A claudinexpresszió humán fej-nyaki laphámrákokban

A rosszindulatú daganatok kialakulása és progressziója során a sejt-sejt kapcsolatok

megváltozása tapasztalható, mely folyamat során a sejtkapcsoló struktúrák, köztük a

claudin molekulák alterálódása is tetten érhető. Ezek a változások megnyilvánulhatnak a claudinoknak a normál szövethez képest fokozott vagy csökkent expressziójában, amely a későbbiekben felhasználható lehet a szövettani differenciál-diagnosztikában, prognosztikai jelentőséget hordoz, és targetspecifikus terápia alapját is képezheti.

Korábbi vizsgálatok foglalkoztak a claudinok expressziójával és prognosztikai szerepével emlő-, petefészek-, hasnyálmirigy-, prosztata-, méhnyak-, nyelőcső és húgyhólyagrákokban

68,73,79,80,97,113,114,115,116

, a HNSCC-ra vonatkozóan azonban idáig még kevés adat áll rendelkezésre, mivel a témában kevés publikáció látott napvilágot.

117,118,119,120

Vizsgálatainkban immunhisztokémiai eljárás segítségével szisztematikusan feltérképeztük a claudinok expressziós profilját ugyanazon 71 HNSCC daganat mintáiban, valamint a szomszédos normál hámszövetben. Eredményeink

alapján elmondható, hogy a normál és a daganatos hám claudin expressziójában különbség van.

Vizsgálatunkban a CLDN1, -2, -3, -4, -7, -8 és -10 molekulákra fókuszáltunk. A normál és a daganatos hámból származó mintáink egyaránt negatívnak bizonyultak CLDN3, -8, és -10-re. Beteganyagunkban a claudin-3 vizsgálata alátámasztotta azon korábbi vizsgálati eredményeket, melyek szerint a CLDN3 a laphámban nincs jelen.

⁸⁹

A normál hámban a CLDN4 enyhe kifejeződést mutatott, azonban laphámrákos mintáinkban ez teljesen eltűnt. Annak ellenére, hogy más régiók (pl. emlő, petefészek, hasnyálmirigy, prosztata) tumoraiban a CLDN4 tűnik a legígéretesebb terápiás célpontnak

^78,121

, saját eredményeink alapján a fej-nyak régióban az alacsony mértékű expresszió miatt erre nem lehet számítani. A szövettani hasonlóság és régió közelsége miatt érdemes megemlíteni, hogy Shi és munkatársai nyelőcső laphámrákjában nyelőcsőrezekciót követően a CLDN4 alacsony expressziója esetén a kiújulás és az áttétképzés valószínűségét szignifikánsan magasabbnak találták.

¹¹⁶

A CLDN1, -2 és -7 expresszió szignifikáns különbséget mutatott a normál és malignus

szövetek között. A normál és a daganatos szövetekben mindhárom claudin expressziója

független volt a kiindulási helytől, kivéve a CLDN1 esetében. Összehasonlítva a

hypopharynx, a gége és az oropharynx daganatait, ez utóbbi esetén szignifikánsan

magasabb CLDN1 expressziót kaptunk. A nyelőcső, a méhnyak és a bőr rosszindulatú

daganataihoz hasonlóan

^122123124

a HNSCC-k a normál hámnál magasabb CLDN1

expressziót mutattak, míg azokban a rákokban, ahol a daganat a mirigyszövet

komponensből ered (emlő, vastagbél), a CLDN1 eltűnése jellemző.

125,126,127

Ez a megfigyelésünk korrelál Ouban és munkatársai azon eredményével, mely szerint a különböző lokalizációjú hámdaganatok, köztük a HNSCC CLDN1 expressziója a normál hámhoz viszonyítva fokozott mértékű.

¹¹⁷

Dos Reis és munkatársai a szájüregi laphámrákok fokozott CLDN1 expressziója esetén megnövekedett inváziót és agresszív szövettani képet találtak.

¹¹⁸

Ouban és munkatársai fordított arányosságot találtak a húgy-ivarszervi és a nőgyógyászati régiók laphámrákjai esetén a CLDN1 expresszió és a tumor grade között, ezt azonban a fej-nyak régióban jelen vizsgálatunk során nem tudtuk kimutatni.¹¹⁷ A mi vizsgálatunk is alátámasztja, hogy a CLDN1, -2 és -7 expressziója független a legtöbb

ismert klinikai és patológiai paramétertől, például kortól, nemtől, HPV-státusztól, alkoholfogyasztástól, stádiumbeosztástól és szöveti differenciálódástól.

Egy korábbi vizsgálatban azt találták, hogy HNSCC esetében a CLDN7 csökkent expressziót mutatott. Ezzel szemben saját daganatos anyagunkban a CLDN7 megnövekedett expresszióját tapasztaltuk: Al Moustafa és munkatársai

in silico

vizsgálatot végeztek, melybe mindössze 12, kizárólag szájüregi daganatos mintát vontak be.

⁹³

A mi eredményeink Hewitt és munkatársai megállapításaival állnak összhangban:

ők azt mutatták ki, hogy a hasnyálmirigy, húgyhólyag, pajzsmirigy, petevezeték,

petefészek, gyomor, vastagbél, emlő, méh és prosztata rosszindulatú daganatainak CLDN7 expressziója emelkedett a normál hámhoz viszonyítva.

¹²⁸

Lourenco és munkatársai szájüregi laphámrákok CLDN1, -2, -3, -4, -5, -7 vizsgálatakor azt találták, hogy ezek mintázata erősen összefügg a szövettani grade-del, vagyis a jól differenciált tumorokban ezek expressziója változó mértékben, de emelkedett, míg a kevésbé és rosszul differenciált daganatok esetén nem kimutathatóak. Kimondottan igaz ez a CLDN7-re, amelynek hiánya kedvezőtlen prognózissal társul.¹¹⁹

Yoshizawa és munkatársai eredményei ezzel korrelálnak, azaz szájüregi laphámrákok esetén a CLDN7 expresszió csökkenése vagy a mintázat eltűnése megnövekedett inváziós és metasztázis készséggel, illetve rosszabb prognózissal jár.

¹²⁰

Megemelítendő, hogy saját beteganyagunk Spearman-rangkorrelációs vizsgálata mérsékelt, de szignifikáns korrelációt mutatott a CLDN1 és a CLDN7 expressziója között (R=0,425, p<0,05).

A szövettani hasonlóság miatt érdemes összevetni a méhnyak invazív laphámrákját

(CIN) a fej-nyaki laphámrákokkal. Sobel és munkatársai a claudinok expressziós

mintázatát vizsgálták a cervix premalignus és invazív elváltozásaiban: CIN-ben a normál hámhoz viszonyítva megnövekedett a CLDN1, -2, -4 és -7 expressziója, míg invazív karcinómában a stádiummal párhuzamosan fokozatos csökkenést írtak le. A legkifejezettebb változás a CLDN1-re volt jellemző.

⁸⁷

Ez az eredmény különbözik a vizsgálati megfigyelésünktől, melyek alapján a HNSCC-ben a CLDN1 markáns, a CLDN7 pedig enyhe növekedést mutat, ugyanakkor a CLDN2 expressziója csökkent a normál szövethez képest. Mintáinkban a CLDN4 nagyon gyenge jelet adott normál hámban, laphámrákban pedig gyakorlatilag eltűnt.

Kutatásunk talán legérdekesebb eredménye, hogy ellentétben a CLDN1 és -7 expresszióval, a CLDN2 kifejeződése a tumoros szövetben csökkent, és ez szoros összefüggést mutatott a túléléssel. Kutatócsoportunk elsőként azonosította a CLDN2 prognosztikai szerepét humán daganatokban. Bebizonyítottuk, hogy a CLDN2 kifejeződése inkább a normál hámszövetre jellemző, HNSCC esetén expressziójának megőrzöttsége kedvezőbb túléléssel társul, más szóval csökkent expressziója HNSCC-ben rosszabb prognózist jelenthet (daganatos betegeink független prognosztikai faktorokat vizsgáló többváltozós analízise alapján a klinikai stádium mellett a CLDN2 is független prognosztikai faktornak bizonyult). A CLDN2 negatív prognosztikai szerepét más daganattípusokban is vizsgálták. Kimbung és munkatársai megállapították, hogy emlőtumorban észlelt fokozott expressziója megnöveli a lokális kiújulás és a májáttét kialakulásának esélyét.

¹²⁹

Összegezve kijelenthetjük, hogy mintáink CLDN1, -2 és -7 expressziója különbségeket mutatott az ép és a daganatos szövetekben. A normál és tumoros hám közötti expressziós különbségek többnyire függetlenek voltak a lokalizációtól. A normál hámhoz viszonyítva emelkedett CLDN1 és -7, illetve csökkent CLDN2 expressziót találtunk a tumoros mintáinkban. A CLDN2 csökkent expressziója szignifikánsan rosszabb prognózissal társult, ebből következően jelenlétét vagy hiányát ígéretes prognosztikai faktornak tekintjük.

A különféle szervek tumoraiban eltérő módon megjelenő claudinok jó terápiás

célpontok lehetnek.

¹³⁰

Egy ilyen lehetőség például a claudinok extracellularis hurkait

felismerő antitestek kifejlesztése és alkalmazása. Mintáinkban a CLDN1 expressziója

volt a legkifejezettebb, ezért HNSCC-ben ez jósolható a leghatásosabb terápiás

targetnek, míg a CLDN2 alkalmazása inkább prognosztikus markerként merül fel.

Mindazonáltal jelen, retrospektív jellegű tanulmányaink eredményeit klinikai vizsgálatok segítségével szükséges megerősíteni.

In document Az EGF-receptor és a claudinok expressziós mintázatának vizsgálata a fej-nyak régió laphámrákjaiban (Pldal 68-73)