Az első magyar népmesegyűjtemény (Gaal 1822) keletkezéstörténe-tének megismerése szempontjából elengedhetetlen a Gaal Györgyhöz kapcsolódó levelezések feltárása. Gaal György hagyatékában szerencsé-re jelentős mennyiségű levél maradt fenn, melyeket a Magyar Tudomá-nyos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában, az Országos Széchényi Könyvtárban, illetve a bécsi Österreichische Nationalbibliothek kézirat-tárában őriznek. Ezen levelek többsége német nyelven, fraktúr kézírás-sal íródott. Gaal fennmaradt levelei a következő személyekhez íródtak:
Kisfaludy Károly (MTAK 4r 124. V. 27 levél), Toldy Ferenc (MTAK 4-r 66. 84 levél), Kisfaludy Sándor (MTAK K 376/79), Horvát István (OSzK Levelestárában – korábban: Magyar Nemzeti Múzeum Irattára – 13 le-vél), Gustav Schäfer (OSzK Levelestárában 1 levél, a Nationalbibliot-hekben 7 levél ), Ignaz Gustav Castelli (OSzK Levelestárában 1 levél , a Nationalbibliothekben 1 levél ), Jankovich Miklós (OSzK Leveles-tárában 2 levél), Friedrich Volke (Nationalbibliothekben 9 levél), egy levél feleségéhez, Heinzmann Karolinához (OSzK Levelestára), illetve öt levél ismeretlen személynek címezve (OSzK Levelestára 3 levél, Na-tionalbibliothek 2 levél).
Tanulmányomban a levelezésből a Gaal György és Kisfaludy Károly közös munkájával és barátságával kapcsolatos dokumentumokat elem-zem, különös tekintettel Gaal Kisfaludynak írt leveleire, kifejezetten a népmesekutatást érintő kérdésekre fókuszálva. A mesekutatás
szempont-1 A tanulmány Gaal György levelei Kisfaludy Károlyhoz című előadásként a 20szempont-17. no-vember 11-én, Szabadkán, a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete és a Doktoranduszok Országos Szövetsége Irodalomtudományi Osztálya által meg-rendezésre kerülő Nyom-követés 3. című konferencián hangzott el. Az idézet forrása:
Kisfaludy 1983, 350.
jából azért jelentős ez a forrásegyüttes, mert ez a legkorábbi olyan do-kumentumcsoport, amelyben adatokat találhatunk az első magyar nép-mesegyűjtemény létrejöttével kapcsolatban. Mivel az 1822-ben megjelent Mährchen der Magyaren keletkezéstörténetéről csupán a kötet előszavá-ban leírt adatok (Gaal 1822, I–XXX) állnak rendelkezésünkre, és a kora-beli recepcióról is vajmi kevés forrásunk van (Bognár 1893; Ipolyi 1858;
Szerényi 1823), a levelezés fontos információforrás.
Gaal György (1783–1855), a Bécsben élő, németül író magyar lite-rátor munkaadója, Esterházy Miklós megbízásából Kisfaludy Sándor Tátikáját fordította le először (Gácser 1905, 15), majd a fordítás sikerén felbuzdulva fordult további magyar irodalmi újdonságok felé. 1819-ben kezdte el fordítani Kisfaludy Károly műveit (Horváth 1984, 401) azzal a céllal, hogy a magyar irodalmat a bécsi közönség felé közvetítse, be-mutassa.
Gaal György és Kisfaludy Károly levelezése 1820. február 8-án kezdő-dött. Kisfaludy kezdeményezte a kapcsolatfelvételt, hogy megköszönje kö-zös kiadójukon, Trattner János Tamás nyomdászon keresztül (1789–1825) hozzá intézett jó tanácsait, valamint további fordításokra és mentorálás-ra kérje fel őt. Levelezésük egy közvetlen és őszinte barátság lenyomata, amelyben Gaal a tanácsadó, Kisfaludy a nyitott befogadó, viszonyuk pedig – meglátásom szerint – végig egyenrangú. Levelezésük 1820-tól Kisfaludy haláláig, 1830-ig tartott. A széles műveltségű Gaal hasznos tanácsokkal látta el Kisfaludyt, a világirodalom klasszikusainak tanulmányozására, il-letve a költészet terén nagyobb igényességre bíztatta. Kisfaludy Károly oly nagyra becsülte Gaalt, hogy1821-ben Irene című drámáját neki ajánlotta (Kisfaludy 1983, 350).
Gaal György és Kisfaludy Károly levelei a Magyar Tudományos Aka-démia Könyvtárának Kézirattárában, a Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. szám alatt találhatóak. A 124-es iratanyag V. egységében 60 levél Kisfaludytól Gaalnak, valamint 27 levél Gaaltól Kisfaludynak olvasható.
Az iratanyag X. egysége tartalmazza Kisfaludy három művének (Tatárok Magyarországban, Ilka, Stibor vajda) fordítását, míg az I. egység Toldy Fe-renc jegyzeteit Kisfaludy és Gaal levelezéséről. Tudomásom szerint más közgyűjteményben nem őriznek Gaaltól Kisfaludyhoz írt leveleket.
A Gaal György által írt leveleket Komáromy Béla az 1936-os Iroda-lomtörténeti Közleményekben három részletben közölte (Komáromy 1936), de Komáromy közlése nem teljes: csak a meglátása szerint iroda-lomtörténeti szempontból releváns részleteket publikálta, a többit, jelölve
ugyan, de kihagyta.2 Mindezek okán én az összes Gaal által írt levelet újra olvastam és átírtam, hogy kiderüljön, nem maradt-e ki a néprajzi érdek-lődés szempontjából valamilyen jelentős adat.
A Gaal által írt levelek feltehetően 1869-ben kerültek a kézirattárba, amiről a kéziratcsomó első oldalán szereplő, a levéltáros által bejegyzett szöveg tanúskodik: „Kisfaludy Móric Zala megyei főszolgabíró úr aján-déka febr. 16/69” (MTAK Kézirattára Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124.
V). Ez az anyag valószínűleg Kisfaludy levélmegőrzési szokásai miatt csupán 26 levelet tartalmaz, amit Bánóczi így magyaráz: „Gaaltól csak 26 levél (1820. febr. 14. – 1828. jun. 23-ig) [maradt fenn], s ezt is a vélet-len szerencsének köszönhetjük, mert Kisfaludy a hozzá érkezett leveleket ép[p]en nem szokta megőrizni” (Bánóczi 1893, VI. 469). Valójában 27 levélről beszélünk, de a tartalmi összetartozás miatt a 1820. február 14-én és 23-án keltezett leveleket a levéltárosok egy egységnek vették. Komá-romy a fellelhető 27 levélhez hozzávesz még egyet, 1830. október 1-jéről, mely Toldy Ferenc levelei között található (MTAK Kézirattára Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 66. V). Ebben Gaal a régóta hallgató Kisfaludyt arra kéri, ha lehet, mihamarabb adjon számára értesítést arról, hogy Tol-dy Ferenc (Dr. Schedel) életben van-e, ugyanis annak európai körútjáról hazatérve, ígérete szerint már augusztusban kellett volna nála Bécsben családi-baráti látogatást tennie, s a látogatás elmaradása miatt az egész család aggódott Toldyért (Komáromy 1936, 468). Ekkor Kisfaludy már súlyos beteg volt, Gaal viszont lehetséges, hogy mit sem tudott erről, mert a szöveg a költő egészségügyi állapotára nem tér ki, csupán Toldyra, illet-ve Kisfaludy elmaradó, fájóan ritkán érkező leillet-veleire.
A levelezés másik oldala, tehát a Kisfaludy által Gaalnak írt anyag kétszer akkora terjedelmű, mint fordítva. Mindez feltehetően Gaal precizitásának volt köszönhető, aki a leveleket együtt tárolta. A Kisfaludy által írt leveleket Gaal György halála után felesége, Heinzmann Karolina a teljes hagyaték-kal együtt 1857-ben az Akadémia elődjének, a Magyar Tudós Társaságnak adományozta, amiről Nagy Ilona tanulmányában olvashatunk részletesen (Nagy 2015, 65–71). Ezeket a leveleket Bánóczi József Kisfaludy Károly ösz-szes munkájának közlésekor, 1893-ban kiadta (Bánóczi 1893, VI. 283–391).
Kutatásom egyik lépéseként megvizsgáltam, hogy milyen publikációk-ban érhető tetten az a tény, hogy a szerzők olvasták Gaal Kisfaludyhoz írt le-veleit. Irodalmárok közül bizonyos, hogy legkorábban Toldy Ferenc, már
fel-2 „A leveleket alább közöljük, egypár irodalomtörténeti szempontból érdektelen rész elhagyásával, jelezve mindenütt a törlést” (Komáromy 1936, 220).
tehetően közvetlenül Kisfaludy halála után, hiszen 1831-ben kiadta munkáit tíz kötetben (Toldy 1831), ezt követően pedig, 1832-ben életrajzi monográfi-át is szentelt neki (Toldy 1832). Bánóczi 1893-as összkiadásában több eset-ben is jelzi, hogy Kisfaludy levelein Toldy által – szokásosan ceruzával – tett megjegyzések vannak (például Bánóczi 1893, VI. 472). Őt követően Bánóczi ugyan csak Kisfaludy leveleit közölte, ám a levelek jegyzeteiben egyértelmű-en utal a Gaal által írott szövegekre, sőt, idézett is azokból (Bánóczi 1893, VI. 469–474). 1905-ben, Gaal halálának 50. évfordulója alkalmából Gácser József (Gácser 1906, 27–38) által írt, rendkívül alapos biográfia részletesen beszél a Kisfaludy Károlyhoz írt levelekről, de ebben nem kapunk a népmes-egyűjtésre releváns információkat. Deréky Pál 1980-ban a Bécsi Egyetemen készített doktori disszertációja (Deréky 1980, 41–65, 185–189) – melyet Jo-seph von Hormayr bécsi magyar köréről írt – szintén foglalkozik a német nyelvű levelekkel, majd Eichinger Viktória és Klaus Heydemann tanulmá-nyában is olvashatjuk jelét annak, hogy tanulmányozták a leveleket (Eichin-ger–Heydemann 2004, 283). A néprajzi szakirodalomban, noha többen is hivatkoznak a Komáromy-féle publikációra (például Voigt 1982, Domokos 2005, Nagy 2015, Gulyás 2011), de eddig nem találtam nyomát annak, hogy bárki is mélyrehatóbban foglalkozott volna a német nyelvű levelek elemzé-sével. A továbbiakban a kutatás ezen hiányát igyekszem pótolni.3
Gaal György és Kisfaludy Károly levelezésében az 1822-ben megjelent mesekötettel kapcsolatban folklorisztikai szempontból ugyan nem sok, de fontos információt kapunk. Az első adat 1820. február 23-ról származik, amikor is Gaal ezt írja: „Én is túlságosan el vagyok foglalva olyan vál-lalkozásokkal, melyek a teljes figyelmemet igénybe veszik. A Magyarok meséi I. kötete – a Polymniám III kötete – a Magyarok színháza I. köte-te, – Példabeszédek I. kötete – mindez a következő hónapokban, sorban egymás után fog napvilágot látni” (– ford. H. V., MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 2).4
Ebből a levél végi, szinte mellékesen közölt néhány sorból azt tudhat-juk meg, hogy a Mährchen der Magyaren kötet már 1820 februárjában összeállt és Gaal már abban az évben a megjelenéssel számolt. Újdonság,
3 A tanulmányban olvasható Gaal-idézetek magyarra fordítása minden esetben saját munkám. (– H.V.)
4 „Auch bin ich viel zu sehr mit Unternehmungen beschäftigt die meine volle Aufmerk-samkeit in Anspruch nehmen. Den I. Band meiner Mährchen der Magyaren – meiner Polymnia III Bände. – Theather der Magyaren I. Band – Gleichnisse I. Band – alles dieß erscheint nun im Laufe der nächsten Monathe nach einander“ (1820. február 23.). MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 2.
hogy a mesékből több kötetnyit tervezett kiadni, hiszen első kötetnek nevezi a megjelenés alatt állót. Hogy ekkor miért nem jelent meg a kötet, azt Gaal pontosan egy évvel később, 1821. február 26-án írja le:
Éppen most történt velem az a fatális tréfa, hogy a már nyomdakész Magyarok meséi kötetemet – melyre a szedő már türelmetlenül vár, – a cenzúrától úgy keresztre feszítve kaptam vissza, hogy azt sem tudom, mitévő legyek, hogy az így létre jött hét ívnyi rést befol-tozzam. Annyira körül vagyok véve efféle szerencsétlen ügyekkel, hogy alig marad időm enni és aludni (– ford. H. V., MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 19.).5
A levelezésben magáról a Mährchen der Magyarrenről több szó nem esik. A meséről mint műfajról azonban két esetben igen. Gaal úgy vélte, hogy a mese mint prózai műfaj jó ujjgyakorlat lehetne Kisfaludy számára a koncentrált történetmesélés elsajátítására: „Ha valamit ajánlhatnék Önnek, az pedig az volna, hogy próbálja ki magát prózai írásokban, különösképpen rövid elbeszélésekben. Ez különösen egyszerű, ám a haszon, amit hoz, az jelentős. Olvasson Claurent, Houwaldot, vagy Musäustól a Strucctollakat és a Népmeséket” (– ford. H. V., MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 11).6 Ugyanezt, tehát főleg a prózai forma gyakorlását ajánlja 1821.
január 10-i levele is: „Azt javasolnám Önnek, hogy eleinte kisebb verseket, elbeszéléseket, meséket vagy legendákat írjon négy lábú jambusban vagy trocheusban, méghozzá rím nélkül” (– ford. H. V., MTAK Magyar Irodal-mi Levelezés 4-r 124. V. 17.)7
5 „Mir geschah so eben der fatale Streich, daß ich meinen schon zum Druck bereitete Mä-hrchen der Magyaren auf welche der Setzer bereits mit Ungeduld wartet so gewaltig durch die Censur gekreuzigt zurückerhielt, daß ich kaum weiß wie ichs anfangen soll, die ganzen 7 Druckbogen starken Lücken, welche dadurch entstanden, zu ergänzen. Ich habe nun kaum Zeit zum Essen und zum Schlafen, so sehr bin ich von den maliziösesten Affairen aller Art umgeben.“ (1821. február 26.) MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 2.
6 „Dürfte ich Ihnen aber ja hierzu etwas rathen; so wäre es, daß Sie sich vor der Hand in prosaischen Aufsätzen, besonders aber in kleinen Erzählungen versuchen möchten.
Dieß ist zwar nichts weniger als leicht; aber der Nutzen der daraus erwächst ist überaus beträchtlich. Lesen Sie Clauren, Houwald, oder im komischen Musaus Straussfedern und Volksmährchen.“ (1820. június 20.) MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 11.
7 „Ich würde Ihnen rathen für den Anfang einige kleinere Gedichte, Erzählungen, Mä-hrchen, oder Legenden in 4 füßigen Jamben oder Trocheen, und zwar ganz ohne Reim zu schreiben.“ (1821. január 10.) MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 17.
Az idézett levelekben felbukkan ugyan új információ, de az első ma-gyar népmesegyűjtemény keletkezéstörténetéről nem kapunk új, eddigi ismereteinket bővítő adatokat olyan témákban, mint például, hogy Gaal honnan vette az ötletet és hogyan fogott hozzá a mesegyűjtéshez; kik vol-tak azok az adatközlő Esterházy-katonák, akik lejegyezték neki a népme-séket, illetve milyen módon kerültek ezek lejegyzésre. Gaal a Mährchen der Magyaren előszavában több ismerősét emlegeti, akiktől meséket kért, s talán kapott is (Gaal 1822, IV). A Kisfaludyval folytatott levelezésből az sem derül ki, hogy kik voltak ezek az általa említett ismerősök, illetve hogy miként fordították le a meséket magyarra, kik voltak a fordítók, az írnokok, a segítők.
Folklorisztikai kutatástörténet szempontjából értékes információmor-zsákat olvashatunk Gaal és Kisfaludy levelezésében a bécsi triásszal kap-csolatban. Horváth János 1927-es kötete (Irodalmi népiesség Faluditól Pe-tőfiig, 1927) óta „bécsi triász”-ként emlegetett három szerző – nevezetesen Gaal György, gróf Mailáth János és báró Mednyánszky Alajos – kapcso-latáról vajmi kevés, szinte semmilyen primer forrás nem áll rendelkezé-sünkre. A Kisfaludynak írt levelek sem tartalmaznak perdöntő informáci-ókat, ám mégis újak és hasznosak számunkra.
Gaal 1820. december 23-én gróf Mailáth Jánosról, a Brünnben 1825-ben kiadott Magyarische Sagen und Maehrchen szerzőjéről, az alábbiakat írja barátjának: „Mailáth gróf több becsületet szerez hazánknak, mint an-nak összes fejedelmei, minden pénzükkel az elmúlt 3 évszázadban. Sokat adnék érte, ha láthatnám. Egy nagyszerű ember! Szellem és szív, mindkettő nemes!” (– ford. H. V., MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 16.)8 Ebből megtudhatjuk, hogy Gaal rendkívül nagyra tartotta a „lánglelkű”, Habsburg-hű Mailáthot. Ugyanazon levél utóiratában Gaal egy szívessé-get kér Kisfaludytól: „Egy kérés. Ha Mailáth grófnál járna, kérem, hogy az itt mellékelt biléták közül adjon le egyet annak előszobájában, a többit adja Trattner úrnak” (– ford. H. V., MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 16).9 Az itt említett biléta valószínűleg ebben az esetben névjegy-kártyát jelentett. Mailáthot harmadjára egy publikáció kapcsán emlegeti.
8 „Graf Mailáth erwirbt unserem Vaterlande mehr Ehre als alle Fürsten dasselben sam-mt ihren Gelde duch 3 Jahrhunderte. Ich gäbe viel darum, wenn ich ihn sehen konnte.
Ein trefflicher Mann! Geist und Herz – beyde edel!” (1820. december 23.) MTAK Ma-gyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 16.
9 „Eine Bitte. Wenn Sie zum Grafen Mailáth komen, so ersuche ich Sie eins von beilie-genden Billeten in seinen Vorzimmer abzugeben, die übrigen aber H. von Trattner zu geben.” (1820. december 23.) MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 16.
1821. január 10-i levelében, a Zerffy Gusztáv-féle Almanachot kritizálva:
„Épp az imént kaptam egy példányt a Zerffy-féle Almanachból. Csak adja az Ég, hogy az Önének különb arculata legyen! A szóban forgó dologról pedig: egy szót se többet. Sajnálom Mailáth gróf és Köfflinger [elpazarolt]
tanulmányát” (– ford. H. V., MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V.
17).10 1823. május 7-én pedig ismét említi Mailáthot, akiről tudjuk, hogy irodalmi és történelmi témájú írásainak kiadása nyomán elszegényedett, sőt rendőrségi besúgóként is működött (Ratzky 2004): „Ez a siralmas nap, hála Istennek, elmúlt, és ha az aranykor az útja nem egy pénzügyes kin-csesládáján keresztül megy, nehogy én is akár csak más nyomorult, oly szomorú sorsra jussak, mint Mailáth, aki azok kedvéért még a fantáziáját is eltemette” (– ford. H. V., MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124.
V. 22).11 Gaal a bécsi triász harmadik tagját, báró Madnyánszky Alajost a levelezésben Kisfaludy egy drámájának, a Stibor vajdának alapját szolgál-tató történet szerzőjeként emlegeti 1820. március 6-án: „Egy pesti levélíró azt jelenti az itteni bécsi divatlapban, hogy Ön a színdarab anyagát báró Mednyánszky Alajos egyik elbeszéléséből merítette. Úgy sejtem, hogy egy rendkívül jól sikerült elbeszélés lehet, hogyha ilyen aprólékosan kifejtett részletek is kivehetőek belőle […]” (– ford. H. V., MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 3). 12
Folklór-tudománytörténeti vonatkozásban ugyan csak ezeket az új adatokat rejti a Gaal-Kisfaludy levelezés, ám némely más területről is bemutatnék példákat, melyek a két szerző személyiségét, életét és mun-kásságát hozzák közelebb hozzánk. Ezen részletek nóvuma, hogy először olvashatóak magyar fordításban.
10 „So eben erhalte ich aus Freundeshand ein Exemplar von den Zerffischen Almanach.
Der Himmel gebe, daß der Ihrige ein anderes Gesicht erhalte! Uiber den Vorliegenden nec verbum amplius addam. Ich bedaure den Grafen Mailáth und Köfflingern um ihre Aufsätze“ (1821. január 10.) MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 17.
11 „Dieser Jammertag ist Gottlob! dahin, und wenn die goldener Zeit nicht etwa plötzlich ihren Lauf durch die Truhe eines financiers nehmen muß, werden ihm noch mehrere gleicher Gelichters, und am Ende der meinigen auch ich selbst eben so trist, wie Mai-láth Ihnen zu Liebe jüngst seine Phantasie begraben ließ, nachfolgen.“ (1823. május 7.) MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 22.
12 „Ein Pesther Correspondant meldet in der hiesigen Wiener Modezeitung, daß Sie den Stoff des Schauspiels aus einer Erzählung des Frhrn von Mednyánszky geschöpft ha-ben. – Mir dämpft, es müße dieß eine sehr gedingene Erzählung seyn, woraus sich so umständlich motivierte Details ziehen lassen“ (1820. március 6.) MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 3.
Elsőként fontosnak tartom, hogy szó essék Kisfaludy ajánlásáról, me-lyet Irene című drámájának elején Gaalnak szentelt. Tudtommal eddig semmilyen szakirodalom nem tárgyalta annak keletkezéstörténetét, így most beszéljenek Gaal szavai róla: „Szeretném jobban kifejteni annak okát, ami miatt el kell hárítanom azon megtiszteltetést, mellyel Ön engem egy irodalmi ajánlással illetni kíván. Ez ugyanis nem ezért van, mert nem tudom, miről volna szó, hanem inkább egyfajta viszolygás mindenfajta olyan kitüntetéssel szemben, amit nem érdemlek meg […]” (– ford. H. V., MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 8).13
Mivel azonban Kisfaludy nem hagyta magát Gaal szerénységétől és alázatosságától eltántorítani, megjelenésre került az alábbi, kapcsolatukat oly szépen jellemző ajánlás:
Gaal! kit szivünknek édes indulatja, A szép barátság öszvefűz velem, Ki dísze ágait nékem osztogatja, Kinél ujúlva önmagam lelem;
Múzsámnak itt áll gyenge áldozatja, Hálám jeléül néked szentelem!
Fogadd baráti kedvező szemekkel, S mivem ragyoglik tiszta érdemekkel.
A mit teremtve sűlyedő titokban Reám fuvalt a képzés, bájölén, S felém derűlő égi lángzatokban Imádva sejthetnék, oh földi én!
Kiéli lelkem rezgő hangzatokban Az érzemények zajló tengerén.
S ha kik szavamra buzdulatba kelnek,
Jutalma nyílik e szorúlt kebelnek (Kisfaludy 1983, 50).
Ezek után Gaal egyebet nem tehetett, mint hogy köszönetet mondott a szép szavakért:
13 „Möchte aber der Grund, warum ich der mir von Ihnen zugedachten Ehre meiner li-terarischen Zuneigung mich zu entziehen scheine, sich besser expliciren lassen! Dieser ist wahrlich kein je ne sçai quoi – sondern eine mir eigene Reitzbarkeit gegen Auszei-chnungen, die ich nicht verdiene.“ (1820. május 5.) MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 8.
Az Ön kedves ajánlása, mellyel az új tragédiáját, az Irenet indítja egy biztos mód arra, hogy engem lekötelezzen. Ugyan arra, hogy barátságunkról magát ilyen módon biztosítsa igazán nem lett vol-na szüksége, hiszen efelől mindenkor bizonyos lehet. Nem marad más hátra, minthogy ezt a szerénységemnek biztosított megtisztelő kitüntetést szívből megköszönjem és megígérjem, hogy nem fo-gok tétlenkedni abban, hogy az Ön kedves szerzeményéről amint levegőhöz jutok, levél útján vagy nyilvánosan hangot ne adjak (– ford. H. V., MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 18).14 Az Irene ajánlásának keletkezése után jöjjön két példa Gaal szöveg-kezelési, fordítástechnikai és -etikai nézeteiről. Ez különösen azért tanul-ságos a mesekutatás szempontjából, mert tudjuk, hogy a Mährchen der Magyeren egy Gaal által igencsak mesterkélt hangnemben újramesélt vál-tozata az eredetileg magyar nyelven, az Esterházy-katonák által lejegyzett népmeséknek (Havay 2011, 2017).
Műveinek fordításakor nem engedek meg magamnak semmiféle lényegi változtatást vagy eltérést, melyre engem olykor a rímelés megtartása akaratom ellenére kényszerít. Sajnálatos módon bizo-nyosságot szereztem arról, hogy a magyar nyelv nem nemesíthető meg a német verselés által, legalábbis addig, amíg az fordítás ma-rad: itt és ott bizony fénytelenebb, mint az az eredeti nyelven volt (– ford. H. V., MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 1.).15
14 „Die freundliche Zueignung an mich, welche Sie Ihren neuen Tragödie Irene voran schicken, ist nun freilich ein untrügliches Mittel mich Ihnen verbindlich zu machen;
doch hätten Sie dessen nicht bedurft, um sich meiner Freundschaft zu versichern, da Sie derselben auf immerdar gewiß sind. Mir bleibt leider nichts übrig, als Ihnen für diese ehrenvolle Auszeichnung meiner ausspruchlosen Wenigkeit recht herzlich zu danken, und zu versprechen, daß ich nicht ermangeln werde, meine Meinung über dieß Ihr liebes Erzeugniß, so bald ich nur ein bisschen wieder werde zu Athem kom-men, entweder brieflich, oder öffentlich auszusprechen.“ (1821. február 12.) MTAK Magyar Irodalmi Levelezés 4-r 124. V. 18.
15 „Bey der Uibersetzung Ihrer Werke erlaube ich mir in Wesentlichen keine Änderung, und auch jene Abweichungen, zu welchen mich, zumal bey gereimten Stellen, die heil-lose Nothwendigkeit zwingt, mache ich wider Willen. Ich habe, Leider! noch mancher strenden Prüfung gefunden, daß sich das Ungarische keineswegs durch deutsche
15 „Bey der Uibersetzung Ihrer Werke erlaube ich mir in Wesentlichen keine Änderung, und auch jene Abweichungen, zu welchen mich, zumal bey gereimten Stellen, die heil-lose Nothwendigkeit zwingt, mache ich wider Willen. Ich habe, Leider! noch mancher strenden Prüfung gefunden, daß sich das Ungarische keineswegs durch deutsche