2 Bevezetés – Irodalmi háttér
2.5 A daganat prognózisát meghatározó molekuláris tényezők
2.5.1 Fej-nyaki daganatokban leggyakrabban használt prognosztikai markerek
HPV
A fej-nyaki daganatok HPV-státuszának prognosztikai szerepe igen ellentmondásos a szakirodalomban. Egyes vizsgálatok kedvezőbb prognózist mutattak ki a HPV-pozitív daganatokkal rendelkező betegek esetében [61], míg mások nem tudták alátámasztani ezt az elméletet [62]. A szájgarati régióban a HPV-pozitív daganatok egyértelműen jobb prognózissal rendelkeznek [63], és a progressziót követően is jobbak a túlélési esélyeik [64].
p53
A p53 tumorszuppresszor fehérjét kódoló gén mutációja igen gyakori azon daganatok esetében, melyek patogenezisében a dohányzás szerepe kiemelkedő. A dohányzók esetében igen szembetűnőek a G/T mutációk, melyek keletkezése a füst karcinogén anyagainak DNS-adduktképző hatásával magyarázható [65, 66]. Nem meglepő tehát, hogy a p53 mutációja fej-nyaki daganatok esetén is igen gyakori [30]. Mind alacsonyabb költsége, mind széleskörűbb elterjedése miatt a p53 immunhisztokémiát gyakran alkalmazzák a génben előforduló mutáció indirekt markereként [67]. Soland és munkatársai 2013-ban publikálták szakirodalmi áttekintő cikküket, melyben a leggyakrabban tanulmányozott markerek prognózissal való összefüggését vizsgálták szájüregi rákok esetében. Az általuk feldolgozott 11 tanulmányból 6 esetben találtak összefüggést a p53 expresszió és a prognózis között, míg további öt esetben nem sikerült ilyen kapcsolatot kimutatni. Kiemelném azonban, hogy a szignifikáns kapcsolatot feltáró cikkek esetén a p53 fokozott expressziója minden esetben rosszabb kimenettel volt összekapcsolható [68].
Ki-67
A Ki-67 hisztopatológusok által gyakran alkalmazott proliferációs marker, immunhisztokémiai (IHC) analízisét 1983 óta használják rutinszerűen [69]. A Ki-67 fokozott expressziója szignifikánsan összefügg a kezelésre adott kedvezőtlenebb válasszal, korai repalszussal szájgarati daganatok esetében [70]. A munkacsoportunk által 2014-ben közölt tanulmány alapján a vizsgált fej-nyaki daganatos betegek körében a Ki-67 negativitás szignifikánsan (p=0,0243) jobb prognózissal társult. Emellett összefüggést igazoltunk a Ki-67 pozitivitás és a TNM beosztás N paraméterével, mely a nyirokcsomó metasztázis jelenlétével, kiterjedésével függ össze. A Ki-67 pozitív daganatok esetében magasabb nyirokcsomó stádiumot igazoltunk (p=0,0067). A lokalizáció tekintetében is nagy eltéréseket tapasztaltunk. Míg az algarat tumorainak 93%-a mutatott Ki-67 pozitivitást immunhisztokémiai festéssel, addig a szájüregi daganatok és a gége glottikus régiója esetén ez az érték 50% körül mozgott [71]. Egy korábbi, 2011-es tanulmányunk során pedig az oropharynx región belül mutattunk ki expressziós különbséget. Míg a garatmandula, illetve nyelvgyöki régió esetén minden vizsgált daganat Ki-67 pozitív volt, a szájgarat egyéb régióiban (pl. lágy szájpad) a daganatok fele negatív volt Ki-67 immunfestéssel [71].
EGFR
Az EGFR széleskörűen vizsgált biomarker, számos daganat esetében kutatták prediktív és prognosztikus jelentőségét. Az EGFR membránfehérje az ErbB/HER fehérjecsalád tagja, melynek aktivációjakor foszforilációs kaszkád indul és a PI3K/Akt, MAPK/ERK és Jak/STAT jelátviteli útvonalakon keresztül részt vesz a proliferáció indukcióban, invázióban, metasztázis képzésben illetve az angiogenezisben is [72, 73]. Az EGFR aktivációja több elváltozáson keresztül is megvalósulhat, úgymint túltermelődéssel (overexpresszióval), az EGFR gén felsokszorozódásával (amplifikációval) vagy a fehérje aktiváló mutációjával. Fej-nyaki daganatok esetében mind kópiaszámbeli, mind fehérjeexpressziós változása gyakori jelenség [74, 75]. A fehérje túlprodukálása, illetve kópiaszám emelkedése és a túlélés közötti kapcsolatot már számos tanulmány vizsgálta [75-78]. Szabó és munkatársai szignifikáns összefüggést találtak a gén kópiaszám emelkedése illetve a fehérje overexpressziója és a betegek kedvezőtlenebb prognózisa között [75], míg másoknak nem sikerült összefüggést igazolni [77, 78].
Munkacsoportunk nem talált összefüggést az immunhisztokémiával kimutatott EGFR expresszió és a prognózis között 2014-ben publikált vizsgálata során [71].
Connexin 43
A connexinek – mint például a connexin 43 – sejtkapcsoló struktúrát (gap junction) formáló fehérjék, mely pórusképző réskapcsolatok fontos szerepet játszanak a sejt-sejt kommunikációban. Karcinogenezisben betöltött szerepük régóta ismert, mint ahogy szabályozó szerepük a proliferációban, apoptózisban, differenciációban úgyszintén [79].
Emlőrákok esetén diszfunkciójukat már több publikáció kapcsolatba hozta a daganatkeletkezéssel és progresszióval [80, 81]. Munkacsoportunk bizonyította a connexin 43 prognosztikus szerepét fej-nyaki daganatokban. A fehérjét jobban expresszáló tumorok esetében kedvezőbb betegség kimenetelt tapasztaltunk [82]. A connexin 43 foszforilációja része a legfontosabb poszttranszlációs módosulásainak.
Foszforilált formái (P1, P2) körül-belül 45 kDa-nak megfelelő magasságban, a Cx43 még foszforilálatlan formájával együttesen gyakran felismerhetők Western blot analízis során [83]. A connexin 43 expresszió és foszforiláció bizonyítottan változik hasnyálmirigy daganatok progressziója során is [84]. Ezen sejtkapcsoló struktúra foszforilációját összefüggésbe hozták membránba helyeződésükkel és funkcionális változásukkal. A fehérje defoszforilációja gátolja a csatornák funkcióját, akadályozza kihelyeződésüket a sejtmembránba [85, 86].
2.5.2 Hasnyálmirigy daganatokban leggyakrabban használt prognosztikai markerek
p53
Mivel a hasnyálmirigy daganatok patogenezisében is jelentős szerepet kaphat a dohányzás, nem meglepő módon gyakori ezen fehérje mutáns változata ebben a régióban is. A COSMIC adatbázis alapján a hasnyálmirigy daganatok 42%-ában fordul elő p53 mutáció [53]. Két munkacsoport is igazolta, hogy immunhisztokémiával kimutatott p53 pozitivitás illetve szekvenálással igazolt mutáció kedvezőtlenebb prognózissal függ össze [87, 88]. Ennek ellenére számos egyéb tanulmányban nem találtak ilyen összefüggést [89].
p16 INK4
A CDK4 és CDK6 ciklinfüggő kináz a ciklin D-vel együttesen befolyásolja a Rb fehérje foszforilációját, melynek hatására az elongációs faktor 2 (E2F1) felszabadul a Rb gátló hatása alól, és proliferációt indukál. A p16INK4 tumorszuppresszor a CDK4 és 6 gátlásán keresztül meghatározó szerepet játszik a sejtciklus szabályozásában [90].
Funkcióvesztése, alacsony expressziója gyakori jelenség hasnyálmirigy daganatoban és csökkent túlélési esélyekkel, nagyobb daganatmérettel, magasabb áttétképzési rizikóval hozható összefüggésbe [91].