A Balassák/Balassiak családfája

< <

Szklabonyai Balassi János OO Dóczy Borbála

Farkas László Miklós Fruzsina Anna Margit (†1571) (†1585)

OO Pucheim Felicitas

János (1565–1578)

András (1538–1591)

OO 1. 1567 Serédy Gáspárné Mérey Anna

(1542–1583)

2. 1584: Bánffy Lászlóné, Zay Ferencné, Mindszenti Kata

1.-tõl 1.-tõl 1.-tõl 1.-tõl 1.-tõl 1.-tõl 2.-tól Anna Borbála Boldizsár Zsigmond Borbála János Imre

János

(1518–1577) OO 1553: Muthnoky Mihályné Sulyok Anna (†1573)

Bálint Ferenc Mária Judit Anna

(1554–1594) (1563–1594) (*1565) (*1566) (*1568) OO 1584: Várdai Mihályné

Dobó Krisztina (1560–1590)

elvált: 1588 [OO 1589: Pethõ Gáspárné]

István (1548–1590)

OO 1. 1569: Ország Kristófné Zrínyi Ilona (1546–1570)

2. 1580: Choron Anna

1.-tõl 1.-tõl 2.-tól 2.-tól Menyhárt Margit Borbála Erzsébet

< <

Balassa Ferenc számos gyermekének némelyike a kor híres-hírhe-dett figurája lett: említsük meg az egészen kiemelkedő hadvezéri ké-pességekkel rendelkező, hol a Habsburgokat, hol a Szapolyai családot szolgáló katonát, Menyhártot/Menyhértet,⁸Imrét, a hatalomtól meg-fosztott erdélyi vajdát⁹s Balassi Bálint atyját, Jánost, aki zászlósúr, bá-nyavidéki (Garam menti) főkapitány, Hont megyei főispán volt.

A kortársak közül Forgách Ferenc, a humanista történetíró, fő-pap-diplomata nagyon nem kedvelte a fivéreket, szerinte¹⁰„[Balassa Menyhárt] miután egész életében annyi árulást és rablást hajtott végre, rop-pant gazdagságot szerzett össze és halmozott fel, hogy végül mégis elveszít-se, mint fentebb előadtuk, Bécsben halt meg szerencsétlenül és hírhedetten, fölöttébb nyomorúságos módon, mert az egész városban, a fejedelem ud-varában sem akadt egyetlen ember sem, aki hajlandó lett volna kikísérni.

Nevét kilenc árulás tette emlékezetessé és hírhedtté. Nyalábi Perényi Já-nost, Frangepán kalocsai érsek nővérének unokáját, útközben megleste és arany-ezüstholmijait, drágaságait elrabolta. Testvére volt Balassa Imrének, aki I. Jánostól Erdély főkapitányává tétetvén, társával, Majláth Istvánnal ugyanezt a Jánost elárulta és Erdélyt Ferdinándnak akarta átadni; de ezek mindketten rövidesen lakoltak árulásukért. A család egy Balázs nevű nem-telen és hitvány szolgától származott, akivel urának élemedett leánya össze-szűrte a levet. Ettől megijedve először elszökött, hogy a büntetéstől

8 Akiről, a században egyedülálló módon, komédia is íratik (RMNy 260). A szarkasz-tikus mű az erdélyi párt szemszögéből ítéli meg Menyhártot. Szemben e komédiával és szemben Forgách Ferenc véleményével Bornemisza Péter nagy elismeréssel nyilat-kozott róla (Foliopostilla, Előszó). „A császár országos hadának főkapitánya, Schwen-di Lázár, hazájába, Németországba megtértében is mind asztala fölött és mind egyéb időkbe sok fő helyeken nagy böcsülettel emlegette az őbenne látott hadakozó jó-szágokat, kivel Isten őtet is megékesítette. Kiről oly dicsökedéssel szólt, hogy sohol éltébe mását hadakozásba nem látta. Forgách Simon magyarországi főkapitány, ki vele forgott egy hadba, úgy emlékezik róla, hogy ha a deáki tudomány is mellette lett volna és élne, ez mostani világnak csillaga volna.” Idézi SCHULEK, 1939, 27.

9 Erdélyből való elűzetése után 2400 forint kegydíjat kapott, s 1542-től a helytartó-tanács állandó tagja volt. Vö. SZEKFŰ, 1935, 77.

10 De statu rei publicae Hungaricae Ferdinando, Johanne, Maximiliano regibus ac Johan-ne Secundo principe Transsylvaniae commentarii c. munkájában, amelyet 1572–1576 tájt az 1540–1572 közötti magyar és erdélyi eseményekről írt. Vö. FORGÁCH, 1977, 908–909; Forgách Ferenc életéről: BÁRTFAI, 1904.

süljön. [Forgách Simon¹¹jegyzete: „Ezt a cikkelyt teljességvel ki kell be-lőle hagyni, hogy az jámbora ne kisebbedjék meg.”] Végül is ugyanazt a leányt megkapta feleségül, de jó nevet sohasem szereztek. A mi időnkben a testvérek: Imre, Zsigmond és Menyhárt, rablásokkal és árulásokkal tették családjukat nevezetessé.”

Figyelemre méltó, hogy Balassa Jánost, a negyedik testvért Forgách itt nem említi. Másutt azonban igen. Mint írja, „[Rudolf koronázása után] lovasjátékokat rendeztek, valamint egy favár ostromlását mutatták be; [Forgách Simon jegyzete: „Nem volt ebbe semmi, mert az várba csak német volt; lovag gyalog talám volt ötven; faltörő álgyú ugyan bizonnyal az sáncokban, kikkel hozzá lövedeztek, de fagolyóbissal, kiket mind az vár felett bocsáttak; belöl is sok álgyúk állásokon, mintha hegyeken voltak vol-na, kikkel az sáncokra lövedeztek. Az várból kilövedeztek, sok puskások kí-vül-belöl, kik egymáshoz lövedeztek. Az várból kiütöttek; innét kívül reájok mentenek, kopjákat törtenek, harcoltak lovag, gyalog, az álgyúlövés számta-lan volt, végre megostromlák, és az fokokról vér csorgott le; hogy már az via-daltul megvevék, hamis fejeket rakának fel, és csinált embereket akasztanak fel az fokokon. Egyszer menének az asszonynépek alája, tekenőkkel, ásók-kal sáncot ásának, hozzájok lövedezének. Akaratjokval hullani kezdenek, és elfutamának. Az várbeli kapitányokat király eleibe kötözve hozák; térdre esének; király megkegyelmeze nekik. Ez vár vívása alatt az magyarok egy-mással sok kopját törének, játékra csinált kopjákat. Az várat meg nem éget-ték, hanem épen hagyák; azután az község hordta el. Ezekre es reánéztem;

különben nem volt.”] Balassa János és András védte a várat, míg az ostrom-lók markotányosnők és a német csapatok asszonyai voltak, akiket a császár a koronázás kedvéért Bécsben íratott össze. Ezek levágott marhák belsőségeit és a vérét szedték össze, és amint igazi ostromok alkalmából szokott történni, magukat is meg a védőket is rútul összekenték, majd mikor a védők átadták a várat, elfoglalták és felgyújtották. Az emberek meggyőződése az volt, hogy a két férfit, akik közül az egyiknek ez újkeletű megkegyelmezés, a másiknak apja árulása miatt nem volt jó a híre, a Balassi család megbélyegzése végett szerepeltették ezen a csúf és megszégyenítő játékon.”¹²

Nem csupán a Balassikat/Balassákat valamiért ellenszenvvel néző Forgách Ferenc és tárgyilagosságra törekvő bátyja, Forgách Simon látja

11 A történetíró Forgách Ferenc bátyja, protestáns hadvezér, aki magyar nyelvű jegy-zetekkel látta el öccse történeti munkáját.

12 FORGÁCH, 1977, 1030.

különbözőképpen a Balassi családot: hatalmukkal és hatalmaskodása-ikkal, a kortársakhoz képest többnyire kiemelkedő műveltségükkel¹³az egész 16. századi közvéleményt megosztották, egyaránt számosan vol-tak lelkes híveik és gyűlölőik.

Az apa, a gyermekkor, a környezet

Balassa János Balassa Ferenc harmadik feleségétől, Perényi Orsolyá-tól született 1518. január 25-én,¹⁴s mind a humanista tudás-, mind az erőszakos hatalomvágyban a Balassák jellegzetes képviselője volt. Rá valóban igaz, amit 19. századi körülírással Nagy Iván Balassa Ferenc gyermekeiről ír: „[…] kik által a család mindinkább terjedni, emelked-ni kezd. Egyszersmind kezd az az izgékony vér mindinkább előtűnemelked-ni, mely a családot annyira jellemzé.”¹⁵

Személyisége gyermekeiben mintha kettéosztódott volna: ő vitéz katona és (a kor magyar főurainak átlagához képest) művelt humanista volt. Gyermekei közül Bálint, akárhogy törekedett is katonai rangra, sikerekre, mindenekelőtt az irodalomban jeleskedett; hadi erényeiért a kortársak Ferencet, Bálint öccsét dicsérték, akit – hasonló iskolá-zottsága ellenére – műveltségben világok választottak el katonának túl fegyelmezetlen és túl fantáziadús bátyjától. Gersei Pethő Gergely Rövid magyar krónikájában a fiatalabb testvér a „jámbor híres vitéz úrfi”, az idősebb az „okos vitéz úr” jelzőt kapta.¹⁶(Kiemelés tőlem – K. P.)

Balassa János vonásainak ismerete nem egyszerűen azért érdekes számunkra, mert általában minden apa hat valamiképpen és valame-lyest gyermekeire. A 16. században az atyai hatalom (patria potestas) még önálló jogi kategória. Az apa szinte korlátlan ura a gyermeknek és a családnak. Az alárendeltség a nagykorúság elérése után is fenn-maradt, bizonyos megszorításokkal egészen az apa haláláig. Büntetőjogi

13 Nemcsak Balassa Jánosra, fi véreire is igaz ez. Pl. Balassa Menyhárt titkára az a Bódog Józsa humanista (Josephus Macarius; Pest, ?–Nagyszombat, 1583 vagy 1584) volt, aki Krakkóban, Wittenbergben és Padovában tanult, s magyar viszonylatban igen gazdag könyvtárral rendelkezett. Levelezett kora svájci és német reformátoraival.

Vö. BELU, 1960; RITOÓK, 1968; ZSINDELY, 1973.

14 Balassa András bejegyzése Bibliájába, vö. BBÖM, II, 150.

15 NAGY Iván, 1857–1868, A–B, 120.

16 PETHŐ, 1660, 136–137.

tekintetben kölcsönös felelősség állt fenn a jogilag osztatlan állapot-ban élő családapa és családtagjai között. Az apának jogáállapot-ban volt a fiát megverni, bezárni, maga helyett török (vagy egyéb) fogságba (esetleg túszként) adni. Amikor Balassa Jánost 1569-ben letartóztatják, eme jogszokás alapján ajánlja fel helyette kezesként a család és néhány Ba-lassa-szimpatizáns főúr Balassi Bálintot.¹⁷

Leegyszerűsítve: szinte mindenért, ami a családban történik, az apa felel, ennek megfelelően szinte mindenhez joga van. Balassi Bá-lint nagyon sok mindenben követte atyját, egyik példaképét. Csak hát időközben megváltoztak az idők, bekövetkezett egy rendszerváltás, s a Balassa János idejében még többé-kevésbé célravezető életstratégiák a konszolidálódó Habsburg-berendezkedés idején, Bálint életében már idejétmúltnak,¹⁸többnyire kudarcba torkollónak bizonyultak.

Balassa János 1541-től, 23 éves korától állt az udvar szolgálatá-ban, 1541–1542 között mint étekfogó, havi 30 rajnai forint fizetéssel,¹⁹ 1542–1545 között mint tényleges előmetélő („praecisor”), a fizetése ekkor 40 rajnai forint.²⁰

Milyen ember volt Balassa János?

Jellemző módon az egyik legkorábbi esemény, amelyet életéből isme-rünk, egy becsületsértési ügy. A vele együtt az udvar legbelső köreihez tartozó, Ferdinánd seregében szolgáló Don Francesco Lasso kasztíliai lovaggal János valamikor 1544 február–március táján összeszólalko-zott. A spanyol valószínűleg pofon vághatta Balassa Jánost, mire az egész Balassa család, János testvérei, Imre, Zsigmond és Menyhárt, egy

17 A források név nélkül, csak Balassa János fi áról tesznek említést, de valószínűtlen, hogy az ekkor hatéves Ferencre gondoltak volna.

18 Lényegében így gondolta Klaniczay Tibor is: „Balassi – utolsó éveit kivéve – ízig-vé-rig a század derekán tomboló feudális anarchiának, a Perényi Péterek, Balassi Meny-hártok, Zay Ferencek évtizedeinek a gyermeke, az előző nemzedék mentalitását, élet-módját folytatta.” (Kiemelés tőlem – K. P.) Vö. KLANICZAY, 1997 [1960], 151.

19 1541. január 1.–1542. november 1.: ÖStA HKA HZAB Bd. 2, fol. 218v és ÖStA HHStA OMeA SR Schachtel 181, No. 17, fol. 10, fi zetése 30 rajnai fornt. Vár-day Pál helytartó 1549. június 13-án írja I. Ferdinándnak: „Joannes in aula Vestrae Maiestatis iam inde ab initio probe et fi deliter inservierit” (János Felséged udvará-ban mindig is derekasan és hűségesen szolgált.) R. KISS István, 1908, 115, No. 98.

Pálffy Géza hívta fel fi gyelmem az adatokra.

20 1542. november 1-től: ÖStA HKA HZAB Bd. 2, fol. 218v. Fizetését mindig jelen-tős késéssel kapja. Pálffy Géza hívta fel fi gyelmem az adatra.

Ferdinánd engedélye a párbajra. Magyar Országos Levéltár

emberként zúdultak fel a becsületüket ért sérelem miatt.²¹V. Károly császárnak nem volt könnyű dolga, egész delegációt kért fel a felhábo-rodott Balassák kiengesztelésére: Nádasdy Tamás, Batthyány Ferenc, Oláh Miklós érsek, báró Leonhard Fels, Leonhard Graf zu Nogarol, Si-gismund Herberstein közvetített. Az 1544. október 29-én kelt császári irat szerint: „rendkívül kedves lenne […], ha ezen előkelő urak [azaz Ba-lassa János és Don Francesco Lasso] […] félretéve ellenségeskedésüket kegyünkbe visszatérnének.”²²A sértés azonban nem maradhatott bosz-szulatlanul. Hogy mi történt, azt Balassa János 1547. augusztus 18-án, Léván kelt (latin nyelvű) manifesztumában így mondja el: „[…] so-káig üldöztem ezen embert, és nem leltem tervezett bosszúmnak hama-rabb alkalmat, mint az elmúlt harmadik év végén [1545-ben], midőn ő császári felsége Alsó-Németország Andernak [Andernach] városától útnak indult és Brabantból jövet birodalmi gyűlésre ment Wormsba.

Megláttam itt, több udvaroncok közt, lóháton ülő ellenemet, magam is lovon, a nyílt mezőn ellenséges indulattal egyedül nekirohanván, azon meggyaláztatást, mit ő kezével arcomra mért, fejét fütykössel csé-pelve, vitézi módra, sok előkelő urak és a császári udvar szeme láttára fényesen megbosszultam, és az ott támadt iszonyú nagy felfordulás da-cára, Isten szent kegyelméből, sok országokon keresztülmenve, sértet-lenül megmenekültem.”²³

Az emlékezetes esemény másokban is mély nyomokat hagyhatott:

„[…] mindig is csodáltam őt, aki feledhetetlen megvesszőztetéssel to-rolta meg annak a spanyolnak a szemtelenségét, akitől sérelem érte”

– írta Hubert Languet Sir Philip Sidneynek címzett levelében, 1575.

augusztus 13-án Prágából, tehát harminc évvel a történtek után!²⁴ Az 1546. január 25.–február 27. között Pozsonyban tartott ország-gyűlés idején a város négy kapujára kiragasztották Don Francisco Lasso 1545. november 1-jén, Rómában kelt levelét, amelyben

Olaszország-21 Balassa levéltár 82. XVI. A Lasso-ügyről részletesen: MATUNÁK, 1899, 421–423 és ÖStA HHStA OMeA SR Schactel 181, No. 23, fol. 13.

22 ECKHARDT, 1943, 19.

23 Balassa Antal iratai közt: „VII. János ifj. manifesztuma Don Lasso ellen. 1547. aug.

18. Léva.” Balassa levéltár 107. XVI. Balassa Antal fordítása latinból, amelyen né-hány helyen igazítottam.

24 GÖMÖRI György, 1983. – A heves vérű spanyol és magyar urak nehezen jöttek ki egymással. Az 1563-as pozsonyi koronázáskor Gersei Pethő Jánosnak gyűlt meg a baja egy Melchior Robles de Percyra nevű spanyollal. FORGÁCH, 1977, 797.

Balassa János levele-plakátja Don Lassóhoz. Magyar Országos Levéltár

ban vívandó párbajra hívta ki Balassa Jánost. Ő ekkor egyébként nem volt Pozsonyban, a törökök ellen harcolt. A pozsonyi rendek és a Ba-lassa testvérek külön engedélyt kérnek a királytól arra, hogy BaBa-lassa János párbajozhasson a spanyollal.²⁵I. Ferdinánd király március 3-án engedélyezi ugyan a párbajt, de csak az ország határain belül.²⁶

Pozsony, 1546. február 10-e a dátuma annak a falragasznak, amely-ben Balassa János megfelel Lassónak, szól az előzményekről és a pár-bajra való felhívásról.²⁷Három hónapot ad ellenfelének a válaszra, ő bármilyen fegyverrel kész megharcolni. Március 10-én Sülyön (Po-zsony vm.) kelt, Nádasdy Tamás nádornak írt leveléből is az derül ki, mindent megtesz a párbaj érdekében.²⁸A dologba belekeveredik az ur-binói herceg, II. Gyula pápa unokaöccse (Balassa János neki küldte el a királyi engedélylevelet), a Rómába leveleket közvetítő Tranquillus Andronicus dalmát humanista, Gonzaga őrgróf, Castel Goffredo ura, ki még olasz páncélingeket is ajánlgat Balassának, s akinek valószínű-leg ez időben Don Lasso a szolgálatában állt, a helytartótanács titkára, Federico Malatesta stb. A megsértett magyar főúr nem csupán a Habs-burg Birodalom adminisztrációját, de fél Itáliát megmozgatta becsü-lete védelmében. S az is világos a történetből, hogy a spanyol és olasz urak-katonák és Balassa János (Princeps Balassa, ahogy Gonzaga őrgróf nevezi) között meglehetősen közvetlen viszony volt; az olasz kultúrát Balassi Bálint valamelyest már apjától megismerhette.

1547. augusztus 1-jén Magyarország főbb helyein ismét kiragasztják Don Francisco Lasso újabb (1546. december 27-én, Rómában kelt) levelét, amelyben ismét párbajra hívja Balassa Jánost. A történet, miu-tán Don Lasso (a Habsburg-területeken, a megadott határidőn belül)

25 A korabeli magyar törvények szerint fej- és jószágvesztés fenyegette azt, aki valakit királyi engedély nélkül párbajra hívott ki vagy kihívást elfogadott.

26 A dátum Matunák (MATUNÁK, 1899, 423) alapján (forrást nem ad), nem bizonyos, hogy helyes, hiszen ezt már megelőzi a február 10-i nyomtatvány, amelyben Balas-sa János hivatkozik az írásos királyi engedélyre. Vagy a korábbi engedélyt követte márciusban a hivatalos kihirdetés? Vö. még ECKHARDT, 1943, 19 és 222. Ez a lovagi plakátháború egyébként – tudtommal – teljesen egyedülálló a korabeli Magyaror-szágon.

27 A nyomtatvány jelenleg is a Balassa család levéltárában (MOL).

28 Kéri, hogy Ravóni Mihályt Nádasdy ne sokáig tartóztassa magánál, hogy válasza (nyilván a párbajjal kapcsolatban) idejében Rómába juthasson. ECKHARDT, 1943, 19 és 222–223.

nem jelentkezett párbajra, a már említett manifesztummal ér véget, amelyben Balassa János kijelenti, hogy Don Francisco Lassóval való ügyét a maga részéről végleg befejezettnek tekinti.²⁹ Don Lassót infámi-ában (becsületvesztés) marasztalták el.³⁰ Az ellenfelek a későbbiekben még bizonyosan találkoztak, hiszen Don Francisco Lasso de Castilla 1550-től 1570-ig Miksa főlovászmestere.³¹

Balassa jó olasz kapcsolatait nem csupán a Don Lassóval való ügy olasz vonatkozásai bizonyítják, hanem számos apróbb adat, mint pél-dául Giulio Valenti 1548. január 5-én Mantuából Balassának írt (la-tin) levele, amelyhez mellékelve egy kardot küldött ajándékba.³² Bor-nemisza Pétertől tudjuk, hogy a Magyarországon tevékenykedő olaszok is gyakran keresték fel Balassa Jánost.³³

Noha a kasztíliai úrral való párbaj végül is elmaradt, ez nem Balas-sán múlott. A párbajokat a végvári lét részének tekintette, jelen volt például a század leghíresebb párviadalán is, melyet 1550-ben Kapitány György hollókői várkapitány és a szandai török parancsnok, Hubiár aga vívott a bujáki réten, s melyet Tinódi is megénekelt. (Balassa Já-nos katonai elöljárója volt Kapitány Györgynek, a párbajt neki kellett engedélyeznie.)

1547 júliusában Balassa János perújrafelvételbe kezd Kékkő birtoká-ért rokona, Szklabonyai Balassi János ellen,³⁴a pert azonban elveszíti: a vár fele a másik Jánosnak ítéltetik (1547. december 1., Pozsony).³⁵

1548–1549 között ismét tényleges előmetélő I. Ferdinánd udvartar-tásában,³⁶ott van a királyt 1548 októberében a pozsonyi országgyűlésre

29 Balassa levéltár 107. XVI.

30 Vö. MOCSÁRY, 1826, III, 116–119.

31 Geschichte der Stadt Wien, IV, Wien, 1911, 341 (SZ. SZ. G., regeszta).

32 Balassa levéltár 116. XVI.

33 BORNEMISZA, 1955A, 141 és 155: „egy olasz jött hozzám Zólyomba”, majd „nagy, hí-res neves olasz orvos-doktor” érkezéséről ad hírt; ezek mind Balassa János vendégei lehettek.

34 Balassa levéltár 105. XVI.

35 Balassa levéltár 110. XVI.

36 1548. jún. 12.: „von zwellfften Juny dicz jars, alls er widerumben zu seinen diennst angenomen worden”. ÖStA HKA HZAB Bd. 6, fol. 254r; okt. 3. Pálffy Géza hívta fel fi gyelmem az adatra.

elkísérő udvaroncok között.³⁷És ott van a lovagi tornákon, amelyeket Bécsben, Prágában és Innsbruckban tartottak, s amelyeken rendre részt vettek az udvarban szolgáló magyar főnemes ifjak. „A magyar huszáro-kat különösen kedvelő Tiroli Ferdinánd főherceg nevezetes Turnier-buchjában egy 1549 elején Prágában rendezett lovagi viadal résztvevői-nek sorában például ott találjuk […] Macedóniai Pétert (I. Ferdinánd egyetlen magyar kamarását), Balassi Jánost és enyingi Török Jánost”–

írja Pálffy Géza.³⁸

A birtokgyűjtő, harácsoló, másokon gátlástalanul átgázoló „vérbeli reneszánsz hős” portréjához legalább annyi megjegyzést fűzzünk, hogy az interpretációk egy része két végletes álláspontot képvisel. Az egyik szerint a Balassák és a hozzájuk hasonló 16–17. századi főurak „a kor gyermekei”, s ekképpen az erőszakosság, a számtalan, sokszor a legkö-zelebbi rokonok közötti per nem az egyénre vet jó-rossz fényt, hanem mintegy kortünet; jöhet a nagy felmentő, a Zeitgeist.³⁹A másik ennek a szöges ellentéte: személyiségjegyet vél felfedezni a kor sajátosságaiban.⁴⁰ Mindkét megközelítés torzít. Miközben természetesen a kegyetlenség, ha a korban a legmegszokottabb is, kegyetlenség.

Egy-egy emberről sokszor a részletadatok rajzolják meg a legponto-sabb portrét.

37 ÖStA HHStA OMeA SR Schachtel 181, No. 25, fol. 3. Pálffy Géza hívta fel fi -gyelmem az adatra.

38 PÁLFFY, 2007, 302.

39 Erre az álláspontra hajlik – több más kutatóval együtt – pl. Klaniczay Tibor. Vö.

Klaniczay, 1997 [1960], 150. „Balassi viharos élete nem valami különlegesség, egyedi eset.” Szerintünk viszont nagyon is az, könyvünk egésze ezt igyekszik bizonyí-tani. Pár évtizeddel korábban, Balassa János generációjának idején még valóban megszokott dolog lett volna a Balassira oly jellemző erőszakosság, ebben igaza van Klaniczaynak, ám a maga korában már sokkal inkább személyiségjegy, mintsem kor-tünet. Más helyütt ezt Klaniczay is így látja, vö. a 18. jegyzettel.

40 Például nem érdemes (mint némely szakíró teszi) hangsúlyozni, hogy Balassi milyen embertelenül bánik török foglyaival. Balassa Andráshoz 1577. szeptember 29-én írt levelében ugyan négy török rab harmadik zápfogának kihúzását javasolja, ámde ez a kor megszokott kínzása-büntetésmódja, s éppen hogy nem az adott személyre, hanem a korra jellemző. A foghúzás mint büntetés előfordul még a 17. században is.

Miközben, mint a levél egyik kitételéből kiderül, Sándorfy uram pl. nem szereti az ilyetén erőszakot, ő „paxtecum”(békesség, erőszak-mentesség)-párti.

1595 nyara: már meghalt Balassi Bálint, s meghalt öccse, Ferenc is. Egykori jobbágyaik jegyzőkönyvbe mondják rájuk vonatkozó pana-szaikat. Eckhardt Sándor maliciózusan így kommentál: könnyű bármit mondani, amikor a vádlottak már nem védekezhetnek.⁴¹

Ebben kétségtelenül van igazság.

De abban is, hogy mind a két Balassi testvér kegyetlen, jobbágynyú-zó földesúr volt. Ragadjunk ki két részletet a jobbágyok vallomásából:

„A malmot 12 év előtt vették el tőlök Balassáék, s csak évi 100 tért engedték át a lakosok használatára, úgy hogy most már 1200 forin-tot fizettek érte. Mikor Balassi Bálint és Ferenc megosztozkodtak, akkor Bálintnak fizettek már 5 évre 116 forintot, Ferenc a maga malomrészét elengedte. […] Serfőzési engedelemért a Balassák haláláig évenként 45 forintot, 5 évre 225 forintot fizettek; ezt az adózást Balassi Bálint kezd-te rájok róni, s ő egymaga 112 forintot vett fel ezen a címen, mikor Ferenccel megalkudott; ellenben Ferenc elengedte nekik.”⁴²(Kiemelések tőlem – K. P.) A gonosz földesurak sem egyformák.

Birtokperektől a legjámborabb főúr sem idegenkedett: hiszen eze-ken veszteni nem, nyerni viszont annál inkább lehetett. A másik bir-tokának erőszakos elfoglalása, az anyagi érdekeltségű gyilkosság vagy legalábbis gyilkosságra való felbujtás azonban mégsem minden főúrra

In document Balassi Bálint (Pldal 48-200)