Magyar Tört. Életr. 1887—8. 5
L8. V A J D A - H U N Y A D V Á R A .
I .
M
Á S O K A T is ért akkor hasonló sors. Történelmünk 1 6 7 1. elején kezdődő vagy tiz évi szakaszát a bujdosók ko-rának nevezhetjük. Thökölynek fellépése e korszaknak új jelentőséget ad. Hogy megérthessük a hatást, melyet kora reá s ő viszont korára gyakorolt, át kell tekintenünk a bujdosók korának eseményein egész 1676-ig, midőn Thö-köly élete az országos történet egyik alkatrészévé lesz.
A xvii. század közepe táján a fejedelmi hatalom a leg-több európai monarchiában megerősödik a rendek hatal-mának rovására. Az osztrák örökös tartományokban is gyöngül a rendek befolyása s bár az állami központosítás itt nem sikerűi oly mértékben, mint Francziaországban, a II. Ferdinánd idejebeli jelenetek megújulásától többé nem kellett tartani.
A tartományok e változott helyzete a magyar viszonyok változtatására is vágyat ébreszthetett az udvar híveiben, kik előtt különben is az államtudományok akkor uralkodó tanai s a Fronde leveretése után megerősödött franczia monarchia példája kívánatossá tették a fejedelmi
minden-5*
38. a n g y a l d á v i d
hatóság teljes diadalát. Battista Nani, velenczei követ, 1658-ban azt jelenti kormányának, hogy a magyarok csu-pán a bányák jövedelmét s a királyi czímet engedik át a császárnák, egyébiránt néhány család osztozkodik a hatal-mas királyság maradványaiban.1 A viszonyok e sötét fel-fogásában az udvari körök hangulata is visszatükröződik.
De kivált a török szomszédság félelmessége miatt a vál-toztatás szükségének érzete nem alakúit ki tervvé s érin-tetlenül maradtak a visszásnak érzett állapotok. Leopold korában az országgyűlés egybe nem hívása s a nádori szék be nem töltése jelei a kormány még mindig passiv újítási vágyának. Végre az a nevezetes mozgalom, mely még Wesselényi életében titkos és .körűiményes tanácskozásokon kezdődik, majd halála után megfontolatlan és össze nem függő fegyveres támadásokkal végződik, kizavarta a kor-mányt nyugalmából. ; Előbb a személyek ügyét kellett el-intézni, példaadás végett meg kellett torolni a felségsér tést. Leopold most oly értelmű tanácsokat hallott minisz-tereitől, minőt Richelieu adott X I I I . Lajosnak e szavak-ban : «A keresztyén mennél hamarább bocsássa meg a sér-téseket, de a király mennél hamarább torolja meg azokat».2
Leopoldban úgy látszik a keresztyén engedékeny volt a király iránt, mert «ugráltak a fejek», mint azt a császár -élczelve megjósolta vagy egy évvel azelőtt, mielőtt Hocher
•ékesszólása «a szent Numát és szelíd Titust» a halálos ítéletek aláírására késztette.3
De a feladat terhesebb része, az erős központi hatalom állandósítása, ezzel még nem volt megoldva. A rég lappangó szándék valósítása könnyűnek látszott most, midőn a nagy nevű arisztokraták kivégzése, a tömérdek vagyonkobzás, s
1 Fontes Rerum Austriacarum. n. Abth. Bd. XXVII. (FIEDLER : Die Relationen
• der Botschafter Venedigs. 12. 1.):
2 RANKE : Franzősische Geschichte n. 293.
3 L . Pöttinghez írt levelét Majláth: Geschichte des österr. Kaiserstaates ív. 96. 1.
-s Pauler id. h. 11. 305. 1.
t h ö k ö l y i m r e . -4-1 az országba küldött katonaság miatt a közvélemény meg volt félemlítve. Csak látszott könnyűnek, de valójában a magyar nemesség még nem volt megtörve, mint a cseh nemesség a fejérhegyi csata után, pedig II. Ferdinánd csehországi reformja mint követendő minta lebegett most Lobkovitz és a körötte csoportosult tanácsosok szemei előtt. Talán kivihettek volna ahhoz hasonló reformot Ma-gyarországon is, ha el vannak szánva védeni művöket a végletekig. A véglet itt török háborút jelent, mert a török \ kiszorítása előtt lehetetlen volt a magyar ellenzék erejének és reményeinek forrását kiapasztani. Azonban e háborút ki akarták kerülni Bécsben s mégsem akartak lemondani az újításokról. Az intéző körök gondolkozása módjára ha-tással volt a XVII. század tudományos, sőt költői irodal-mának azon iránya, mely.a tisztes* régiségből vett idéze-tek vagy példák gyűjtésével annyira el volt foglalva, hogy a viszonyok helyes felfogására s az élet benyomásainak visszaadására alig törekedett. A csehországi példa nagyon csábító volt, feltámasztását meg kellett kisérteni egészen más viszonyok közt. Azonban a viszonyok nyomása mind inkább éreztette a tisztes idézet helytelenségét, azért en-gedni kellett a valóságnak, némileg már a tervelgetés köz-ben s annál inkább az új rendszabályok életbe léptetése után.
Mi az intézmények kérdését illeti, szóban forgott eleinte, a megyei jogkör megszorítása, a királyi tábla, a nyolczados törvényszékek, az országos fő tisztségek· eltörlése, a kan-czellária átalakítása s a tripartitum átdolgozása. Tehát nem csupán a központi hatalom erősbitésére gondoltak, hanem újabb s talán a fejlettebb jogérzetnek megfelelőbb intézmények felállítására is.· Azonban a tervekből nem maradt meg egyéb, mint a nádorság hatalmi körének át-ruházása egy többtagú kormánytanácsra. A nádorság in-tézményét rég gyűlölte a Habsburg-ház, mivel a «királyi
38. a n g y a l d á v i d
hatalmat nagyon is elhomályosítja», mint II. Ferdinánd idejében mondották.* 1673-ban forma szerint eltöröltetett és helyét a gubernium foglalta el, egy kipróbált hűségű idegen vezetése alatt. .
A gubernium arra lett volna hivatva, hogy mint tekin-télyes központi hatóság a zavargásoknak elejét vegye, hogy megkönnyítse a lakosságnak a reá rótt terhek elviselését, s hogy általában a kormányzat minden ágára kiterjesztve felügyeletét, méltányos és erélyes eljárása által érje el azt, hogy az ország 'megnyugodjék a dolgok új rendjében. De hogyan teljesíthette volna hivatását? Az ország egyik része lángba volt borítva, a kormány főfeladata volt a vesze-delmes tűznek elfojtása s így a dolgok természeténél fogva aJ magyar katonai · és pénzügyi kérdésekben a haditanács és kamara intézkedtek, míg a'gubernium hatásköre ama sarkalatos kérdésekben inkább névleges fontosságú volt.
Az egyházi kérdésben a legkülönbözőbb tényezőké volt a döntő szó, bárminő mérsekletet és ügyességet fejtett volna ki a gubernium, el nem érhette, hogy a katholiczizmus terjesztése rázkódások nélkül menjen végbe. Mi az
igaz-" ságügyet illeti, különösen az árvák ügyét kívánta rendezni
"a-gubernium és ezt is főleg a katholiczizmus szilárdítása -szempontjából. Különben az igazságügy csak részben
tarto-zott hatóságához; a mit e téren s továbbá mit a közigaz-gatás terén tehetett, az csak kisebb körökre hatott csilla-pítótag s nem volt semmi befolyással azoknak magatartá-sára, kiknek megnyerése nélkül a rendet helyreállítani nem I volt lehetséges. Hogy a gubernium munkássága meg volt bénítva, hogy hivatása lényegét nem teljesíthette, azt senki sem érezte jobban, mint maga a kormányzó, a nálunk í többször elrágalmazott Ampringen. A német rend
nagy-mestere ötvennégy éves korában s már törődött
egészség-* GINDELY: Geschichte des dreissigjáhrigen Krieges n. 221. 1.
AMPRINGEN G Á S P Á R , MAGYARORSZÁG KORMÁNYZÓJA.
(Sandrart eredeti raetszvénye után, mely B u b i c s Zsigmond tulajdona.)
t h ö k ö l y i m r e . -4-1
ben érkezett Magyarországba. Komoly becsvágygyal látott feladatához s ép azért kedvetlenül hatott reá, midőn érezte, hogy nem fog boldogulni. Különben is bántotta nagyúri önérzetét hatáskörének korlátozása. Mint katonaviselt em-ber némi félénkséggel hajolt meg a tudós államférfiak be-látása előtt, noha nem volt tanúlatlan és józan ítélettel alkotott nézeteit nem is hallgatta el. Veszélyesnek találta a kihívó politikát, s a tisztán alkotmányos kérdések kivé.-telével majdnem teljesen egyetértett az udvarhoz hajló aristokratákkal. Igen kényes helyzete volt, a kikhez jó in-dulata, természetes mérséklete és politikai okossága vonzot-ták, azok elfordúltak tőle, nem a személye", hanem a hiva-tala ellen érzett ellenszenvből, míg azok, kik e hivatalra kijelölték, csak kímélték, de nem támogatták.*
Ampringen a nem magyar államférfiak közöl az első volt, ki felszóllak az országra rótt adók és másnemű ter-hek ellen.
Battista Nani jelentéséből láttuk, hogy az udvar leg- <
inkább az országból befolyt jövedelem csekélysége miatt·
neheztelt Magyarországra. Valóban az örökös tartományok·
1670-ig többet költöttek a magyar végvárakra, mint a mennyi jövedelme volt az udvari kamarának Magyaror-szágból, kivált ha a bányák és más kamarai birtokok
jöve* K Á R O L Y I Á R P Á D : A m a g y a r a l k o t -mány felfüggesztése 1673-ban. (Értekezé-sek a történelmi tudományok köréből.
Kiadja a m. t. Akadémia xi. köt/Budapest 1884.) Ampringenről néhány életrajzi adat található SINAPI : Schlesische Denkwür-digkeiten 11. 297. 1. Ampringenre nézve igen jellemző azon Majthényi persona-lishoz írt levele, melyet Schmal András közöl Adversariaiban: «Non facit ad rem quietis, sed potius evidentis majoris exacerbatione» — írja a kormányzó —
«quod audiatur de novo integros comi-tatus in superiori Hungaria renovari seu reformari. Communitates in hoc laesse
me adcurrunt conqueruntur, consilium petunt, contra suos supremos comités et catholicorum religiosorum tentamina propria ac etiam contra ipsos milites qui perturbationibus his exequutione ad-sistunt, postulant. Si his talibus dicam, quod hoc in passu nihil possim, prosti-tuo me et gubernium terribiliter, imo notabiliter me discredito ; si ad juvan-dum aut consulenjuvan-dum laboro, statim di-ceturj quod impediam sanctissimas Cae-saris intentiones et juvem plus luthera-nos, quam conversiones. (Fabó : Monu-menta Evangelicorum. 11. 230. 1.)
38. a n g y a l d á v i d
delmét nem vesszük tekintetbe.1 Ez állapot mutatja leg-inkább a fejedelmi hatalom akkori gyöngeségét. A mon-dott évben beállott visszahatás a pénzügyek terén nyilat-kozott a legnagyobb erővel. Gyarapítani a kincstár jöve-delmeit a honvédelem czéljaira, magában véve nem lett volna igazságtalan törekvés magyar szempontból sem;
tudjuk, hogy már Esterházy Miklós is javasolta, hogy a nemesek a régi rend szerint szavazzák meg jövedelmeik kis részét a haderő tartására.2 De a kincstár jövedel-I meit gyarapítani a most szándékba vett módon s
arány-ban és hozzá még az országos önállóság megsemmisítése czéljából, ez már a fejedelmi hatalom oly kiterjesztése volt, minőre ugyanez évekből nem találunk példát az örökös tar-tományok történetében. Az örökös tartar-tományok rendeitől időnként kérte a császár az adót s a mennyiségre nézve álkudozott velők oly szelídséggel, mely figyelemre méltó-nak látszott egy xvn. századbeli szemlélő előtt.3 Ma-gyarországon azonban egyszerűen adópatenseket hirdet-tek ki, mint Csehországban a századnak húszas éveiben.
És a mi a mennyiséget illeti, látni fogjuk, hogy igaza,
^volt Pufendorf svéd követnek, ki azt írta jelentésében, hogy a magyaroktól annyit csikarnak ki, a mennyit csak lehet.4
A jószágok elkobzása is mint pénzügyi rendszabály ve-hető számba. A büntető hatalom ily kizsákmányolása a kincstár érdekében a XVII. században még nem volt el-avult szokás. Egy osztrák kamaratiszt a jószágok elkob-zását a kamara előre nem látható rendkívüli jövedelmei
1 L . GILL : Gründliche und ausführ-liche Beschreibung stb. (N. Muz. 345/F.G.) és ACSÁDY : Magyarország Budavára visz-szafoglalása korában. Budapest 1886.
119. 1.
2 S A L A M O N F E R E N C Z : M a g y a r o r s z á g a tőrök bódítás korában. Második kiadás.
396.1.
3 Fontes Rerum Austriacarum . .. IL, XXVII. 125. Merita osservatione il metodo, che si pratica ; . . . la riserva è piena di placidezza. (Marin Zorzi.)
4 PUFENDORF'S Bericht über Kaiser Leopold, seinen H o f . . . Leipzig, 1862.
78. 1.
t h ö k ö l y i m r e . -4-1 közt első helyen említi.1 Tudjuk, hogy Erdély történetében mily', kiváló szerep jutott e kincstári rendszabálynak. Az osztrák kormány 1671-ben kíméletlenül alkalmazta, hogy mennél bővebb jövedelemforrásra tegyen szert. Kollonich 1672-ben 66,000 forintnyi évi jövedelmet várt az elkobzott
jószágokból.2 '
De mi volt ez csák a magyarországi háború szüksé-geihez is mérve? Az 1671 márczius 21 -iki rendelet nyitja meg az adópátensek sorát. Itt nincs határozott összeg em-lítve, csak annyi van mondva, hogy az ország tartsa el a területén élő katonaságot.3
A június 2.0-án kiadott rendelet a katonai költségek-nek csak fele. részét róvja az országra s kimondja, hogy ez összegnek felét a nemesek s felét a parasztok fizes-sék.4 Látszólag két humánus intézkedés, de tulajdonkép két okos fogás. Adóleszállítás volt engedélyezve, de még a most kivetett adót is előre láthatóan nem lehetett be-hajtani, s a parasztok iránt részvét volt színlelve, hogy azokra essék az adó egy része, kiktől inkább volt beszed-hető, hisz volt rá eset, hogy az uraság tiszttartója fizetett a vármegyére az állítólag kíméletben részesült jobbágyokért,
«mivel, magok szegények meg nem győzték volna annyi sok adót. fizetni».5 A júniusi rendelet nem említ ugyan határozott összeget, de úgy látszik, hogy a kormány kö-rülbelül 436,000 forintot követelt az országtól.6 Midőn Bécsben látták, hogy a leszállított adó nem fog befolyni,
1 GILL (N. MUZ. id. h.) Extraordi- levelek.) Jeszenszky Mihály, is írja Tep-nari Mitln 1) welche Herkomben ohne liczéről (Osztj-osithnak ?) 1671 septemb. : einiges Vorsehen als zum E x e m p e l die «Ha csak az urak magok saját proven-Einziehung der Guetter.. . tusából valami engedelemmel nem lesz-2 JOSEPH MAURER : Cardinal Leopold nek szegénységhez lehetetlen elviselhes-Graf Kollonitsch, Innsbruck 1887. 63. 1. sék». (U. o.)
3 A z előzetes tanácskozásokra nézve 6 Universo R e g n o pro Repartatione 1. PAULER id. h. 11. 245. 1. 436002 fl. imposuisset. (Az 1678-iki bécsi
4 U . o. 374. 1. . confer. jegyzőkönyvei Bécsi áll. lev. Hun-5 W é r Ferenczhez az uszfalusi tiszt- garica). V . ö. a túróczi számítással, mely-tartó 1672 febr. 21. (Orsz. Lev. V e g y e s ről később lesz szó.
Magyar Tört. Életr. 1887—8. ' · 6
38. a n g y a l d á v i d
a hiány pótlása végett egy Magyarországon egészen új, de másutt rég ismert adóra, az accisára, vagy fogyasztási adóra gondoltak. Ausztriában is kisegítőül, kiegyenlítés végett alkalmazták az accisát, a mennyiben s a mikor a főadó, a contributio nem volt elégséges.1 Hasonló eset állott be most Magyarországon s noha arra is gondolt a kormány, hogy «ez adó nagyon is szokatlan lesz a ma-gyaroknak», tekintettel az akkori körülményekre, mégis remélte, hogy erélyesen behajtva bőven fog jövedel-mezni.2 Már 1671 nyarán behozták az accisát az ország egyes vidékein,3 de mint kiegészítése a repartitionak az egész országban csak 1672 újév napjától fogva fizettetett.4
Kirovatott ez adó a borra, pálinkára, sörre, húsra és föl-tételesen, a legnagyobb szükség esetén a gabonára is. Ké-nyelmetlenségét minden társadalmi osztálynák kellett érez-nie. Egyes megyéket pedig különösen sújtott az adóren-delet azon pontja, mely szerint a bőven fizető megyék accisa fölöslegét a szűkebben fizetők quotájának kiegyen-lítésére kellett fordítani. így a kamara jobban kihasznál-, hatta azokat a megyéket, melyek hatalma körébe estek.
Némileg az ügyvitel egyszerűsítése, de főleg a portai kulcs szerint adózók terhének könnyítése végett adta ki a kormány az 1672 május 25-iki adórendeletet. A ren-delet június elsejétől kezdve minden portára negyven fo-rint adót vet ki és elrendeli a még hiányzó összeg behaj-tását az accisából, melyet a nem portai kulcs szerint adózó városok és helységek tartoznak fizetni. Most már az adó-szedők így számítottak: Az egész adóösszeg 436,002 frt s 45 dénár. Ez összeg a 7215 portára felosztva portán-ként 60 és fél forintot tesz. Mivel például Turócznak 127
1 CHR. Ritter D'ELVERT: 'Zur österreichischen Finanzgeschichte Brünn 1881 217. 1.
2 Lobkovitz irományok (sign. g. 1/96.) s. d.
3 Pauler id. h. n. 413. 1.
4 A haditanács a kanczellariának 1671 decz. 14. (O. L., O. T . E.)
t h ö k ö l y i m r e . -4-1
portája van, 7683 forint s 50 dénárt kellene fizetnie, azon-ban 40 forintot számítva egy portára, csak 5080 forintot fog fizetni és így a hiányzó 2603 forintot az accisából kell fedeznie.1
A számítás elég könnyű volt, a fizetés annál nehezebb, noha a kamara többnyire gabonát fogadott el pénz her lyett. Az 1672-ik év, úgy látszik, rosszabb eredményekkel végződött, mint az előző, mert míg 1671-ben a szepesi kamara kimutatása szerint az ország éjszakkeleti részeiben az adónak hátraléka a kivetett összegnek majdnem 19 szá-zalékára volt tehető, 1672-ben a körülbelül megfelelő terü-leten az adónak már majdnem 81 százaléka, maradt hátra-lékban.2 A nagy különbséget az adózók kimerültsége, a beállott háborús idők és a rossz termés teszik érthetővé. Ily körülmények közt a kormány a szükségből erényt csinál-ván, ujabb adóleszállításhoz fogott. 1673 január elsejétől kezdve minden portára 28 forint volt kivetve 40 frt he-lyett, úgy hogy most az előző évben kövétélt 288,605 frt helyett 202,023 forintot követeltek portai adóban,3 míg az accisát tovább is a repartitio kiegészítése végett vetették ki a városokra.·1 így állott az adóügy még 1675 végén is.
Mindehhez járúlt még a katonatartás terhe. Elméle-tileg és kivált az 1671. júniusi adórendelet óta a lakos-ság e czélra csak a servitiumokat tartozott megadni, vagyis a sót, fát, világítást és a fekvőhelyet. 1673-tól fogva a sót a kamara szolgáltatta.5 Különben minden élel-met a katona tartozott volna megfizetni.6 Az útban lévő
p '
1 A kamara Turóczmegyéhez 1672 okt. 1678-iki bécsi conferencziák jegyzőköny-13. (O. L. Pénzügyi emlékek.) vét: 200/m. ex solis portis hactenus soluta.
2 Die Kriegsverpflegung in Ungarn civitatibus et oppidis Regiis Camerae betreffenden Documente (927. n. Fol. Hungaricse peculiariter et seperatim ac-Germ. N. Muzeum). cisas pendentibus. (Bécsi állami levéltár.
3 Királyi levél Trencsénmegyéhez 1672. Hungarica.) ' , végéről (O. L., Pénzügyi Emlékek), to- 5 Kir. levél Trencsénhez 1672 végén
vábbá a bécsi conferenczia jegyzőkönyve. id. h.
4 A kormány felfogása szerint 1. Az 6 Honti nemesek korponai kérvénye 6*
38. a n g y a l d á v i d
katonaságot megyei biztosok fogadták s a hadi biztosokkal együtt kijelölték a szállásokat; a megyék biztosaínak
ilyen-kor a szükséges élelmet és takarmányt előre kellett készen tartaniok s a szolgáltatott mennyiségről nyugtát· kellett volna kapniok. Egy menetelő század négy kocsit köve-telhetett a vármegyétől, · mindegyikbe négy ló vagy ökör volt fogva, a kocsik a lovasságot egy napon három mér-földnyire s kettőre, legfeljebb harmadfélre kísérjék a
gya-r .
logságot.1 így hangzottak a rendeletek, de a valóság más képet mutatott. A rendeletek gyakori ismétlése mutatja, hogy az élelmet sokszor nem fizette meg a katonaság, a legtöbbször azért, mivel nem-volt miből fizetnie? s hogy a sűrűn ide oda költöző századok semmiben, sem tartották magokat az előírt rendhez.3 Hogv á tisztek féken tartsák katonáikat, arról szó sem lehetett, hisz tőlök származtak az extorsio extraordinariákf mint a szepesi kamara egyik hivatalnoka nevezi a megyék, városok s falvak sarczólta-tását és más mindenféle erőszakosságot.4 Vesszük, a honnan
kapjuk, mondogatták a katonák. Oly időben, midőn egy Bagni nevű főtiszt az esztergomi érsek gazdatisztjeit erő-szakkal kényszeríti a gabonás vermek megmutatására, azok-ból kocsiszámra viszi el a gabonát s az érsek jószágáról több mint 300 marhát elhajt, képzelhetjük a kisebb urak s a jób-.
bágyok helyzetét a katonasággal szemben.5 A kormány né-mely, .higgadtabb tisztviselőire is kellemetlenül hatottak
e-1673 decz. 29.: "quod M. S. V. eosdem propriis suis sumptibus. vivere debere iteratis suis benignis mandatis clementer intimasset. (Lobkovitz irományok.)
- 1 Cobb kiáltványa. Kassa 1673 ápril 12. (O. L „ O. T . E.).
' 1 Dióssy Mihály Borsiczky Istvánnak, Divin 2. márczius 1671 : «az minémű né-met vitézeket ide hoztak . . . azoknak semmi pénzbeli fizetést az hadi tanács nem küldött . . . az városra alá akarja szállítani az muskatérost s kenyéren kívül egyéb eledellel tartsák az városbeliek,
míg eö Felségétől fizetésök érkezik«'· (O.
L., Vegyes Levelek).
3 Cobb mondja (id. h.): «Comitatus conqueruntur qualiter a Militibus . . . ne-que süper victualia ejusdem administrata ulla quietantia dari soleat.· .
4 Unvorgreifliches Gutachten . . . írta J . F . HO P P E L N K . K a m m e r - C o m m i s s a r i u s . Kaschau 13. December 1676. (Bécsi áll.
levéltár Hungarica) .
5 Fölemlíttetett az 1678-iki .bécsi conferentiákon. (Jegyzőkönyvek id. h.) ·
-t h ö k ö l y i m r e . -4-1 viszonyok, kivált midőn 1672 óta a rend helyreállítása
pénzügyi és politikai okokból kívánatosnak mutatkozott. 1 Leginkább sajnálták a parasztok sanyargatását, nem mond-hatni, hogy humanitásból, hanem mivel a politikai re^
formprogramm egyik -nem szabatosan formulázott pontja szerint szerették. volna megnyerni szövetségöket a nemes-ség ellen intézett harczban.2 Azonban az egész élelmezési rendszer újjá .alakítása, s a fegyelmi viszonyok rendezése nélkül a visszaéléseket nem lehetett orvosolni, már pedig e szükséges reformok még a század utolsó tizedében sem voltak végrehajtva.3 .
' Engedelmesség,, adófizetés és katholicismus, voltak az osztrák-spanyol absolutismus jelszavai a xvi. és XVII. szá-zadban. • • ' • · . .
- A katholicismus terjesztése miatt 1670 előtt is panasz-kodtak a magyar protestánsok. Most azonban rendszere-sebben folytak a térítések, a földesúri hatalmat általáno1 sábban s nyomasztóbban érezték a protestánsok s még a városokban is végé volt a vallásszabadságnak. Figyelemre
méltó az udvar magatartása e mozgalmák közben. Némi aggodalmat érez a támadás következményei miatt, az eszélyt s a «színlelés». szükségét hárigóztatja.4 Hasonló ag-gályok s elvek a. nádorság eltörlése és az új adók beho-.
zatala alkalmából is fölmerülték, de nem jutattak annyira*
érvényre, mint a vallás ügyében. Szegedy Ferencz, egri püspök, 1671 végén azt írja Rottalnak Kassáról, hogy
«correspondeálván Generál Spankau urammal, úgy azért, hogy ne láttassák ő kegyelme semmit is cselekedni, mes-;
- 1 Gr,.Volkra írja Lobkovitznak, Tren-csén 1672 nov.. 12.: «Der Zeit ist . . . . summa..rerum daran · gelegen, dass die Soldaten .Verpflegung in natura limitirt, und also der Soldat, das Königreich, und die repartition .neben einander in gutem Ständt erhalten» (Raudnitzi. irományok).
. 2 Kitűnik ez az adórendeletekből. . . 3 Feldzügé des PrinzenEugen von Sa-voyen Bd. 1. VVien, 1876.. 276, 277. 1. .
4 L. különösen a gubernium utasítá-sára vonatkozó tanácskozásokat Károlyi-nál; i d . h . · . : ... . · ·
38. a n g y a l d á v i d
terségesen elfoglaltam az templomot parochiával és az iskolával együtt, nem is volt más resistentia az egy pro-testation kívül. Azt pedig azért cselekedtem, hogy eltá-voztassam az ő felsége udvarától az ilyetén odiosa
mate-riákat, inkább magamra hárítottam».1 .
Lehet, hogy a püspök nagyon is kiemeli a maga ér-demét, de itt nem az elfoglalás körülményeire akarunk súlyt helyezni, hanem a tényre, hogy már 1671-ben is egy főpap az udvarnak úgy vél szolgálatot tenni, ha eltávoztatja tőle a vallásüldözés ódiumát. S más jelek is mutatják, hogy a püspök ügyesen simult az udvar hangulatához. Mindig általánosabbá vált a meggyőződés, hogy a protestáns papok szítják a fölkelést, hogy részt is vesznek benne, s hogy eltávolításuk a térítés munkáját igen megkönnyíti.2 Azért úgy akarták sújtani a protestáns papságot, hogy egész összeségében száműzessék az országból, vagy legalább meg-fosztassák hivatalától. Ily végből idéztettek a lelkészek és tanítók két ízben a pozsonyi rendkívüli törvényszékek elé.
De az udvar gondosan gyűjtötté ellenök a bizonyítéko-kat,3 melyek alapján mint lázadók s nem mint protestán-sok legyenek elítélhetők, kívánván tőlök, hogy vétkeik bevallását nevök aláírásával tegyék vissza nem vonhatóvá.
Mindezzel nem az ítéletek jogi érvényét, csak az .udvar törekvéseinek természetét kívántuk jellemezni.4
1 Nádasdy-irományok. Gráczban tartott titkos tanácsülésben fel-.
2 Az utóbbi körülményre nézve érde- olvasták a császár jelenlétében 1. Pálfify kesek az 1673 febr.; 13-án a converti- T a m á s levelét Lobkovitzhoz 1673 nov. 31.
tákról küldött kassai jelentések. Egye- (Raudnitzi irományok.) E levélben Pálffy zően kiemelik, hogy a prédikátorok tá- úgy szól a két Vítnyédy-levélről,' mint vollétében történtek a térítések. «A tem- egészen hiteles iratokról, s e körülmény pore arestationis Prsedicantium» Fuga- Pauler mellett szól, ki a levelek hiteles-tius és Torday jezsuiták szavai szerint. ségét védte a protestáns egyháztörténet-(Bécsi áll. lev. Hungarica.) Talán nem írók tagadásával szemben,
csalódunk, ha azt hisszük, hogy e jelen- . 4 Labsánszky megbízásból írt könytések azért küldettek Bécsbe, hogy a nagy vének czíme is mutatja e törekvést: E x -pozsonyi idézések szükségét bizonyítsák. tractus Brevis et Verus, quo candide de-3 E gondosságra nézve jellemző, hogy. monstratur Acatholicorum Prsedicantium Vitnyédy két híres levelét az 1673-ban e Regno Hungarite proscriptio, et
De-t h ö k ö l y i m r e . -4-1
E törekvésre vezethető vissza azon körülmény is, hogy a világos erőszak igazolása végett néha nem akartak ki-rályi parancsra hivatkozni az udvar hívei.* Nem akarjuk e viszonyokat igen erősen kiemelni. Tudjuk, hogy «a régi vallás» mellett leginkább buzgólkodók nem estek ki az udvar kegyéből, az is igaz, hogy az ódium elhárításának módszere nagyon hiányos következetességgel volt végre-hajtva, de mégis tény, hogy létezett. E tény pedig azt jelenti, hogy Bécsben a vallás kérdését sokkal veszélye-sebbnek tartották, mint az adók ügyét vagy az alkotmány eltörlését és leginkább e tényből látszik, hogy a kormány a bizonytalanság érzetével fogott, reformművéhez s mint-egy előre fölszerelte a rabulistika tárházát, melyből szokása volt érveket meríteni a protestánsok országgyűlési grava-menei ellenében. Másrészt a bécsi udvar az európai pro-testáns közvélemény csillapítására is alkalmasnak találta a magyar protestánsok üldözésének tisztán politikai okokra való visszavezetését.** '
Némileg az ódium elhárításának módszeréből, de leg-inkább a hitterjesztés munkájának természetéből folyt, hogy a reform ezen ágának vezetésére nem annyira testületek, mint egyes személyek voltak irányadó befolyással. Kollo-nics és Szelepcsényi voltak ekkor vezérei az ellenreforma-tiónak.
gradatio facta esse respectu Rebellionis, non autem Religionis. Tyrnaviae 1675.
* RIBINI : Memor. Eccl. Aug. Conf.
11. 17. 1. Itt el van mondva, hogy a po-zsonyiak a templomot követelő Kollonich-tól kérik a királyi mandatumot, nullum ab eo Episcopo ostensum est; 1. továbbá a SZILÁGYI IsTvÁN-tól közölt Apologidt;
itt a judicium delegatum elé idézett Mis-kolczi Mihály füleki pap mondja, hogy alá kellene írniok a reversalist, ha ő fel-sége mandatumban tudatta volna velők akaratát, mire Forgách Ádám így felel:
«Hoc Sua Majestas explicite non man-davit, neque mandabit» (Sárospataki Fü-zetek 1861.· 742. 1.). Neumann András brandenburgi követ is jelenti, 1672-ben, hogy «a panaszt emelöknek nem felelnek írásban, csak azt mondják, hogy ő Fel-sége párancsából nem történik» (MAR-CZALI : Regesták a külföldi levéltárakból.
Budapest 18S2. 247. 1.)
** Gr. Waldstein a londoni osztrák követ 1677-ben némi hatással használta föl e magyarázatot Angliában. (KLOPP : Der Fali des Hausps Stuart. Bd. n. 80. 1.)