ÚTCZA; UTCZAABLAK; ÚTCZAI stb
ÜDVÖZSÉG 1 ÜDVÖSSÉG
L. ÜHÖDIK
ÜHÖGÉS, (üh-ög-és) 1. ÜHÖDÉS.
ÜHÜ, köznépiesen valamely kérdésre ráhagyó-lag, erősitőleg felelő szócska ,úgy' v. ,igen' v. ,igenis'
értelmében. A köznép saját osztályú társai irányá
ban gyakorta használja e szócskát; pl. Kérdések; 1.
Fú a szél? Felelet: Ühü. 2. Elszaladt a kutya? Ühü.
3. Megitattad már az ökröket ? UIiü. 4. Be. fogtad mar a lovakat ? Ühü. Felel ugyan a köznép a kérdés hangsúlyos szavával is, pl. a föntebbiekben : 1. Fú.
2. El. 3. Meg. 4. Be; de a föntebbi feleleteket sem fogja egy magyar ember sem tagadni, ki a magyar köznépnek egymással való társalgásat, legalább a tiszai vidékeken ismeri. Hatalmas czáfolata ez azok véleményének, kik a felelő igen-t németesnek tart
ják. Mi ifjúságunkban állandóan a nép között fo
rogván úgy tapasztalok, hogy a köznép ott is, a hol tiszta magyarság lakott, és tiszta magyar iskolák lé
teztek, az ,igen' vagy ,igenis' szót az úriasabb sze
mélyek irányában használja.
Mandsu nyelven : ecsi (so, ja. Gabelentz).
ÜK, (1) fn. tárgyesete: —öt. Párizpápainál : Nagyanyád anyja (abavia); Szabó Dávidnál : ük am.
szép- v. nagyanyának anyja (proavia), ük anyja (abavia), üknek üki (atavia) ; Molnár Albertnél Kresz-nerics szerint nagyanya (avia), Éder kiadásában:
proavia (die Alt—oder Grosz-Grosz-Mutter). Szé-kelyes tájejtéssel: uk a Tájszótárban am. mátka nagy anyja. Némely régieknél: ik, ike. „ Szent Anna asz-szony Krisztusnak ikeje." Kazinczy cod. 39. 1. „ T e naponkéd az ikömnek tisztöletet tesz." Ugy. o. 54.
1. „Mit gondolhatunk nagyobb méltóságot és tisztes
séget Istentől adatni, minthogy istenszilő magzatnak atyja és anyja lenni, és istennek ősi iki neveztetni."
Érdi cod. 4 3 8 . 1. Ezen tétovázó jelentéseken a tör
vényszaki ujabb irodalom akként segíte, hogy a nagyanyának nagyanyját nevezi üi-nek, ily foko
zattal: 1. anya (mater), 2. nagyanya (avia), 3.
ősanya (proavia azaz nagyanyának anyja,), 4. ó's-nagyanya vagy ük (abavia), 5. ükős (a nagyanyának ősanyja — atavia). A mongolban eke és a szanszkrit
ban akká am. anya; továbbá szintén a mongolban üköi am. néne (soeur ainée); Budenz J. szerént a finnben eukko és finnlapban ahko am. nagyanya.
ÜK, (2) elvont gyöke üklely vagy ükl'd és üker szóknak, s rokonnak látszik ág (?) szóval. V. ö.
ÜKLÜ.
— ÜK, (1) 1. —UK, magas hangon : —ÜK, (1)
—ÜK, (2) 1. —UK, — Ü K , (2).
ÜKLELY fn. tt. üklely-t, tb. — ék. L. ÜKLÜ.
ÜKLÜ, fn. tt. üklü-t, tb. —k. Vasvármegyé
ben, különösen az Őrségben jelenti azon kört vagy szögöt, melyet a fának két ágatöve képez, vagy a szekérrudnak kétágú végét, mely a tengely alá nyú
lik. Máskép : üklely. (Tájszótár).
Valószinü, hogy gyöke ük egy a kettőst je
lentő iker gyökével, tehát tulajdonkép üklő v. iklő volna, talán az iklik (ágazik, ketté ágazik) elavult igétől. Egyébiránt az ük v. ik gyök egyezik a török
tatár iki ( = k é t ) szóval is. V. ö. IK, (1).
ÜKÖR, Sándor István szerint a régieknél am.
iker, azaz kettős. Mongolul: ikeré v. ikire, mandsu nyelven: ikiri. V. ö. ÜKLÜ, ÜKÖRKE ; és í. IKER.
ÜKÖRKE, (ük-ör-ke) fn. tt. ükörkét. Növényfaj köznépies neve a gyalog, kétvirágu-kocsányos lon-ezok alneméből; levelei tojáskerekek, ellenesek, épélűk, pelyhesek. Bogyói veresek, néha feketék, mérgesek. Máskép szintén köznépiesen: eb- v. kutya
cseresznye, veres ükörke, ikeres cseresznye ; növénytani néven : ükörkeloncz. (Lonicera xylosteum). Törzse a kettőst jelentő ükör v. iker.
ÜKÖRKELONCZ, (ükürke-loncz) ösz. fa. L.
ÜKÖRKE.
ÜL, önh. m. Ul-t, l) Altestét szilárd alapra le
ereszti, s testét nyugtatja, különböztetésül az áll, fekszik, hasal, guggol, térdel szintén a test helyzetére vonatkozó igéktől. Gyermeknyelven : csücsül. Földön, gyepen, széken, pamlagon, padon, zsámolyon ülni. Lo
von, kocsin, hajón ülni. Lóra, kocsiraülni, felülni. Asztal, kályha, ablak, ajtó, fal mellé ülni. Valakinek jobbja, vagy balja felül ülni. Elül, hátul, fent, alant, magasan ülni. Törökösen, keresztbe tett lábakkal ülni. Görbén, egyenesen, feszesen ülni. Beülni valahová. Elülni, Estve a tyúkok el szoktak ülni. Elüllek a verebek, késő
4 2 *
663 ÜL—ÜLD. ÜLDÉS—ÜLEDÉK. 664 estve van. Bibédhez ülni, hozzá ülni az asztalhoz. Kiülni
az utczdra. Oszveülni. Oszveültek a jó sültek. (Km.) Föl
ülni, leülni, odaülni, ráülni valamire. A kocsiban hát
tal ülni. Ülnek némely négylábú állatok is, pl. a kutyák, macskák, evetek, midőn hátulsó felökre ereszkednek s első lábaikat föltartják. A szárnyas állatok tulajdonkép hasra ereszkedve, s gugorodva ülnek, midőn alusznak, vagy tojásaikat költik. El
ültek a madarak, aludni mentek. Tojáson ül a kotlós, a nőstény veréb stb. 2) Használjuk többféle alkalmazott értelemben, midőn t. i. valaki bizonyos czélból van ily helyzetben. Festésznek ülni, magát lefestetni.
Gyóntatószékben ülni, gyóntatni. Törvényt ülni, Ítélni.
Vásárban ülni, holmit árulni. Mindig otthonn ülni, maradni, tartózkodni. Tanácsban, gyűlésben, törvény
székbenülni, elölülni. „O az itélő székben ülette." (Se-dente illó pro tribunali. Müncheni cod. Máté. XXVII.)
3) Atv. ért. Kiül a szeme, kidudorodik. Beül az örök
ségbe, a házba, elfoglalja azt. Elülhetsz vele, elma
radhatsz vele, abban hagyhatod. 4) Tárgyesetes vi
szonynévvel. Megüli a lovat. Körülülték (az asztalt), semmi sincs, kitálaltak, senki sincs. (Km.) Ünnepet ül, miről 1. ÜLL. 5) Képes kifejezéssel, valamely élettelen, de mozgékony tárgy bizonyos helyen vesz
tegel. Köd ül a hegyen. A hajó ül, zátonyba v. zá
tonyra akadt. A hajó leült a viz fenekére, elsülyedt, alámerült. Viszonyban látszik lenni a le szócskával.
Zenker szótárában és Vámbérynél az Abuská-ban keleti török v. csagataj nyelven: oltur-mak
= ü l - n i (sich setzen, sitzen ; wohnen, verweilen, ben. A tur-mak ige magában azt teszi: stehen, blei-ben, lében). A Müncheni codexblei-ben, és Katalin Verses
legendájában olvassuk: ültepik, tehát az l után már a t. is eléjön. L. ÜLTEPIK. Néha, különösen a ré
gieknél pl. a Nádor-, Górycodexben : il. A Bécsi codexben gyakran: ell, pl. lóra elleni (equum con-scendere. 145. levél); lóra ellő (ascendens equum.
109, 144, 145, 146. levelek); szekérre ellő (ascen-sor quadrigae. 144. 1.) stb.
—ÜL, (1) 1. —ÚL, — Ü L , (1).
— Ü L , (2) 1. —ÚL, —ÜL, (2).
—ÜL, (3) 1. —ÚL, —ÜL, (3).
ÜLBÖR, (ül-bőr) ösz. fn. Bányászok nyelvén, kötény féle bőr, melyet a bányászok farra kötve vi
selnek.
ÜLCSIK, fn. tt. ülcsik-et. Heves megyei táj
nyelven am. görbe oldalú kocsi bőrülése.
ÜLCSONT, (ül-esont) ösz. fn. Boncztani ért.
azon csont, mely az úgynevezett medencze alatt fekszik, s melyen ülünk. (Os ischii.)
ÜLD, elavult áth., melyből üldöz, üldözés gya-korlatosak származtak. A régi Halotti beszédben elé-fordúlez igenév, mintközvetlen származék: ildet a,za,z üldet. „És szabadó ha (=szabadótsa) vőt ördöng ildet-vitól.u Maga az üld és üldöz között olykülönbség van, mint a kérd és kérdez, kend és kendez, küld és küldöz kö
zött, vagyis az első rendűek egyszerű, a másik osztá
lyúak gyakorlatos cselekvésre vonatkoznak. Miszerint
üld am. a, latin persequitur, üldöz pedig, coatinuo, frequenter persequitur. E bevett jelentésénél fogva gyökeleme ü (ü-ld), mint az űz (:=:ü-öz) igének is.
Teljesen egyezik a mongol ülde-kil igével, mely am.
a franczia chasser, poursuivre stb.
ÜLDÉS, (ül-d-és) fn. tt. üldés-t, tb. — ék, harm. szr. — e . Cselekvés, mely által valakit ülde-nek, űzőbe vesznek. Különbözik tőle a gyakorlatos üldözés, valamint különböznek küldés és küldözés, kér
dés és kérdezés. V. ö. ÜLD.
ÜLDET, (üld-et) fn. tt. üldet-ét. Jelenti azon állapotot, melyben valaki van, midőn üldik, vagy]
űzőbe veszik. V. ö. ÜLD.
ÜLDÖGÉL, (üld-ög-él) gyak. önh. m. üldögélt.
Folytonosan, s némi kényelemmel veszteg ül; csü
csül. Mindhárom képzője gyakorlatos, valamint ezek
ben is : álldogál, mendegél, járdogál, aluddogál edde-gél, iddogál. Mindezek, és hasonlók a végszótag megnyújtása nélkül is helyesek, sőt eredetileg rövi
dek. Ilyféle öszvehalmozás divatozik a latin nyelv némely gyakorlatos igéiben is, mint: prensat pren-sitat, vellit vellicat, captat captitat.
ÜLDÖGÉLÉS, (üld-ög él-és) fn. tt. üldögélés-t, tb. —ék, havm. szr. —e. Folytonos, gyakori, köny-nyed, kényelmes ülés.
ÜLDÖZ, (üld-öz) gyak. áth. m. üldöz-tem,
—tél, —ött, par. —z. 1) Valakit folyton, vagy;
gyakran nyomban követ, hajt, kerget, űz, hogy meg
keríthesse s hatalmába ejthesse, vagy bizonyos ha
táron túlmenni kényszerítse. Üldözni a tolvajokat, szökevényeket. Üldözni a megfutamodott ellenséget. 2) Különösen rósz indulatból, gyűlöletből, boszuból valakinek minden alkalommal és módon ártani tö
rekszik, s javát, szerencséjét akadályozni, sőt eletét is veszélyeztetni akarja. A zsidók, a pogány római-császárok üldözték a keresztényeket. A gonoszok üldö
zik a jókat. Addig üldözték, hogy kénytelen volt elván
dorolni. Képzésre hasonlók hozzá: küldöz, kérdez, kendez, áldoz, toldoz, foldoz, hordoz.
ÜLDÖZÉS, (üld-öz-és) fn. tt. üldözés-t, tb. —ék, harm. szr. — e . Cselekvés, mely által valakit üldöz
nek. A rablók, zsiványok üldözésére kiküldött csend
őrök. Saul a keresztények üldözésére szövetkezett a-zsidókkal.
ÜLDÖZŐ, (üld-öz-ő) mn. és fn. tt. üldöző-t. Aki valakit üldöz, akár hivatalos kötelességből, akár rósz akaratból, boszuból. Az üldözök elöl menekült szökevények. Alárendeltjeit üldöző főnök.
ÜLEDÉK, (ül-ed-ék) fn. tt. üledék-ét, harm.
szr. —e. A hig testben felolvadt, vagy belevegyült testrészecskék, melyek akár természetes nehézségűk
nél, akár vegytani működésnél fogva fenékre szálla-nak, pl. a zavaros vízben a homok, a megforrott borban a söprű, stb.
ÜLEDÉKES, (ül-ed-ék-és) mn. tt. Uledékés4 v.
et,-tb.-ek. A miben üledék van,
56G ÜLEDÉKFAGGYU—ÜLEPÍT. ÜLEPÍTÉS—ÜLL. 66 6 ÜLEDÉKFAGGYU, (üledék-faggyú) ösz. fn. '
A felolvasztott faggyúnak söpreje, alja, mely az edény fenekére száll.
ÜLÉL, (ül-él) gyak. önh. m. ülél-t. Palóczos szójárás szerint am. folyvást, vagy gyakran ül va
lahol. Ugyan a palóczoknál divatoznak e hasonlók is: járál, menél, szokál, hálál a hál igétől stb. Ezek
ből látható, hogy az ál él önmagában is gyakorlatos képző.
ÜLÉLÉS, (ül-él-és) fn. tt. ülélés-t, tb. — ék, harm. szr. —e. Folytonos vagy gyakori ülés. V.
ö. ÜLÉL.
ÜLEMÉR, fn. tt. ülemér-t, tb. —ék, harm. szr.
—je v. —e. Kriza J. szerént megült méreg állatok tölgye dagadásában. Hihetőleg összetétele ül v. ülő és mér ( = m é r e g ) szóknak, mint föntebbi értelmezé
sében Kriza J. is sejteti.
ÜLEMERÉS, (ülemér és) mn. tt. ülemérés-t v.
—tt, tb. —ek. Ülemérben szenvedő. Üleméres juh.
(Kriza J.)
ÜLEP, (ülep) fn. tt. ülep-et, harm. szr. —e. Az altestnek hátulsó fele, melyen az ember ü l ; továbbá a nadrágnak vagy gatyának azon öblös része, mely ezen testtájat takarja. Ülepére vertek. Nagy ülepü gatya. Tányéros ülepü nadrág. Bugyogós, feszes ülep.
Képeztetésre egyeznek vele a megállapított térre vonatkozó alap, közép, talap, telep, terep, és az önállólag nem divatozó állap. Tájejtéssel: ület.
ÜLEPEDÉS, (ül-ep-éd-és) fn. tt. ülepedés-t, tb.
—ék, harm. szr. — e . Állapot, midőn valamely hig test idegennemü részei fenékre szállanak. Atv. gon-dolkozási s cselekvési érettség, higgadtság. V. ö.
ÜLEPEDIK.
ÜLEPEDETT, (ül-ep-éd-étt) mn. tt. ülepe-dett-et. A minek hig részei megtisztultak, vagyis a benne levő idegennemü, s fajilag nehezebb testré-szecskdk elválván fenékre szálltak. Ülepedett víz, bar. Atv. ért. kinek kedélye az indulatok salakjától megtisztult; érett, higgadt gondolkozású, komoly magatartású. Ülepedett férfiú. V. ö. HIGGADT.
ÜLEPEDIK, (ül-ep-éd-ik) k. m. ülepéd-tem,
—tél, —ett. Mondjuk hig testekről, midőn failag ne
hezebb sulyu, vagy idegennemü részecskéi lassan-lassan elválva alászállanak, s fenéken megtelepesz-nek, és úgynevezett üledéket képeznek. Ülepedik a zavaros víz, midőn homokja, iszapja az edény fene
kére száll. Atv. gondolkozásmódja érettebbé, hig
gadtabbá, cselekvésmódja mérsékeltebbé, nyugod
tabbá, komolyabbá leszen.
ÜLEPÍT, (ül-ep-ít) áth. m. ülepít-étt, par. — s , htn. —ni v. —eni. Eszközli, hogy bizonyos folyadék közé vegyült testrészecskék leülepedjenek, s fenékre szálljanak. Vegyészileg ülepítik a folyadékban felol
vasztott testet, midőn egy harmadikat vegyítnek bele, mely az egyik szert magához húzza, minél
fogva a sulyosb rész elválik s fenékre száll. (Prae-cipitare).
ÜLEPÍTÉS, Ü L E P Í T É S , (ül-ep-ít ós) fn. tt.
ülepítés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Cselekvés, vagy vegyészi működés, mely által valamely folyadék bi
zonyos részei leülepednek. V. ö. ÜLEPÍT.
ÜLEPSZIK, (ül-ep-szik) 1. ÜLEPEDIK. Csak a mutató mód jelenidejében ragoztatik, egyebütt
,ülepedik' szó helyettezi.
ÜLEPÜL, (ül-ep-ül) önh. m. ülepült. L. ÜLE
PEDIK.
ÜLEPÜLÉS, ÜLEPÜLÉS, (ül-ep-ül-és) lásd ÜLEPEDÉS.
ÜLEPÜLT, (ül-ep-ül-t) 1. ÜLEPEDETT.
ÜLÉS, (1) (ül-és) fn. tt. ülést, tb. —ék, harm.
szr. —e. 1) Azon helyzet, melyben testünk van, midőn ülünk, illetőleg egy helyben maradó, veszteglő, nyugovó állapot. E székben kényelmes ülés esik. Meg
unni a hosszas ülést. 2) Szék vagy ilynemű készület, melyen ülni szokás, vagy lehet. E hintóban négy ülés, ama társaskocsiban tiz ülés van. Ülést bérleni a szín
házban. Zsúpból, szalmából csinált ülés. 3) Bizonyos testület tagjainak öszvejövetele a végett, hogy vala
mely tárgyban közösen tanácskozzanak, értekezze
nek, illetőleg valamit határozzanak. Tanácsülés, tör
vényszéki ülés, akadémiai ülés. Ülést hirdetni, abban elnökölni, azt bezárni, eloszlatni.
ÜLÉS, (2) puszta a Kis-Kunságban, helyr.
Ülés-re, —én, —ről.
ÜLÉSEZ, (ül-és éz) önh. m. üléséz-tem, —tél,
—ett. Gyakran vagy folytonosan tart üléseket.
ÜLÉSEZÉS, (ül-és-éz-és) fn. tt. ülésezést, t b .
— ék, harm. szr. — e. Ülések tartása. A sok ülésezés lankasztó.
ÜLÉSI, (ül-és-i) mn. tt. ülési-t, tb. —ek. Ülést illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó, tulajd. és átv.
értelemben véve. V. ö. ÜLÉS. (1)
ÜLÉSNAP, (ülés-nap) ösz. fn. Nap, melyen va
lamely gyülekezet, társulat, törvényszék stb. ülést tart.
ÜLÉSSZAK, (ülés-szak; ösz. fn. Évszak, mely
ben üléseket tartanak. Téli ülésszak.
ÜLESZT, (ül-eszt) áth. m. Uleszt-étt, htn. —eni v. —ni, par. üleszsz. L. ÜLEPÍT.
ÜLET, (ül-et) fn. tt. ület-ét, harm. szr. —e.
L. ÜLEP.
Ü L J L E ! Vadász parancsszó a vizslának (setz dich; la bas).
Ü L K E , erdélyi falu Udvarhely székben ; helyr. Ülké-n, —re, —ről.
ÜLL, (üd-1 v. üd-öl) önh. m.üll-t, v. —ött, htn.
— n i v. —eni. Általán, valamely nevezetes, szent emlékezetű, vagy akármely tekintetből kedves ér
dekű napot némi ünnepélyes szertartással megtisztel, vagy eltölt. Urunk születését karácsonkor, feltámadá
sát húsvétkor ülljük meg. Szentek ünnepét megüllni.
Valakinek neve, születése napját üllni. Valamely száza.
667 ÜLLEFULLE—ULNOKI. ULNOKSEG— ULTEPIK. 668 dos nagy esemény emlékét megüllni. István király nap
ján az egész magyar haza ünnepet üli. Szokták egy i-el is mind ejteni, mind írni:
„Lát egyenes törvényt, mint apn, mindennek;
Ül lakomát vígan ; áldozik Istennek."
Arany J. (Buda halála).
A régieknél rendszerint két ZMel találjuk. L. alább.
Kérdés : mily elemekből áll ezen szó ? Meny
nyiben az ünnep általán a dologtevő napnak ellen
téte, némelyek úgy vélekednek, hogy az üli nem más, mint a nyomatosabban kiejtett, s a testnek nyugtatására vonatkozó ül, miszerint ünnepet üllni annyit tenne, mint a dologtól megpihenve azt ülés
sel, azaz nyugalomban tölteni. A szláv nedela (vasár
nap) is ezt teszi: nem dolgozik. Mi azt tartjuk, hogy az üli első része egy az ünnep ( = ü d n e p ) szó
nak ücl alkatrészével, melyből az üdv, Üdvös, üdvös ség, üdvözöl stb. is származtak, tehát $JK»i=üdleni, vagy üdölni (1. ÜDÖL) üdvös cselekedetek által megtisztelni. Valamint üd, üdv, máskép: id, idv •"
hasonlóan üli a régieknél máskép: ül. „Miért ez mai napon anyaszentegyház üli szent Erzsébet asz-szonnak innepét." (Carthausi Névtelen. Toldy F.
kiadása 117. 1.) „E mai napon boldog szent István innepét üljük." Pázmán Préd. 122. 1. így a Nádor-codexben, Debreczeni Legendáskönyvben stb. V. ö.
ÜNNEP.