álhatók azok az üregcsoportok, melyeknek ezek a maradványai.
Miután a terület barlangjai elkülönülő, különbözőképpen karsztosodott csopor
tokat alkotnak a triász dolomit felett az eocén mészkőben, a következő fejlődés való
színűsíthető rájuk. Az eocén mészkőben vertikálisan mozgó karsztvíz a triász dolomit felett összegyűlik (lassú oldása m i a t t rosszabb vízvezető), oldalt mozog és egy l o k a l i zált kiterjedésű, a triász dolomit felé karsztvizet folyamatosan leadó karsztvízzóna, lebegő karsztvízöv alakul k i . Ennek megfelelően ahol a triász dolomit nagyobb mély
ségben van a jobban karsztosodó mészkövek (Cuha-völgyben a dachsteini mészkő) is kevésbé karsztosodnak, m i n t az egyébként kevésbé karsztosodó mészkövek (a terü
let többi részén az eocén mészkő). Ezt nevezem „karsztosodási inverziónak".
A karsztvízöv korrózióval és keveredési korrózióval lokalizált kiterjedésű üreg
csoportokat hoz létre. A terület eróziós eredetű völgyeinek és az alattuk képződött üregcsoportoknak a fejlődése egymást befolyásolja. A völgyek elszivárgó vize elősegíti az üregcsoportok fejlődését. M i v e l a völgyek fejlődése eltérő, így az üregrendszerek fejlődése is eltérő. A bemélyülő völgyek azonban elérik az üregcsoportokat, azokat feltárják. A feltárás során az üregcsoportok jelentős része megsemmisül (ez elősegíti a völgyek fejlődését), más része a völgyek oldalában, m i n t függőbarlang vagy függő
barlangcsoport megmarad. A völgyoldalak pusztulása a völgyek oldalában megmaradt üregcsoportokat üregekké, az üregeket mennyezet nélküli maradványokká pusztítja.
A barlangtorzók gyakorisága és elhelyezkedése alapján lehetőség van az egyes barlangcsoportok főbb fejlődési alapeseteinek megállapítására.
Ha a völgy medreihez közeli barlangsor látható, az üregsor a lineáris erózió köz
vetlen maradványa. Ha a barlangsor kétoldali, a feltárulás az üregcsoport közepét érte, ha egy oldali, akkor a szélét. Ha az üregsor a mederhez képest távoli helyzetű, a feltárult üregek a lineáris eróziót követően a völgyoldalak pusztulásával tovább
pusztultak. H a a völgy medréhez közel csak néhány üreg látható, az üregcsoport f e j
-letlen lehetett, az üregek lineáris erózió maradványai. Ha az üregek az egyik völgy-oldalban szórtan helyezkednek el, a feltárulás az üregcsoport szélét érte, az üreg
csoport a völgyoldal pusztulása során kisebb üregekre különült.
Ennek alapján leírható a terület barlangcsoportjainak, sőt egyes barlangjainak fejlődése is. A Magos-hegyen két barlangcsoport található. Mindkettő a vető mentén kiemelkedett sziklafal fagyaprózódásos pusztulásával nyerte el m a i állapotát. A z A bar
langcsoport fejletlenebb üregcsoportból származik. A B barlangcsoport közvetlenül kőzethatáron képződött.
Az Ördög-árok három barlangcsoportja fejlett, igen változó és eltérő mértékű karsztosodást mutat a völgy viszonylagos nagyságának és bonyolult fejlődésének meg
felelően. A z A barlangcsoport területén az alacsony barlanggyakoriság gyenge karsz
tosodást, a barlangok kisebb csoportokra elkülönülése viszont több kisebb karsztvízöv hajdani jelenlétét feltételezi. Barlangjai elsősorban törésirányokban képződtek. A B barlangcsoport üregei fejlett, kis méretű üregcsoportból származnak, melyet a völgy a közepén n y i t o t t fel. Elsősorban dőlésirányban alakultak k i . A C barlangcsoport tagjai nagyobb terjedelmű, viszonylag korán felnyílott üregcsoportnak a völgyoldalak pusz
tulása során k i a l a k u l t maradványai. A völgy az üregcsoportot szintén a közepén n y i totta fel.
A Kő-árokban több kisebb karsztvízöv alakult k i , melyek közül az északit és délit a völgy a szélükön, a középső helyzetűt viszont a közepén nyitotta fel. A bar
langok elsősorban törésirányban képződtek.
A Kőmosó-szurdok üregei kicsi, de fejlett üregcsoportról tanúskodnak megfelelően annak, hogy a völgy bár kicsi vízgyűjtő területű, de vizét nem karsztos térszínről bőségesen kaphatta.
A Cuha patak völgyoldalai gyenge karsztosodást mutatnak megfelelően annak, hogy a vastag dachsteini mészkőben csak h e l y i oldás ment végbe. A barlangok k i a l a kításában i t t elsősorban a rétegzettségnek v o l t szerepe.
I R O D A L O M — L I T E R A T U R
B A L Á Z S D. (1963): Speleográfiai terepjelentés (ördögárok barlangjai) — Kézirat, M K B T Dok. Szakoszt.
B A L Á Z S D. (1964): Speleográfiai terepjelentés (ördögárok barlangjai) — Kézirat, M K B T Dok. Szakoszt.
BÁRTFA1 P. (1962 a): Speleográfiai terepjelentés (Kőmosó-szurdok barlangjai) — Kézirat, M K B T Dok. Szakoszt.
B Á R T F A I P. (1962 b) : Speleográfiai terepjelentés (Cuha-völgy barlangjai) — Kézirat, M K B T Dok. Szakoszt.
BÁRTFAI P. (1964): Speleográfiai terepjelentés (ördögárok barlangjai) — Kézirat, M K B T Dok, Szakoszt.
BÁRTFAI P. (1966): Speleográfiai terepjelentés (Magoshegy barlangjai) — Kézirat, M K B T Dok. Szakoszt.
B E L M . (1731): Notitia Comitatus Simegh, Veszprém, Mosón, Békés, Ugocsa. — Cod.
Sec. X V I I I . pag. 165. i n f o l . Ms. Lat. (Nie. Jankovich.) Nemzeti Múzeum kézirat
tára: 297/Fol. Lat.
B E N D E F Y L . (1967): A Bakony-hegység geokinetikai viszonyainak földkéregszerkezeti vonatkozásai — A Bakony természettudományi kutatásainak eredményei. I V . Veszp
rém.
B E R T A L A N K . (1935) : A Bakony barlangjai — Turisták L . p. 131—134.
B E R T A L A N K . (1936): Beszámoló a M T E Bakonyi Osztálya Barlangkutató Csoport
jának az 1936. évi működéséről. — Kézirat, Bakonyi Múzeum.
B E R T A L A N K . (1938): A Bakony hegység barlangjai. — Turisták L . p. 153—155., 207—208.
B E R T A L A N K . (1954): Cseresi-(kiserdei-)zsomboly — Kézirat, M K B T Dok. Szakoszt.
B E R T A L A N K . (1955): Kiegészítés a bakonyi barlangok ismeretéhez. — Földr. Ért. p.
55—62.
B E R T A L A N K . (1962): A Bakony barlangjai. I n „Jakucs L.—Kessler H . : A barlangok világa" — Sport Kiadó, p. 234—247.
B E R T A L A N K . (1963): A dudari „Sűrű-hegyi" Ördög-lik kutatástörténete. — Karszt és Barlang p. 27—31.
B E R T A L A N K . (1965): M A S Z O B A L felvétel. — Kézirat.
BORSI L . (1957): Bakony Útikalauz. — Sport Lap és Könyvkiadó bőv. kiadás (szerk. : Darnay Dornyai B.).
BÖGLI A . (1960): Kalklösung und karrenbildung. — Zeitschr. für Geomorph. p. 4—21.
CSÍKI L . (1960): Bakony, Budapest (szerk.: Darnay-Dornyai B.).
D A R Á N Y I F. (1966): Adatok a Bakony-hegység szerkezetéhez. — Földt. Közi. p. 280
—291.
D A R N A Y - D O R N Y A I B. (1927): Bakony (Részletes Magyar Útikalauzok) — Bp.
D A X M.—ÉRI I . — M I T H A Y S.—PALÁGYI S Z — T O R M A I . (1972): Veszprém megye régészeti topográfiája 4. — Akadémiai Kiadó, Bp.
DOBOSI V. (1975): Magyarország ős- és középső kőkori lelőhely katasztere. — A r c h . Ért. p. 64—72.
D U D I C H E. IFJ.—SIKLÓSINÉ JENÉI M . (1964): Dolomitos kőzetek a bakonyi eocén
ben. — Földt. Közi. p. 250—253.
FÉNYES E. (1836): Magyarországnak, s' a' hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. Pest, I . köt.
FÉNYES E. (1847): Magyarország leírása. I I . rész.
FÉNYES E. Í1851): Magyarország Geográphiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta betűrendben körülményesen leíratik. I . köt., Pest.
F Ö L D V Á R Y M . (1933): A Bakony-hegység és a Bakony-hegyalja természeti emlékei.
— Erdészeti L . p. 1023—1033.
G E R G E L Y F. (1938): Geomorfológiai megfigyelések az Északi Bakony területén. — Bölcsészdoktori ért., Bp.
G Y A L O G L.—REINCSÁK GY. (1974): Alapadatgyűjtemény a Bakonyszentlászló—
Pápateszér 25 000-es méretarányú térképlaphoz. I . rész. — Kézirat, M Á F I Adattár.
H E V E S I A. (1978): A Bükk szerkezet- és felszíni fejlődésének vázlata. Földr. Ért. p.
169—203.
H O R V Á T H J. (1968 a) : Cseszneki barlang — Kézirat, M K B T Dok. Szakoszt.
H O R V Á T H J. (1968 b ) : Az Ördögárok I X . sz. ürege. — Kézirat, M K B T Dok. Szak
oszt.
H O R V Á T H J. (1968 c) : ördögárki kőodú. — Kézirat, M K B T Dok. Szakoszt.
H O R V Á T H J. (1969) : ördöggáti kőfülkék. — Kézirat, M K B T Dok. Szakoszt.
J A K U C S L . (1971): A karsztok morfogenetikája. — Akadémia Kiadó, Bp.
JASKÓ S. (1959): Vízmérések a bakonyi karsztszurdokokban. — Karszt- és Barlang-kút. Táj. p. 30—31.
K A S S A I M . (1963): A Sűrűhegyi ördöglik új felmérése, — Karszt és Barlang p. 21—26.
K N A U E R J. (1967): Beszámoló a Bakonyi Csoport munkájáról. — A Magy. Áll. Földt.
Int. Évi Jel. 1965-ről. p. 177—179.
K N A U E R J. (19Ö8): Beszámoló a Bakonyi Csoport 1966. évi munkájáról. A Magy. Áll.
Földt. I n t . Évi Jel. 1966-ról. p. 49—50.
KECSKEMÉTI T.—KOPEK G. (1960): A bakonyi eocén szintezése nagy foraminiferák alapján. — Földt. Közi. p. 442—454.
K O C H A . (1870): Földtani utazás a Bakony nyugati részeiben. — Természettud. Közi.
p. 373—384., 436—444.
K O P E K G. (1962): Alsó-eocén üledékek Zirc—Dudar—Eplény környékén. — A Magy.
Áll. Földt. I n t . Évi Jel. 1959-ről. p. 9—18.
K O P E K G. (1964): Kifejlődési különbségek okai a Délnyugati- és Északkeleti-Bakony eocén képződményeiben. — A Magy. Á l l . Földt. I n t . Évi Jel. 1961-ről. p. 295—305.
K O P E K G.—KECSKEMÉTI T. (1965): Felső lutéciai transzgresszió az Északkeleti-Ba-konyban. — Földt. Közi. p. 320—327.
K O P E K G — D U D I C H E. IFJ.—KECSKEMÉTI T. (1966): A Dunántúli Középhegység eocénjének rétegtani kérdései. — A Magy. Á l l . Földt. I n t . Évi Jel. 1964-ről, p. 249—
263.
K O T S I S T. (1943): Dudar környékének barlangjai. — Ifjúság és Élet. p. 66—67.
L Á N G S. (1958) ; A Bakony geomorfológiai képe. — Földr. Közi. p. 325—343.
M A J Z O N L . (1943): Előzetes jelentés Zirc—Bakonycsernye közötti terület földtani v i szonyairól. — A Magy. K i r . Földt. I n t . Évi Jel. 1939—1940-ről, p. 263^266.
M A R T I N O V I C H S. (1955): Az Északi Bakony természeti földrajza. — Egyetemi szak
dolgozat. Bp.
M O L N Á R E. (1955): A Bakony barlangjai. — Egyetemi szakdolgozat, Bp.
M O R O N E Y M . J. (1970): Számoktól a tényékig. — Gondolat Kiadó, B p .
M O T T L M . (1941): Előzetes jelentés a bakonyi barlangok térképezéséről és ásatásáról.
Kézirat, MÁFI Adattár.
N . A P Á T I KISS S. (1824): Csesznek Váráról, Veszprém Vármegyében. — N . Apáti Kiss S. vegyes tartalmú kéziratai, Nemzeti Múzeum Kézirattára: 234/Oct. Hung.
NÉMETH P. (1965): A bakonyi barlangkutatások régészeti eredményei. — Karszt és Barlang, p. 7—10.
PÁSZTHORY V. (1963): Jelentés a Pannonhalmi Gimnázium „ROMER FLÓRIS" Bar
langkutató Csoportjának 1963. évi munkájáról. — Kézirat, M K B T Dok. Szakoszt.
PÁSZTHORY V . (1965): Jelentés a Pannonhalmi Gimnázium „ROMER FLÖRIS" Bar
langkutató Csoportjának 1964. évi munkájáról. — Karszt és Barlangkut. Táj. p. 27
—28
PESTY F. (1864): Magyarország helységnévtára.
RÉVÉSZ T. (1947): Adatok az Északi-Bakony karsztosodásának ismeretéhez. — Böl
csészdoktori ért. B p .
R Ó N A I A. (1973): A negyedkori kéregmozgások térképe Magyarországon. — Geonó-mia. p. 241—243.
R Q N A K I L . (1970): Karsztnevezéktani javaslat. — Karszt és Barlang, p. 77—84.
ROMER F. (1860) : A Bakony, Győr.
ROSKA M . (1950 a): Jelentés a Földtani Intézet megbízásából 1950 július—augusztus és szeptember hónapban a Bakonyban végzett barlangkutatásaimról. — Kézirat, MÁFI Adattár.
ROSKA M , (1950 b ) : H a v i jelentés az 1950. augusztusi barlangkutatásról. — Kézirnt, MÁFI Adattár.
ROSKA M . (1954 a): Ásatások a Bakony barlangjaiban az 1950—53. években. — A Magy.
Áll. Földt. I n t . Évi Jel. 1953-ról. p. 359—360.
ROSKA M . (1954 b ) : Bakonyi barlangkutatásaim fontosabb eredményei I . Az 1950—52.
évi kutatások. — A r c h . Ért. p. 155—161.
S T R A U S Z T . (1966): D u d a r i eocén csigák. — Geologica Hungarica, Series Geologica, Bp.
SZÖTS E. (1948): Az északi Bakony eocén képződményei. — Földt. Közi. p. 39—59.
TAEGER H . (1911): Adatok az északi Bakony geológiájához. — A Magy. K i r . Földt.
Int. Évi Jel. 1909-ről. p. 55—62.
TAEGER H . (1912): Adatok a Bakony felépítéséhez és földtörténeti képéhez. A Magy.
K i r . Földt. I n t . Évi Jel. 1910-ről. p. 61—68.
T A E G E R H . (1936): A Bakony regionális geológiája. I . — Geologica Hungarica, Series Geologica, Bp.
T A K Á C S K . (1957): Cesznek és Zirc. — Veszprém m . Idegenforg. H i v . Kiadványa, Bp. (szerk.: Zákonyi F.).
T E L E G D I RÓTH K . (1935): Adatok a déli Vértes és az Északi Bakony földtani v i szonyaihoz. — A Magy. K i r . Földt. I n t . Évi Jel. 1925—1928-ról. p. 115^125.
T O M O R - T H I R R I N G J. (1934): A Bakony dudar-oszlopi „Sűrű"-hegycsoportjának föld
tani és őslénytani viszonyai. — A Földt. Szemle melléklete, p. 27—28.
T O M O R - T H I R R I N G J. (1935): Az Északi Bakony eocén képződményeinek stratigrá-fiája és tektonikája. — Megfigyelések a Sűrű-hegycsoportban. — Földt. Közi. p.
2—15.
T O M O R - T H I R R I N G J. (1936): A Cseszneki vonulat tektonikai viszonyai. — Földt.
Közi. p. 198—199.
V A R R Ó K S. (1955): Az 1950—53. évi bakonyi barlangi ásatások őslénytani eredmé
nyei. A Magy. Áll. Földt. I n t . Évi Jel. 1953-ról, p. 491—501.
V A S B Á N Y A I A. (1934): A Dudari Sűrűhegy Éva barlangja. — Kézirat.
V Á L Y I A. (1796): Magyar Országnak leírása. I . köt., Budán.
V E N K O V I T S I (1959): Karsztnevezéktani vita. — Karszt és Barlangkut, p. 66—77.
VERESS M . (1976): Jelentés a Cholnoky Jenő Barlangkutató Csoport 1976. évben vég
zett munkájáról. — Beszámoló az M K B T 1976. évi tevékenységéről, p. 110—126.
VERESS M . (1977 a): A Cholnoky Jenő Barlangkut. Cs. 1977. évi j e l . — Kézirat, M K B T Dok. Szakoszt.
VERESS M . (1977 b ) : Adatok a dudari ördög-árok és barlangjainak morfológiájához.
— A hatodik Bakony-kutató Ankét, Zirc, p. 10—13. Stencilkiadvány.
VERESS M . (1978 a): Cholnoky Jenő Barlangkut. Cs. 1978. évi j e l . — Kézirat, M K B T Dok. Szakoszt.
VERESS M . (1978 b ) : Jelentés az Északi-Bakony karsztján végzett kutatási eredmé
nyekről (1977—1978). — A hetedik Bakony-kutató Ankét, Zirc, p. 7—11. Stencilki
advány.
VERESS M . (1979): A 4423. sz. barlangkataszteri egység barlangjai (1978. évi barlang-kataszterezési pályázat). — Kézirat, M K B T Dok. Szakoszt.
VERESS M . (1980): Adatok a dudari ördög-árok barlangjainak morfogenetikájához.
— A Veszprém Megyei Múzeumok Közlem., 15., p. 49—60.
VÉRTES GY. L . (1943 a) : A Cseszneki „Kőmosó barlang" — Kézirat.
VÉRTES GY. L . (1943 b) : Sűrűhegyi ördöglik (Sűrűhegy 2. sz. barlangja, Éva barlang, Kőhegyi barlang.) — Kézirat.
VÉRTES L . (1965) : Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. — A k a démiai Kiadó, Bp.
Magyar Állami Földtani Intézet X L V I . köt. 3. zárófüzet. (Bakony-hegység földtani térképei).
D I E U N T E R S U C H U N G D E R G E N E T I K D E R HÖHLEN I N D E R U N G E B U N G V O N C S E S Z N E K
Verfasser befasst sich i n der A r b e i t i n 3 Teilen m i t dem Ursprung der Höhlen in der Umgebung von Csesznek (das Kalkplateau zwischen dem Cuha-Bach und des Zirc—Dudar Beckens). (Abb. 1—2, Tab.: I — I I . )
Erster Teil: Es w i r d die sich m i t dem Gebiet und seinen Höhlen befassende L i teratur durchblickt, dem folgt die schematische geologisch-morphologische Charak
terisierung des Plateaus.
Ziveiter Teil: Verfasser befasst sich m i t den höhlenausbildenden Faktoren; zuerst m i t den geologischen Gegebenheiten, dann m i t den Kräften der Ausformung.
I n der Entstehung der Höhlen ist es von den petrographischen Verhältnissen aus grundlegend, dass der eozäner Kalkstein i n dem die Höhlen entstanden den triadischen Dolomit überlagerte bzw. dass er sich stellenweise i n Flecken aus einem mergeligen Kalkstein entwickelte oder aber solche Zwischenlagerungen anzutreffen sind. (Tab. I.) Da sich diese Gesteine teilweise als wasserdicht benehmen, ist es kein Zufall, dass sich die Höhlen über diese meistens gruppenweise ausbilden.
Durch statistische Untersuchungen w i r d bewiesen, dass sich die Höhlen nicht n u r zu den bewiesenen Verwerfüngsrichtungen richten, sondern sich auch dort gruppieren, wo die Höhlenrichtungen den genannten L i n i e n entlang m i t diesen auch eine Richtung von 90- bzw. 45° einschliessen. Ausser diesem spielten i n der Gestaltung der Höhlen auch noch 3 tektonische Richtungen eine Rolle. Durch statistische Untersuchungen ist zu entscheiden, welche von ihnen bei der Entstehung einer gegebenen Höhle i n Bet
racht gezogen werden muss.
Bei der Gesteinsstruktur beweist Verfasser, dass die Entstehung der Höhlen auch von der Schichtung beeinflusst wurde. M i t der Probe y} gelang es, die Signifikanz der Höhlen, die i n der F a l l r i c h t u n g des Abschlussgesteines (eine Abweichung von 0°
und 180° der Höhlenrichtung entgegen der F a l l r i c h t u n g des Abschlussgesteines) ents
tanden gegenüber denjenigen zu beweisen, die i n FaMrichtung (eine Abweichung von 90° der Höhlenrichtung entgegen der F a l l r i c h t u n g des Abschlussgesteines) entstanden.
(Abb. 3.) Da der Richtungsunterschied von 0° gegenüber dem v o n 180° signifikant ist, kann m i t grosser Wahrscheinlichkeit festgestellt werden, dass die Höhlen, die sich i n Fallrichtung des Abschlussgesteines ausbildeten, sich von i h r e m jetzigen Eingang her auslösten. D a r u m haben diese Gänge ihre Wassernachfuhrgebiete ( i m Gestein) ver
loren.
I n der Ausgestaltung der Höhlen m i t einer Karstgenetik spielt die Korrosion die bedeutendste Rolle. Die durch Auslösung entstandenen Höhlen sind aber auf G r u n d zahlreicher morphologischer Beweise Resthöhlen. Diese Resthöhlen umranden g r u p penweise vorwiegend einige Talteile des Gebietes. M i t Hilfe einer statistischen M e thode gelang es zu beweisen (Abb. 6), dass die Höhlengruppen einen abweichenden Karstvorgang dokumentieren. Das heisst, dass sich das Karstwasser a m Plateau loka
lisiert ausbildet, noch dazu über dem triadischen Dolomit. I n den sog. Karstwasserhen-den vollbrachte das Karstwasser über dem triadischen Dolomit sich i n horizontaler Richtung bewegend und vermischend eine intensive Auslösung. I n den besser entwic
kelten Herden k a m es zu bedeutenderen Vermischung der verschiedenen Gewässer und so zu einer w i r k v o l l e r e n Lösung.
A u f G r u n d der Lage und den Richtungen der sich grupppenweise plazierenden Höhlen sind die ehemaligen Karstgewässerherde annähernd zu rekonstruieren (Abb. 5)
Die Höhlen des Magos-Berges entwickelten sich u n m i t t e l b a r über dem triadischen Dolomit und Mergelkalkstein. Die Nähe der Gesteinsgrenze begründet die intensiven Karstvorgänge trotzdem, wenn auch die Wassernachfuhr hier sehr begrenzt war. I m
Talle der Täler hat die intensive Wassernachfuhr auch dann das Entstehen elines Karstwassers gesichert, w e n n nur triadischer Dolomit vorhanden w a r und der Herd sich nicht unmittelbar an der Gesteinsgrenze ausbildete. Die Ausbildung der K a r s t
wasserherde i n den Tälern w u r d e durch die Entstehung dieser beeinflusst.
Durch weitere statistische Untersuchungen ist es beweisbar, dass i m Zugrunde
gehen der Höhlen des Magos-Berges die areale Erosion und i n den der Höhlen des Ördög-ároks die lineare Erosion die Hauptrolle spielte. (Tab. I V J Daraus k a n n man gleichzeitig auf das Zugrundegehen durch Erosion der Grubensysteme der Herde f o l gern. (Abb. 1)
Da die Köhlen des Gebietes Reste sind und das Grubensystem der Karstwas
serherde durch die lineare Erosion erschlossen wurde, reihen sich die übrig gebliebe
nen Gruben als Hängehöhlen an den Talwänden. A u f G r u n d der so erhalten gebliebe
nen Höhlenreihen und auf den i h r e r Entfernung zum Flussbett kann darauf gefolgert werden, welchen Teil des Herdes die Erosion erreichte und w i e weit demzufolge die areale Erosion die Höhlenreihen zerstörte.
Dort, wo die Höhlen unregelmässige Gruppen bilden, ist die areale Erosion grösser und sie sonderte die durch areale Erosion erschlossene Grubensysteme i n kleinere Teile ab.
Dritter Teil: Die Entstehung und E n t w i c k l u n g der einzelnen Höhlen des Gebietes w i r d besprochen.
Zwei Gruppen der Höhlen des Magos-Berges sind die Reste von zwei früheren Herden. Besonders bei den Höhlen der B-Gruppe dominiert die Mischkorrosion. Beim Erschliessen der Herde konnte die Erhebung des Plateaus entlang der Verwerfung bzw. deren durch K r y o f r a k t i o n ablaufende areale Erosion eine Rolle spielen. Die Höh
len der A - G r u p p e sind die Reste des Grubensystems des kleineren, weniger entwickel
ten Herdes, unter ihnen ist n u r die m i t M—4 gekennzeichnete Höhle von bedeutender Grösse. Die Höhlen der B-Gruppe des Magos-Berges entstanden über der Gesteins
u n d Schichtgrenze i n der Nähe von Verwerfungen, sie sind Reste des Grubensystems von einem entwickelten Herd. Zu diesem System gehörten die m i t M—5, M—6, M—7 gekennzeichneten Höhlen.
Die Höhlen des ördög-árok entstanden durch Korrosion bzw. Mischkorrosion.
Die Höhlengruppe A v e r t r i t t drei Herde.
I m Südteil des ördög-árok gehören die m i t ö—1, ö—2/a, ö—3 u n d ö—5 gekenn
zeichneten Höhlen zu einem Herd. Diese entstanden hauptsächlich i n Bruchrichtung.
Nachdem i h r Grubensystem sich erschlossen hat, w u r d e n sie m i t arealer Erosion w e i ter abgekürzt.
Die lineare Erosion vernichtete den Westteil des Grubensystems von dem Herd, in dem sich die m i t Ö—9 und ö—11 gekennzeichneten Höhlen befinden. Danach gehör
ten die Höhlen auch noch zu einem gröseren Grubensystem (ihre ehemaligen Reste sind i n der Umgebung i n unregelmässiger Anordnung, i n mehreren Niveaus zu v e r f o l gen), das die areale Erosion später i n kleinere S t u m m e l absonderte.
Den ehemaligen Herd der m i t ö—2/b und ö—13 gekennzeichneten Höhlen ersch-loss die lineare Erosion i n der Mitte.
Das gut entwickelte Grubensystem des Herdes der B-Höhlengruppe erschloss sich auch i n der M i t t e . V o m Grubensystem blieben zahlreiche Gruben, die vorwiegend i n F a l l r i c h t u n g entstanden, erhalten. A m bedeutendsten unter ihnen ist ördög-lik, sie entstand entlang der Verwerfung bzw. entlang eines zu dieser h i n beinahe senkrecht verlaufenden Bruchsystems an der Grenze v o m eozänen Mergel und Kalkstein.
Die Höhlen der C-Gruppe sind nur noch Torsos eines Grubensystems von einem nur i n Spuren verfolgbaren Herd. Besonders am Kopasz-Hügel und i n der Gegend der m i t ö—28/a gekennzeichneten Höhle ist die Vernichtung der Gruben fortgesch
r i t t e n . Die areale Erosion sonderte ein grösseres Grubensystem i n die erwähnte und ausserdem noch i n zwei kleinere Gruben ab. Die m i t ö—28/a a gekennzeichnete Höhle ist aber auch so noch von einer beträchtlichen Länge, sie entstand entlang der F a l l richtung sowie des Verwerfungs- und einer zu diesem annähernd senkrechten B r u c h systems.
I m Kő-árok konnten sich unentwickelte Herde von kleinem Ausmass entwickeln.
Demzufolge findet man hier weniger Höhlen, die aber die Reste von vielleicht drei kleineren Grubensystemen sind. Die Höhlen entstanden entlang von Bruchsystemen,
die Fallrichtung sowie die Mischkorrosion spielte hier i n der Ausbildung von Höhlen eine kleinere Rolle.
Die Höhlen von Kőmosó-szurdok sind die Reste des Grubensystems des e n t w i c k e l ten, m i t Mischkorrosion entstandenen Herdes. Die Ausbildung fand i n erster L i n i e i n der Fallrichtung statt. Die lineare Erosion öffnete den Innenteil des Herdes.
Die Talwände des Cuha-Baches zeigen eine schwache Karsttätigkeit. I m dicken Dachstein-Kalkstein fand nur eine lokale Auslösung statt. I n der Entstehung einiger der hier vorfindbaren Höhlen spielte die Schichtung, die Schichtqualität und die F a l l richtung eine determinierende Rolle.