A bibliai növények besorolásának nehézségei

A Biblia világának növényképe elválaszthatatlan az ókori Izrael természetföldrajzi adottságaitól.

Mivel Izrael földje több kontinens metszéspontjában, tenger és szárazföld találkozásánál fekszik, domborzati és éghajlati viszonyai változatosak, nem meglepő, hogy a növényekre nézve nagy fajgazdagsággal találkozunk. Botanikai szempontból igazi ritkaságnak számít, hogy területén négy növénygeográfiai régió találkozik.²⁰⁰ A kutatások tanúsága szerint kb. 2250 növényfaj létezett a bibliai korban – bár ezek közül csak kb. 110-et nevesít az Ó- és az Újszövetség.²⁰¹ A bibliai szövegek keletkezése óta eltelt idő ugyan növényi léptékkel nem is olyan beláthatatlan, az éghajlat természetes változása, illetve az olyan emberi beavatkozások, mint az erdőirtás vagy a mezőgazdasági célú teraszosítás éghajlatra gyakorolt hatásai azonban a flórát sem hagyják érintetlenül: előfordulhat, hogy egy-egy növénynévhez nem tudunk ma létező fajt vagy nemet társítani. Michael Zohary Izrael flóráját bemutató könyvének bevezetőjében a következőképp fogalmaz: „A helyi vegetáció egyik leghatékonyabb alakítója a vidéket már lassan egy millió éve lakó ember. Az ember a mezőgazdaság feltalálásával, ill. bevezetésével, valamint a növényi források kizsákmányolásával olyan mértékben változtatta meg a tájat, hogy az egykor termékeny ország egyes részei mára ember alkotta sivataggá váltak.”²⁰²

A Szentírásban előforduló növények pontos rendszertani besorolása is sokszor nehézkes, a fordítási hibák, a homonim és szinonim változatok elkülönítésének nyelvészeti problémái pedig további akadályokat gördítenek a modern botanika (és a modern rendszertanok) felől közelítő kutató elé az egyes növényfajok azonosításában. A bibliai kor óta eltelt idő során az ószövetségi reáliák, többek közt a növények interpretációs bizonytalansága jelentősen megnőtt. A középkor emberét – ahogy azt Zwi Silberstein a héber Biblia növényábrázolásáról szóló cikkében leírja – nem foglalkoztatták különösebben a történetiség kérdései, a Szentírásban szereplő alakokat naiv módon saját környezetükbe, saját természeti tájaikba helyezték.²⁰³ További, jelentős nehézségeket gördítettek az egyes növények azonosítása elé az újkor hajnalán a Biblia nemzeti

200 Ezek a földközi-tengeri, az irano-turáni, a szaharai-arábiai és a szudáni-dekkáni régiók. Ld. ZOHARY, Michael:

Vegetation of Israel and Adjacent Areas. Dr. Ludwig Reichert Verlag, Wiesbaden, 1982.

201 Ld. RIEDE, Peter: Pflanze. WiBiLex, https://www.bibelwissenschaft.de/stichwort/30892/ (Megtekintés: 2020.

február), magyarul ld. még FRÁTER Erzsébet: A Biblia növényei. Scolar Kiadó, Budapest, 2017. 57.

202 ZOHARY 1982, 12.

203 SILBERSTEIN, Zwi: Die Pflanze im Alten Testament. In NEUMANN-GORSOLKE, Ute – RIEDE, Peter (Hg.): Das Kleid der Erde. Pflanzen in der Lebenswelt des alten Israel. Calwer–Neukirchener, Stuttgart – Neukirchen-Vluyn, 2002.

23–60.

91

nyelvi fordításai, amelyek számos későbbi interpretációs zavar és félreértés forrásául szolgáltak.²⁰⁴ Ezen félreértések jelentős hányada még ma is része a különböző bibliafordításoknak, noha a modern rendszertani gondolkodás kialakulásával számos botanikus, teológus és filológus kísérletezett a bibliai növények helyes meghatározásával, Linné tanítványaitól kezdve a tizenkilencedik-huszadik század úttörő kutatóiig – ez utóbbiak kiemelkedő alakjai közé tartozott a szegedi rabbi, Löw Immánuel is.²⁰⁵ A kortárs vizsgálatok jelentős része Izrael területén zajlik, ahol lehetőség van a kérdéses fajok életjelenségeinek szoros megfigyelésére és hosszabb távú nyomon követésére.

A bibliai növénynév-használat, noha távol áll a szisztematikus klasszifikáció bármely modern formájától – például nem rendelkezik ’növény’ jelentésű gyűjtőnévvel –, nem nélkülöz néhány alapvető, konzekvensen használt megkülönböztetést. Éles választóvonal húzódik a vadon élő és a kultúrnövények között, illetve az „alacsony” és a „magas” vegetáció különféle formái, a

„füvek” és a „fák” között. További alkategóriákkal találkozunk az egyes növényi társulások, „az erdő fái”, „a mező virágai”, a „tövis és bozót”, illetve a „füvek és gyomok” esetében is. Riede megjegyzi, hogy bár az Ószövetség a növényeket (az állatok többféle rendszerezésével ellentétben) nem sorolja semmiféle egzakt rendszerbe, van tudása arról, hogy a növényeknek is vannak különböző fajai (erre utal Gen 1,12-ben a ’faj, fajta’ jelentésű mîn használata).²⁰⁶

A növények a Bibliában nem számítanak az élőlények közé: Gen1-ben teremtésükre indirekt módon kerül sor, a föld feladata, hogy növényeket növesszen, Gen2-ben pedig nem részesülnek a teremtő isteni leheletből, a nefesből. Ez az elképzelés az általános ókori keleti megközelítéssel egybecseng: a növények a föld részei, a föld adományaként táplálják és óvják az élőlényeket.²⁰⁷ Az özönvíz utáni szövetségkötésnek a növények legfeljebb tárgyai, nem alanyai – ellentétben az állatokkal, akik az emberrel szinte egyenrangú partnerek az Isten által diktált megállapodásban (a

„minden földi élőlény”, ill. a „minden élőlény, amely veletek van”, ill. a „minden élőlény, amely

204 Az egyes fajok azonosításának korabeli fordítási nehézségeit jól illusztrálja Luther Spalatinhoz intézett levele, amelyben a különböző vadon élő állatok nevének fordításával kapcsolatban kér tanácsot. Luther így ír: „A héberben és a latinban ezek a nevek teljesen össze vannak keverve, úgyhogy az állatok besorolása és tulajdonságai alapján kell találgatnunk.” Georg Spalatinnak, 1522. In Luther Válogatott Művei 7. Szerk. Csepregi Zoltán. Luther Kiadó, Budapest, 2013. 341.

205 Löw Immánuel (1854–1944) a Lipcsei Egyetem filozófia fakultására 1881-ben benyújtott doktori értekezésében az arámi növénynevekkel foglalkozott Aramäische Pflanzennamen címmel. Tudományos munkássága később a zsidó irodalom reáliákra vonatkozó szókincsének tisztázására irányult, a növény-, állat- és ásványvilággal kapcsolatos utalások multidiszciplináris feldolgozása fűződik nevéhez. Löw Immánuel életéről és munkásságáról bővebben ld.

HIDVÉGI Máté – UNGVÁRI Tamás (szerk.): Virág és vallás. Löw Immánuel Válogatott Művei I. Löw Heritage Alapítvány – Scolar, Budapest, 2019.9–112.

206 RIEDE 2016.

207 A metaforának komoly etikai vetülete is van: ha ugyanis a növények nem élőlények, akkor az élőlényeknek nem kell egymás életére törniük fennmaradásuk érdekében. Ld. ZENGER, Erich: Gottes Bogen in den Wolken. Untersuchungen zur Komposition und Theologie der priesterschriftlichen Urgeschichte (SBS 112), Stuttgart, 1987. 98.

92

testben él” egyértelműen csakis az állatokra vonatkozik, ld. Gen 9,10; 12; 16–17). Noha a Biblia nem élőlényként szól róluk, az élettel elválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Egyrészt tápláló funkciójuk miatt (elsődleges feladatuk az állat és az ember fennmaradásának biztosítása, ahogy Gen1,29–30-ban olvashatjuk), másrészt egyedülálló regenerációs képességük okán kapcsolódnak a teremtmények élettel teli világához.²⁰⁸

Noha a növények még csak nem is élőlények, egyes típusaik, mindenekelőtt a fák rendelkeznek a felsőbbrendűség bizonyos vonásaival – Riede egyenesen a numinose Mächtigkeit-tel (isteni hatalmasságal) való szoros kapcsolódásról beszél.²⁰⁹ Az élet fenntartásához elengedhetetlenül szükséges növények növekedését és fejlődését előmozdító termékenységistenek tisztelete az összes ókori kultúrára jellemző volt. Bár a termékenységistenektől való elhatárolódás szándéka végigvonul az Ószövetség könyvein (a Baal-kultusz kritikáját ld. pl. Hós 2,10-ben), az összeütközés drámai csúcspontja kétségkívül a Karmel-hegyi istenítélet (1Kir 18,20–46). Az ugariti időjárás-istenség, Baal, aki a fennmaradt ábrázolásokon kezében többnyire rügyező ág alakját formázó lándzsát tart,²¹⁰ alulmarad az egy Istennel, JHVH-val szemben: sem szikrát nem lobbant, sem esőt nem fakaszt. Ezeket az életadó tulajdonságokat – állítja Neumann-Gorsolke és Riede – JHVH inkorporálja, ezáltal azonban meg is nehezíti a termékenységi istenségektől való leválasztását (még a jósiási kultuszreform idején is egyértelműen élő gyakorlatnak számítottak a termékenységi rítusok, ld. 2Kir 23, és hasonló jelenségre utal Jer 7,16–20 vagy Jer 44,15–19).²¹¹

Az eddig felsoroltakból úgy tűnik, mintha a Bibliát (is) ambivalens viszony fűzné a növényekhez. A növény egyrészt láthatatlan vagy a látványban indifferens elem (a természeti háttér jelen levő, de az írással és a szóval kapcsolatba nem lépő, „néma” része), másrészt olyan másság és idegenség, amelynek létmódja az emberével legfeljebb távoli párhuzamba állítható:

kibontakozása nem vagy csak ritkán kerül éles ellentétbe az ember alapvető érdekeivel. A növények bibliai „lényegtelensége” és etikai súlytalansága azonban nem elsősorban a korabeli hétköznapi tapasztalatból táplálkozik (hiszen az ókori ember még sokkal közvetlenebbül érzékelhette a természetnek való kiszolgáltatottságot), nem is abból, hogy a bibliai szöveg ne reflektálna bőségesen és többféle szempontból erre az életformára, hanem elsősorban a modern

208 Ld. pl. Jób 14,7–9 – a fának reménysége van (ti. az új életre), még akkor is, ha megöregedett, vagy ha kivágták.

209 RIEDE, Peter: Von der Zeder bis zum Ysop. Zur Bedeutung der Pflanzen in der Lebenswelt des alten Israel – eine Einführung.

In NEUMANN-GORSOLKE–RIEDE 2002, 11.

210 A villám – lándzsa – rügyező ág szimbolikájában rejlő összefüggések részletes elemzését ld. KEEL, Othmar: Die Welt der altorientalischen Bildsymbolik und das Alte Testament. Am Beispiel der Psalmen. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1996. 193-194.

211 NEUMANN-GORSOLKE–RIEDE 2002, 19.

93

olvasó „növény-vakságából”, azaz az értelmezés hosszú évszázadai során keletkezett és a közmegegyezés szintjén elfogadott hézagokból.²¹²

Az írásértelmezés hagyományosan igen kevés figyelemben részesítette a Biblia növényekkel kapcsolatos viszonyát. Bár az ökológiai krízis széles körű tematizálódása, valamint a huszadik század nyolcvanas éveiben a humán tudományokban lejátszódó perspektívaváltás, az ún. animal turn hatása napjainkra már a bibliai hermeneutika terén is érezhető – az utóbbi néhány évtized során számos alapvető munka látott napvilágot az állatok szerepének értelmezését illetően –, a növényekre vonatkozóan csak elvétve találkozunk nagyobb szabású kutatásokkal. Pedig a növények a Biblia szinte minden pontján felbukkannak, és sokkal súlyosabb szerepet játszanak a bibliai ember képzeletvilágában, mint azt ma széles körben gondoljuk. A táplálkozás alapját jelentő növények nem csupán gazdasági és társadalmi tényezőként játszottak kulcsszerepet, de egészen sajátos lenyomatot hagytak a vallásos szimbolikán és metaforahasználaton is.

A növénymetaforák részletesebb elemzése előtt azonban érdemes szemügyre venni, milyen képe lehetett a Biblia korának a növényi létformáról, hogyan mutatkozott meg a kor embere számára a növények morfológiája és életműködése. Silberstein joggal állapítja meg, hogy nem beszélhetünk a növény alakjának, felépítésének vagy viselkedésének tudatos leírásáról és a névadás is sokszor esetleges, noha meglehetősen sok növénynévvel és még több olyan fogalommal találkozunk, amely a növény egyes részeire, azok funkcióira vagy alapvető életjelenségeire vonatkozik.²¹³ A növényi felépítés leírásaiban gyakran találkozhatunk a gyökérrel, illetve annak alapvető feladataival (vízfelvétel, helyhez rögzítés, hajtás kezdete stb. Ld. többek közt Péld 12,3b; Ézs 11,1; Ézs 37,31; Jer 12,2; Ez 17,6.). Nagyszámú példát találunk a törzs, az ág, a gally, a vessző, a sarj vagy a szár különféle változatos előfordulásaira – jóllehet ezek sem rendeződnek egy közös gyűjtőfogalom alá (ld. pl. Bír 9,48; Jób 14,8–9; Ézs 17,6; Jer 23,5; Ez 15,2 -3; Ez 17,8; Ez 31,5). Érdekes eltéréssel találkozhatunk a növényi szárhoz és a virághoz kapcsolható fogalmak számarányában – mutat rá Silberstein. A szár egyes megjelenési formáira több mint 30 kifejezés vonatkozik, míg a virág esetében összesen hat ilyet találunk. A virágok szerepének alulértékelése nem a Biblia sajátja, az antik szerzőkre ugyanúgy jellemző (Theofrasztosz vagy Arisztotelész a virág funkcióját illetően ugyanilyen hallgatásba burkolózik).²¹⁴ Silberstein szerint noha a Biblia korában már ismert volt a növények ivaros

212 A ’plant blindness’ fogalmát Wandersee és Schussler vezeti be: a szerzőpáros cikkében azt elemzi, hogy az amerikai társadalom számára miért és hogyan válik láthatatlanná vagy mellékes látványelemmé a vegetáció. Ld.

WANDERSEE, James H. –SCHUSSLER Elisabeth E.: Toward a Theory of Plant Blindness. Plant Science, 47, no.1 (Spring 2001): 2–9.

213 SILBERSTEIN 2002, 25–28.

214 Historia Plantarum I. 1; 7, 9; De Anima II. 4,12.

94

szaporodása,²¹⁵ a virág szerepe és jelentősége nem tudatosult a megfigyelőkben. A gyümölcs és a mag ezzel szemben sokkal fontosabb kifejezői a szaporodással és generációkon átívelő létfenntartással kapcsolatos képzeteknek. A különböző érettségi fázisoktól a termés egyes részeinek megnevezéséig többféle különbségtétellel találkozunk (ld. többek közt: Gen 1,12; Ex 9,13; Num 6,4; Én 4,3, Ézs 18,5; Jóel 1,17). A növények felépítése mellett a növényi fejlődés és a növényi életjelenségek is aprólékos ábrázolásban részesülnek: a mag pihen, majd kihajt vagy elszárad, a termés beérik, a fa ágakat növeszt és levelet hajt, a szőlőtő kisarjad, a mező virágzik, a levelek lehullanak, a rügyek elfagynak, a fa kiszárad vagy csodálatos módon megújul és ismét friss ágakat hajt (ld. Jób 14,7; Zsolt 72,16; Préd 12,5; Én 6,11; Ézs 1,30; Ézs 17,11; Jer 8,13; Jóel 1,7; Jóel 1,17; Jón 6,4).

A növények besorolása szempontjából az Újszövetség nem mutat lényeges eltéréseket az ószövetségi gondolkodáshoz képest, a növényekkel kapcsolatos igehelyek egy letelepedett agrártársadalom világát tükrözik. A növények a jézusi etikában nevesített szerepet nem játszanak (ellentétben pl. az ószövetségi törvényekkel), ám sok olyan példázattal és metaforával találkozhatunk, amelyek a növényi életműködés jellegzetességeinek alapos ismeretéről és a növényi létformával való mély azonosulás képességéről árulkodnak. Ezekre és ezek etikai jelentőségére a későbbi alfejezetekben részletesebben is visszatérünk.

6.2. Növények a Biblia költői képeiben