessenek, fontos elősegíteni a már be-vált, sikeres programok adoptálását (átvételét), illetve adaptálását (azaz helyi igényeknek megfelelő módosítással történő átvételét).

Arra van szükség, hogy a bevált programokat sikeresen alkalma-zó intézmények lehetőséget kapjanak arra, hogy a tudásukat olyan módon adhassák tovább, hogy egyfajta „képző helyként” működve tanulni akaró látogatókat fogadhassanak és a mindennapi működé-süknek része lehessen a tudás átadása, azaz mások tanítása (lásd az alábbi keretes írásban lévő példát).

érdemes építeni a gyakorlati tudás megosztásának hazai jó példáira

Forrás: A Hejőkeresztúri Körzeti Általános Iskola honlapja⁵⁴

54 Lásd: http://hejokeresztur.hu/ivbela

SikereS AdAPTáLáS éS TUdáSmegoSzTáS A HeJŐkereSzTúri körzeTi áLTALánoS iSkoLáBAn

A hejőkeresztúri iskola 2001 májusában döntött az amerikai Stanford Egyetemen közel húsz éves kutató-fejlesztő munka során kifejlesztett és számos más ország-ban már sikerrel alkalmazott ún. Komplex instrukciós program adaptálása mellett.

A program egy speciális kooperatív tanulási módszerre épül, amelynek magját a csoporttevékenység adja. Ez lehetővé teszi, hogy a képességük és/vagy kulturá-lis hátterük szerint heterogén összetételű osztályokban is megfelelő ütemben fej-lődjenek mind a tehetséges, mind a gyengébb tanulók. A program adaptálásához az a felismerés vezetett, hogy egy olyan iskolában, ahol a tanulók több mint 70%-a hátrányos helyzetű, gyakran nyomorból érkező gyermek, a roma tanulók aránya pedig 50%-ra emelkedett, csak módszertani megújulással lehet eredményt elérni és a gyermekek számára valós esélyt biztosítani. Az adaptálás eredményeként a Komplex instrukciós programhoz táblás játékok, differenciált oktatásszervezés és generációk közötti párbeszéd kapcsolódik, így ezek együtt alkotják az erede-tivel alapvetően megegyező, több jelentős vonásában azonban az eredetit a helyi igényeknek megfelelően továbbfejlesztő magyar programot. A sikeres megvalósí-tás eredményeként az iskola az Országos Oktamegvalósí-tási Integrációs Hálózat és a Mis-kolci Egyetem bázisintézménye lett, és kiérdemelte a Nemzeti Tankönyvkiadó min-taiskolája címet is.

A sikeres megvalósítás mellett az iskola külön érdeme az is, hogy nagy figyelmet fordít az eredmények terjesztésére is. Ennek köszönhetően a progra-mot más iskolákban is már bevezették. 2009 augusztusában a Zwack Unicum Rt., a Kürt Zrt. és a Gábor Dénes Díjasok klubja támogatásával elindult a Hátrá-nyos Helyzetűek Oktatásáért (H2O) Program, amely arra hivatott, hogy minél több, hátrányos helyzetű iskolában segítse a hejőkeresztúri bázisiskola programjának bevezetését.

A jó gyakorlatok közzététele fontos eszköze a gyakorlatba ágyazott tudás megosztásának, de csak akkor, ha ehhez közvet-len kommunikáció is társul. Ez, mint utaltunk rá, kiemelt figyelmet kap több TÁMOP fejlesztési programban, amelyek esetenként a jó gyakorlatok kritériumait is meghatározzák. Az ilyen eljárások – mint az átvételi feltételek szabályozása, az adaptációkhoz szükséges know-how, a bemutatást és megismerést segítő standardok ki-dolgozása – a tudásmegosztás nélkülözhetetlen elemei. Ezek létrehozása jelentősen segítheti a tacit tudás felszínre kerülését, de teljesen nem oldja meg. Kiemelt fontosságú az, hogy a rend-szerben már meglévő vagy még kialakulóban lévő tudásmegosztó mechanizmusok eredményességét folyamatosan elemezzük, és javítsuk a működő megoldásokhoz való hozzáférést. Ugyancsak kiemelt szerepet játszik az ágazaton belüli hálózatok kiépülése, il-letve a már meglévők és a korábbiak támogatása (pl. Önfejlesztő Iskolák, iskolaszövetségek, a diszciplináris közösségek vagy a „te-rületi együttműködések, társulások, hálózati tanulás” és a koráb-ban említett „pedagógusképzést segítő szolgáltató- és kutatóhá-lózatok” című TÁMOP-programok regionális hálózatai). Különösen nagy lehetőség rejlik azokban az intézményi formákban és háló-zatokban, amelyek az egymástól nagyon eltérő, akár igen nagy távolságban lévő területeken dolgozó gyakorlati szakembereket kötik össze (pl. természettudományos és humán vagy művészeti és műszaki területen dolgozók).⁵⁵

A gyakorlatba ágyazott tudás továbbadását és megosztá-sát szolgálják a pedagógusok képzésének és szakmai fejleszté-sének olyan innovatív formái, amelyek nem a klasszikus formális tanfolyami képzés modelljére épülnek, így különösen a fiatal pe-dagógusok munkába állását követő betanulási szakaszhoz kap-csolt mentorpedagógus-támogatás vagy az egyes intézményekre szabott és az adott intézmény innovációs folyamatait támogató olyan képzés, amelynek egyúttal szervezetfejlesztő funkciója is van (lásd a keretes írást).

55 Ennek egy érdekes, nem hazai példája az újonnan alakult finn Aalto University, amelyet művészeti, műszaki és közgazdasági egyetemek összevonásával hoztak létre (http://www.aalto.fi/en/about/).

A jó gyakorlatok átadása és átvé­

tele támogathatja a tacit tudás fel­

színre kerülését

Forrás: OECD (2004c)

A korábban elmondottakkal összhangban minden olyan megoldás támogatandó, amely lehetővé teszi olyan gyakorlatkö-zösségek kialakulását és megerősödését, amelyek lehetővé teszik a hasonló szakmai problémákkal foglalkozók közvetlen találkozá-sát, egymás gyakorlatában történő megfigyelését, a munkavégzés A gyakorlat­

közösségek ki­

alakítását és megerősödését támogatni érdemes

iSkoLárA SzABoTT PedAgógUS-ToVáBBkéPzéS BAden-WÜrTTemBergBen

Baden-Württemberg Oktatási Minisztériumának egyik prioritása olyan pedagó-gus-továbbképzési formák elterjesztése, amely konkrét iskolák igényeire szabott, és amely a tanárok közötti horizontális és kölcsönös tanulást együttműködést tá-mogatja. „A jövőben – mondta el az egyik regionális pedagógus-továbbképzési intézet vezetője – az iskolára úgy fogunk tekinteni, mint rendszerre. Ahelyett hogy egyes tanárok továbbképzéséről beszélnénk, egész iskolák szakmai fejlődését fogjuk támogatni.”

Annak érdekében, hogy ez megvalósuljon, a tartomány Oktatási Minisz-tériuma körülbelül száz „egész iskolát megcélzó szemináriumot” fog támogatni minden évben az Állami Tanártovábbképző Intézetek (Staatliche Akademien für Lehrerfortbildung) hálózatán keresztül. Az Esslingenben működő intézet például a képzési kapacitásainak jelentős hányadát már ilyen programokra fordítja annak érdekében, hogy olyan, iskolára szabott szemináriumokat (Wunschkurs) tudjon szervezni, amelyek általában két nap időtartamúak, és döntően a hétvégén tartják.

Az ilyen szemináriumok programjait az érintett iskolával együttműködésben ala-kítják ki, és ez iskoláról iskolára különböző. A képzési programok középpontjában a tantestület egészének a fejlesztése és az iskolafejlesztés áll, mindig az adott is-kola speciális igényeinek megfelelően. Általában olyan elemeket is tartalmaz, mint az aktív tanulás szervezése, az önszabályozó tanuláshoz szükséges kompetenciák fejlesztése, stressz- és konfliktusmenedzsment vagy a csoportos tanulás moderá-lása. A kurzus mindig az iskolaigazgató bevezetőjével kezdődik, majd a tantestület kis csoportokban dolgozik külső trénerek és a speciális témákhoz értő szakértők segítségével. A kurzusok egy közösen kialakított és elfogadott iskolafejlesztési terv megfogalmazásával zárulnak, és a tantestület vállalja a közös terv megvalósítását.

Nürtingen város iskolai hatósága a tanártovábbképzésre szánt források 25-30%-át fordítja ilyen programok szervezésére.

közben történő, a munkavégzésre irányuló kommunikációt és ta-nulást, a bevált saját gyakorlat közvetlen személyes bemutatását, problémás vagy érdekes szakmai esetek megvitatását. Érdemes lenne elindítani egy olyan fejlesztési projektet, amely a korábban már említett japán „tanórakutatásnak” a hazai oktatási intézmé-nyekben való elterjedését támogatná, esetleg olyan elemekkel, amelyek lehetővé teszik külső szakértők vagy más intézmények-ben dolgozó munkatársak bevonását. Ugyancsak érdemes lenne támogatni olyan videofelvételek készítését és megosztását, ame-lyek sikeres oktatási gyakorlatokat mutatnak be, illetve az olyan, már létező innovációs adatbázisokat, mint a korábban említett „Di-gitális piactér” kiegészíteni videofelvételekkel. Az olyan fejlesztési programokat, amelyek „tananyagok” fejlesztését célozzák, mindig ki kell egészíteni a ténylegesen megvalósuló tanítási gyakorlatok bemutatásával és ezek közös elemzésével, illetve videón történő rögzítésével. Az intézményvezetők felkészítésében külön figyelmet kell szentelni a gyakorlati tudás megosztását támogató szervezeti formák megismertetésének, az intézményi szintű tudásmenedzs-ment kérdéseinek.