A Pitt első ízbeli korm ányelnöksége idején L ocd Tku rlow volt a L ord H igh Chancellor, ki e korm ányba 1783-ban történt
w Lásd G rey g r ó f Pari. G ovt. New ed. p. 116. Lásd to v ábbá a nyilt kérdések mellett Macaulay által felhozott in do
kokat. Mirror o f Pari. 1839, p. 3067; és a Sir R. Peel által ez ellen felhozott indokokat. Ibid. 1840, p. 602; továbbá a Sir R.
P eel nézeteinek cáfolatára (valószínűleg M acaulay által) írott cikket az Edinb. R eview . vol. L X X I . p. 493; s a L ord John Russell azon nyilatkozatát, miszerint ezek általában nem helye- selhetó'k, Mirror o f Pari. 1840, p. 620; s végül Lew is Matters o f Opinion Ch- V II. értekezésében azon kérdést, hogy vájjon a tekintély elve alkalm azható-e a politikai testületek határo
zataira ?
56 A M IN IST E R E K PA R L IA M E N TI T E E N D Ő I.
belépésétől fogva, folyvást igen féktelenül viselte magát, azt állítván, h ogy ö egészen független töb bi ministertársaitól, és a leggyön gédtelen ebb rendszeres ellenzést folytatta a korm ány rendszabályaival szemben, és sohasem já rt el collegáival e g y e t- értőleg ; és annyira ment már e sértő magaviseletében, m isze
rint Pittnek egy nyilatkozata után közmondássá lett, h ogy Thurlow »a cabinetben mindent ellenez, semmit sem in dítvá
nyoz, és bárkit is kész tám ogatni.« x Rendkívüli képessége, és az általa viselt kiváló hivatalra való tekintetből m indem ellett is sokáig igen nagy türelemmel viseltettek iránta, de végre is a király segélyét kellett igénybe venni, hogy a rakoncátlan collega illőbb m agaviseletre kényszeríttessék. P itt tehát 1789-ben egy felterjesztést intézvén O Felségéhez, ebben sérelmének elő adása után kinyilatkoztatta, miszerint igenis kívánatos, h ogy jö v ő re jo b b egyetértés uralkodjék a cabinet tagjai között. Erre aztán a király levelet intézvén a Chaneellorhoz, attól erre oly választ kapott, m elynek értelmében méltán remélhette, hogy jöv őb en Pittnek nem lesz oka ez ügyben való panaszkodásra.
K ét vagy három évig aztán csakugyan egy kissé simábban is mentek a dolgok, de k ésőbb aztán Thurlow ismét türhetlenné lett. A ministeri ebédeken, melyeken szokásban volt, h ogy a felöltők levetése után azonnal az állam ügyek vitatásába b ocsá t
koztak : gyakran m egtöitént, hogy semmiféle ügyben sem akarta vélem ényét nyilvánítani, és néha a terem másik végébe húzódva, ott álom ba szenderült. A parliam entben való m agavi
seleté is annyira megbízhatlan volt, h ogy a cabinet eg y más tagját kellett a korm ány részéről a lordok házának vezetésével megbízni. Thurlow e miatt nagyon megharagudva, a korm ányjavas
latait a lordok házában ezután még erősebben megtámadta, mint ezelőtt, mire aztán a P itt béketűrésének is vége szakadt, és a fe je delemhez intézett levelében kijelentette, miszerint 0 Felségének választania kell a Chaneellor és ministerelnöke között, mivel lehetetlen e kettőnek tovább is együtt hivatalban maradása.
A király tehát mindamellett, h ogy személyesen igen kedvelte T hurlow ot, azonnal engedett e felszólításnak, és kijelentette a
1 Cam pbell's Chancellors, vol. V. pp. 601, 674; továbbá ibid. pp. 312, 474, 548.
A M IN IST E R E K P A R L IA M E N TI TE EN D Ő I. 57 Chancellor előtt, h ogy »Ó F elsége nem veheti továbbra igénybe szolgálatait.® * A nagy pecsét tehát a L ord Loughborough kine- veztetéséig egy bizottság kezébe tétetett le.
A Pitt idejétől fogva aztán szigorúbb eljárás követ- tetett e tekintetben, és általában elfogadott szabálylyá lett, h ogy ha a korm ány valam ely tagja, — habár a cabi- netnek talán nem tagja is, — a kormány valam ely indít
ványának tárgyalása alkalmával (ha csak nyilt kérdésnek nincs az felhagyra) ellene szavaz collegainak, haladékta- lanúl köteles beadni lemondását, h o g y a ministerelnök azonnal más kezekre bizhassa a kormány ez ágának veze
tését, mivel »csak ez utón akadályozhatja m eg az O Felsége tanácsában keletkező egyenetlenség nyilvánulásából szár
mazható bajok bekövetkezését.«z A korm ány fejének ekkor aztán szabadságban áll akár collegája lemondásának elfo
gadását tanácsolni O Felségének, akár azt nyilatkoztatni, hogy a korm ány illető javaslatának ellenzése dacára is kész azt továbbra is megtartani hivatalában. *
y Ibid. vol. V. pp. 565— 076. Stanhope’s Pitt, vol. II.
p. 148. Adolphus G eorge III. vol. V. p. 234. 1770-ben L ord Camden azért bocsáttatott el a Chaneellorságból, mivel a lordok házában ellene támadt collegáinak. CampbeH’s Chanecllors vol.
V. p. 283.
* H uskisson’s L etter o f resignation, in M irror o f ParL 1828, p. 1691.
“ íg y például lásd a L o rd Sidmouth és Ellenborough esetét, a kik határozott felszólításra még továbbra is m egm a
radtak a G renville-korm ányban, habár még azután is felszólal
tak a római katholikusoknak adandó engedm ények ellen, midőn a cabinet már az ellenkező politik a követésére határozta el magát. (Pari. D eb. vol. IX . p. 396; Ibid. vol. X X I I I . p. 463.) 1844-ben, majd ismét 1867-ben a L ord Chancellor szintén ellene nyilatkozott collegáin ak egy B ili oly m ódositása ügyében, melyszerint bizonyos b irói hivatalokra való kinevezési jo g az
A M IN IST E R E K PA R L IA M E N TI T E E N D Ő I.
M időn a L iverp ool-cabin et elhatározta, h ogy a IV . G y örg y felesége ellen állítólag házasságtörés miatt egy Bili o f Pains and Penaltiest fog a parliament elé terjeszten i: Canning, ki akkor az India B oard elnöke volt, nem akart a királyné ellen kezdett eljárásban részt venni, mivel ő azelőtt a királyné bizal
mas tanácsadóinak egyike volt. E miatt tehát a királytól nyert személyes kihallgatás alkalm ával bejelentette lem ondását; 0 F el
sége azonban a ministerelnökhöz intézett levelében azt sürgette, h ogy Canning továbbra is maradjon m eg hivatalában, felh atal
mazván őt, h ogy a királynőre vonatkozólag ezután is saját m eggyőződése szerint cselekedliessék, sőt ha szükség lenne rá, még azt is kijelenthesse, h ogy csakis a k irály határozott paran
csára maradt hivatalában. Canning tehát engedett a király akaratának, és m ég 6 hónapig tagja maradt a cabinetnek, habár mind ez id ő alatt szigoiúan tartózkodott a királyné ellen in dí
tott eljárásban való részvételtől. K ésőb b azonban mindinkább előreláthatóvá lett, h ogy a királyné ügyében a képviselőházban valószínűleg vita fo g keletkezni, és Canningnak mint minister- nek e házban jelenlét?, ha nem fogna résztvenni a vitában, úgy magái a mint collegáira nézve is kellem etlen zavart fogna előidézni. íg y tehát 6 hónap múlva ismét beadta lemondását, a mit aztán — bár sajnálattal — ekkor csakugyan elfogadott a fejedelem . b
1828-ban Huskisson, akkor gyarm atügyi államtitkár, ellene szavazott collegáinak azon kérdésben, m ely szerint az E;ist R edfort D isfrancissem ent Bili egyik záradéka értelm ében e város képviselőküldési jog a , azon célból, hogy a korm ány egy előbb adott Ígéretének eleget tehessen : Birminghamra volt átruházandó. 0 tehát az akkori ministerelnökhöz, W ellington herceghez intézett egy levelében azonnal bejelentette lem ondá
sát, a ki elfogadván azt, róla szintén azonnal jelentést tett a királynak is. Huskisson azonban azt várta, h ogy a premier hivatalában való megmaradasra fel fog ja őt szólítani, és igen megneheztelt érte, h ogy a herceg oly kész volt bejelenteni irlaudi L ord Lieutenantra ruháztaték. — Hans. D eb. vol.
C L X X X I X . pp. 8 4 3 -1 6 0 3 .
b Stapieton’s Canning and liis Tim es, pp. 290—318.
A M IN IST E R E K PA R L IA M E N TI TE E N D Ő I. 59 lemondását. E g y barátja által adatott felvilágosítások alkalm á
val azt igyekezett kimutatni, h ogy a m inisterségről való lem on
dási szándéka félreéltetett, de a h erceg jellem zőleg erre röviden azt válaszolta, h ogy »azt nem értették félre, nem lehetett félre
érteni, és nem szabad félreérteni.* c
2. Azon ministerekre vonatkozó precedensek, kik nem taijjai a cabinetnek.
1752 febr. havában Fox, ki akkor az Adm iralty Board tagja volt, szintén lem ondott hivataláról, mivel ellenezte a k or
m ánynál ak k or készülőben levő, s a király által oly nehe
zen várt, de a ministerek áltál oly kedvetlenül fogadott R oyal Mariage A ctot. M időn e B ili a parliament asztalán feküdt, a király eg y levelet írt az akkori ministerelnökhöz (L ord Northhoz), m elyben kegyvesztéssel fen yegeti mindazon szolgáit, kik nem fogják e javaslatot teljes erejűkből támogatni.
Fox a következő év decem ber havában, mint a Treasury junior lordjainak egyike, ismét hivatalban volt ugyan, de két évvel később hivatalbeli főnöke L o rd North iránt tanúsított engedet
lensége miatt ismét elb ocsá tta tott.e
1822-ben Huskisson, — ki akkor ugyan nem volt a cabinet tagja, — mint a First Com missioner o f W oods and Forests Office viselője, a gabnabehozatali törvény ü gyében kötelességének tartotta ellene mondani collegáinak, midőn aztán azonnal be is adta lemondását, de az akkori m inisterelnök L o rd L iv erp ool maradásra szólítván fel, tovább is megmaradt hivatalában.f
1S29 ben Sir Charles W etheralt mint A ttorney Ueneral szintén ellenezvén a kormány részéről benyújtott Ilom an
Catho-0 Edinb. Review , vol. C X . p. 81.
''■Ibid. vol. X C IX . p. 5 ; Mahon, Hist. o f Eng. vol. V.
p. 499.
Mahon, vol. V . p. 498.
f Lásd M irror o f Pari. 1828, pp. 16S9— 1708. H asonlóké
pen a Rt. Hon. C. W . W ynn, midőn az A lién B ili ügyében, L ord Lonsdale pedig egy más alkalommal a Román Catholic kérdésben ellene szavaztak eollegáiknak : szintén tovább is megmaradtak hivatalukban. Hans. D eb. (III.) vol. CII. p. 682.
lic R e lie f Bilit, ezután csakhamar elbocsáttatott hivatalából, s helyére Sir J. Scarlett neveztetett ki. * 1831 october havában H owe gróf, ki akkor a királyné L ord Chamberlainje volt, a miatt, mert ellene szavazott a R eform Bilinek, szintén elb ocsá t
tatott hivatalából. 0 t. i. már a reform kérdésnek a parliam ent elé kerülte előtt kijelentette azon szándékát, h ogy a maga részéről ellene fog annak szavazni, és e.nnek folytán a korm ány rendelkezése alá is bocsátotta h iv a ta lá t, de egyszersmind ugyanakkor fel is kéretett annak tovább is megtartására, v ilá gosan elismertetvén azon jo g a , h ogy m ivel ő a király udvar
tartásához tartozik, m elyet minden politikai pártoskodástól fü g getlen körnek szoktak tekinteni: bárm ikor is tetszése szerint szavazhat. Ez alkalom m al tehát H ow e g r ó f nem tartotta szük
ségesnek közleni a korm ánynyal e tárgyra vonatkozó szándé
kát, és egészen m eg v olt lepetve, midőn O F elsége a m iniste
rek ajánlatára a korm ány politikája ellen adott szavazata miatt felm entette h iv a ta lá tó l.h 1832-ben Sir H. Parrel, mint akkor hadügyi államtitkár, a ministerek ellen beadott megrovási in d ít
vány szavazásra kerülte alkalm ával elhagyta a házat, habár igen erélyes előterjesztéseket tettek is neki ez ügy természetére vonatkozólag. E lépése miatt tehát a cabinet egyhangú aján
lata folytán elm ozdíttatott hivatalából. 1 1849-ben Baines, a P oor L aw Board elnöke, a N avigation L aw ’s A c t ügyében szintén ellene szavazott a kormánynak, de erre nézve a minis-60 A M IN IST E R E K PA RL IA M EN TI T E E N D Ő I.
s Mirror o f Pari. 1829, p p. 675—683, 907.
h Ibid. Oct. 1831, pp. 3027— 3127. Corresp. W ill. IV . V ic.
Earl G rey, vol. I. pp. 370—372. A király ez esetet m egelőzőleg a ministerelnökhöz intézett egy levelében kijelenté, miszerint mindazon egyéneket haladéktalanul el fo g ja bocsátani u dvar
tartása köréből, — felsőbb vagy alsóbb rendű tisztviselők leg y e
nek bár azok, — a kik mint a parliament valamelyik házának tagjai a Reform B ili ü gyében m egtagadják v a g y meg akarják tagadni a korm ánytól támogatásukat. (Ibid. vol. I. p. 291.) L ord W a ldegra ve mint L ord o f the Bedcham ber, nem szavazhatván a Reform B ili mellett, szintén beadta lemondását. Ibid. p. 360.
Corresp. W ill. IV . with Earl G rey, vol. II. pp. 164, 173.
A M IN IST E R E K PA R L IA M E N TI TE EN D Ő I. 61 terelnök azon felvilágosítást adta a képviselőház előtt, h ogy Baines csak azon világos k ik ötés mellett fogadta el hivatalát, h ogy e kérdésben bárm ikor is saját m eggyőződése szerint sza
vazhasson. J 1854-ben egy más alkalommal Baines ismét k öte lességének tartotta ellene mondani collegáinak, de . lemondását ekkor sem fogadták el, m ivel igen nagy elismeréssel viseltet
tek a közügynek tett szolgálatai irán t.k
A korona alsóbb rendű tisztviselői irányában a lk al
mazott szigorú fegyelem további illustrálására szolgálhat
nak m ég a következő esetek i s :
1863-ban az irlandi főállam titkár, — miután már a k ép viselőhöz egy tagjának előb b írásban m egígérte, hogy tám o
gatni fog ja eg y bizonyos B ili keresztülm enetelét: később mégis ellene szavazott annak a parliamentben, mivel az »irlandi ható
ságok* nem helyeselték ez in tézk edést.1
1856-ban Sir R oundel Palme'r (A ttorney General) a k or
mány által ben yújtott Reform B ili fölött fo ly t vita alkalmával annak a takarékpénztári hivatalnokok szavazatképességét illető részére nézve ú gy nyilatkozott, hogy azt »épen nem tekintheti a kormány által ben yújtott tervezet legsikerültebb részének®, m a m ely szavait k ésőbb ú gy értelmezte, h ogy »ő a maga részé
ről nem helyeselheti ez intézkedést*. Midőn később 1867-ben mint már az ellenzék tagja., a Derby-m inisterium által b en yú j
tott R eform -B ili egy hasonló javaslata felett nyilatkozott, azt
»elvileg tökéletesen rosznak, elfogadhatlannak s gyakorlatilag kivihetlennek« jellem ezte. ”
A cabinetministerek azonban sohasem vállalnak felelősséget a korm ány alárendelt tisztviselői által hasz
nált kifejezésekért.
> Hans. D eb. (3) vol. C II. p. 681.
k Ibid. vol. C X X X I I . pp. 72— 80.
1 Hans. D eb. vol. C L X X I . p. 382.
■ Ibid. vol. C L X X X I1 I. p. 1661.
" Ibid. vol. C L X X X V I . p. 590.
62 A M IN IST E R E K PA R L IA M E N TI TE EN D Ő I.
íg y például 1831 szept. 21-én az irlandi Sollicitor G ene
ral a korona jog a ira vonatkozó eg y reform bill tárgyalása alkal
mával teljesen alkotm ányellenes tannak nevezte azt, h ogy egyes városok képviselőküldési j o g a — a lordok házának m egkérdezte- tése nélkül — csupán a képviselőház határozata folytán eltöröl
hető legyen. Ez állítás igen nagy izgatottságot idézvén elő, a ministerek felhívattak, h ogy utasítsák vissza azt a m agok részé
ről. D e a Chancellor o f the Exchequer (L ord A lthorp) míg e g y felől tagadta a S ollicitor General állításának ily értelmét, más
felől v'igy nyilatkozott, h ogy »sem illőnek, sem helyesnek, sem szükségesnek, sem a ház eddigi eljárásával és szokásaival ösz- szeegyeztethetőnek nem tartja, h ogy a korm ány vonassék fele
lősségre minden oly nyilatkozatért, m elyet valam ely vita folytán oly úri emberek tesznek, kik nem tagjai a cabinetnek.* 0
>* Mirror o f Pari. 1831 pp. 2312— 2315. Ha valam ely p o li
tikai kérdésben valam elyik cabinetm inister nyilatkozik helyte
lenül vagy m eggondolatlanul, ez méltán szolgálhat a parlia- mentnek kritika tárgyául, de ez esetben is sokkal helyesebb, ha m agától az illető m inistertől kérnek felvilágosítást, mint ha a korm ány feje tétetik felelőssé annak nyilatkozatáért. L ásd erre nézve a D israeli által a k épviselők házában, Malmesbury g ró f által pedig a lordok házában tett ministeri nyilatkozatok között állítólag mutatkozó eltérés ügyében 1868 máj. 4-én adott felvilágosításokat. (Hans. D eb. vol. C X C I. pp. 1787, 1814.) L ásd továbbá a Gladstone, mint akkor Chancellor o f the Exchequer, által az 1862-iki parliamenti szünet alatt az amerikai ügyekre vonatkozólag tartott beszédet, m elyben úgy nyilatkozván, h ogy D avis elnök »nemesak egy hadsereget, hanem egy egész nem
zetet terem tett« e nyilatkozatát * s a jn á la tta l hallották eollegái, és félremagyarázták az E gyesü lt Á llam oknak Londonban volt képviselője előtt. Ibid. vol. C L X X III. p. 148; vol. C L X X X I I . p. 1164; vol. C L X X X I I I . p. 108. L ord Champbell azt állítja, h og y »igen nevezetes jelenség, miszerint aligha volt valaha oly állam férfiú, a k i vegyszer vagy máskor meggondolatlanúl nem ejtett volna o ly szavakat, m elyeket aztán ostorúl használtak fel ellene.« Erre nézve példáúl felhozza L ord M elbournetől származott
»az egyházra mért súlyos csapás és gonosz m erénylet*, a L ord
A M IN IST E R E K PA R L IA M E N TI TE EN D Ő I. 6;í A zon célból, h ogy a ministerek képesek legyen ek a parliam ent kívánsága szerint vezetni a korm ányzást, a nélkül, hogy m égis egy népes gyülek ezet puszta eszközeivé kellene sű ly e d n iö k : szükség, h ogy a parliament mindkét házában, de különösen a. képviselők házában kellő többség támogassa törekvéseiket. E z előnyt rendesen a pártrendszer által biztosítják a ministerek számára. B árm elyik p oliti
kai párt legyen is uralkodó az országban, vagy a törvén y
hozó testü letben : az rem élhetőleg a maga legk iválóbb~ O o em bereit fogja vezetőiül és képviselőiül választani. A fe je delem aztán ezek közöl választván a maga tanácsadóit és k orm án yzóit: ú g y a pártok, mint az ország érdeke is e g y aránt megkivánja, h o g y ezek a parliament részéről jó indulatú támogatásban részesüljenek; és m indaddig, m íg legalább a képviselőház bizalom m al viseltetik irántok : megvárhatni, h o g y oly befolyással lesznek ezek a parlia
ment tanácskozásaira, a minő az általok elfoglalt tekin
télyes állásnál fogva mint a korona ministereit m eg is illeti őket. Bizalom m al viseltetvén azon egyének bölcse- sége és belátása iránt, kiknek kezére bizta a korona és a parliament a k özü gyek v e z e té s é t: a törvén yh ozó testü
leteknek mindig kedvező elővélem énynyel kell fogadn iok a ministerium által beleegyezésök alá terjesztett javas
latokat; míg- másfelől csak igen m eggon dolva szabad aJ O O ö o kormány végrehajtási intézkedéseibe beavatkozniok, csu
pán annyi lévén e tekintetben ezeknek m egengedve, h ogy m íg egy felől a kormány eljárását szabadon bírálhatják, Jolin Roussell-töl eredt »a reform bill végérvényessége«. a L ord Lyndhurst »vér-n yelv- és vallásbeli idegenek«, és a saját maga által tett azon szerencsétlen nyilatkozatot, miszerin', »a városi polgároknak adott szavazatjog az angol képviseleti rendszer mételye lett.« L iv es o f the Chancellors, v o l V. p. 267. n.
0 4 A M IN IST E R E K PA R L IA M E N TI TE E N D Ő I.
másfelől az itt-ott mutatkozó sérelm ek orvoslását kö
vetelhetik, ami kétségbevonhatlan előjoga minden par- liamentnek.
A parliament azon tagjait, kikről tudva van, h ogy a korm ány párthívei közé ta rtozn ak : a parliament m eg
nyitása előtt nem sokkal kibocsátott körírat utján, sőt néha, midőn nagyobb fontosságú szavazások várhatók, az ülésszak alatt is, a Secretary o f the Threasury hivja meg.
E gyes, előre nem várt esetekben p edig a ház vezére maga is ugyanily m ódon szólítja fel párthiveir. Hasonló k ö r
íratok bocsáttatnak ki időről-időre az ellenzék részéről is. ’’
A 1832-iki R eform A ct-o t m egelőzőleg, s a gabna-O O ’ o behozatali törvénynek a Sir R óbert P eel korm ánya által
1846-ban történt eltörléséig, ú gy látszik h ogy a párt- fegyelem mindig oly erős volt, h ogy a kormány rendesen számíthatott a parliament k ellő m érvű támogatására. q M in th ogy azonban Sir R óbert P e e l e kérdés elintézésénél hirtelen és tökéletesen m egváltoztatta vélem ényét, és pedig ú g y , h ogy a conservativ párt vezérférfiainak sem jelentette azt be előzetesen: ezzel egy oly lökést adott a régi pártrendszernek, m elyből sohasem üdült az többé fel, — a gabonabehozatali törvényt ez által nemcsak gazda
sági, hanem alkotm ányos tekintetből is állandóan n eve
zetessé téve. r É hez járúlván m ég az is, h ogy a nem ze
tet már régóta a w higek és toryk két ellenséges táborára osztó többi más nagyfontosságú kérdések is hasonló
p Y onge, L ife o f L d. L iverp ool, vol. II. p. 249. Mirror o f Pari. 1835, p. 2803. Hans. D eb. vol C L X X X V I . p. 1684.
i G rey, Pari. G ovt. new. edit. p. 226. W alsh, Results o f Reform . A ct. o f 1832, pp. 93, 150.
L ásd P e el’s Memoirs, vol. II. pp. 318— 324. Quar. Review , vol. C X II. p. 372.
A M IN IST E R E K P A R L IA M E N TI TE E N D Ő I. 65 m ódon lettek elintézve, és m ásfelől a közoktatásügy fo ly tonos fejlődése következtében maga a nemzet nagy töm ege is mind n agyobb érdekkel kezdett a politikai ü gyek iránt viseltetn i; a parliament független tagjainak száma ezek miatt term észetszerűleg és kikerűlhetlenűl folyvást n öve
kedett m indaddig, m íg csak bárm ely pártrá nézve is felettébb nehézzé nem lett m egbízható valóságos többsé
get szerezni maga számára a képviselőházban. 8 E jelen sorok irója épen nem szándékozik e tárgy bővebb fe jte g e tésével vagy a gy ön g e kormánynyal együtt já ró bajok or
voslásának eszközeivel bővebben foglalkozni, mert e mun
kálatban csak tényeket, s nem pedig elm életeket szándé
kozván előadni, szigorúan ragaszkodni kiván előre kitűzött céljához. Ennél fogva tehát ezennel azon eszközök vizs
gálatára fogu n k általtérni, m elyek segélyével a parliament, úgy a korm ány m indenféle tettei, mint bárm iféle törvény
hozási intézkedések fölött is szabadon nyilváníthatja v é le ményét, és azon okokat fo g ju k előadni, m elyek alapján a
* L ásd H are E lection o f Representatives, Ed. 1865. pp 235—237. hol a m egboldogu lt Sidney H erbert által a képvise
lőház pártfegyelm ének hanyatlásáról szerzett tapasztalatok is feltalálhatok. H og y mennyire terjedt a régibb időben a párt
fegyelem , azt egy scót parliamenti tagról adott elmés leírásból is láthatjuk, a ki merev pártolója lévén a P itt-korm án yn ak:
»változhatlan szabályul azt tartotta maga előtt, hogy soha sem volt jelen a vitákon, de m indig jelen volt a szavazásnál, és hosszú politikai pályája alatt csak egj'etlen egyszer merészelt saját lelki ismerete szerint szavazni, és úgy találta, hogy ez alkalommal is hibásan szavazott.« (Mirror o f pari. Sect. 23, 1831, p. 2376.) Bürke Edmund a parliament független tagjait oly tagoknak nevezte, a kikre senki sem szám íthat; e megha
tározás azonban nem tetszik a jelen k or törvényhozóinak. Hans.
I)cb. vol. C L X X X I I . pp. 2 2 3 -2 2 6 .
Todd : -Az angol parliamenti kormányrendszer. ITT. 5
06 A M IN IST E R E K P A R L IA M E N TI TE E N D Ő I.
korona ministerei vagy őszinte támogatást, vagy méltányos vizsgálatot várhatnak a parliamenttől.
Itt van tehát helyén, h ogy politikai rendszerünk
Itt van tehát helyén, h ogy politikai rendszerünk