A dolgozat bevezetőjében említett kiinduló feltevéseket eleve nem tekintettük a szó klasszikus értelmében vett, a matematikai bizonyításhoz hasonlóan zárt logikával bizonyítható hipotéziseknek. A disszertációban taglalt tények és irányzatok azonban megítélésünk szerint jól alátámasztják az említett előzetes feltevéseket, míg az ellenük szóló érvek és tények nem igazán meggyőzők.
1. Számtalan – a dolgozatunkban tárgyalt – tény és trend igazolja, hogy a gazdasági élet szinte valamennyi szegmenségben tapasztalható bizonytalanság nem kis részben a technológiai változásokhoz, közelebbről az új GPT, azaz az infokommunikációs technológia elterjedéséhez köthető. A bizonytalanság nemcsak abból fakad, hogy az új infokommunikációs technológiákat még kevéssé ismerték ki a gazdasági szereplők25, hanem az új technológiának a korábbi GPT-ktől eltérő tulajdonságaiból is. A vevői pozíció erősödése például, amely – amint az értekezés 2.
fejezetében kifejtjük – nem kis részben az infokommunikációs technológiáknak köszönhető, bizonytalanná teszi a keresletet. Az ipari társadalomban jellemző tömegigények – különösen az ún. alapszükségletek – megkerülhetetlenek, ezért kiszámíthatók. Az ICT generálta magasabb rendű (többnyire immateriális javakra irányuló) szükségletek kielégítése azonban nem ilyen egyértelmű szükségszerűség. Következésképpen a kínálat képviselőinek nehéz prognosztizálniuk a közöttük lévő választásokat. Ezen túl – az ICT-re jellemző permanens innovációknak köszönhetően – gyakran jelennek meg új termékek és szolgáltatások, amelyeknek a karrierjét szintén nehéz előre jelezni. Közülük némelyik – például a mobiltelefon – akár néhány év alatt is alapszükségletté nőheti ki magát, míg mások gyorsan eltűnnek a süllyesztőben. Bár a kínálat rugalmassága némiképpen ellensúlyozza az ICT okozta bizonytalanság negatív hatásait, a kapacitások és a fejlesztések26 területén jelentkező bizonytalanság nehezen ellensúlyozható. Legfeljebb arra nyílik lehetőség, hogy a kedvezőtlen
25 Bár találkozhatunk olyan véleményekkel is, hogy a jelenlegi válság annak tudható be, hogy a pénzügyi guruk sem értették azoknak a bonyolult pénzügyi termékeknek a működését és hatásait, amelyeket pedig ők dolgoztak ki.
26 Az olajpala kitermelése, amelyet aligha jelezhetett bárki is előre, drámai hatással lehet a hibrid autók fejlesztésére, akár el is értéktelenítheti az ezekbe ölt hatalmas tőkéket.
következményeket áthárítsák a periferikus termelőkre (KKV-kra, bedolgozókra, önfoglalkoztatókra).
2. Az értekezésben bemutatott tények és jelenségek megerősítik a 2. feltevésben foglalt állításunkat is, miszerint az információgazdaság együtt él a még javában létező indusztriális szegmensekkel és folyamatokkal, azonban az előbbi mindinkább meghatározza ez utóbbiakat. A konnektivitás, a hálózatszerű megoldások, mint azt a dolgozat 1. fejezetében bemutatjuk, a 3D-s nyomtatás révén magát a feldolgozó ipart is forradalmasíthatják, a világhálóról leszedett szoftverekkel. Az új tranzakciós térben zajló eseményekből ugyanakkor továbbra is kirajzolódnak az ipari társadalomra jellemző szabályosságok és viselkedésformák – például a piac stabilizálására és monopolizálására (oligopolista megállapodásokra) való törekvés. ezeket azonban minduntalan megkérdőjelezi az ICT természetével inkább összeegyeztethető hiperverseny.
A 3. előzetes feltevést – miszerint az ICT lényegesen befolyásolja a gazdasági tranzakciók lefolyását – számos ténnyel támasztom alá értekezésemben. Nincs hely itt részletesen felsorolni mindazokat a változásokat, amelyeket az infokommunikációs technológiák forradalma idézett elő a gazdasági tranzakciók természetében, megteremtve a kereskedelem új tereit, illetve formáit, a vevők meghódításának korábban ismeretlen, vagy csak nyomokban létező eszközeinek a bevetésével: az együttalkotástól az advertainmentig, az ingyenességtől a világhálón népszerű játékok üzleti kihasználásáig. Úgy véljük, az értekezésben bemutatott tények és trendek egyértelműen bizonyítják azt is, hogy lényeges változások vannak a vevő-eladó kapcsolatban. A világháló felértékeli a vevők/fogyasztók szerepét, kiemelve őket korábbi passzivitásukból. Az információgazdasági környezetben a termelők/eladók csak akkor lehetnek sikeresek, ha a vevőt nem az arctalan tömeg részeként, hanem egyénként képesek kezelni és kínálatukat gyorsan az igényeihez tudják igazítani. Ugyanígy az eladó-eladó kapcsolatban is terjed egy – a viszonyukat átalakító – jelenség: a koopetíció, amely korábban csak nyomokban létezett.
4. Igazolva a 4. hipotézist, miszerint a tranzakciós térben bekövetkezett változások nagyrészt az infokommunikációs technológiák sajátosságait tükrözik, ezek összefüggésében értelmezhetünk számos jelenséget az eladó-vevő kapcsolatban vagy az eladók és vevők figyelmének megnyilvánulási formáiban. Csak példaként emelem ki a verseny – 5. fejezetben bemutatott – erősödését is, mint az ICT tulajdonságaival összefüggésbe hozható jelenséget. A világháló által biztosított konnektivitás révén jelenhetnek meg ugyanis új versenytársak a glóbusz bármelyik
sarkából, megrendítve a korábbi kényelmes pozíciókat, betörve a korábban jól védett piacokra.
Hasonlóan az ICT konnektivitásának a lenyomatát érzékelhetünk a felhőalapú szolgáltatások előretörésében. Az ICT többi tulajdonsága – például a permanens innovációk – is megváltoztatják a verseny karakterét, mivel lehetőséget adnak a garázscégeknek a kiugrásra, és arra, hogy akár az érett világvállalatoknak is komoly versenyt támasszanak (Lásd a Google, a Facebook stb. példáját).
De az ICT hatására felgyorsuló innovációs tevékenységgel magyarázható a verseny és a kooperáció kereszteződéséből született, korábban csak sporadikusan megfigyelhető jelenség: a koopetíció is. A klasszikus megközelítés szerint a cégek horizontális és vertikális kölcsönös függése az egyéni érdekkeresésen alapul. A versenyzői megközelítésbe nem fér bele a kooperáció, hiszen minden szereplő csak a saját érdekében hajlandó cselekedni. A koopetíció esetében ezzel szemben a „magányos sziget a tengerben” metafora háttérbe szorul, és a vállalat sokkal inkább egy hálózat szerves részeként értelmezhető, mint merev határokkal körülzárt egységként. Aligha lehet vitatni az ICT és alapvető tulajdonsága: a konnektivitás szerepét a hálózatok és a bennük megvalósuló sokoldalú kapcsolatrendszer (értékháló) generálásában. A hálózat nyitott rendszer, az is állandóan változik, hogy mi van a hálózaton belül, és mi van kívül. Ilyenfajta szervezeti rugalmasság nyilvánvalóan elképzelhetetlen az ITC nyújtotta lehetőségek nélkül. Alacsony piaci tranzakciós költségek mellett könnyen lehet a piacra hagyatkozni, s kihasználni azokat a nagy erejű ösztönzőket, amelyeket a piac kínál a termelési költségek lefaragására. Számos más tekintetben viszont szükség van a versenytársakkal való összefogásra, hosszú távú elkötelezettségre, s a koopetíció éppen ezt a kettősséget fejezi ki.
Növekvő szerepe elválaszthatatlan az ICT-hez kapcsolódó innovativitástól és konnektivitástól.
5. előzetes feltevésünk a tranzakciós tér különböző elemeiben és vonásaiban történő változások összeláncoltságát húzta alá, valamint beágyazódásukat az információgazdasági környezetbe.
Úgy vélem, a dolgozat egésze ezt egyértelműen igazolja. A vevők és eladók viselkedése és kapcsolatuk nemcsak azért hozható összefüggésbe egymással, mert mindkét jelenségcsoport az ICT sokszor emlegetett öt tulajdonságát tükrözi vissza. Azért is összefüggnek ezek, mert a vevők pozícióinak erősödése az eladókkal szemben nyilván nem hagyja érintetlenül az értük versengő eladók egymással való kapcsolatát sem. Ha a vevők koalícióra léphetnek egymással a világhálónak köszönhetően, akkor az eladóknak jobban figyelembe kell venniük az igényeiket, és permanens innovációkkal javítaniuk kell a nekik szánt termékeket és szolgáltatásokat. Ez innovációs versenyt generál, amelyben „a győztes mindent visz” elv nyer nagy teret, szemben a
költségek leszorításáért folytatott versennyel, ahol a második, sőt a 10. helyezettnek is lehet még keresnivalója. A vevők-eladók viszonyának a változása értelemszerűen növeli a tranzakciók figyelemigényét, és a figyelemért folytatott versenyben is folyamatos innovációkra van szükség.
A folyamatos innovációk terheit viszont aligha viselhetik elszigetelt cégek, legyenek akár a legnagyobbak is. Kénytelenek ezért a koopetíció stratégiáját követni. Ha az e-kereskedelem után most már az m-kereskedelem van napirenden, akkor nyilvánvalóan nem elegendők a piaci kapcsolatokat szabályozó hagyományos intézmények, hanem új típusú bizalomerősítő intézményeket kell kifejleszteni. Remélhetőleg azonban nemcsak ebből a rövid paragrafusból szűrhető le a tranzakciós tér elemeiben végbemenő változások kölcsönös összefüggése, hanem a dolgozat egésze ezt erősíti, és a teljes szövegből részletes és sokoldalú képet róla az olvasó.