A faanyagok kezelhetősége - A FAANYAG TARTÓSSÁGA

1. A FAANYAG TARTÓSSÁGA

1.5. A faanyagok kezelhetősége

A faanyagok kezelhetősége (telíthetősége) és természetes tartóssága között szoros összefüggés van. A „nagyon tartós”, vagy

„tartós” faanyag gesztjébe nem tud behatolni sem a víz, sem a telítő oldat, viszont gomba is nehezen él meg benne, mert egyrészt szüksége van vízre, másrészt a berakódott gesztesítő anyagok gátolják a fejlődését. A faanyag vízáteresztő képessége, a védőszer behatolásával szembeni ellenállása anatómiai felépítésének és állapotának függvénye, amit a vonatkozó szabvány (MSZ EN 350-2:1998) a telítőfolyadék nyomással dolgozó technológiáknál elérhető behatolással közelít meg, és négy „telíthetőségi" fokozatba sorol (az MSZ EN 351-1 „R”-rel jelöli ezeket az értékeket):

1. könnyen kezelhető, a folyadéknyomás segítségével nehézség nélkül áttelíthető;

2. közepesen kezelhető, egyszerűen telíthető, a fenyőféléknél 2-3 óra alatt elérhető 6-8 mm-es behatolás, a lombfák

edényeinek nagy része megtelik;

3. nehezen kezelhető, a telítés nehézkes, hosszú időt igényel, néha nagyon nehéz 3-6 mm közötti behatolást elérni;

4. rendkívül nehezen kezelhető, szinte lehetetlen telíteni, a fa hosszú idő alatt is csak kevés folyadékot vesz fel, a behatolás rostirányban is nagyon kicsi.

A gyakorlatban fontosabb hazai fafajaink gesztjének és szíjácsának telíthetősége a kővetkező osztályokba sorolható (két osztálynál jelzettek a kedvezőtlenebbe sorolva).A védőszer-behatolás követelményi kategóriái és minősítése az MSZ EN 351-1 jelölése szerint (lásd még a 25. ábrát is):

P1 és P2 behatolási követelmény; nincs

3 a szijácsban, a rostirányra merőlegesen a behatolás legalább

3 mm, a rostirányban legalább 40 mm;

P4 és P5 a szijácsban, a rostra merőlegesen legalább 6 mm,

rostirányban legalább 50 mm;

P6 a szijácsban, a rostra merőlegesen legalább 12 mm;

P7... P10 a teljes szíjács telítve van; vagy legalább 20 mm-es a behatolás.

22 3. táblázat. A fafajok kezelhetősége (telíthetősége), gyakorlati nem szabványos

5. ábra. Védőszer-beszívódás bütüfelületről.

Hasított felület 1 órás áztatás után. (Király B.) /13/

23 1.6. A faanyagot érő hatások

Mint a bevezetőben is említettük, a faanyag a „kevésbé tartós”

építőanyagok közé tartozik. A kitermelés során a természet örök anyag-energia körforgásából kivesszük, hogy saját céljainkra, így pl. építési célra is használjuk.

Fából készítünk teljes épületet vagy épületrészeket. Az épületbe beépített faanyagot (mint valamennyi más építési anyagot is) különféle hatások érik, amelyeket mi károsító hatásoknak nevezünk, de tulajdonképpen csak a faanyagunk lebomlását segítik elő, és igyekeznek visszajuttatni a fent említett körforgásba.

Ezek a hatások lehetnek:

 fizikai,

 kémiai,

 biológiai hatások.

A fizikai hatások között meg kell említeni nedvességet és az ennek következtében létrejövő méretváltozásokat. A nedvesedés adódhat csapadékvízből, páralecsapódásból, talajpárából, de származhat beázásból, csőrepedésből is. A fizikai hatások közé soroljuk a hőmérséklet ingadozását, a nap (UV) sugárzását, mechanikai igénybevételből adódó roncsolódást, szélben szálló anyagok koptató hatását, feszültségek kialakulását. Fizikai és kémiai hatás végül az égés is, amiről később részletesen lesz szó.

A kémiai hatásoknál a legjelentősebb a csapadékvízben oldott anyagok (savas eső), a szálló porból kioldódó anyagok, valamint a használatból adódó vegyi anyagok hatása.

A fizikai és kémiai hatások mellett jelentős az élőlények (gombák, rovarok) által okozott (biotikus) kár, amely néhány hónap, év alatt tönkreteheti azt a faszerkezetet, amelyet esetleg száz évnél is hosszabb időre szántak. Vizes környezetben baktériumok is ronthatják a faanyag állagát, de algák, mohák és zuzmók is mind pusztítják a szerkezeteket.

24 1.7. A fizikai faanyagvédelem lehetőségei

A faanyagvédelem nemcsak kémiai védelmet jelenthet, hanem fizikait is. A szerkezetek kialakításnál törekedni kell annak megakadályozására, hogy a gombák és egyes rovarok egyik életfeltételét képező víz megfelelő mennyiségben a faanyagra és a fa belsejébe juthasson. A faanyagvédelem a tervezőasztalon kezdődik, és a megfelelő minőségű és fafajú anyag kiválasztásával folytatódik.

Pl. földbe ásott oszlopokhoz lehetőleg tölgyet, akácot használunk.

A rovarok egy része a kéreg alá rakja petéit, ezért fontos fizikai védelem a kéregmaradványok eltávolítása. El kell távolítani a kérget a kémiai védelemre nem szánt faanyagról, de el kell távolítani a kérget a vegyszeres védőkezelés előtt is. Kezelés után ugyanis a kéreg hamar leesik a fáról, és az alatta lévő védetlen, tápanyagokban gazdag farész vonzza a rovarokat és a gombákat. Kérges anyagot azért sem lehet kezelni, mert nehezen hatol át rajta a védőszer.

Lehetőség szerint törekedni kell a gesztes farész használatára, mivel tartósabb, mint a szijács, s egyes rovarok a gesztet nem támadják meg.

Fontos a faanyag nedvességtartalmának csökkentése is. Általános szabály, hogy arra a nedvességtartalomra kell leszárítani a faanyagot, amennyi a felhasználás helyén az egyensúlyi nedvességtartalom lesz.

Fontos megjegyezni, hogy a faanyagok felhasználásánál ki kell várni a biológiai folyamatok teljes leállását. Mesterséges szárítással ugyan a nedvességtartalom viszonylag gyorsan elfogadható mértékűre csökkenthető, ám a sejtek deformálódása tovább folytatódhat, ezért jelentős szerkezeti elváltozások léphetnek fel.

Lényeges szempont a faszerkezetek kiképzése is. A szerkezetet úgy kell kialakítani, hogy a víz gyorsan lefolyjon róla. Kültéri faszerkezetek fölé lehetőleg kerüljön tető. A faházak esetén széles ereszt kell kialakítani, hogy megvédje a falazatot a csapó esőtől és a lábazati felverődéstől. Az épületben lévő faanyag az aljzatból, falból ne tudjon nedvességet felszívni, ezért kerülni kell a faanyag aljzattal való közvetlen érintkezését. (Faoszlopokat pl. tornácnál, a földtől elemelve, fém lábra kell helyezni stb.)

25

Gyakran keletkeztek károk például abból, hogy fóliával „dunsztkötést”

létesítettek a faszerkezet egyes elemei köré, és a páralecsapódás, valamint az épületbe más módon bejutott víz nem tudott elpárologni.

A nedves mikroklíma következtében rövid idő alatt intenzív gombafertőzés alakult ki. Tágabb értelemben a fizikai védelem eszközei közé sorolható a festés, lakkozás is, amely bizonyos mértékig akadályozza a faanyag nedvességfelvételét.

Fontos a fűrészáru helyes és szakszerű tárolása. A kékülés, a penészesedés legfőbb oka, hogy a rönköket felfűrészelésük után még nedvesen és tömören összerakva tárolják. Helytelen, ha a különféle faipari választékokat nem megfelelően leszárított állapotban építik be a szerkezetbe, és ott már nem, vagy csak nagyon lassan tud kiszáradni. Hiba, ha a tárolás során megázik a faanyag, és nem tud rövid idő alatt kiszáradni. A kékülés ellen lehet védekezni. A fűrészárut alaposan meg kell tisztítani mindenféle szennyeződéstől, fűrészportól a felvágás után minél előbb laza rakatokban, szellősen kell máglyázni, eső ellen takarást kell biztosítani. A kékülés teljes kizárása érdekében átmeneti védelmet biztosító védőszerbe mártható a faanyag, de ez már átvezet kémiai védelem területére.

26 6. ábra. A védőhatás fokozásának eszköze a széles eresz és a vaslábra helyezett tornácoszlop (www.bedofahaz.hu.)

1.8. A faanyagot körülvevő klimatikus környezet

A védőszer kiválasztásakor fontos szempont, hogy milyen veszélyeztetettségi (kitettségi) területre kerül a faanyag, milyenek lesznek a felhasználás körülményei a tárolás, szállítás, és a felhasználás során.

Az MSZ EN 335-1:2007 sz. „A fa és a fa alapanyagú termékek tartóssága.

A felhasználási osztályok meghatározása. 2. rész: Általános meghatározások” c. szabvány öt veszélyeztetettségi osztályt határoz meg a különféle használati körülményektől függően. A szabvány az egyes körülményekhez tartozó biológiai károsítókat is feltünteti.

1. veszélyeztetettségi osztály

A fa- és a faalapú termékek fedett, száraz helyen vannak, az időjárástól védett módon, nedvesedésnek nincsenek kitéve. A faanyag nedvességtartalma nem haladja meg a 20%-ot. A faanyagot nem támadják meg a gombák, de a rovarok és a

27

termeszek (Európában csak kis területeken behurcolás folytán vannak jelen) károsítása lehetséges. Célszerű mázolásos vagy szórásos favédelem (beltéri faanyagok).

2. veszélyeztetettségi osztály

A fa- és a faalapú termékek beltérben, vagy fedett, időjárástól védett helyen vannak, de nem zárt körülmények között. A környezeti légnedvesség esetenként, de nem állandóan van jelen, azonban nem zárható ki a felnedvesedés, páralecsapódás lehetősége. A faanyag nedvességtartalma esetenként meghaladja a 20%-ot. Az esetleg nem légszáraz faanyagot megtámadhatják a felületi elszíneződést okozó gombák és a penészgombák, valamint a rovarok. A rovarkárosítás veszélye hasonló, mint az 1. osztálynál. Célszerű mázolásos vagy szórásos védelem (pl. padlástéri ácsszerkezeteknél).

3. veszélyeztetettségi osztály

A fa- és a faalapú termékek szabadban vannak, kitéve az időjárás hatásainak, talajjal lehetnek érintkezésben, de a talajjal közvetlenül nem érintkezve is. (A 335-2:2006 szabvány további két részt különböztet még meg, 3.1. kültérben, talaj feletti (közvetlen esőtől) védett és 3.2. kültérben, talaj feletti védelem nélküli faanyagokra vonatkozó alosztályt). Talajjal nem érintkezve esetenként a faanyag nedvességtartalma meghaladja a 20%-ot, talajjal érintkezve gyakran meghaladja a 20%-ot. Gyakori a gomba- és a rovarkárosítás. Védőkezelés szükséges a fa rostjaihoz kötődő védőszerrel, 8 órán túli áztatással (pl. földdel nem érintkező termékek, könnyűszerkezetes házak talpgerendái, boronafalas házak, teraszburkolatok).

4. veszélyeztetettségi osztály

A fa- és a faalapú termékek gyakran, túlnyomóan, vagy tartósan talajjal, vagy édesvízzel érintkeznek, így nedvesedésnek szinte állandóan ki vannak téve. (A 335-2: 2006 szabvány itt is további két részt különböztet még meg, 4.1. kültérben, talajjal való érintkezést és 4.2. kültérben, talajjal, vízzel intenzíven történő érintkezést). A faanyag nedvességtartalma lényegesen 20% fölött van. Farontó gombák károsítása, illetve a rovarrágás gyakori.

Bizonyos földrajzi környezetben a termeszek is problémát jelenthetnek. Telítési eljárással végzett faanyagvédelem szükséges (pl. szabadban lévő oszlopok, kerítések elemei).

28

5. veszélyeztetettségi osztály

A fa- és a faalapú termékek tartósan sós víz hatásának vannak kitéve. A faanyag nedvességtartalma állandóan 20% fölött van. A fő probléma a tengeri gerinctelen élőlények károsítása. Bizonyos szerkezetek (pl. kikötői oszlopok víz feletti részei károsító rovaroknak ki lehetnek téve. Telítési eljárással végzett faanyagvédelem szükséges.

4. táblázat. A különböző veszélyeztetettségi osztályokon belül előforduló biológiai

gombák Rovarok Termeszek Tengeri károsítók

+^a minőségromlást, felületi elszíneződést okoznak (felületi elszíneződést okozó gombák, bazídiumos gombák)

+^b minőségromlást, felületi elszíneződést,valamint lágy korhadást okoznak (felületi elszíneződést okozó gombák, bazídiumos és lágy korhadást okozó gombák)

++^c bizonyos részegységek víz feletti része ki lehet téve a fában járatokat készítő rovarok (beleértve a termeszek) támadásának

Farontó bogarak Európa nagy részén élnek, de a károsítás veszélye és mértéke nagyon különböző lehet. A Magyarországon leggyakrabban alkalmazott lucfenyő esetében például minden veszélyeztetettségi osztályban ajánlott a kémiai védelem. Más fafajok esetében a 2. és annál magasabb veszélyeztetettségi osztályba kerülő faanyagot kell kémiai védelemben részesíteni. Fontos szempont, hogy Magyarországon hosszabb a vegetációs idő, mint az

29

északi-, pl. a skandináv országokban, így a faszerkezeteket lényegesen hosszabb időszakon keresztül támadják a farontó rovarok. Kétség esetén helyi szakértő véleményének kikérése több mint ajánlott. A klímaváltozásnak ezen a téren is lesznek nehezen megjósolható következményei. A veszélyeztetettségi és tartóssági osztály közti összefüggésre, Gyarmati Béla nyomán bemutatott 5.

táblázat azonban elsősorban gombákra lehet iránymutatónak elfogadni, de rovarok estében nem elfogadható, hisz 1.

veszélyeztetettségi osztályban a 3-5 tartóssági osztályba tarozó faanyagok nem védettek a farontó rovarok ellen.

5. táblázat. Az egyes fafajoknak a különböző veszélyeztetettségi (kitettségi) osztályokban

alkalmazandó kezelésére útmutató a természetes tartósságuk mértékének

függvényében. /12/

Veszélyeztetettségi osztály

Tartóssági osztály

1 2 3 4 5

1 O O O O O

2 O O O (O) (O)

3 O O O (O)-(x) (O)-(x)

4 O (O) (X) X X

5 O (X) (X) X X

O a természetes tartósság elegendő

(O) a természetes tartósság elegendő, de egyes használati körülményekhez védőkezelés szükséges

(O)-(x) a természetes tartósság általában elegendő, de a fafajtól, a higroszkóposságtól és a rendeltetés szerinti használat körülményeitől függően védőkezelés szükséges lehet (X) védőszeres kezelés általában javasolt, de egyes rendeltetés

szerinti használati körülmények között a természetes tartósság elegendő lehet

X védőszeres kezelés szükséges

30 2. A FAANYAGVÉDELEMMEL ÉS A FAANYAGVÉDŐSZEREKKEL

ÖSSZEFÜGGŐ JOGI SZABÁLYOZÁS

Mielőtt még rátérnénk a faanyagvédőszerek tárgyalására, meg kell ismerni, hogy egyáltalán milyen hatóanyagokkal és milyen előírások betartása mellett szabad faanyagvédelmi munkát végezni. A későbbiek során a jogszabályi rendszer meghatározásait használva csak azokkal a hatóanyagokkal (védőszerekkel) foglalkozunk, amelyeket a szabályozás megenged. A jogszabályi rendszer rendkívül gyorsan változik, havonta jelennek meg módosítások, ezért természetesen az alábbi összefoglaló a jelenlegi (a kézirat lezárásának időpontjában hatályban lévő) jogszabályokat tartalmazza. Célszerű nyomon követni a változásokat.

A 245/1997 (XII.20.) kormányrendelettel eltörölt akkori földművelésügyi minisztériumi felügyelet megszüntetése óta a faanyagvédelem jogi háttere, a faanyagvédőszerek szabályozása gyökeresen megváltozott. A változáshoz az is hozzájárult, hogy időközben az EU teljes jogú tagjai lettünk, és így ránk nézve az Európai Bizottság rendeletei kötelező érvényűek. A faanyagvédelem tárgyalásának hármas egysége (károsítók, védőszerek, védőkezelési technológiák) továbbra is megmaradt, de a súlypontok eltolódtak, és új elemek jelentek meg a faanyagvédelemben. Megjelentek a modifikált faanyagok, a környezet- és egészségvédelem a szabályozásban soha nem látott hangsúlyt kapott. A köznapi értelemben vett faanyagvédelem, azaz a faanyag „sárga méreggel”

történő lekenése helyett ma már egyre inkább a faanyag tartósságának fokozásáról beszélünk, amely egy komplexebb fogalomkör, és magában foglalja a faanyag természetes tartósságát, a faanyagot körülvevő környezetet, valamint a faanyag tartósságának növelésére tett valamennyi intézkedést, beleértve a kémiai faanyagvédelmet is. Tehát a faszerkezet teljes életútjának vizsgálata került előtérbe.

Igazából gyökeres változás azonban a faanyagvédőszerek terén következett be. A szakértők túlnyomó része a faanyagvédelemben alapműnek számító Gyarmati–Igmándy–Pagony féle Faanyagvédelem című könyvből sajátította el a faanyagvédelem alapjait. Ez a könyv (a telítőanyagok kivételével, mert azok más kategóriába tartoznak) kb. 150 faanyagvédelmi hatóanyagot említ, amelyek közül mindössze 6 db olyan, amelyet ma is fel lehet

31

használni. /15/ Az egyébként még mindig alapműnek számító könyv idevágó egyes fejezetei tehát teljesen korszerűtlenné váltak.

Mivel a faanyagvédőszerek használatához kapcsolódó teljes szabályozás sok ezer oldalas joganyag ismertetését tenné szükségessé, amire több kötet is kevés lenne, megpróbáljuk röviden összefoglalni a legfontosabb előírásokat. Csak a faanyagvédelmet és a faanyagvédőszereket közvetetten és közvetlenül érintő előírásokkal foglalkozunk. Ezek az előírások érintik a tervezőket, az ácsokat, a faszerkezet- és készház-építőket, a faanyagvédelmi a szakértőket, a faanyagvédőszer-gyártókat és - forgalmazókat, a faanyagvédelmi kivitelezőket, valamint a fatelepeket, amelyek védőkezelt (áztatott) faanyagot forgalmaznak. Egyszóval mindenkit érint, aki akár szabad térre, akár épületekbe beépített faanyaggal kapcsolatba kerül.

A faanyagvédőszereket két csoportra kell osztani: zárt technológiás telítőanyagokra és egyéb faanyagvédőszerekre. Bár nem pontos kifejezés, de az érthetőség érdekében az utóbbiakat „általános felhasználású” védőszereknek nevezzük. A továbbiakban ezzel az utóbbi kategóriával foglalkozunk.

A szabályozások is két csoportra oszthatók, az egyik csoportba a beépített faanyagok védelmével, tartóssági követelményével összefüggő előírások, míg a másik csoportba a faanyagvédőszerrel, mint anyaggal kapcsolatos előírások tartoznak. A két területen nagyon sok az átfedés.

2.1. A faanyagvédelem szabályozása

2.1.1. Országos Településrendezési Szabályzat (OTÉK) Az alaptörvény az Erdőtörvény (első kiadása /1961. évi VII. törvény/, amelyet azután többször módosítottak). Ezen törvény alapján adták ki a 9001/1982. (MÉM. É. 23.) számú Faanyagvédelmi Szabályzatot. A faanyagvédőszerek forgalomba hozatalának engedélyezését korábban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM), később a Földművelésügyi Minisztérium (FM) látta el. Az átszervezés során az 1988-as jogszabály kivette a faanyagvédelmet a FM felügyelete alól, anélkül, hogy más minisztérium felügyelete alá helyezte volna. Az új erdőtörvény már nem tartalmazta a Faanyagvédelmi Szabályzatot. A faanyagvédelem, amely az erdészet, az elsődleges faipar és az építőipar területéhez tartozik, így gazdátlan terület maradt. Ez tükröződik az építési rendeletekben is.

32

Az 1961-es Erdőtörvény visszavonásával az annak mellékletét képező Faanyagvédelmi Szabályzat kötelező használata is hatályon kívül került. Mivel új nem készült, használata nem kötelező, de ajánlott, a szabályzatban leírt metodikák továbbra is használhatók és használatban vannak. Csak egyet említsünk: a Faanyagvédelmi Szabályzat 3.2. pontja kimondja, hogy „a vizsgálat feladata a károsítás tényének ellenőrzése, valószínű okának és mértékének megállapítása, a gomba- és rovarfaj (fajok) meghatározása, valamint a megszüntető védelem lehetőségeinek és módjának kidolgozása”. A szakértők a faszerkezetek vizsgálatánál ma is e szerint járnak el „hallgatólagosan”.

A faanyagvédelem, főleg a kémiai faanyavédelem jogi háttere sokáig bizonytalan volt, de mára már ezt is egyértelműen szabályozták. A 182/2008 (VII.14). Kormányrendelettel módosított 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet az „Országos településrendezési és építési követelményekről”, közismert nevén az

OTÉK,

53. § (5) pontja a következőket írja:

„Faanyagot a beépítési helyének megfelelő, a faanyagvédelemre vonatkozó szabványoknak, vagy azzal egyenértékű védelmet biztosító előírásoknak megfelelő gombamentesítő, illetőleg rovarkár elleni kezelés után szabad beépíteni.”

Mit jelent a szabványokkal egyenértékű védelem? Pl. a gombák esetében MSZ EN 599-1 útmutatásainak megfelelően, az EN 113 számú vizsgálati szabvány szerint vizsgálva, akkor tekinthető egy faanyag megfelelően védőkezeltnek, ha a gombatenyészetre helyezett próbatest tömegvesztesége 16 hét után kevesebb, mint MSZ EN 599-1 veszélyeztetettségi osztályonként előírt érték. Az így meghatározott védőszermennyiséget kell felhordani a felületre és az ÉMI is ezt a követeli meg. Az MSZ EN 599-1 szerint az I.

veszélyeztetettségi osztályban csak rovarok elleni védelemről kell gondoskodni.

Rovarok esetében farontó rovaronként különböző szabványok foglakoznak a megkívánt rovarölő hatással. Ezt a területet nem ismertetjük részletesen, mert Magyarországon nincs faanyagvédőszerek minősítésére alkalmas laboratóriumi rovarpopuláció.

A kötelező védőkezelés előírásában az OTÉK megfogalmazása nem teljesen pontos, mert pl. a parkettát nem szoktuk

33

faanyagvédőszerrel kezelni, de a jogszabály egyértelműen fogalmaz, és minden esetben előírja a kezelést (kémiai vagy ezzel egyenértékű védelmet). Ez alól csak kémiai védelemmel egyenértékű, speciális megoldások jelentenek kivételt. Jogilag ezekben az estekben sem arról van szó, hogy nem kell kémiai védelem, csak a beépítési rendszer garantál egyfajta védelmet, amely következtében a kockázat olyan alacsony, hogy elhagyható a kémiai védelem. Ez a mindenütt kötelező kémiai védelem a korábban megismert gyakorlatot (lásd az 5. táblázatot) is felborítja.

Az MSZ EN 599-1: 2000 szabvány az 1. veszélyeztetettségi osztályban (beltérben) feltételezi a rovarok támadását, s előírja a kémiai védelmet. A szabványban említett házicincér, a közönséges kopogóbogár (halálórája) és barna szijácsbogár a 8-10%

nedvességtartamú faanyagot is megtámadja. Valóban életképesek ezek a rovarok beltérben is, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy rovarkárok jelentős része száraz faanyagban található. Mivel az új OTÉK az EU által felülvizsgált, elfogadott egyik legfontosabb építési alaprendelet, és ennek alapján adják ki az építési engedélyeket, betartása és betartatása mindenki számára KÖTELEZŐ! Erről a későbbi fejezetekben még szót ejtünk.

A következő két pontra a könnyűszerkezetes faházakat építők figyelmét hívjuk fel:

OTÉK 57. § (1) Az építményt és részeit védeni kell az állékonyságot és a rendeltetésszerű használatot veszélyeztető vegyi, korróziós és biológiai hatásoktól, továbbá a víz, a nedvesség (talajvíz, talajnedvesség, talajpára, csapadékvíz, üzemi víz, pára stb.) káros hatásaival szemben.

OTÉK 59. § (3) Faanyagú tartószerkezeten annak légzését gátló bevonat, burkolat nem alkalmazható.

2.1.2. Favázas építési és gerendaházas készletek európai műszaki engedélyezésének útmutatói (ETAG-ok) A favázas építési rendszerekkel azért is kell külön foglakoznunk, mert jelentős fejlődésen mennek keresztül és az ezen a területen felhasznált, beépített faanyag mennyisége rohamosan nő.

Az ETAG 007 (Favázas építési készletek) és az ETAG 012 (Gerendaházak építési készletek), és az Európai Műszaki Engedélyek készítésének útmutatói kapcsolódnak a témához.

34

Az Útmutatók az építésben használt favázas építési készletek teljesítőképességi követelményeit, a teljesítőképesség vizsgálatára használt igazolási módszereket, a rendeltetésszerű felhasználás során tanúsított teljesítőképesség értékelési módszereit és a készletek feltételezett tervezési, s az építményekbe történő beszerelési feltételeit állapítják meg. Nézzük meg, szó szerint mit mondanak ezek az előírások a tartósságról. /9, 10/

ETAG 007 - 5.7.1 Tartóssági szempontok

A készlet különböző részeinek becsült élettartamát a jóváhagyó szervnek általában a tapasztalatok, és általános ismeretek alapján kell meghatároznia, főként azonban a készlet részét képező épületrészek vizsgálata alapján. Ehhez a jóváhagyó szervnek figyelembe kell vennie az éghajlati viszonyok hatását a favázas építési készlet becsült élettartamának értékelésekor. A vonatkozó értékcsökkentő tényezők használata és Európa

In document A kémiai faanyag- és tűzvédelem anyagai és keverékei (Pldal 21-0)