A nem hagyományos, azaz nem könyvszerű dokumentumok között kiemelkedő a gyászjelentés-gyűjtemény és annak jelentősége. Gyűjteményünk a nyomdai kö
teles példányokból, jelentős magángyűjteményekből, magánlevéltárak anyagából állt össze. E cikkben röviden rávilágítunk a gyűjtemény kultúrtörténeti fontossá
gára, értékeire, és részleteiben beszámolunk a gyűjtemény mikrofilmezése céljá
ból elvégzett feldolgozói munkáról és a további kutatások menetéről.
A gyászjelentések
A gyász a szeretett, tisztelt személy elvesztése miatt érzett fájdalom, illetve szomorúság. A gyászjelentés olyan magánéleti dokumentum, amely valakinek a haláláról értesít. A szó hallatán arra számítunk, hogy fekete keretben, néhány sorban tudatják velünk az elhunyt nevét, a temetés időpontját, felsorolják az el
hunytat gyászoló családtagokat. Régebbi korokban azonban sokkal személyesebb hangvételű levelek, jelentések adták tudtunkra a gyászhírt.
Mit tudhat meg a mai kor embere az elmúlt évszázadok gyászjelentéseiből? A gyászjelentések elsősorban családkutatási célokat szolgálnak, de használják lexi
konszerkesztők a sok-sok pontatlan halálozási adat helyesbítésére, életrajzírók, tör
téneti és szociológiai munkák szerzői, nyomdatörténészek, bibliográfia-szerkesz
tők és vízjelkutatók is. Fontos művelődéstörténeti, vallási, és nyelvemlékek. A XVIII-XIX. századi szomorúleveleket lezáró pecsétek kutatói a családi pecséteket tanulmányozzák, a betűkészlet alapján a nyomdakutatók meghatározzák, melyik nyomda nyomtatta, vagy mely nyomda készletével készült a dokumentum. A papírt átvilágítva a vízjelkutatók meg tudják határozni azt a papírmalmot, ahonnan a gyászjelentés anyaga származik. Családtörténeti munkák készültek az arisztokrata családokról, de polgári családok teljes családtörténete is felrajzolható a gyászjelen
tések és a levéltárakban őrzött anyakönyvek segítségével. A temetői nyilvántartáso
kat is felhasználva rekonstruálható, hogy hol temették el az 1848^4-9-es forradalom és szabadságharc honvédtisztjeit.
A XVIII. században alakult ki az a szokás, hogy kézzel írott, ún. szomorúlevél
ben - amit a hozzátartozó, vagy az írnok több példányban át is írhatott - adták hírül valakinek a halálát. Személyes hangvétellel ecsetelték az elhunyt családjához, há
zastársához való hűségét, anyai, apai és hivatali érdemeit, leírták halála
körülmé-nyeit, és általában csak utólag tettek említést az örök nyugalomra helyezés helyéről és időpontjáról.
A XVIII. század végén megjelentek a nyomtatással sokszorosított szomorú
levelek, stílusuk még mindig nagyon személyes, gyakran jellemzik a megholtat, és gyász, szomorúság, bánat uralkodik a halottat sirató családtagokon, akik elfo
gadják, hogy „Az ember kezdetiének csalhatatlan következése a halál" (Szirmay Sándorné Ottlik Krisztina, 1829).
A nyomtatott leveleken kézzel írták a megszólítást, a kihagyott szövegrészben a megszólítottnak szóló mondatok tették hasonlóan személyessé e szomorúleve
leket a kézzel írt magánlevelekhez. Idősebb Kabos Farkas fia, Kabos Péter teme
tésére hívó szomorúlevelében így szólítja meg Josintzi [Josinczy] Sándor urat
„Kérem azért alázatoson Méltóságos LB Úr Natságodat maga halandó sorsáról meg-emlékezvén; az meg-írt Hellyen és Napon, az Asszony ő Natságával együtt meg-jelenni, és édes Halottamnak utolsó tisztességet tenni méltóztassék, ISTEN 0 Felsége minden szomorú változtatásoktól oltalmazván, vagyok Méltóságos LB Úr Natságodnak Igen nagyon meg-sebhetett szomorú alázatos szolgája" (Kolos
vár 4-dik Januarii 1787).
A levél hátlapjára írták a címzést, s viaszpecséttel lezárva küldték a címzettek
nek.
Pontosan megtudhatjuk az elhunyt nevét, korát, betegségét, sőt annak lefolyását és időtartamát. Kevés hasonló kezdetű és szövegű szomorúlevelet olvashatunk, a gyász és fájdalom kifejezésére számos módot találtak a hátramaradottak. „Gyász
ünnepre hívunk meg jó lelkű emberbarátok! Jelenjetek meg, míg áldozatot viszünk a' halál feltárult templomába" írja az elárvult Toldalagi család (Toldalagi Zsig
mond, 1847).
A házastárs, a gyermekek nevét és korát, sőt a nevelt gyermekek és távolabbi rokonok adatait is gyakran olvashatjuk, de jellemzően nem emelték ki feltűnően az elhunyt nevét. Fontosnak tartották elmondani a halottról, hogy hívő emberként fogadta a halált, s hitének és a vallási szokásoknak megfelelően felkészülve várta a halál utáni új élet kezdetét: „keresztényi bátorsággal várta az Urnák hívását örömmel vígan fogadta, és engemet el-hagya" - írja Kiss András 35 éves feleségét, Kászoni Teresia asszonyt siratva (1804).
Elsősorban az erdélyi arisztokrácia köreiben találunk olyan szomorúleveleket, amelyhez egyszerűsített szövegű szomorújelentést is kiadtak. Amíg a szomorú
leveleket rendszerint a temetés után írták, addig a temetés előtt kinyomtatott és elküldött szomorújelentésekre semmilyen személyes, kézzel írott címzés és aláírás nem került. „El-távozott már én töllem az én kedves Férjem, az én hív barátom, az én ifiu lépéseimnek vezére... Az ő meghidegült tetemei a' Nagy Anyám' ő Nagysága mellé a' Kolozsvári Piatzi Templom ' Kriptájában helyeztettek, abban el vagyon zárva az én földi életemnek gyönyörűsége is" (Bánffy József 1807) -írta Petki Antónia özvegy a szomorúlevelében. Az aláírás nélküli szomorú jelentés csak arról tudósít, hogy „...a temetés folyó hónap 14-én estvéli 7 órakor lesz, s 15-én ugyanott Requiem tartatik", s erre hívja meg a gyászoló közönséget. Az erdélyi polgárság, a kollégiumi tanárok, orvosok, városi polgárok szomorújelen
tést adtak ki hozzátartozóikról, ahol lassan kialakul a sztereotip, egyszerű értesítés szövege, gyakran ismételt fordulatokkal, de még sok esetben kiegészítik azt a
halottról szóló személyes szavakkal és méltatással is. E dokumentumokra jellemző az egyszerű fekete keret, fent a címzés helyén nyomtatva szomorújelentés, esetleg gyászhír.
Az 1800-as évek közepe tájára kialakult az a forma, amikor először sorolják fel a gyászoló családtagokat, s a szövegbe rejtve, de kiemelve találjuk az elhunyt nevét.
Szép példája ennek „Hamar Gyulának egy negyed év előtt Esztergám megye aljegy
zőjének s hites ügyvédnek, jelenleg pedig a magyar honvédi második zászlóalj 5-ik százada tizedes őrvitézének" Grünn János által nyomtatott gyászjelentése (1848.
szeptember 3.) Korábban kevés grafikai motívum került a nyomtatványokra, ekkor viszont már gyakran használnak arra a nyomdára jellemző, ismétlődő grafikai ele
meket a megszólítás és a szomorúlevél szó helyén fenn középen. Itt fent középre szerkesztette a nyomdász a keresztet fűzfalombokkal, növényekkel gazdagon kö
rülvéve, s alulra került az elhunyt vitézségére utaló pajzsra helyezett kard, gyászle
pellel borítva.
A XIX. század végére a szomorúlevelek egyéni hangvétele megváltozik, erő
teljes érzelmi töltése eltűnik, és megjelennek olyan típusú gyászjelentések, ahol a rokonok felsorolása után kiemelik az elhunyt nevét, alatta felsorolják címeit, rangjait, a társadalom különböző szerveződéseiben betöltött szerepét. A rokonok részletes felsorolásával még mindig olyan adatokhoz jutnak a családtörténeti ku
tatók, amelyek alapján a polgári családok egész családfáinak megrajzolása válik lehetővé.
A családi gyászjelentések mellett divatbajönnek a különböző társadalmi szer
vek, hivatalok, egyletek által kiadott, szinte csak a rangok felsorolására és a te
metés időpontjára szorítkozó értesítők. Előfordul, hogy egyazon elhunyt személy
ről négy-öt intézmény, egylet is kiad gyászjelentést.
A XIX. századtól kezdve jellemző, hogy a nemzet nagy halottairól városi és vármegyei közgyűlések, kis egyletek, egyházközségek és közösségek is megem
lékeznek. Jelentéseikben gyakran beszámolnak arról, hogy hol és milyen módon:
„gyászisteni tisztelettel", „gyász-ünnepéllyel", szent miseáldozattal" vagy „gyász
beszéddel", gyászverssel vagy requiem előadásával tisztelegnek az elhunyt nagy
ság személye előtt, gyakran a nagy halott temetése órájában. Jól jelzi a kort, az elhunyt személyét és - mai szóval szólva - népszerűségét, hogy hány helyen és hányféle módon emlékeztek meg róluk szerte az országban. A nagy politikusaink, mint Széchenyi István vagy Deák Ferenc halála alkalmából készült és tárunkban őrzött jelentések száma az 50-et is eléri, az Erzsébet királynét övező tisztelet dokumentumainak száma több mint 180!
Történelmünk során számos kiemelkedő személyiséget temettek újra, hozatták haza hamvait vagy helyezték át sírját - a politikai viszonyok változásainak megfe
lelően. Ezek dokumentumai történelmünk részei és a politikatörténet iránt érdeklő
dők számára is érdekesek. A XIX. század végére kialakult 1848 és az aradi vértanúk kultusza, de egyes személyekről hosszú éveken át jelentek meg a haláluk évfordu
lóján kultuszukat fenntartó gyászjelentés formájú és tartalmú nyomtatványok. A nyomdatechnika sokat fejlődött, s a század második felére a halotti pompa részévé vált a díszes keretbe foglalt, gyakran grafikával díszített, esetenként színes nyomta
tású, litografált gyászjelentés, ezt a stílust megőrizve az első világháborúig.
A XX. századi gyászjelentések jelentős formai és nyelvi változáson mentek keresztül. Az első világháború alatt a hősi halottak nagy száma miatt szokássá vált, hogy a honvédség egy-egy alakulata időnként kiadott hősi halottairól cso
portos gyászjelentést név és rendfokozat megjelölésével, sőt testületek, települé
sek is adtak ki csoportos gyászjelentéseket. A második világháború forgatagában ezek már nem voltak jellemzők, sajnálatosan egész családok pusztulása olvasható egy-egy bombázás következményeként. Ilyen esetben minden névről másolatot készítettünk, és azokat a megfelelő helyre osztottuk be.
A magánéleti dokumentumoknál sokáig a fekete keretes forma maradt, de gyakran alkalmazták különösen a kétnyelvű, német-magyar polgároknál a néme
tes, franciás eredetű csipkekeretet. A városi polgárok, kisebb települések elöljárói nagy tömegben nyomtattak gyászjelentéseket, általában fekete kerettel, de sokszor vékony vagy nagyon savas, ezért nem időtálló papírra. A novellaszerű, szépen megfogalmazott történeteket felváltották a címek, rangok stb.-vel befejezett, vég
telen felsorolásai.
Az '50-es évek után egyre inkább eltűntek a kialakult formák, mind külsőségek
ben, mind nyelviekben. A vallásra utaló grafikák eltűntek, maradt a fekete keret, s a korábban kialakított tipográfiai rend is felbomlott. Ha valaki lánynéven került ti
pográfiai kiemelésre, akkor korábban elég volt fent az első sorra tekinteni, vagy lent az oszlopokra bontott rokonság bal első oszlopában olvasni a férj nevét, és rögtön megállapíthattuk az asszonynevet. A névhasználati szokások változásai miatt több
szöri olvasás vagy más források igénybevétele kellett a családi állapot megállapítá
sához. 1972 után a lánynéven szereplő elhunytaknál ezt a nevet hagytuk meg (1972-től választható forma a lánynév megtartása anyakönyvezett névként). Találtunk el
hunytakat, akikről azt sem lehetett megállapítani, hogy a gyászoló szervezeten - párt vagy testület - kívül voltak e rokonaik, leszármazottaik.
Ezek a dokumentumok tükrözik a kort, a történelmi és emberi viszonyokat.
Ma ritkábban fejeződik ki a hozzátartozók személyes viszonya az elhunythoz, a nyomdák évenként beküldik a „biankó" - kitöltetlen - , sokszor zavaros kerettel és jelképekkel telenyomtatott, „űrlap"-ként használatos nyomtatványaikat, ahova kézzel beírhatják a hozzátartozók az elhunyt nevét; már nem akarjuk nyilvánva
lóvá tenni szeretteink társadalomban betöltött szerepét, foglalkozását, de a rokoni kapcsolatokat sem. Megjelentek a vezetéknév nélküli „Anyánk", „Icukánk" szö
vegű, az elhunytról és családjáról semmilyen információval sem szolgáló nyom
tatványok, így ez a dokumentum is elindult a végtelen leegyszerűsítés útján, és talán pár éven belül lassan eltűnik.
A „Mormon program"
A gyászjelentés-gyűjtemény utóbbi években lezajlott átfogó rendezésének az adott külön jelentőséget, hogy az Egyesült Államok Utah államában működő Ge
nealogical Society of Utah (GSU)1 kapcsolatot keresett, majd szerződést kötött az OSZK-val a gyászjelentés-gyűjtemény mikrofilmezésére és digitalizálására.
A GSU célja a genealógiai adatok összegyűjtése az egész világon, az adatok megőrzése és hozzáférhetővé tétele bárki számára. Az 1894-ben bejegyzett non-profit szervezetet a mai nevén Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus
Egy-háza elnevezésű, közkeletű magyar nevén Mormon Egyház tartja fenn. Központja az USA Utah államában fekvő Salt Lake Cityben van, helyi képviselői az egész világon megtalálhatók.
A kiemelkedően fontos családkutatási értékek történelmi információként való megőrzése érdekében 2003. január 31-én megállapodás jött létre az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, Monok István és a GSU képviselője, Raul Rios között e dokumentumok mikrofilmezéséről.
Ennek értelmében a dokumentumok őrzője - az OSZK Kisnyomtatványtára, a továbbiakban Tár - a 2002. december 31-ig megjelent dokumentumokat bocsátja mikrofilmezésre. Ennek a mikrofilmezésnek a teljes költsége a GSU-t terhelte. A megállapodás szerint 2003. február végéig egy tesztelési időszak zajlott, a végleges mikrofilmezés 2003. március l-jén kezdődött el. A megállapodás kikötötte, hogy a GSU dolgozza ki a negatívot az általuk megkövetelt minőségben2, amihez a doku
mentumokról készült felvételek minőségének is megfelelőnek kellett lennie. (Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy csak a tökéletesen olvasható felvételeket fogad
ta el a GSU. A meg nem felelő felvételeket pótolni kellett: a dokumentumokat újra ki kellett emelni, és - szükség esetén restaurálás után - új felvétel készült róluk.) A megállapodás szerint a GSU felvételenként fizetett, negyedéves elszámolásban, to
vábbá a GSU ingyen nyújtott az elkészült anyagról egy pozitív mikrofilmet az OSZK-nak. A további mikrofilm-másolatokért az OSZK-nak fizetnie kell.
Miután beszkennelte az anyagot [mikrofilmet], a GSU egy ingyenes elektro
nikus másolatot bocsát az OSZK rendelkezésére. A szerződés semmiben nem kor
látozza az OSZK-t az eredeti dokumentumok és a pozitív mikrofilm felhasználásá
ban: a visszaküldött, ún. „donor" másolatról bármilyen jelenleg létező vagy jövőben kidolgozandó technológiával másolat készíthető, az bemutatható és közzé tehető. A digitális képanyag információiból mutatók és kutatási segédeszközök készíthetők.
A GSU az elkészült filmeket biztonságos helyen, a legmodernebb technológiák segítségével tárolja, s azokból csak nonprofit céllal nyújthat szolgáltatásokat.
A feldolgozás munkaműveletei
Amikor a Tárhoz eljutott a megállapodás ténye, nem is láttuk előre, mekkora erőfeszítést jelent e feladat maradéktalan, szakmai szempontból a lehető legjobb megoldása. Már korábbi osztályvezetőink is készültek az együttműködésre a GSU-val, mert tudomásuk volt az ország több megyei levéltárában és az Országos Levéltárban lezajlott sikeres programokról a GSU-val együttműködésben. A mel
lékelt folyamatábrán mutatjuk be a feldolgozásban részt vevő OSZK-egységek szerepét és együttműködését.
A gyászjelentés-gyűjtemény a közelmúltig a Tár legtöbbet kutatott, ennélfogva a legjobban igénybevett állományegysége volt. Családkutatóink naponta több száz gyászjelentést kértek ki, s fizikailag forgattak át ahhoz, hogy megtaláljanak egy-egy családra vonatkozó anyagot, majd ezeket helyben lemásoltuk számukra. Ez a gyűjtemény akkori becslésünk szerint 800 ezer és egymillió között mozgott, rendezettsége kívánnivalókat hagyott maga után, állapota kétségbeejtően romlott a folytonos igénybevételtől.
Betürendezési szabályzat kidolgozása
Lista palliumonként. Szállítás
3
előkészítése, megszervezése Anyag előkészítése, szállítási dokumentáció elkészítése
Kiszállítás Hold utcába. Mikrofilmezés.
Folyamatos kapcsolattartás.
Anyag visszaszállítása.
Raktáros
Nevek és mikrofilm számok összerendelése. Mikrofilmek szolgáltatása, másolatkészítés
Anyag ellenőrzése, végleges helyének kialakítása
Beraktározás
A projekt kezdetén az első feladat egy házi szabályzat kidolgozása volt, hogy minden munkatárs egységes elvek szerint végezze el a munkát3.
E szabályzat kimondta, hogy csak az európai névhasználatú nevekre vonatko
zik, és az egész törzsgyűjteményt egyben kell tekinteni, mint valóságos anyagegy
séget, amit szoros betűrendben mikrofilmezünk. Miért volt fontos mindez?
Addig a gyűjtemény az alábbi egységekből állt össze:
- nagyalakú kéziratos;
- nagyalakú XVIII-XIX. századi anyag, a szomorúlevelek és szomorújelen
tések;
- XIX-XX. századi;
- kurrens betűrend;
- a híres emberek;
- külön gyűjtemények, pl. Széchényi István, Erzsébet királyné, Nagy Imre újratemetése stb.
Mindezeket külön tároltuk függesztett palliumokban vasszekrényekben, papír
dobozokban, a 2° rétet nagy palliumokban, ismét más vasfiókokban.
A dokumentumok és tárolóeszközök méretéből következően a normál méretű és a nagyalakú gyászjelentéseket nem lehetett egy betűrendbe sorolni. Különvá
lasztottuk a nagyalakú kéziratos gyászjelentéseket, ezek képeztek egy egységet, ugyanígy jártunk el a nagyalakú XVIII-XIX. századi szomorúlevelekkel és szo
morújelentésekkel is. A szabályzatban a következő fontos döntéseket fogalmaztuk meg, ami csak a törzsanyagra vonatkozott: rendszó a családnév (vezetéknév) a magyar nyelv szabályai szerint, második névelem az egyéni név (utónév), az atyai név a harmadik névelem. Ha egy személy élete során megváltoztatta a nevét, csak azt a nevet vettük figyelembe, amelyen az elhunytat a dokumentum felvette (pl.
a szerb nevek esetében gyakori volt, hogy a fiú rövidített módon, egyszerűsítetten írta le a vezetéknevét). Sokan magyarosítottak, tehát nem vettük át a családkutatók feladatát, s nem foglalkoztunk a családok történetével, csak a dokumentumon található adatokkal. Nem tartottuk a névhez tartozónak a megszólító címet, a ki
tüntető címet (pl. Állami-díjas stb.), képzettséget, fokozatot jelölő címet (pl. aka
démikus, főispán stb.), a foglalkozásra utaló kifejezéseket, nemesi neveket és címeket, kivéve, ha azonos évben és azonos helyen haltak meg, vagy a nemesi név egyes családtagoknál vagy családi ágaknál a név részévé vált (pl. Szinyei Merse Pál, Edvi Illés Aladár stb.). A ragadványnevek rövidített kezdőbetűit har
madik, megkülönböztető névelemként vettük figyelembe (P. Tóth Benő —> Tóth Benő, P). Az egyszerű és összetett családi nevek, a történelmi névhasználat ese
tében az érvényben lévő szabvány szerint jártunk el. Ha csak a szerzetesi nevet ismertük, úgy osztottuk be, de ha feltüntették az eredeti nevet, akkor saját, anya
könyvezett nevét vettük figyelembe (pl. Martha Ignatia szül. Theresia Wimmer).
Hasonló módon jártunk el az írói nevekkel (pl. Török Sophie írónő Babits Mi-hályné szül. Tanner Ilona —> Babits MiMi-hályné Tanner Ilona).
Abesorolásnál az azonos nevűeketkellettmegkülönböztetnünk: név-elhalálozás helye-éve szerint. ($\.Kovács János, Aba, 1931; Kovács János, Szombathely, 1931).
Asszonyoknál a férj neve után a lánynév betűrendjében kerültek sorra, mind a négy elem figyelembevételével (pl. Kovács Jánosné Antal Júlia, Kovács Jánosné Vince Katalin), s ezek az összes Kovács Jánost követték. Asszonyoknál, amikor megállapí
tottuk a férj nevét, ceruzával felírtuk, s így soroltuk be 1972-ig. Ezt pontosan meg kellett állapítani akkor is, ha csak a lánynév volt vastag betűvel kiemelve, vagy a korábbi férj neve is szerepelt a gyerekek miatt, esetleg a kiemelés és a tagolás hiánya miattcsak többszöri elolvasás után tudtunk dönteni. Ha egy személyről több gyászje
lentést adtak ki, akkor első lett a magyar nyelvű családi, második az idegen nyelvű családi, harmadik a magyar nyelvű testületi a testületek betűrendjében, negyedikés a továbbiak azidegennyelvűtestületiek, szintén atestületek betűrendjében. Akétnyel-vűek esetén a magyar nyelvű forma alapj án soroltuk be az elhunytat.
Minden esetben eltettük a nyomdai kiadásváltozatokat, amelyekből előfordult kilencféle variáció is. A cirill betűs neveket átírtuk a szabvány szerint, és így soroltuk be.
A munkánk során a duplumok leválasztása figyelmet igénylő döntés volt. Arra kellett törekednünk, hogy azt az ép példányt válasszuk ki, amelyet nem kellett restaurálni, jól fotózható (nem tinta- vagy zsírfoltos, gyűrött). Ennek következté
ben nem tudtuk figyelembe venni a hátlapra írottakat. Ezzel megszűnt az a lehe
tőség, hogy korábban a kutatásaik során olvasóink számba vehették a címzetteket is, rokoni és társadalmi kapcsolatokra derítve fényt. A keretről és a hátoldalról nem készült mikrofilm. Sajnálatos módon a duplumok rendezése - anyagi okok
ból - 40 ezer darab után leállt, így azok (az A-F, O és Z betűk kivételével) a továbbiakban nem lesznek kutathatók.
A betűrendezett gyászjelentéseket végleges palliumokban helyeztük el (maxi
mum 100-120 db), a palliumok megszámozva kerültek a helyükre, pl. A/l. A palliumokra felírtuk az összes családnevet, aminek akkor lett jelentősége, amikor ezt legépeltük a Fotólabor számára, vagy visszaosztottuk a restaurált példányokat.
Minden restaurálásra kiemelt darabot fénymásoltunk, betettük a besorolás szerinti helyére, s amikor a restauráló műhelyből visszahoztuk a javított példányt, elegen
dő volt a raktáros közreműködése ahhoz, hogy egy cserével a végleges helyére kerüljön. Egy-egy fotózáskor kb. 10 000 gyászjelentést szállítottunk át az OSZK Hold utcai Fotólaboratóriumába, számozott dobozokban. A palliumszámozás és
dő volt a raktáros közreműködése ahhoz, hogy egy cserével a végleges helyére kerüljön. Egy-egy fotózáskor kb. 10 000 gyászjelentést szállítottunk át az OSZK Hold utcai Fotólaboratóriumába, számozott dobozokban. A palliumszámozás és